|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.18. 19:17 - |
Én szeretek olvasni*mondja Zoey,és belép a Könyvtárba* van valami...*de ekkor elképed,mert 1 árva lélek sincs itt...*
Szomorú látvány*sóhajtja* de hát...akkor odébb állok...*mondja,majd kisétál a Könyvtárból* |
[319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Igazságtalanság..igazság. Hehe, a sors úgyis megteszi a magáét. Ezek is csak ellentétek amik részei az életnek, ellentétek amik egymás nélkül nem létezhetnek és ilyen szempontból nincsenek is ellentétek mert minden egy. Ha ezt megérti valaki...áh elnézést, nem akarom untatni. *ő is kinéz az ablakon és elmosolyodik* |
-A világ igazságtalanságaihoz nem kell okosnak lenni, de azok valamiféle enyhítéséhez viszont kellő.- tekint fel a hatalmas, színes ablakra, amin egyre kevesebb fény szűrődött be. A villanyok lassan felkapcsolódtak, fényt teremtve a szürkeségbe. |
- Lehet. Lehet hogy nem. Habár nem számít túl sokat hogy valaki okos vagy sem. Legalábbis attól függ milyen szemüveggel nézünk a világra. *az asztal egyik pontjára irányítja tekintetét ami most komoly* |
-Az okost olyanra használják véleményem szerint, aki saját kútfőből is tud valamit, nem csak a magolásra hagyatkozik. |
- És ki lenne a legokosabb? |
-Nem alaptalan, igaza van. Ha valaki ennyi rengeteg könyvet képes lenne elolvasni, és memorizálni a benne lévő információkat, bizonyára csodaszámba menne. És bekerülne a rekordok könyvébe mint a világ legtöbb tudással rendelkezője, de nem a legokosabbja.- mondta mosolyogva. |
- Nem? Furcsa hogy pont ma vezetett ide az útja amikor én is itt vagyok. *gondolkodik el* - Az egyik barátom azt szokta mondani hogy a könyvtár a tudás fészke. |
-Kellemesen. - jegyzi meg elgondolkodva, de valami teljesen máson.- Hatalmas ez a könyvtár, már jópár éve errefelé élek a munkám miatt, de még nem voltam itt. |
- Hehe, akkor a tegnapi napja bizonyára jól telt. És a mai? *mosolyog* |
-Hááát, úgy tudtam maga valami varázslóféle. De nem lényeges, nem szegényedtem bele.- mosolyogta.- Mellékesen, a tea megtette hatását. |
- Elnézést, ha mentségemre azt mondanám nem volt nálam pénz elhinné? *szemeiben játékos mosoly bújik meg* |
-Azt hiszem a virágcsokrot kiengesztelésnek veszem, a tegnapi számláért. - kuncgota.- Amúgy nem tartottam említésre méltónak.- néz vissza Hidetada-ra. |
- Szivesen. *leül Yuuka mellé* - Tegnap nem is említette hogy szeret olvasni. *egyenesen a nő szemébe néz* |
-Meglepett. Köszönöm. -mosolyodott el, amint átvette a csokrot. - Nagyon szép. |
Kifordul a polcok mögül és már nézné tovább a sorokat amikor megpillantja Yuukát, néhány percig csak bámulja a nőt mintha valami káprázatot látna, aztán odamegy hozzá. - Virágot a virágnak. *mondja mosolyogva és háta mögül előrenyújtott kezével egy virágcsokrot nyújt a nőnek* |
Hallotta a másik lépteit, de fogalma sem volt, ki az. Leemelt egy könyvet az egyik polcról, majd leült egy asztalhoz. Keresztbetett lábain arrább söpörte ruháját, minek következtében elővillantak lábai. Egy magastalpú, combig érő latex cipő volt rajta. Szereti az ilyen lábbeliket. Arcából elkotorta haját, hogy ne legyen zavaró a könyv szemlélése alatt, közben néha fel- felnézett, hátha megpillantja az idegent. |
A könyvespolcok között sétál, alaposan letapogatva tekintetével a könyveket. Magas kalapja és furcsa kinézetű kabátja olyanná teszi a megjelenését mintha most lépett volna ki egy színes mesekönyv egyik oldaláról. |
Nemrég lépett be a könyvtárba, melynek régies berendezése s hatalmassága könnyedén elkápráztatja a könyimádókat. Lassan lépteld előre s kíváncsian nézegette a kint lévő cimkéket, hátha talál érdekes megfejteni való rejtvényeket. Haja ugyanolyan volt mint tegnap, ám most egy földig érő, hosszú, fekete bársony ruhát viselt. A ruha ujjai bővek voltak, s kissé szabdaltak, ahogyan az alja is. Nyakában egy fehér rózsaszirom tündökölt, fekete anyagra tűzve. |
*leült és egy fekete borítóju könyvet olvasott* |
| Mily elhagyatott hely ez itt? *körbefordul* Ah, könyvek... rengeteg. Várjatok csak, megtatálom én, amiért idejöttem! |
[319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
