A labirintus

                          4. megb�z�s

-�������, hogy a fene enn� meg! –Szisszentem fel, mikor �jra f�jdalom nyilallt sebembe. – Katasune is pont j�kor ment vad�szni… amikor egyszer t�nyleg sz�ks�gem lenne r�. S�rk�ny…

Lust�n tekintettem k�rbe.

- Nem baj. A labirintusokat mindig is szerettem. Na n�zz�k…

Ujjaim lassan a nyakamban f�gg� t�zv�r�s, rubint �kk�re kulcsol�dtak.

- Legal�bb a f�radts�gt�l �s a sebt�l szabaduljunk meg. Na, gyer�nk kicsik�m, ne hagyj cserbe…

A rubint f�nyleni kezdett. Fell�legeztem, ahogy harci sebem izz�f�nnyel �sszeforrt.

- S�v�nyek… egy szempillant�s alatt hamu lesz az eg�sz gazkupacb�l - mosolyodtam el, �s kezeimet a n�v�nyek fel� emeltem. Bizserget� �rz�ssel csaptak el� a t�zcs�v�k ujjaimb�l. Csak hogy a s�v�ny, mintha v�d�pajzsa lett volna, visszaverte r�m a l�ngokat.  - �, hogy a… - csusszant ki a sz�mon, kezemet magam el� kapva. A l�ng labdak�nt t�rt vissza tenyerembe. - Na j�, ehhez m�r gondolkodni kell. Labirintus, labirintus… �, h�t persze! Ostoba f�ldd�mon, az �n eszemen nem j�rsz t�l.

Ravasz mosoly k�szott arcomra.

- „H�t igen. De biztos m�d a kijut�sra. Csak egy kicsit lass�. Nem baj, id�nk van b�ven. Csak v�gig valamelyik fal ment�n kel haladni, �s a kij�rathoz jutunk. Ezt mindenki tudja, akinek volt m�r dolga labirintussal. Hajjaj…” /Ez a strat�gia a legt�bb, szab�lyosan megszerkesztett labirintusn�l val�ban alkalmazhat�. Aki nem hiszi, n�zzen ut�na!/

H�t akkor indul�s- gondoltam, �s nekiv�gtam a hossz� s�t�nak, magamba k�rlelve kicsi s�rk�nyocsk�mat, hogy t�mje m�r meg azt a pici hasik�j�t, �s vigyen ki ebb�l az unalmas �tveszt�b�l, mert ut�lok gyalogolni. Ha legal�bb sz�rnyek lenn�nek.  Itt m�g harcolni sem lehet…

De ahogy ezt gondoltam, a k�vetkez� sarkon t�l m�r v�rt is egy ronda d�g.

- Na, m�r csak te hi�nyozt�l… - mondtam �s unottan a sz�rny h�ta m�g� tekintettem. A rondas�g felmordult, �s r�m akarta vetni mag�t. Elkuncogtam magam. – Csak gyer�nk, te behem�t sz�ps�g. – A sz�rny felugrott a leveg�be, �n viszont egy gondolat ideje alatt cselekedtem. A kezeimb�l el�csap� l�ngok felvett�k a k�t, f�nyes kardom alakj�t. A sz�rny zuhant fel�m. Felcsaptak k�r�l�ttem a l�ngok, melyek elnyelt�k testem. A m�sodperc alatt, m�g a v�gtelen �ress�gben utaztam, �tfutott agyamban a tervem k�vetkez� f�zisa. Majd h�rtelen visszat�rtem a f�ldi id�s�kba, pontosan a sz�rnyeteg m�g�. Az izz�, v�r�s peng�ket a h�t�ba d�ftem. A rondas�g fel�v�lt�tt, majd hamuk�nt sz�r�dtak sz�t maradv�nyai a f�ld�n.

- ����, hogy ez mennyire visszatasz�t�…- cs�szott undorodott grimasz arcomra. – Na, gyer�nk tov�bb. – noszogattam magam.

Unalmas �r�k k�vetkeztek. A rond�bbn�l rond�bb, hatalmasabbn�l hatalmasabb �s persze egyre ostob�bb sz�rnyek csak j�ttek egym�s ut�n. M�r a v�g�n kezdtem unni a lekaszabol�sukat.

M�g v�g�l megv�lt� l�tv�ny t�rult szemeim el�. A labirintus kij�rata. Ahol azonban m�r v�rt r�m a f�ldd�mon. Megtorpantam.

- Csak hogy v�gre itt vagy, Otsune!!! –d�b�rg�tt fel�m a hangja, vissza-visszaver�dve a s�v�nyfalr�l. �sszesz�k�ltek a szemeim.

- �llj f�lre. –mondtam.

- Hah, azt hiszed, f�lre fogok �llni? Nem fogom futni hagyni a nagy Sagenta gyilkos�t!!!

Megcs�v�ltam a fejem.

- �n sz�ltam…

A d�mon saj�t termet�t�l botladozva kezdett el fel�m rohanni. Komikus l�tv�nyt ny�jtott. Na j�, sz�rakozzunk egy kicsit, gondoltam.

A d�mon m�r alig p�r m�terre volt t�lem, amikor h�rtelen felcsaptak k�r�l�ttem a l�ngok, �s elt�ntem a szeme el�l. Majd f�lbukkantam a h�ta m�g�tt, kezeimb�l k�gy�kk�nt csaptak el� a l�ngostorok, g�zsba k�tve a rondas�got.

H�rtelen felvillant a nyakamban f�gg� rubint. Elmosolyodtam.

- „Nocsak, nocsak. Csak nem �hesek maradtunk, kicsik�m?”- �zentem gondolatban.

- „Kedves vagy, mondhatom. Tudod mennyit hajk�r�ztam azt a p�r nyomorult kis �zt?”

- „�n mondtam, hogy legy�l ink�bb veget�ri�nus. Na mindegy, itt egy kis zaftos falat. Lakm�rozz csak nyugodtan.”

A labirintus falai f�l�tt felbukkant egy hatalmas, �jfekete s�rk�ny, ami �hesen csapott le a f�ldd�monra. Moh�n, eg�szben nyelte le. Majd leereszkedett, �s puh�n �rt f�ldet.

- „Jaj, Katasune… nem is tudom, h�nyszor mondtam m�r, hogy az �telt alaposan meg kell r�gni.”

- „Sajn�lom… �v� n�ni…”

- „Hm… Katasune…”

- „Na j�, na j�, tudom, hogy nem szereted. Rendben van. Legk�zelebb alaposan megr�gom. De m�g �hes vagyok.”

- Jajjjj, de neh�z veled. Na induljunk, nekem is kezd korogni a gyomrom. Rendezz�nk egy grillpartit.”

- �����, remek �tlet.”

Azzal felpattantam kedven s�rk�nyom h�t�ra, �s gyors r�ptekkel szelt�k kereszt�l a horizontot