Kreino karaktere

Karakter neve: Kreino

Pénze: 12000 arany

Élete: Itt volt. Eljött. Senki sem számított rá... Arra a személyre, aki majd egy több száz éve varázslatmentes városban fog feltünni azokkal a rég elvesztett képességekkel. Az, hogy évszázadok óta egyetlen boszorkány sem jelent meg sehol a környéken a várost nyugodttá tette. De valaki „beszennyezte” ezt a békességet. És ez ő volt, Kreino. Félelem, gyanakvás és bizonytalanság töltötte el az ott élő városiakat, óvakodtak töle, mi lesz, ha felnő, és képes lesz irányítani képességeit, ha rájön átkos titkukra. Híres papnők, szelleműzők, vajákosok próbáltak könnyíteni a lakosságon. Krei azonban nem változott se rossz, se jó irányba. Gyermekként egyszer se szólalt meg, csak mosolygott, és vigyorgott, nevetni is csak hangtalanul tátotta el száját. Ez már nem az a felszabadult gyerekes mosoly volt, ott lapult a szája szélén az a gonosz vágy, a bosszúállás fekete fintora. Azért, hogy megmutassa, milyen az a kiközösítés, a magány, az egyedüllét facér csendje, mikor gonddal, gyülölettel teli arcok veszik közre, keserü italok fojtó, maró cseppjeivel itatva. Mikor vajákosok érkeztek hozzá csípős gyógyfüvekkel, mardosó könnyek szöktek miattuk szemébe, de ő már csak azért is figyelt, elleste a növények varázsát. Papnők imáit jegyezte meg, tanulta meg országok fura hangzású nyelvét, igéit, keservek tüzes árkán át feszítette szét az íjat, majd leheletkönnyen kapta fel vékonyka, csontos kongású kardját, hajszálvékonyan csapva szét a szalmabábut, min hajnalok hajnalán gyakorolt... Minderről senki sem tudott, a rajta „segíteni kívánok” napról napra váltották egymást, nem foglalkozott vele senki, csak beszéltek róla, gúnyosan, szatirikusan, átkozva minden lélegzetvételét.

Mikor a vidéket támadás érte, ő kihasználta ezt az alkalmat, és a lelküket kilehelő harcosok mellett, ébenmadárként elsurrant, el onnan, jó messzire.

Tulajdonok: