Percekig csak �llok egyhelyben, azon gondolkozom, hogy vajon kijuthatok-e
�gy a labirintusb�l, hogy ne kelljen itt b�kl�sznom �r�kig, vagy ak�r
napokig. De nem jut eszembe semmi. Se egy j� var�zsige, vagy b�rmi m�s.
-H�t ez remek..- d�h�ng�k f�lhangosan.
Teljesen ki vagyok f�radva, a puszta k�zzel val� harcol�st nem nekem
tal�lt�k ki, a sebeimre tekintek. Nem v�szesek, de �pp el�gg� elsz�vj�k az
energi�m.
Ideje elindulni, elfordulok az egyik ir�nyba �s gyalogolni kezdek. A
labirintus percr�l-percre v�ltozik: az egyik helyen m�g f�lledt, hideg a
leveg� �s a talaj mocsaras, a m�sikon meg hatalmas a forr�s�g, meleg sz�l
f�j, �s a talaj homokos. Egy id� ut�n m�r kezdem azt hinni, hogy teljesen
kihalt ez a hely, mikor hangokat hallok a h�tam m�g�l. Megfordulok.
-H�t ez meg mi?!- d�nny�g�m, s egyik szem�ld�k�met felh�zva m�rem v�gig
„ellenfelemet”.
A d�mon legink�bb egy s�nre hasonl�t, b�r ann�l nagyobb. T�sk�i �lesnek
l�tszanak �s el�g hossz�ak is. M�g sosem l�ttam ilyen sz�rnyet.
„Nah.. Ezzel gyorsan fogok v�gezni..”- gondolom magamban, �s
hirtelen el�kapom Ez�st kardomat.
Megindulok fel�. A s�nd�mon (elneveztem �gy) nem mozdul. Ett�l kicsit
elbizonytalanodok. Ez biztos valami csapda! L�pteimet lass�tva, meg�llok
el�tte, � m�g mindig nem mozdul. Kardomat felemelem, �l�t lefel� tartva �s
beled�f�m. Legnagyobb meglepet�semre siker�l, a s�nd�mon m�g csak v�dekezni
sem pr�b�lt. De ekkor j�n az amire tudatom legm�ly�n sz�m�tottam: a csapda!
Kardomat kih�zom bel�le, a d�mon megmozdul, majd megr�zza mag�t, azt�n
�sszeg�mb�ly�dik. T�sk�it hirtelen kil�velli, �n pedig olyan k�zel �llok
hozz�, hogy m�g menek�lni sincs es�lyem! A t�sk�k negyede bel�m f�r�dik,
k�l�n�sen �rzem magam. Sz�d�lni kezdek, minden er�mmel k�zd�k, hogy el ne
�juljak, de hi�ba. Er�tlen�l esek �ssze.

Mikor fel�bredek testembe t�bb ponton f�jdalom nyilal. Fel�l�k, megl�tom
magam el�tt a csupasz s�nd�mont. Siker�lt meg�ln�m.. El�g fura teremt�s.
Viszont a gy�zelem �ra igen f�jdalmas. Az �gre tekintek, beesteledett..
A s�v�ny fal�hoz k�szok, h�tamat annak t�masztom. Elkezdem magamb�l
kiszedni a t�sk�ket, majdnem h�szcentisek! Teljesen kif�radom, mire v�gzek
az �sszessel, sebeimb�l csorog a v�r.
-Azt hiszem est�re itt maradok �s pihenek..- suttogom magam el�.
De csakhamar �rr� lesz rajtam a f�lelem, nem merek elaludni. B�rmikor
r�mt�rhet egy sz�rny.. Odah�zom magamhoz t�sk�mat, kinyitom �s kutatni
kezdek benne. El�ker�l h�rom gyertya, n�h�ny �vegcse �s egy gy�r�tt pap�r,
meg egy kis t�lka. A t�lk�ba az egyik �vegcs�ben l�v� l�tty�t �nt�m,
elmormolok felette p�r sz�t. A folyad�k k�ken l�ngolni kezd. Azt�n j�n a
k�vetkez� �vegcse: magam k�r� locsolom a tartalm�t. �s j�n a harmadik:
abban por van, magam k�r� sz�rom. Megfogom a t�lk�t, a k�k t�zzel
felgy�jtom a magam k�r� sz�rt port �s az ellocsolt l�tty�t. Kezembe veszem
a pap�rt, felolvasom az arra �rt var�zsig�t. Elism�tlem p�rszor. �r�mmel
veszem �szre, hogy a var�zslat siker�lt! A t�z elalszik, v�d�burok k�pz�dik
k�r�l�ttem.
„Ez reggelig kitart”- gondolom magamban, majd lefekszek, v�g�l
elalszok..

Reggel kipihenten �bredek, b�r a sebek m�g mindig f�jnak. N�mi kaj�t
kotorok el� t�sk�b�l �s megreggelizek. �pp az utols� falatot t�m�m a
sz�mba, mikor a v�d�burok k�dd� v�lik.
-Ideje indulni!
Fel�llok, s megindulok, hogy megkeressem a kij�ratot.

T�bb napon kereszt�l b�kl�szok, tem�rdek sz�rnyet le kell gy�zn�m. A
kin�zetem egy id� ut�n m�r eg�szen ny�zott. Mint egy �l�holt, �gy
t�ntorgok. De a labirintus nem hagy pihenni, folyton tartogat nekem valami
meglepet�st. Egyik nap �pp egy homokos r�szre �rtem. Azt gondoltam, hogy
sim�n �t tudok s�t�lni. De persze t�vedtem.. �pp a k�zep�n j�rtam, amikor
elkezdtem s�llyedni! Fut�homok! Itt minden rem�nyem elsz�llt, azt hittem ez
a v�g!! De eszembe jutott egy var�zsige. Elkezdtem hangosan ism�telni. A
f�ldb�l el�t�rt egy inda �s fel�m k�szott. Belekapaszkodtam, �s v�g�l
siker�lt kih�znom magam..
Onnant�l kezdve jobban figyeltem a l�bam el�..

M�r kezdtem azt gondolni, hogy itt fogok megd�gleni, mikor megl�ttam a
kij�ratot! �r�m�mben m�r majdnem elkezdtem futni, de eszembe jutottak a
f�ldd�mon szavai: azt mondta, hogy kint v�rni fog r�m..
Meg�lltam, �s gondolataimba m�lyedtem.
-Egy j� var�zsige kellene!
V�g�l eszembe jutott egy. De az igen kock�zatos, minden er�mre �s tud�somra
sz�ks�gem lesz.. A t�sk�mat �s fegyvereimet az egyik s�v�nyfal t�v�be
tettem, majd elindultam a d�mon fel�.
-HEHE! M�R AZT HITTEM MEGHALT�L! HEHE!- ord�totta fel�m g�nyosan.
-H�t l�tszik, hogy nem ismersz!- ki�ltottam.
Let�rdeltem a f�ldre, szememet behunytam �s magamban r�gi id�k b�v�s
szavait kezdtem k�nt�lni.
-H�T TE MEG MIT CSIN�LSZ?!- ord�totta �rtetlen�l a sz�rny, de �n nem
figyeltem r�..
-MOST V�GZEK VELED!
Felemelte egyik karj�t, k�r�l�ttem megelevenedett a f�ld: ezernyi �les
k�darab rep�lt fel�m. Sok helyen megsebes�ltem, de nem mozdultam! Egy id�
ut�n izzani kezdett k�r�l�ttem a leveg�, szememet kinyitottam, �riszeim
feket�v� v�ltak. Fel�lltam, mindk�t kezemet a f�ldd�mon fel� tartottam.
-D�g�lj meg!!!- ki�ltottam, amilyen hangosan csak tudtam.
Tenyereimb�l fekete f�st t�rt el�. A f�st egyenesen a d�mon fel� tartott.
-MI EZ??- ordib�lta utols� szavait az �tkozott.
A fekete f�st egyenesen a f�ldd�mon „sz�v�be” t�rt.
-���!
S sz�trobbant..
-Siker�lt..- suttogtam, ajkaimra f�radt mosoly �lt. Er�tlen�l megpr�b�ltam
p�r l�p�st el�re tenni, de a var�zslat kisz�vott bel�lem mindent.
El�jultam, de t�bb vesz�ly nem v�rt r�m..