|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.01. 18:56 - |
Csináltam egy új színhelyet,hogy legyen egy sajátom is :-) Mindenkit várok szeretettel :) |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Tulajdonképpen semmi különös...magányos farkasként élem az életemet,amióta csak eljöttem és nem találkoztunk...de nem is volt az olyan rég,mintha csak tegnap lett volna,hogy a homokos tengerparton kergettelek.*nevetett* Ahh...igazán finom ujjaid vannak,és nagyon ügyes vagy,ha ilyen jó kenőcsöket tudsz csinálni...*még egy férfias és mély dorombolás szerű hang is elhagyta az ajkait xD* |
Együtt játszottunk?*Karlra pillant* Már én is emlékszem!(micsoda véletlen :P) Te is jól megnőttél.És mi történt veled azóta?Apád aggódott,mikor elhagytad őket...*előveszi a növényekből készített kenőcsöt és bedörzsölgeti a fiú vállába* |
*Követte a lányt,közben gondolkodóba esett,hogy honnan ilyen ismerős neki.* Nem te vagy Kirara? Nem te szegődtél el Sangohoz,a szemmelírtóhoz? De hisz...az nem lehet,hogy már ennyire megnőttél...kiscicaként játszottam veled még a faluban,bár ott sosem láttam a másik alakodat,ami meg kell,hogy mondjam egyszerűen gyönyörű..vagyis,igen csinos nő lett belőled...*helyesbített zavartan,mert nem akarta elijeszteni a lányt...elsőre... xD* |
Azt mondtad,hogy Karl? Tényleg így hívnak? Akkor én ismerlek.*mosoly* Egy időben a társaid a macska démonokkal álltak szövetségben,de később ez sajnos megszakadt.Nagyon fáj a kezed?*a fiúhoz megy és óvatosan megfogja a kezét* Hm,hát ez bizony elég csúnya.Gyere be,a házamban vannak gyógyfüvek,talán segíthetek!*mondta kedvesen mutatva az utat a vendégnek* |
"Milyen gyönyörű lány...kecses,törékeny test,elragadó arc és érzem rajta,hogy egy macska démon...húh,szerencse..." *gondolta magában*
A nevem Karl,és párduc szellem vagyok.Ügyetlen voltam és beleestem egy szakadékba.Azt hiszem,hogy megrándult a vállam.*kicsit közelebb ment és a fájdalmak ellenére si próbált kedvesen mosolyogni* |
*Emberi alakjában(az a kép,amit mutattam msn-en :) )lép ki a házból,szokásos városi sétájrára indulna,mikor meglátja a férfit.Érzi rajta,hogy ő is macskaféle.*
Hát te ki vagy és mit akarsz? Ez vér? Megsebesültél?*kiabálta oda neki és közelebb ment* |
*Kirara házához közel sétálgat.Vállán hatalmas seb tátong,ezért csak vánszorog. ^^""* |
*Csendben figyelte a lányokat a ház egyik ablakából.Nem volt szüksége,hogy közelebb menjen,mivel tökéletes volt a hallása.*
Keyshia:
Vigyázz!!!*kiáltotta el magát,mikor a lányra nézett,majd lenyomta őt a földre,csak pár centivel süvített el a fejük felett a csonttörő ^^"* Jól vagy? Hát van még mit tanulnom,csak az a baj,hogy...*felül és felsegíti Suzunat is*...apám szerint a csonttörőknek is van megvan a maguk kis lelkük és mivel ez a darab eredetileg az apámé volt,rám nem igazán halgat.*sóhajtotta* |
-Köszönöm szépen! *mosolyogva nézett körbe a szobában* Igen, nagyon jó lesz! *miután Kirara kiment, a lány elnyúlt az ágyon, magához ölelte a kispárnát, és mélyet szippantott a finom illatából. "Milyen kedves Kirara-santól, hogy befogad!" *gondolta, majd az ablakhoz lépett, ahol csatakiáltásokat hozott a szél. Suzuna-t érdekelte mi történhet, ezért elindult a hangok irányába, és nemsokára megtalálta Keyshia-t.* -Látom még nem teljesen tudod alkalmazni a csonttörődet. Bár én nem vagyok szellemírtó, de segíthetek?*kérdezte kedvesen* |
Kirara:
Gyere! Akkor megmutatom...*bevezette őt egy kis szobába,ami igazán szép volt,kellemes hangulatot árasztott magából* Remélem,hogy jó lesz.*mosoly*
Keyshia:
*Ezalatt Keyshia nem aludni,hanem gyakarolni ment.A háztól nem messze,az erdőben gyakorolt a csonttörővel,mert még nem nagyon tudta használni.Néha eltalálta a lányt a visszamenetnél. ^^""* |
-Értem. Ano...arigatou...akkor megpihennék...*köszönte meg kedvesen, és Kirara után indult, hogy elhelyezhesse magát a vendégszobában. Hárta pillantott a fiúra, mert tudta, hogy ő nem marad itt*
Toshi:
-Igazán köszönöm, de én igazából csak meg akartam bizonyosodni, hogy Suzuna épségben ideér-e. Én nem maradok tovább. Majd...valamikor találkozunk Suzu. *átölelte a lányt* Sayonara Kirara! *eltűnt ^^* |
Erősebb,mint hinnéd...Keyshia még kislányként átment a legalapvető kiképzésen.Sango mesélt róla,én nem is tudtam,bár sejtettem,hogy ennyire kemény,főleg egy kislánynak...De talán ideje lenne nekünk is nyugovóra térnünk,ha nincs ellenetekre.Mindenesetre én még nagyon ááá*ásított*álmos vagyok...*mancsával dörzsölgette a szemét* Vannak vendég szobáim is,aludhattok ott nyugodtan*mondta kedvesen* |
-Semmi baj, megértjük. Elvégre ilyen az igazi harcos! *mondta mosolyogva* Csodálkoztam is volna, ha elfogadja az ajánlatunkat...Én is visszautasítottam volna...bizonyára megfelel majd. Erős lánynak látszik *mosolygott tovább, néha lopva Toshira nézett, de a fiú nem igazán figyelt*
Toshi:
*Meredten nézett maga elé, nem szólt semmit sem. Lassan feállt és kicsit körbenézett a szobában, megnézte a polcokat, de nem nyúlt semmihez. Egy kicsit még nézegetett de aztán visszaült Suzuna mellé és hallgatta miről beszélgetnek* |
Keyhia:
Áh,öhm...igazán nem kell és nem is lenne jó és nem is szabad! Ezt egyedül kell végig csinálnom! Igaz,hogy még nincsenek nagy tapsztalataim,de tudom,hogy képes vagyok rá! Szeretnék az utam során egyedül megbírkozni mindennel és ha lehet,új barátokat is szerezni,de ezt mind egyedül kell elérnem.*magyarázta nagy hévvel^^"*
Kirara:
Makacs lány.Rá kell hagyni! Sosem tudtam meggyőzni semmiről,ha valamit elhatározott,jó harcos lesz belőle,és bízom benne,hogy az út alatt is megállja a helyét.
Keyshia:
Én akkor most megyek és aszom még egy keveset. Örülök,hogy megismerhettelek titeket!*illedelmesen meghajolt,majd távozott*
Kirara:
Ne haragudjatok meg rá! Keyshia szereti maga intézni a dolgait. Nincs messze a falu,biztos hamar meg is fordul...sőt,ha jól tudom nem egyedül jön vissza.Ha minden igaz,jön vele egy fajtársam is,ha méltónak találja majd a lányt.*mondta izgatottan* |
Toshi:
*Először azt hitte Keyshia meg akarja támadni ^^" azért közeledik feléje olyan magabiztosan ( ninjáknál nem szokás ölelkedni xD) már maga elé kapta a katanaját, de nem volt rá szükség ^^' Csak biccentett Keyshiának, és úgyahogy viszonozta az ölelést, bár azt sem tudta hogy tegye XD*
Suzuna:
*Kézen fogta Toshit* Akkor menjünk be! Üm, mi szívesen elkísérnénk holnap az úton Keyshiát, igaz Toshi? *kérdezte kicsit félénken a fiútól, ilyenkor olyan volt mint egy félős kislány. :D Toshi meredten nézte Suzunát aztán lassan bólintott*
-Felőlem... |
*Felemelte a mancsát és úgy köszönt vissza,bár kicsit nagyobbterjedelmű köszönést várt volna xD* Te is légy üdvözölve nálam! Én Kirara vagyok,ő pedig Keyshia.
Keyshia:
Szia! Keyshia vagyok.*muatkozott be és a fiút is megölelte,de közel sem olyan hosszan,mint Suzunát,mert nem szeretett volna egy újabb kioktatást :P*
Kirara:
Talán bemehetnénk...Keyshianak úgy is még aludnia kell,mert holnap,illetve ma hosszú út áll előtte.Elmegy a szelemírtók falujába,hogy új fegyvereket készítsen magának.Már ez önnmagában is nagy feladat,de az út veszélyes és szellemek övezik...*mondta kicsit nyugtalanul* |
-De igen...itt van...Toshi...már előjöhetsz ha gondolod! *kiabálta és kicsit el is pirult, mert tetszett neki a csapattársa xD*
Toshi:
*Egy fa mögül lépett ki, és lassan közeledett Kiraraék felé. Alaposan szemügy re vette Kirarat és Keyshiát is, és halkan köszönt, aztán nem is mondott többet, sohasem volt bőbeszédű fiú ^^"*
-Ohayo!
És ime Toshi :) :
|
Keyshia:
*Reflexből majdnem Suzunára engedte a nála lévő mérges gázt,de még időben észbe kapott ^^"* Ne félts engem! Sosem akartam magam elidegeníteni az új emberektől,de az utolsó pillanatban mindig lépek...*mosolyogva húzta ki magát,aztán kicsit alább hagyott büszkesége és aggódva nézett a lányra*
Kirara:
Nem kéne egy kicsit megpihenned? Illetve meg kell! A szobád még mindig úgy van,mint mikor elmentél,mert nem tudtam,hogy mior jössz vissza,csak takarítani jártam be,még friss virág is van benne.*mosolygott,majd Suzuna mellé állt,hogy rátámaszkodhasson* És hol van Toshi? Ő nem jött veled?*körbe is nézett egy pillanatra szemével keresve a fiút :D* |
(mármint a saját csapatából élte túl ő és egy csapattársa ^^" maradtak még túlélők :D ) |
*Bizalmatlansága a régi volt, ő nem annyira ölelte meg a lányt, inkább távolságtartóan válaszolt, de meg is mutatta a lánynak miért nem szabad rögtön bízni a másikban. Egy pillanatra eltűnt Kiraraék szeme elől, aztán Keyshia háta mögé került, pont úgy nézett ki mint a lány, hiszen egy jutsu-val felvette az alakját, aztán egy kunai-t fogott a nyakához*
-Szívesen megtanítom az alapdolgokat! De ne légy ennyire barátságos, mert a barátod könnyen az ellenfeleddé válhat! *mosolyogta aztán elejtette a fegyvert, hirtelen a fejéhez kapott, mert nagyon fájt neki. Egy füstfelhő keletkezett, és Suzuna visszaváltozott* Ne haragudjatok...kicsit sokat harcoltam, és már a saját barátaimban sem bízok, dehát remélem azért némileg érthető, 6 évig éltem együtt idegenekkel...és csak én és Toshi éltük túl a csapatunkból...*mondta szomorúan, bár próbálta leplezni érzelmeit* |
[463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
