-         Ez gyors volt- jegyzem meg, majd �n is elindulok.

Egy napi j�r�s m�g nekem is sok lenne, de haladnom kell, hisz 500 csilingel� arany csak r�m v�r. Az �jszaka fel�t v�ndorl�ssal t�lt�ttem, de a hajnal k�zeledt�vel elf�radtam. �pp kap�ra j�tt, hogy nem messze volt egy falu. Bet�rtem a fogad�ba szob�t k�rtem, majd lepihentem. A fogad�s furcs�llta is, hogy mit keres egy hajadon, ifj� h�lgy hajnalok hajnal�n a kapuja el�tt.

D�l k�r�l �bredhettem, kifizettem a sz�ll�st, �s �jb�l nekiv�gtam az �tnak. Szerencs�re a falut�l m�r f�lnapi j�r�sra a hegyekben lehetek. Az erd� el�gg� kihalt volt, egy �llatot sem l�ttam. Ahogy ritkult az erd� �s jelentek meg a szikl�k, kezdtem kicsit f�lni, hogy b�rmelyik m�g�l r�m t�madhat Sagenta, �n pedig nem fogok tudni visszat�madni. �reztem, ahogy karomon megjelenik a hideg p�nc�l. Ahogy fel�rtem a hegytet�re nem l�ttam egy lelket sem.

-         Furcsa – gondolkoztam hangosan – m�r r�m kellett volna t�madnia.

Ahogy kimondtam a mondatot, valami megmozdult a h�tam m�g�tt. Gyorsan megfordultam, t�mad��ll�sba �lltam. Egy fiatal f�rfi n�zett velem farkasszemet.

-         Te meg ki vagy? – k�rdeztem.

-         Ezt �n is k�rdezhetn�m ifj� h�lgy. Nem gondolod, hogy egy ilyen kietlen vid�ken m�g sok baj �rhet? – nevetett.

-         Meg tudom v�deni magam! – feleltem dacosan, majd p�nc�lomb�l egy kard ny�lt el�re.

-         Na persze – nevetett a f�rfi �s � is kardot r�ntott.

Nekem t�madt, de szerencs�sen h�r�tottam. Az eg�sz csata csak p�r percig tartott, mikor kitekertem a f�rfi kez�b�l a fegyvert.

-         Most vagy megmondod, hogy ki vagy, vagy meghalsz – szegeztem tork�nak a jegesen csillog� f�met.

-         Kisl�ny, ezt m�g �gyis megkeser�l�d – suttogta, �s kezeivel, �nk�nt mag�ba sz�rta kardom peng�j�t.

Ahogy szemei lecsuk�dtak, apr� kavicsokk� v�ltozott.

-         Sagenta, sz�val csak j�tszol velem? – kiab�ltam az el�ttem tornyosul� sziklafal fel�. – �llj el�m �s k�zdj�nk meg!

-         Hoh� – sodort egy hangot a sz�l fel�m – b�tor vagy, de nem tudsz legy�zni te sem.

-         Gyere ide, �s �llj ki velem! – kiab�ltam, mik�zben folyamatosan figyeltem, hogy honnan v�rhat� a k�vetkez� t�mad�s.

-         M�r sokan megpr�b�ltak legy�zni, de mindegyik elpusztult. Te sem fogsz m�s sorsra jutni – nevetett, mik�zben egyre hangosabb morajt hallottam a sziklafal tetej�r�l.

„Sziklaoml�s” tudatosult bennem, �s m�g �pp id�ben siker�lt arr�bb ugranom. Ahol az el�bb �lltam, most egy m�retes k�t�mb fek�dt.

-         Ezzel akart�l elint�zni? – k�rdeztem g�nyosan, mik�zben n�ztem felfel�, nehogy egy �jabb k�lavina maga al� temessen.

-         Ez csak egy apr� bemutat� volt, a java m�g h�tra van.  – majd �jabb k�halom z�dult fel�m.

Mikor v�get �rt, �gy gondoltam, hogy ideje pontot tenni az �gy v�g�re. H�tamon megjelentek sz�rnyaim, amiknek a seg�ts�g�vel k�nnyed�n a sziklafal tetej�re rep�ltem. Ott m�r v�rt a megb�z�m �ltal le�rt n�. Szemei v�szj�sl�an csillogtak, ajkai gonosz mosolyra h�z�dtak. Egyet suhintott fel�m, mire a f�ld�n fekv� apr�bb kavicsokb�l sziklasz�rnyek �lltak �ssze. A sz�rnyek ember-alak�ak voltak, k�l�nb�z� fegyverekkel a kezeikben. Szerencs�re ezek el�gg� gyenge teremtm�nyekk� sikeredtek, k�nnyen legy�ztem �ket. Sagenta �jabb k�zuhatagot szabad�tott r�m. M�r teljes p�nc�lzatban voltam, �gy meg sem �reztem a testemnek csap�d� k�veket. L�tszott, hogy Sagenta egyre jobban f�rad, a t�mad�sai egyre enyh�bbek voltak.

-         El�g volt a j�tszadoz�sb�l – sz�ltam, �s k�zelebb l�ptem a n�h�z.

-         �gysem tudsz elpuszt�tani. Legy�zhetetlen vagyok – kacagott, majd leugrott a sziklafalr�l.

Ut�na rep�ltem, nem akartam, hogy megl�gjon. Mire le�rtem, m�r k�dd� v�lt. K�zben be is esteledett, �gy egy k�zeli barlangban hajtottam �lomra fejem. M�snap reggel kor�n keltem, min�l el�bb meg akartam tal�lni Sagent�t. Ahogy mentem a szikl�s t�jon, �szrevettem egy �jabb barlangot. De ez m�s volt, mint amilyeneket az utam sor�n l�ttam. S�r� sz�rke k�d gomolygott a barlang sz�j�b�l, m�rgezve a leveg�t.

-         Sagenta, gyere ki! – kiab�ltam befel�.

Nem sz�m�tottam arra, hogy ki�lt�somra b�rmi feleletet kapok. P�r m�sodperc m�lva egy alak k�rvonalai rajzol�dtak ki a k�d f�tyla m�g�l.

-         Ki zavar ilyenkor? – csengett �lmosan hangja.

Mikor Sagenta ki�rt, l�that�v� v�lt, hogy az �jszaka folyam�n egy er�s p�nc�lzatot n�vesztett mag�ra.

-         �h… a l�ny tegnapr�l – mosolygott gonoszan – M�g mindig el akarsz puszt�tani? N�zd, kapsz egy utols� es�lyt, hogy az �leted�rt k�ny�r�gj, de ha ki�llsz ellenem, k�sz�lj fel, ez lesz az utols� csat�d.

-         Sagenta – mosolyogtam �n is – ezt nem neked kellene mondanod…

A n� kardot r�ntott, mire �n is fegyver�rt ny�ltam. Most egy t�lem szokatlan fegyvert v�lasztottam, egy hatalmas �s �les cs�k�nyt. A n� megr�k�ny�dve n�zett.

-         Azzal meg mit akarsz? – meredtek a cs�k�nyra szemei

-         M�gis mit? Sz�tz�zni a p�nc�lodat! – majd r�gt�n r� is t�madtam.

Hi�ba pr�b�lt v�dekezni, vagy t�madni a kardj�val, a p�nc�lomon nem b�rt �thatolni. Viszont �n ann�l sikeresebb voltam. P�r egyszer� mozdulattal megszabad�tottam a test�t fed� k�t�mbt�l. Ijedten, a hal�l k�zeledt�t �rezve �sszerogyott. Feln�zett r�m, �s az �let��rt k�ny�rg�tt. Mondanom sem kell, hogy nem k�ny�r�ltem rajta. Cs�k�nyom �lesebbik v�g�vel m�g egyszer, utolj�ra les�jtottam �s �tsz�rtam a sz�v�t. Sz�rk�s k�d gomolygott fel test�b�l, �s csak por maradt ut�na. P�nc�lzatom �s fegyverem elt�nt testemr�l, amikor m�r nem �reztem semmif�le vesz�lyt.

-         Porb�l lett�l, porr� leszel – suttogtam, mintha im�t mondtam volna �rte, majd egy b�r tarsolyba bele tettem egy mar�knyi port. Lass� l�ptekkel elindultam lefel� a hegyr�l.

Az erd�t mintha kicser�lt�k volna. „A gonosz pusztul�s�t meg�rezhett�k az �llatok is” – gondoltam mosolyogva. Egy apr� mad�rka sz�llt v�llamra �s k�s�rt a hegy l�b�t�l nem messze es� faluig. K�zben sz�ntelen�l, v�gan dalolt. A faluban �jszak�ztam. Ott t�lt�ttem m�g k�t napot, majd harmadik nap elindultam vissza, Inuyasha erdej�be.

A nap nagy r�sz�t v�ndorl�ssal t�lt�ttem, ez�rt megf�radva �rtem a kunyh�ba. Le�ltem az egyik sz�kre, v�rva a megb�z�mat.