|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.14. 17:49 - |
| *Nicoleall már egy sötét sikátorban sétálnak, a falaknak dőlve kábult, félholt emberek állnak, egy ajtó van a sikátor egyik sarkában, csak a zene dübörgését hallani ki* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Kezetfog a lánnyal, majd sóhajt.
-Őszintén szólva nem lepődtem meg... |
*Kuncogott egy kicsit, majd elkomolyodott.* Te mit válaszolnál egy ilyen kérdésre? Különleges képességűekkel van tele a világ. Miért nem lehetek egy közülük? *mondja szinte csak magának, majd sóhajt és Uruha-hoz fordul* Mila vagyok. Félig vámpír. *nyújt kezet, közben szemüvege mögül a fiút fürkészi.* És te ki vagy vicces fiú? *kérdezi aztán Suichit kicsit derűsebb arccal* |
-Mond mi vagy te?- kérdezi még picit gyorsabban véve a levegőt. |
Haha, most aztán retteghettek. *szólal meg, pontosan a fiúk mögött áll. A menekülés közben egy rövidebb utat választott, az a fura, hogy nem tűnik fáradtnak.* |
- Köztük élek. *Shuichinek nem mond semmit, lassan elmosolyodik, és apró piros nyelvével megnyalja a száját amikor hallja a fiú naívságát. Pár perc után Shuichi után akar indulni, de meghallja a zajokat, és inkább visszahúzza kezét a kilincsről és arrébb áll.* Gyakran jársz szórakozni? *kérdezi csak úgy a nagy semmittevésben. Majd mikor Shuichi megjelenik, meglepetten nézi.* Mondhatom szerencsés vagy. |
Kicsit meglepődik, majd bólintott és tovább futottak, idővel sikerült lerázniuk a vámpírokat. Zihálva nézett visszafelé, hátha megjelenik Mila, reméli azért nem esett baja a lánynak. |
*még mindig sokkos a kocsmában történtek miatt, de hagyja magát rángatni. minden erejét beleadja a futásba. bárcsak megszabadulna a vér ízétől...* köszönöm *motyogja halkan* |
Felkapja fejét a lármára, majd a kiosonó Shuichi-ra néz. Fejét rosszállóan megcsóválja, majd a kivágódó ajtóra figyel fel, és az ordibálásra. Nem sokáig tétováz, most már bármelyiküket megölhetik. Odament Shu-hoz, majd megragadva csukóját elkezdett vele futni.
-Hülye.- morogta halkan, néha-néha hátranézve az üldözőikre, és Mila-ra, hogy egyben van-e, bár effelől semmi kétsége nem volt. |
*hamarosan megérkezik az "eperleve". fintorogva nézi a vérszínű nedűt. ~még mázli hogy ételszinezékkel csinálják ilyen pirosra... tényleg olyan mintha vér lenne..~ a pohárba szagol és elcsodálkozik. nem elég hogy a színe olyan, még a szaga is! na mindegy, azért belekóstol. épp csak a nyelvét dugja bele, de már kapja is ki. fémes íz terjed szét a szájában. ~ez tényleg vér!~ gondolja fanyarul és kavargó gyomorral. dühödt mozdulattal leveri a poharat az asztalról. fontolgatja hogy fizetés nélkül távozik, de meggondolja magát. rekalmálni fog. pincérért ordítana, de a hullasápadt fickó már rég ott ál mellette. az összetört pohár miatt pampog és a számlát kéri. Shuichi kiborul* nem elég hogy nem azt hozza amit kérek még magának áll följebb?! *kel ki magából a rózsaszín hajú énekes* még hogy! meg akar mérgezni?! még ilyet! ezért beperelem! majd meglátja! hamarosan ellepik ezt a poros kis kocsmát a hivatalnokok! és szépen bezárják! *ordibál tovább. aztán elhallgat, mert a többi vendég egyszerre ugrik neki. meg a pincér is. lesz is nagy kalamajka. Shu-chan a perelést feledve küzd az életéért. szerencséjére a vámpírok sokan vannak és elég dühösek. így már észre sem veszik kit ütnek, harapnak. az énekes óvatosan kikászálódik a balhé kellős közepéből, prót tesz az asztalra és kioson az ajtón. odakint a falnak veti a hátát és liheg egy sort. megfogadja hogy többé egy lépést sem tesz Kojiro nélkül* |
-Ez hülye...- jegyzi meg magában egy pillantást vetve Shuichi után.- Ha élve kijön, akkor nagy szerencséje van.- elmélkedik tovább, várva Mila válaszára. |
mi? vámpírok? na ne hülyülj már! vámpírok nem léteznek! *jelenti ki magabíztosan és belép a kocsmába. kicsit furcsállja a vérszagot, de választ egy üres asztalt és leül. a többi vendék tolakodón, mohón bámulja, és ez zavarja őt. kisártatva jön egy falfehér pincér és megérdeklődi mit óhajt. eperlevet rendel* |
-Talán mert vámpírok vannak bent...- mondja halkabban, majd visszanéz Mila-ra.- Na és te mit keresel egy ilyen helyen? |
ne? miért ne? *hökken meg egy pillanatra, aztán vállat von és a kilincsre teszi a kezét* |
Kíváncsian néz Shu-ra, ő sem tűnik vámpírnak, főleg nem ilyen furcsa kinézettel. - Szerintem ne menj be...- szólal meg elkomolyodva. |
-Én? Nem. - hökken meg a kérdésre, általában a lányok nem ezzel a kérdéssel bombázzák.- De rendben, akkor egyenlítettünk.-sóhajt.- Amúgy igazából csak egy új szórakozóhelyet kerestem.- vigyorodik el idiótán. |
*maga sem tudja hogy téved a különös nevű hely elé. ~Vámpír kocsma... mik vannak... nah mindegy, beülök és iszok valami vérszínű izét...mondjuk eperlevet!~ gondolja és az ajtó felé veszi az irányt* |
Mond csak, meleg vagy? *kérdezi , és sóhajt* Tudom, hogy bunkó voltam, de asszem azzal egyenlítettünk hogy megmentettelek a vámpírtól. *mosolyodik el* |
-Keh. Semmi közöd hozzá. - fonta keresztbe karjait mellkasán, fennhordott orral nézve a lányra. Nem tolerálta Mila iménti igen bunkó viselkedését. |
Fogd be. *mondja kicsit se barátságosan, és az őket figyelő vámpír felé indul.* Hiszel a megváltásban? *kérdezi ridegen. Függetlenül a választól egy éles tőrt ránt elő a dzsekije alól, és emberfeletti gyorsasággal leszúrja a vámpírt, aki erre elporlad. Most Uruha-hoz fordul.* Most már beszélhetünk. Miért jöttél ide? |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
