-         Hogy a fen�be is! Nem hagyhatom hogy egy ilyen alak tov�bb uralkodjon! – ki�ltottam fel v�g�l �s elindultam a tr�nterem fel�.

Az utat v�gig�nekeltem, �gy az utamba ker�l� �r�k egyt�l egyig megdermedtek. M�r �ppen a tr�nterembe l�ptem volna amikor megl�ttam egy �rnyat. Nyugtalan�tott a dolog, hogy itt vagy egy mozg� valaki, amikor v�gig�nekeltem az utat. Shiva b�jt el� a hajam al�l.

-         L�gy �vatos Hotaru. Ez biztos nem ember.

-         Igen, erre �n is r�j�ttem. – s�hajtottam, majd indultam tov�bb.

�gy tettem mintha �szre sem vettem volna az �rnyat de minden izmom ugr�sra k�szen �llt. Halk suttog�s j�tt az egyik sarok m�g�l, majd hatalmas sz�l ami a b�rt�n fel� akart f�jni. Lesz�rtam a kardomat �s j�l megmarkoltam, hogy v�dekezzek a sz�l ellen. V�g�l kezdett elcsendesedni. Ekkor fel�lltam.

-         Ki van ott?

-         Nicsak, nicsak. Csak nem a h�res Hotaru?

-         Ismersz engem?

-         M�r hogy ne ismern�lek. – l�pett el� az idegen.

-         Reaya? – d�bbentem le. – M�gis mit keresel te itt?

-         A Palota Ur�t szolg�lom �s v�dem. V�gzek mindenkivel aki �rtani akar neki.

-         � egy gonosz ember? Hogy vagy k�pes szolg�lni?

-         Egyszer�en. – Reaya kiny�jtotta a kez�t �s most l�ngok csaptak el�.

Reaya a N�gy Elem egyik k�pvisel�je. Benne lakozik a f�ld, a t�z, a sz�l �s a v�z. Sosem voltunk igaz�n j�ban de ami azt illeti nem is �rtottunk egym�snak. Ugyanabban a faluban nevelkedett mint �n.

Gyorsan kellett cselekednem miel�tt a puszt�t� t�z eltal�l.

-         Istenek, Istenn�k, k�rlek titeket!
K�rlek benneteket,
V�djetek meg engemet.

�rt� �tok k�zeleg

S mindj�rt elem�szti gyermeketek!

V�zfal j� el�!

Ekkor e semmib�l hull�mz� fel lett el�ttem �s elnyelte a pokoli t�zet.

-         Reaya, k�rlek fejezd be. Nem akarok �rtani neked.

-         Nem is tudn�l!

Fels�hajtottam. Ha nem �ll�tom meg Reay�t, sosem jutok be a tr�nterembe. Koncentr�ltam majd elkezdtem mondani egy �jabb var�zsig�t.

-         Levendula �lom vir�ga,
Borsmenta alv�s kir�lya,
Kamilla alv�s nyugalma,
Kakukkf� boldogs�g nyugalma,
Hassatok, �s altassatok!

Reaya nem tudta mi t�rt�nik vele. Az �lom neh�z paplank�nt ereszkedett szemeire �s ott helyben elaludt. �n meg b�k�vel tov�bbindulhattam. �s �gy imm�r minden akad�ly n�lk�l benyitottam a tr�nterembe.

-         Mit keres ez itt?! – csattant fel a palota ura.

-         Nem tan�tott�k meg neked, hogy el�sz�r illik k�sz�nni, f�leg egy h�lgynek?

-         Te? H�lgy?

-         Igen, ha tetszik ha nem. Most pedig k�rn�m a fizets�gemet, ami�rt megdolgoztam. Nem vagyok anyagias, aki b�rmit megtesz a p�nz�rt, de ut�lom ha valaki sz�rakozik velem, f�leg ha az a valaki pasi.

-         Nem kapsz egy lyukas garast sem! �s takarodj innen am�g sz�pen mondom!

Most m�r kezdtem felh�zni magam. Ilyen csak ritk�n t�rt�nik velem, de akkor m�r baj van.

-         N�zze, kezdek ideges lenni, nem akarom a palot�t a f�ld sz�n�vel egyenl�v� tenni.

-         Na j� kisl�ny, nem b�nom. – �llt fel a palota ura. – Hajland� vagyok neked fizetni, de az�rt dolgoznod is kell.

A f�rfi k�zelebb j�tt hozz�m.

-         Mit kellene dolgoznom? �n m�r megdolgoztam �rte!

A f�rfi arc�n kaj�n vigyor terpeszkedett el. Egyetlen m�sodperc el�g volt hogy kital�ljam mire gondol.

-         Maga v�n k�jenc! – �s akkor�t lekevertem neki, hogy visszhangzott a palota.

Ezut�n elkaptam a ruh�j�t �s k�nnyed�n felemeltem, m�g a m�sik kezembe egy delejg�mb�t tartottam.

-         Sz�val, megkapom a fizets�gem? – n�ztem r� angyali mosollyal.

-         Meg, csak engedj el! – �s remeg� k�zzel el�vette az ersz�ny�t. – Csak ennyi van n�lam.

-         Ez is t�k�letes. – mondtam, majd elt�nt a delejg�mb �s a kezembe ejtette a p�nzt�rc�t.

A f�rfit nemes egyszer�s�ggel ledobtam, majd sarkon fordultam �s elindultam kifel�, de el�tte m�g el�nekeltem p�r dallamot az egyik kedvenc dalomb�l, majd h�tran�ztem a v�llam felett. El�gedetten l�ttam, hogy az eg�sz szoba megdermedt. Imm�r biztons�gban folytathattam az utamat a palot�b�l kifel� az �jabb m�gikus kalandok fel�.