T�relmetlen�l dobolsz ujjaiddal az asztalon. Leend� megb�z�d h�rom �r�val ezel�ttre besz�lte meg a tal�lkoz�t. A kicsiny fah�z, amelyben v�rakozol, InuYasha erdej�nek egy eldugott zug�ban helyezkedik el, t�vol mindent�l �s mindenkit�l.

 „Vajon mire ez a nagy �vatoss�g?” – gondolod egyre bossz�sabban. – „Mi�rt egy ilyen helyen akart tal�lkozni velem? Ha p�r percen bel�l nem lesz itt, teszek az eg�sz �gyre, �s elmegyek!”

 Mintegy var�zs�t�sre ekkor az ajt� kit�rul. Odakapod a tekinteted �s v�gigm�red a bel�p� alacsony alakot. A f�rfi el�gg� tereb�lyes sz�lt�ben, barna haja a kopaszod�s miatt csak foltokban fedi fej�t. Egy hossz� kimon�t visel, derek�n laz�n megk�tve �s egy b�r szand�lt. Arca kiss� elgy�t�rt, tal�n a siets�g miatt f�radt ki �s vadul zih�l.

-         Eln�z�st a k�s�s�rt, de s�rg�s elint�znival�m t�madt – pr�b�l menteget�zni t�bb-kevesebb sikerrel.

-         Igaz�n? – m�red fel, mik�zben felvonod a szem�ld�k�d. – Fontosabb az �gy�nkn�l?

-         Nem, nem, dehogy!

 Ekkor mintegy �lomb�l �bredve �sszerezzen, �s zavartan k�mleli a helys�get.

-         Net�n keres valamit? Vagy valakit? – k�rdezed.

-         Csup�n megn�ztem, hogy egyed�l vagyunk-e – hangzik a v�lasz.

-         Ezt �n is megmondhattam volna. B�r ha lenne itt valaki, legal�bb lett volna besz�lget�partnerem a v�rakoz�ssal eltelt h�rom �r�ra – feleled g�nyosan.

-         Akkor t�rj�nk is a t�rgyra. Gondolom sejti, hogy munk�ja c�lja egy d�mon likvid�l�sa lenne.

-         Valahogy r�j�ttem.

-         A bestia neve Sagenta. Hetek �ta retteg�sben tartja a falumat.

-         A faluj�t? Mi�rt nem ott tal�lkoztunk?

-         Mert �n �gy d�nt�ttem – j�l kihangs�lyozza az �n sz�t.

-         Hol tal�lom meg, �s hogy ismerek r�? – k�rdezed ellenszenvesen.

-         Az �szaki hegyekben b�jik meg, nem messze innen, alig egynapnyi j�r�f�ldre. Ne f�ljen, fel fogja ismerni, mivel v�rhat�an egyb�l mag�ra t�mad majd zs�km�nyt sejtve.

-         V�rhat�an? – r�ncolod a homlokod.

-         Igen, m�sk�pp nehezen tal�lna r�.

-         Mennyi lenne a fizets�gem?

-         Azt hiszem, 500 arany re�lis �r – ez ink�bb parancsnak hangzik, mint aj�nlatnak.

-         Rendben, elfogadom. Milyen k�pess�gei vannak ennek a Sagent�nak?

-         Nos, �gy t�nik, hogy uralja a szikl�kat. K�pes parancsolni a k�veknek, ez�rt h�zza meg mag�t a hegyekben. Eddig m�g csak egy alakban jelent meg el�tt�nk, egy hossz�, szikla-sz�rke haj�, remek alkat�, �mb�r rendk�v�l ocsm�ny arc� n�k�nt. Maximum �t nap �ll rendelkez�s�re a feladat v�grehajt�s�ra. Az �t�dik nap est�j�n itt fogom v�rni a fizets�g�vel. �s hozzon valami bizony�t�kot, hogy legy�zte a sz�rnyet! Ha elbukik, az nem az �n felel�ss�ge. Ha most megbocs�t, mennem kell. A mihamarabbi viszontl�t�sra!

 Azzal fel�ll, �s neh�zkes l�ptekkel az ajt� fel� indul. M�g egyszer k�rben�z a szob�n, majd kil�p a h�zb�l �s becsukja az ajt�t. Gyorsan ut�na sietsz, de mire a szabadba �rsz, csak a k�zeli f�kat l�tod. Rejt�lyes, n�v n�lk�li megb�z�dat mintha a f�ld nyelte volna el.

  __________________________________________________________________________

M�snap hajnalban el is indultam. A nap m�g nem kelt f�l, ez�rt s�t�ts�g honolt a t�jon. „Szeretem az ilyen hajnalokat, m�g cs�nd van, �s a kellemes hideg teljesen felfriss�t.” Lassan s�t�ltam az erd�ben, bet�lt�tte a leveg�t a harmatt�l nedves f� illata. Ahogy felkelt a nap lassan egyre melegebb lett. D�l fel� m�r sz�rny� volt a h�s�g. Lassan ki�rtem az erd�b�l �s egy hatalmas puszta t�rult a szemem el�. „Fantasztikus…Itt m�r �rny�k sem lesz…” Gondoltam bossz�san. Akkor a t�volban megl�ttam egy hatalmas hegy cs�cs�t. „Ez lesz az, amir�l a f�rfi besz�lt. Remek, est�re meg is �rkezem!” El�gedett mosoly futott �t az arcomon �s nekiv�gtam a puszt�nak.

Est�re meg�rkeztem a hegy l�b�hoz, ahol egy kis falut tal�ltam. Az emberek gyanakodva m�regettek, m�r hozz�szoktam az ilyesmihez. Egy id�s f�rfi l�pett oda hozz�m �s megsz�l�tott:

-         Fiatalember, a hegy fel� tart?

-         Igen – v�laszolom kurt�n.

-         Maradjon a faluban �jszak�ra, �jjel nem tan�csos odamenni. – mondta, �s elment.

N�h�ny m�terre a falut�l letelepedtem egy kis facsoport al�. Nem voltam f�radt, el�vettem a magammal hozott �lelmet, �s enni kezdtem.

�jf�l fel� j�rhatott az id�. Z�rg�st hallottam a h�tam m�g�l, amint megfordultam az egyik fa m�g�l egy l�nyt l�ttam kil�pni. Nem sokkal lehetett id�sebb h�sz �vesn�l, piszkosak voltak a ruh�i, k�lseje zil�lt, karik�sak a szemei, k�cos a haja.

-         Az�rt j�tt�l, hogy elpuszt�tsd a d�mont? – k�rdezte hirtelen.

�n b�lintottam. Ekkor hozz�m szaladt, �s a l�bam el� vetette mag�t, majd k�ts�gbeesett, s�r�s hangon megsz�lalt.

-         A l�nyomat elrabolta a sz�rnyeteg, k�rlek, hozd �t vissza. Nem tudok sokat fizetni, de amim van, azt odaadom.

-         Nem szok�som pluszmunk�t v�llalni, k�l�nben is, a l�nyod val�sz�n�leg m�r halott.

Erre az utols� sz�ra f�jdalmasan felny�g�tt, amint feln�zett, l�ttam, hogy k�nnyek bor�tj�k az arc�t.

-         M�g nem halhatott meg, tudom! K�rlek! Mentsd meg �t.

„Sz�nalmas l�tni, mennyire k�ts�gbeesnek az emberek, ha elvesztik egy szerett�ket. De ahogy magam el�tt l�tom ezt a n�t, megsajn�ltam.”

-         Ha m�g �l a l�nyod, visszahozom. De nem ingyen…

-         Megteszek minden t�lem telhet�t. �sszeszedem a p�nzt – mondta.

-         Most pedig azt mondd meg, mikor rabolta el a d�mon a l�nyodat!

A n� lassan fel�llt �s megt�r�lte az arc�t.

      -     K�t napja. A d�mon minden holdt�ltekor �ldozatot k�vetel a falub�l, k�l�nben lem�sz�rol minket. A falu vezet�i, Hikarit, a l�nyomat, v�lasztott�k. Nincsenek rokonaink a faluban. �gy gondolt�k � �gysem hi�nyozna senkinek.

      -     A f�rjed hol van? – k�rdeztem.

      -     Katona volt. Meghalt hat �ve egy h�bor�ban.

A falu fel�l hangok hallatszottak. Az id�s f�rfi k�zeledett fel�nk:

      -     Nayami? Te vagy ott? Hagyd b�k�n az idegent!

A l�ny m�g egyszer r�m n�zett, azt�n elfutott. A f�rfi mell�m �rt:

      -     Bocs�sson meg neki, uram, ha zaklatta. N�h�ny napja meghalt a l�nya, az�ta teljesen          megzavarodott szeg�ny teremt�s.

      -     Val�ban. Most k�rem hagyjon magamra.

      -     Term�szetesen, uram. Tov�bbi j� �jszak�t!

Reggel amint kis�t�tt a nap, elindultam a hegy fel�. A falusiak �sszes�gtak a h�tam m�g�tt:

-         Szeg�ny fi�…

-         A veszt�be rohan…

-         Nem tudja, milyen rettenetes ez a sz�rny!

„ Hm… Ostob�k…”

Amint v�gign�ztem a hegyen, r� kellett j�nn�m, hogy kor�ntsem lesz egyszer� megm�szni. T�hegyes szikl�k tengere, eg�szen a cs�csig. Elindultam. N�h�ny perccel k�s�bb elt�nt a szemem el�l a falu, csak kop�r szikl�k mindenhol. Nem sokkal k�s�bb tal�ltam egy kis „�sv�nyt” amely kanyarogva, vezetett f�l a hegytet�re.

D�lut�n tal�ltam egy barlangot nem messze a cs�cst�l. Elindultam a s�t�tben, n�h�ny m�ter ut�n akad�lyba �tk�ztem. „Most m�r biztos, ez lesz Sagenta rejtekhelye.” Megfesz�tettem az izmaimat, �s egy er�teljes mozdulattal megpr�b�ltam �tt�rni az akad�lyt. Meglepet�semre, egy�ltal�n nem volt neh�z. Amint �t�rtem a pajzson, megcsapta az orromat a hull�k b�ze. A barlangban mindenhol csontv�zak, �s oszl� holttestek hevertek. A barlang m�ly�n pedig h�rom �jult ember fek�dt. K�t f�rfi, �s egy kisl�ny. „ Ez a l�ny lesz Hikari, vajon mi�rt nem v�gzett vele…?” Lassan elindultam az emberek fel�. „ �rzem, hogy a k�zelben van…Csak az a k�rd�s, hogy hol…?” K�r�ln�ztem, de a barlangban nyoma sem volt a sz�rnyetegnek. Oda�rtem a testekhez. El�vettem egy kis �vegcs�r, amiben egy n�v�ny �sszemorzsolt levelei voltak. (M�g az erd�ben szedtem �ket.) Kinyitottam az �vegcs�t �s mindegyik�k orra al� odatartottam. Amint a cs�p�s arom�t bel�legezt�k lassan kinyitott�k a szem�ket. Ekkor halk kuncog�st hallottam a h�tam m�g�l. Megfordultam, de nem l�ttam senkit. „ A fen�be! Bes�t�ltam a csapd�j�ba.” A kuncog�s nevet�ss� er�s�d�tt, majd z egyik falb�l lassan kidomborodott egy alak.

-         Nem gondoltam, hogy ilyen ostoba vagy – kuncogott a n�. – Csal�d�st okozol!

-         �szint�n sajn�lom – feleltem t�m�ny undorral. A f�rfi eml�tette, hogy cs�f az arca, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.

-         Most mit akarsz tenni? Csak egy sz�nalmas f�ld�mon vagy, egyetlen mozdulattal v�gzek veled.

-         Ne agg�dj, mindj�rt v�gzek veled, de meg sem b�rok mozdulni, �gy elb�v�lt a sz�ps�ged – mondtam undok mosollyal.

-         Te �tkozott k�ly�k! – ki�ltotta.

El�relend�tette mindk�t karj�t, mire k�t szikla felemelkedet, �s sebesen megindult fel�m. N�h�ny l�ngcs�v�val k�nnyed�n elt�r�tettem �ket , de a d�mon meg�ll�s n�lk�l tov�bb bomb�zott kisebb-nagyobb szikl�kkal. Amint siker�lt alkalmas pillanatot tal�lnom, fogtam a shurikenem, felt�lt�ttem energi�val �s egy er�teljes mozdulattal fel� lend�tettem. Biztos voltam benne, hogy telibe tal�lja, de az utols� pillanatban a d�mon a fegyver el� tartotta a karj�t. A shuriken f�lsiket�t� hangot hallatva, szikr�kat sz�rt, mikor a karj�hoz �rt, de egy pillanattal k�s�bb lemetszette azt, �s a sziklafalba f�r�dott.

-         Ez bizony�ra bosszant�… - mondtam, �s felegyenesedtem.

-         Apr� vesztes�g… - mondta a n�.

A karja hely�n l�v� perzselt csonkra pillantott majd felemelte a m�sik kez�t �s a sziklafalra mutatott. �bl�s moraj hallatszott, majd egy darab lev�lt a falb�l �s a d�mon csonka karj�ra tapadt. Felvette a kar �s a k�z form�j�t, azt�n a b�r sz�n�t is.

      -     Mint mondtam apr�cska vesztes�g… - mondta a n� �s megmozgatta az ujjait.

      -     Vigy�zz!!! – halottam a h�tam m�g�l. A kisl�ny ki�ltott.

Az utols� pillanatban siker�lt elugranom egy m�retes szikla el�l, de az �gy is telibe tal�lta a bal karomat. A f�jdalomt�l �sszerezzentem, �reztem hogy elzsibbadnak az ujjaim. Egy hatalmas t�zlabd�t k�ldtem fel�, amikor el�rte, robban�sszer� moraj hallatszott. Mikor a f�st eloszlott �jra megpillantottam. A ruh�ja megperzsel�d�tt, n�hol �gett, a b�re is tele volt fkete nyomokkal, de l�that�an nagyobb baja nem lett. „ A fen�be! Ez �gy nem megy… Ha nem tal�lok ki valamit v�gem!” Akkor eszembe jutott, ahogy a test�be olvasztotta a szikl�t. „ H�t persze! Nem messze innen l�ttam egy sziklatavat… Tal�n bev�lhat.”

      -    Szerencse, hogy nem �gett meg az arcod… b�r enn�l cs�ny�bb m�r nem lehetne… - ki�ltottam szemtelen�l.

-         Te kis…! Meg�llek! – ki�ltotta, �s �jb�l t�megnyi szikl�t k�ld�tt fel�m.

Ezek el�l is siker�lt elugranom, �s lassan a barlang bej�rata fel� vettem az ir�nyt.

-         Csak nem �rz�keny pontra tapintottam?! Kapj el �s tal�n bocs�natot k�rek.

-         A saj�t kezemmel v�gzek veled! – ki�ltotta �s megindult fel�m.

�reztem, ahogy �thaladok a pajzson. Megszapor�ztam a l�pteimet. N�h�ny pillanat m�lva megpillantottam a tavat a szikl�k k�zt. A d�mon szitkoz�dott d�h�ben.

-         Gyere, kapjon el! – ki�ltottam.

-         Nem menek�lhetsz �r�kk� ez itt az �n birodalmam! Minden az �n fegyverem!

�jabb szikl�k t�mege. M�r nehezebb volt kiv�denem �ket, a karomba �jra �s �jra f�jdalom has�tott. „ Gyorsan be kell fejeznem.”

V�gre el�rt�k a tavat. Meg�lltam a v�z sz�l�n. A n� m�r csak n�h�ny m�terre �llt t�lem.

-         Most nincs hova menek�ln�d, te �tkozott korcs! V�ged! – ki�ltotta �rj�ngve, �s meglend�lt fel�m.

-         Dehogy! – �sszeszedtem az er�met, �s amilyen gyorsan csak tudtam m�g� ker�ltem.

-         V�ge! – mondtam, �s egy j�l ir�nyzott r�g�ssal a v�zbe l�ktem.

�ri�si er�vel a v�zbe csap�dott, �s szinte azonnal el is mer�lt. A csobban�s teljesen felkavarta a vizet.

Visszamentem a barlangba a fegyverem�rt. Az �le teljesen kicsorbult. Nem messze a shurikent�l megtal�ltam a lev�gott kart is, ami m�g mindig f�st�lg�tt. „ Ez j� lesz bizony�t�knak.”

Amikor mindennel v�geztem elindultam le a hegyr�l. N�h�ny perc m�lva nem messze a barlangt�l megl�ttam a kisl�nyt, amint �sszekuporodva �lt egy kis hasad�kban. „A k�t f�rfi �gy t�nik m�r elmenek�lt.”

Amikor a kisl�ny megl�tott, gyorsan fel�llt, �s m�lyen meghajolt el�ttem.

      -    K�sz�n�m, hogy megmentett�l!

A kisl�ny felegyenesedett �s kedvesen r�m mosolygott. Elindultunk. Amikor el�rt�k az �sv�nyt mag�ra hagytam.

      -    Innen hazatal�lsz.

R�m n�zett, �s �jra elmosolyodott azt�n sietve elindult le a hegyr�l.

�n is elindultam, de m�sfel� sz�nd�kosan elker�lve a falut. Az �jjel elkezdett esni az es�, �gy beh�z�dtam egy hasad�kba �s ell�ttam a sebeimet, a karom elt�rt, �s cs�nya v�ral�fut�sokkal volt tele, de nem volt s�lyos.

M�snap, mire lement a nap meg�rkeztem a faluba, ahonnan indultam. Pihentem egy napot �s ki�les�tettem a shurikenem �leit. Az �t�dik nap est�j�n pedig felkerestem a kunyh�t a d�mon karj�t az asztalra tettem �s v�rtam a jutalmamra. A f�rfi megint k�sett. „Ez az idi�ta… �r�lhet, hogy nem sz�molok fel�rat…”