|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Lucas: *amint kinyílt az ajtó, Alo után ment, Riola ledermedve nézte mikor elment mellette a sötétben, nem is akart hinni a szemének, de inkább nem kérdezett semmit és úgy tett mintha nem is látott volna semmit sem* Szép kecó*jegyezte meg elmosolyodva Ville mikor körülpillantott a sötétben*
Masaharu: - Oké, tőlem aztán maradhat a blöki amíg akarja...*mondtam vállatvonva* Luccal jól megvannak? Vagy nem mondott semmit erről?*kérdeztem Landirát, közben apám is közbevágott* - Mármint a vámpír Lucas?*kérdezte s én bólintotttam. Ők is ismerik egymást, régebben mint én Lucot* |
Aloise:-Ez mégis mi akart lenni?*néztem rá értetlenül. Eléggé szédültem, mikor letett, nem szoktam meg, hogy a magasban ugráljanak velem:P*-És...hogy kerülsz a kapuhoz...öö..*fura egy fickó ez a Ville, na mindegy, engedelmesen kinyitottam az ajtót és beléptem. Nem nagyon láttam senkit...gondolom Luc a szobájában van még...el is indultam, hogy megkeressem, reméltem Ville majd jön utánam vagy valami és nem fog egész nap a kapuban ácsorogni*
Landria:- Aloise volt az...csak...szóval megkért, hogy vigyázzak a kutyájára egy darabig...ugyhogy hazafelé oda is be kell ugranunk*mondtam kedvesen mosolyogva*-De csak átmenetileg persze, amíg nem találok neki gazdát. Remélem nem baj...tudod Alo nem nagyon számíthat másra, ezért mondtam igent a dologra.. |
Lucas:- Na gyerünk már*mondta Ville türelmetlenül majd karjaiba kapta Alot mint egy zsákot, s kiugrott a lánnyal s társával együtt az ablakon, a házak tetején suhanva jutott el egészen a kastélyig, az ajtóban megállt és letette Alot* Na, nyiss ajtót*várt türelmesen a kapuban:P*
Masaharu: - Ki volt az Kicsim?*kérdeztem mosolyogva Landriát mikor visszajött, apám majdnem megfulladt a hústól amit éppen evett, meglepődött mert sosem látott engem másra mosolyogni, főleg nem becézni valakit:D* |
Aloise: -Na persze te könnyen beszélsz...és mégis kire bízhatnám...nincs senkim az ég világon...*sóhajtottam*-És persze, hogy gyáva..nincs hozzászokva a vámpírok társaságához...*forgattam szemeimet. De ekkor eszembe jutott valaki..*-Hát persze Landria! Ez jó ötlet, ő biztosan szereti a kutyákat...ha nem akkor meg a tesóinak adja..*azonnal a telefonhoz nyúltam és már tárcsáztam is a számot..*
Landria:*mielőtt válaszolhattam volna, megcsörrent a telefonom*-Ó elnézést..egy pillanat..*felálltam az asztaltól, úgy tudom nem illik evés közben telefonálni, ezért amíg beszéltem átsétáltam az előtérbe.*
-Szia Landria*gondolhattam volna, hogy Alo az...jé..eszébe jutottam. tuti kell neki valami, általában csak akkor hív fel.*-Szia Alo, mondd gyorsan mit akarsz, éppen nem érek rád...-Persze..persze...na szóval az van, hogy el kéne ajándékozni a kutyámat és te jutottál eszembe. Szóval ha nem nagy kérés...be tudnád fogadni. Persze csak addig, amíg nem találok neki új gazdit. -Micsoda?! Hogy én fogadjam be a kutyád...basszus és hova fogom tenni? Nekem is van egy...egy jó nagy..és nem hiszem hogy Mas örülne neki..-Jaj kérlek...csak egy kis ideig, becsszó meghálálom...*gyorsan le akartam rendezni az ügyet, szóval igent mondtam*-Ó köszi, akkor itt hagyom a hotelban, kérlek majd gyere el érte..-Jójó rendben..szia..
*sóhajtva tettem le a telefont és pár percig csak magam elé néztem*-Nagyszerű...ezért Mas tuti leharapja a fejem..*aztán elindultam vissza az asztalhoz*
Aloise:-Na ennyi, megoldottam, indulhatunk..*mondtam Villenek, megpróbáltam utoljára megsimogatni a kutyámat de az csak nyüszített is lapított, mikor közeledtem felé*-Ég veled pajtás..*sóhajtottam* |
Lucas: - Kutyát egy vámpír mellé nem túl szerencsés dolog*jegyezte meg Ville.* Bízd valakire aki megértheti a helyzeted és nincs terhére egy kutya, egyszerű nem?*állt fel a székről és a kutyához ment aki megadóan hátárafeküdt xD* Gyáva egy kutyád van*nevette el magát*
Masaharu: - Nos akkor hát, miféle céget irányítassz? Tudod énis üzletember vagyok, többek között, érdekel a dolog*kérdezte mielőtt elkezdte volna felvágni a húst a tányérján, én nem reagáltam semmit, tőlem aztán nyugodtan elmondhatja Landria az igazat, apámnak úgy sincs már sok beleszólása a dolgaimba, csak kiváncsi természete van....* |
Aloise: -Rendben van..*sóhajtottam*-Vagyis..egy pillanat, valamiről megfeledkeztem..Oskan...mit csináljak vele? *a konyha felé néztem, az ajtóban még mindig ott állt a kutyám és félősen ránk nézett. Néha aprón megcsóválta a farkát, de nem mert közelebb jönni*-Nem hagyhatom már megint itt...a fenébe erre nem is gondoltam, amikor utoljára elmentem itthonról...*na most mit csináljak....kinek adjam oda? vagy megint hagyjam itt...mert gondolom magammal nem vihetem*
Landria:*aprón elmosolyodtam*-Igazság szerint kissé meg vagyok illetődve...nem nagyon vagyok hozzászokva az ilyen gazdag és előkelő emberekhez, mint amilyen ön..*mondtam halkan és észre sem vettem, hogy egészen elpirultam*-És persze tegezzen nyugodtan.*mondtam kedvesen mosolyogva*-De faggatózzón csak, ha kedve tartja, én igazán nem bánom azt sem...*megint elpirultam, és hogy ezt leplezzem, lassan enni kezdtem, miközben lopva Masaharura néztem* |
Lucas: - Nincs logikád nagyon...adott egy szabadnapot amikor nélküle mozoghatsz, ha túléled mások segítsége nélkül akkor enged a pórázon és szabadabb lehetsz...de mivel mi besegítettünk hogy ne halj meg, így már nem is érvényes a dolog*mondta Ville majd megrántotta a vállait* Na akkor hazaviszünk, oké?*tette fel a kérdést, bár szerintem csak költőien tette*
Masaharu: * Hamarosan jött is az étel, semmi extrát nem kértünk, csak normális kajákat végülis* - Landria, remélem tegezhetlek, kérlek mondj valamit, elvégre többek között miattad vagyunk itt ma este, szeretnélek megismerni jobban, de faggatózni sem akarok...*mondta apám kedvesen, én újra lakatoltam a szám és illedelmesen enni kezdtem* |
Aloise: -Ő..ő csak Ben...volt egy elintézetlen ügyünk. De izé...szóval nem kell hazavinnetek...mármint*na most mondjam el, hogy nem is vagyok biztos abban, hogy hazamehetek. Tényleg nem tudom...Luc elég komolynak tűnt és nem nagyon tudom mi is van most...ajjaj...*-Szóval csak azért jöttem, mert Ben elég erőszakos volt és el akartam intézni...mármint nem megölni, csak megmondani, hogy szálljon le rólam. Aztán Luc el akart velem jönni, én meg nem akartam, hogy jöjjön, aztán kicsit összevitáztunk...vagyis még azt sem, csak megengedte hogy egyedül jöjjek el, mert szabadságra vágytam, és azt mondta, ha sikerül egyedül megoldanom szabad leszek...vagyis...szóval nem nagyon tudom mi is van most...*nyögtem ki nagy nehezen és felsóhajtottam*
Landria: *nem kértem sok kaját, hiszen otthon már ettem és most éhes sem voltam igazából. Csak egy könnyű tengergyümölcse tálat kértem..biztos nem lehet rossz...ugysem ettem még olyat, itt az alkalom, hogy kipróbáljam. Kedvesen mosolyogtam a pincérre miközben rendeltem. Fura szerzet volt, de barátságosnak tűnt..* |
Lucas: - Amúgy kiez?*nézett Ville érdekesen Benre* Közben csináld ám nyugodtan amiért idejöttél, megvárunk és hazaviszünk, be akarok köszönni az öcsinek*mosolyodott el sejtelmesen majd rágyújtott egy cigarettára. Családi rossz szokás, úgytűnik...*
Masaharu: *a szokásos helyünkre ültünk, egy 4személyes asztalhoz egy előkelő helyen. Rögtön kaptunk étlapot, én azonnal mondtam, hogy csak a szokásosat kérem, apám még nézelődött egy kicsit majd ő is rendelt, csak Landriára várt a pincér, aki szintén nem volt ember, kis hegyes fülei és mandulavágású vörös szemei voltak, de barátságos volt, mint itt a legtöbben. Az étlap kínált mindent, tényleg mindent...* |
Aloise: *csak szemeimet forgattam. Ne gondoljam azt, hogy egy szinten vagyok velük...hah..de mégis hogyan beszélgessek akkor vele? Csak akkor szóljak ha megengedi...pff...Azért enyire nem fogom magam alárendelni..*-Világos...*mondtam és bólintottam, jobb ha nem szólok többet...mielőtt még én is ennek a csajnak a vacsorája leszek...*
Landria:-Gyönyörű hely..*néztem körbe ámuldozva. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, nem szoktam ilyen helyekre mászkálni.. De azért igyekeztem nem nagyon csodáskodni, nehogy Mas apja észrevegye, hogy nem vagyok olyan művelt és gazdag, mint ő. Nem akarom, hogy rossz néven vegye. Ahogy figyeltem a vendégeket, egyre inkább feltűnt, hogy valami nincs rendben...nagy nehezen jöttem csak rá, hogy nem csak eberek ülnek itt...de furcsa..* |
Lucas: - Ó basszus, nem létezik, hogy Lucas ennyire jól bánik veled*mondta fejét rázva Ville* Nem vagy még elég idős ahoz, hogy kéréseid legyenek felém, hogy egyedül mászkálj, hogy egyáltalán egy szinten gondold magad velünk! Világos?*nézett Alora szigorúan* Amúgy meg azt sem tudja, hogy élek még... úgy tudja, hogy 6 évesen elrabolt egy ázsiai horda és valószinüleg meghaltam...meg is, de mégis ittvagyok*mosolyodott el majd Benre pillantott akit éppen a küszöbről rugott vissza a nő, már vissza is ért, ujjairól nyalogatta a vért* Feladat teljesítve*mondta mosolyogva s bezárta maga mögött az ajtót, Bent egészen Aloékig rúgta vissza*
Masaharu: *lassan oda is értünk. Egy puccos, elit étterem volt ahova nem mindenki tehette be a lábát. Ablakai sötétítettek voltak, nem láthatott be senki. A biztonsági őrök apámat és engem látva azonnal nyitották az ajtót, és mivel Landria kezét fogtam, ezért nem is kérdeztek semmit. Bent első látásra embernek tűnő személyek voltak, de jobban megnézve feltűnhettek a hegyes fülek, a hegyes fogak vagy éppen csak szemfogak, az érdekes vágású és színű szemek és egyéb apróságok amik rémisztővé tették egyesek számára az étterem vendégeit.*
|
Aloise: -Aloise a nevem...*mondtam kicsit megkönnyebülve.*-Nem is tudtam, hogy Lucnak van testvére...nem is mesélte...*közben eszembe jutott hogy ideje sem volt rá.*-Furcsa, hogy összefutottunk....de pont jókor jöttetek..*mondtam kicsit szégyenkezve*-Nem hiszem, hogy egyedül sikerült volna elintéznem ezt a kis férget..*pillantottam Benre, aki már kifelé kúszott a szobából. Nagyon félt, nem mert még csak ránk nézni sem. Igaziból méginkább rossz érzésem volt amiatt is, hogy nem hallgattam Lucasra..tényleg nem tudok még eleget ahhoz, hogy egyedül elintézzem a dolgaimat*-De légyszives...*néztem Villere*-Ne hívj kölyöknek...elég lealacsonyító..*jegyeztem meg a szemeibe nézve..*
Landria:-Ne aggódjon, nem vagyok az az ijedős fajta..*mosolyodtam el. Eszembe jutott mennyi mindenen mentem keresztül életemben, mit nekem egy kis éttermi látogatás...ugyan...ez semmiség lesz..* |
Lucas: - Kislány, attól, hogy Lucas kölyke vagy, még nincs jogod beleszólni a dolgainkba...ezt tanuld meg*mondta komolyan a férfi Alora pillantva. Jobban megnézve pár évvel fitalabbnak tűnt az arcra, mint az enyém, haja is rövidebb volt valamivel.* - Áhh nincs hozzá gusztusom, utálom az ilyen férgek ízét*mondta a nő fintorogva majd felállt* - Vele mi legyen?*lépett oda Alohoz* - Őt hagyjuk, mégiscsak az öcsém gyereke vagy mi a szösz. *mondta majd elsimította Alo tarkójáról a hajat* Még megjelölve sincs...*jegyezte meg halkan*- Hát jó*vont vállat csalódottan a nő* - Menj, intézd el amiért idejöttünk*parancsolt rá a férfi* Addig én ittmaradok a kölyökkel*mondta majd leült egy székre, a nő bólintott majd kiment az ajtón a szobából, bár szinte észre sem lehetett venni, nagyon ügyesen tudott lopakodni és suhanni...* - Mondcsak, hogy hívnak?*kérdezte Alot már kedvesebben a férfi* - Én Ville vagyok...
Masaharu: - Jól hangzik, allig várom, hogy jobban is megismerhessem önt*mondta ismét nyájasan apám* És remélem, hogy ön nem egy átlagos kislány, nem lenne túl előnyös, ha az este folyamán az étteremben sokkot kapna vagy megijedne valakitől, bár Masaharu mellett remélem ez nem fordul elő*mondta ravasz mosollyal arcán* Nem fog semmi ilyesmi előfordulni, nyugi....De már megint abba az "elit" étterembe megyünk?*fordultam oda apámhoz komolyan, ó bólintott csak* |
Aloise:*a hang irányába fordultam és a döbbenettől sokáig meg sem tudtam szólalni...*-Ez meg hogy lehet?*motyogtam magamnak. Hogy lehetnek ennyire egyformák...na nem...biztos csak képzelődöm vagy ilyesmi*-Kérlek ne öljétek meg...*néztem ismét a nőre, bár ahogy megfigyeltem az előbb sem tulajdonított nagy figyelmet nekem*-Kissé zavarodott szegény nem tehet róla...hagyjátok életben, eléggé ráijesztettek, hogy többé ne akarjon senkivel sem kekeckedni..*mondtam komolyan, de hangom kissé remegett, nem nagyon értem kik ezek körülöttem, mit akarhatnak és hogy ez a pasas miért néz úgy ki, mint Lucas...nem értem itt valami nagyon sántít..*
Landria:*elmosolyodtam, majd egy kis gondolkodás után nekikezdtem..*-Nos egy faluban élek...vagyis éltem a családommal. Édesanyámal, a három hugommal és a bátyámmal. 16 éves korom óta irányítom Édesapám cégét, mikor meghalt, mindent rám hagyott. Később persze akadtak segítőtársaim és a bátyám is irányított egy darabig, hiszen még nagyon fiatal voltam,de mára mindent egyedül intézek. Kivéve mostanában..a fiúk mostanra egészen átvették a stafétabotot és nélkülem is jól elboldogulnak. Dióhéjban ennyi azt hiszem...a jellememről inkább nem mesélnék, szeretém ha megismerne és őn alakítana ki véleményt rólam..*mondtam kedvesen. Remélem nem voltam tiszteletlen vagy ilyesmi...eléggé izgulok azt hiszem...* |
Lucas: *a nő Benhez lépett és leguggolt mellé, végignézett rajta majd durván oldalralökte a férfi arcát, hogy láthassa a nyakát, ekkor elmosolyodott és Alo mögé pillantott* Megölhetem?*kérdezte huncutul*- Nekem aztán mind1, egy kis mocskos emberrel több vagy kevesebb, mit számít?*felelte a férfi Alo mögül. Hanga ugyan olyan volt mint nekem, sőt, termete,alakja és arca is, csupán annyiban különbözött, hogy szemei zölden villogtak s volt pár tetoválás a melkasán és karjain. Egy bőrnadrágot és bakancsot viselt, oldalán egy katana pihent kardhüvelyében*
Masaharu: - Mindent kisasszony, elvégre hamarosan családtag lesz ön is*felelte mosolyogva apám s csendben várta Landria mondandóját* |
Aloise: *végre én is feltápászkodtam a földről, kiszedtem az oldalamból a tőrt, már gyógyult is be a seb. Közelebb léptem a nőhöz és a szemébe néztem*-Köszönöm a segítséget..*mondtam egy apró, hálás mosoly kíséretében,majd Benre néztem. Ott feküdt összegörnyedve és reszketett a félelemtől*-Na, most már nemvagy olyan nagy legény, mi?*mondtam neki lenézően*-Mi...mit akartok velem csinálni...kérlek ne öljetek meg...én csak vicceltem..tudod Aloise, hogy csak tréfa volt..*nézett rám könyörögve. Nem igazán tudom mihez kezdjek most....Ha egyedül lennék biztosan elengedném. De most itt van ez a másik vámpír is...Na de várjunk csa, hogy került ide? És miért segített nekem? Lehet, hogy nem is segíteni akar, hiszen fejvadász vagy mi...o.O azt hiszem mármegint nagy bajba kerültem...miért is nem hallgattam Lucasra...*
Landria:*szóval meséljek...ajjaj..és vajon mennyit szabad elmesélnem? Vajon mit szólna az apja ha elmondanám mivel foglalkozom...*-Mire kíváncsi?*kérdeztem kedvesen*-Csak tudja, mert kissé cserfes természetű vagyok, és ha elkezdek mesélni, előfordul hogy elfeledkezem magamról és holnap sem fejezném be a mondókámat...*mosolyodtam el* |
Lucas: *mielőtt még Alo kiszabadult volna magassarkú cipő erőteljes kopogása hallatszott Ben mögül, majd a kutya is újra mordult egyet majd nyüszögve szaladt alrébb. Hirtelen valaki szabályosan letépte Bent Alorol és az egyik falnak vágta. A nő volt a szórakozóhelyről, a tetovált Asszamita. Ugyanolyan lengén volt öltözve. Benhez meg s lehajolt, mosolyával villantotta rá hatalmas fogait* Buta ember, azthiszed hogy erősebb vagy egy vámpírnál? Mit gondoltál, te idióta, hogy bármely időtlent - vámpírt- egymagad legyőzheted?*nevetett fel gúnyosan majd erőteljesen oldalbarúgta Bent*
Masaharu: - Landria nem iszik alkoholt, egészségesen él, nem az ő műfaja ez, apu*vágtam ki Landriát a helyzetből italomba kortyolva* - Hát jó, akkor én kérek elnézést kisasszony, ezt még nem tudtam...de míg odaérünk, meséljen kicsit magáról, jobban szeretem az ilyesmit saját szavakkal hallani, mint a fiamtól*mosolygott apám Kedvesemre, ekkor tettem cizpzárt a számra és kezdtem el hallgatni:P* |
Aloise:*na most volt elég ebből a polyácából. Teljes erőmből ellöktem magamtól, és aprón rávillantottam fogaimat*-Szeretnélek megkérni először és utoljára, hogy ne érj hozzám! Nem vagyok a kicsikéd, a drágád...de még barátok sem vagyunk. Örülnék, ha nem kerestetnél...meg van a saját életem, és ennek TE nem vagy a része..*mondtam komolyan*-Nem akarok vitát és nem akarlak többször megkérni, mert akkor azt nem ilyen szépen tenném..*Ben feltápászkodott a földről és csalódottan rám nézett, majd ocsmány undorral nézett végig*-Tudom miért beszélsz így velem...olyan..olyanlény lettél, amiket annyira imádzs..hogy is mondtad..á megvan vámpír..*fintorgott továbbra is*-De abból nem eszel, hogy a vacsorád legyek...előbb végzek veled...*mondta komolyan**egy pillanatra megijedtem, aztán higgadtan megszólaltam*-Ó, ugyan már...mindigis alamuszi voltál, hogy árthatnál nekem pont te? *míg ezt kimondtam, ő már oda is pattant és megpróbált leszorítani a földre, több-kevesebb sikerrel, azért mégiscsak erősebb vagyok, mint egy ember. Végül aztán csak sikerült neki és valahonnan előkerített egy kisebb tőrt, azzal próbált megsebezni*-Hiába próbálkozol te szerencsétlen...minden sebem begyógyul...*mondtam neki gúnyosan, és ekkor éreztem valami szörnyű fájdalmat az oldalamban...*-Tényleg így lenne? Majd én megdöntöm a hallhatatlanságba vetett hitedet..*vigyorgott rám...A csudába így nem fog begyógyulni a seb, ki kell szednem azt a vacakot valahogy. Igyekeztem megszabadulnia szorításából,de nem igazán sikerült...közben a kutyám észrevette mitörténik, és Bennek esett...talán most jó alkalom nyílik rá, hogy megszabaduljak..*
Landria: *beültem a kocsiba és igyekeztem nem csodáskodni, nem kéne úgy tennem, mintha sosem ültem volna limuzinban, pedig így volt...De jó benyomást akartam tenni, ugyhogy csak mosolyogtam...Megláttam a pezsgőt és tanácstalanul Masra néztem. Mit is mondjak, miért nem ihatom meg..ajjaj..* |
Lucas: *közben az egyik ablak, amire éppen nem láttak rá túlságosan, hangosan becsapódott és halk suhanást lehetett hallani, Alo kutyája mordult is egyet, majd halk nyüszögéssel visszafeküdt. Semmit sem lehetett látni, csak a szél fújdogálta kicsit a függönt a nyitott ablaknál*
Masaharu: - Nos fiatalok, ne is fecséreljük az időt, hisz vacsoraidő van javából*mondtam apám halványan mosolyogva*Mas, fiam, ahogy látom okosan készültél, elviszlek titeket egy üzlettársam éttermébe, remélem még ismered az etikettet, a kishölgy pedig, nos remélem nem kell csalódnom*mérte végig mosolyogva Landriát majd indult is kifelé, felvettem a kabátom és énis mentem utána Landriával. A limuzinja belülről nagyobb volt, mint emlékeztem. Már egy-egy pohár pezsgő várt minket, amint beültünk* |
Aloise:*majdnem egy órába telt mire a hotelhoz értem. Idegtépő volt, útközben végig a kezeimet tördeltem és az eszem Lucason járt...vajon mi lesz most vele, mármint velünk..és egyáltalán igaz-e amiket nemrégen a bálon mondott...azt vajon komolyan gondolta? Nem maradt időm elmélkedni, fizettem a taxisnak és siettem befelé, mert szörnyen hideg volt. A portás egyből felismert, bár elég furcsán nézett rám. Kiadta a kulcsaimat. Mielőtt kinyitottam az ajtót megint felvillant a kép a kutyámról*-Nem, nem ez csak egy hülye álom...nem fog beteljesülni..*mondogattam magamnak és beléptem a szobába. Minden olyan volt, mint ahogyan itt hagytam. Megkönnyebülten csuktam be magam mögött az ajtót és egyből keresni kezdtem Oskant*-Kiskutyám...hé..Oskan merre vagy.*a konyhából szaladt felém, de amikor meglátott megállt és vicsorogni kezdett rám*-Nyugi kiskutyám, semmi baj, csak én vagyok. Tudom, kicsit megváltoztam, de ne félj nem foglak bántani, gyere ide kérlek..*mondtam neki kedvesen és a szemébe néztem, próbáltam tudatni vele, hogy nincs oka tartani tőlem. Eszembe jutott, hogy Lucas azt mondta, az állatok utálják a vámpírokat...jaj csak sikerüljön megcáfolnom az állítását. Egy ideig még morgott és ugatott rám, de aztán valami megmagyarázhatatlan dologtól vezérelve megfordult, visszafeküdt a kosarába és csendesen méregetett engem*-Jó kutyus vagy*mondtam neki, egészen megnyugodtam, hogy nem volt nagyobb baj. Az első akadályt könnyen vettem, de vajon mit csináljak Bennel? nem ölhetem meg, egyből lebuknék. Valami mást kell kieszelnem...alighogy ezt kigondoltam, az az idióta viharzott be az ajtón és egyből "nekem esett". Úgy ölelgetett, ha ember lennék már rég megfulladtam volna*-Hé..eressz el...nem kapok levegőt*színleltem és próbáltam ellökni magamtól*-Ó Drágaságom..azt hittem meghaltál. Már kerestettelek a rendőrökkel, de ők azt mondták elszöktél valami pasassal..annyira aggódtam érted*mondta komolyan, én csak nagy szemekkel bólogattam, igyekeztem nem felhúzni magam*-De várjunk csak...te...te megváltoztál..*méregetett*-Mi van veled..ááá..olyan fehér vagy mint a meszelt fal és a szemeid...mi történt veled? Csak nem vagy beteg?...Ó szegény kicsikém..*mielőtt válaszolhattam volna megint magához ölelt és össze-vissza csókolgatott. Á...fúj, undorító..csak le tudjam vakarni*
Landria: -Én is örvendek..*mondtam kedvesen és aprón bólintottam. Igyekeztem a legbájosabb mosolyomat az arcomra varázsolni. Szerettem volna jó benyomást kelteni Mas Apjára..elvileg hamarosan a családja része leszek vagy mi a szösz...* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
