|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.29. 13:14 - |
*sétálgat*
- találni kéne egy démont akit ismét legyőzhetek - |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
- Érthető, csak nehezen elképzelhető, ám bármi előfordulhat. Kétezer év, csodálom, hogy nem untad meg az életed, valóban különbözöl a többi alfajtól - mosolyodott el. - Társaink közel 700 év után, ha megérik, feladják és inkább a túlvilág menedékébe vonulnak.
/Bocsi mennem kell, majd folytatjuk. Szia! :)/ |
-Lehet hogy érdekesnek találod azt amit mondok de én nem tartotok semelyik alfajhoz...Tulajdonképpen,Hogy is mondhatnám el.Nagyon hasonlítok a többi fajhoz de mégis különbözök tőlük*egy mosolyt erőltettem az arcomra.*-De sokmindenkinek próbáltam elmagyarázni.Azonban senki se értett meg*megvontam a vállam*-Mifáélehely is ez...Igaz nevetséges de közel kettőezer év nem volt elég hogy bejárjam a földet...Túl sokat időztem bizonyos helyeken. |
- Ez remek, jómagam is tünde vagyok, méghozzá erdei, te melyik alfajt képviseled? - kérdezte kíváncsian, nagyon érdekelte a dolog, végre egy kedves teremtménnyel találkozott, aki nem férfi és biztos nem hoz gondot. |
*Halványan mosolyogtam.*-Itt laksz? Én erre jártam és nem kerülte el a figyelmemet hogy milyen szép hely...Jajj bocsáss meg, Colina vagyok.A tünde fajt képviselem.*mosolyogtam.Az eső alább hagyott és szivárvány ívelte át az égboltot.A napsugarak átszűrődtek a fák levelein.*-Csodálatos ez a hely.*arcom az ég felé fordítottam és elmosolyodtam ahogy a napsugár csiklandozta.* |
- Igen, a fák szinte új életre kelnek az éltető víztől, már rég volt ilyen nagy esőzés felénk - mondta mosolyogva, amint lehúzta csuklyáját és előbukkantak jellegzetes fülei, majd ő is kissé meghajolt, utánozva a másik köszönési formáját. - Had mutatkozzam be, Idhreniel vagyok. |
*egy kicsit gyanakvóan pillantottam rá.~Milyen érdekes szerzet.De talán őbbenne is van egy kis tünde vér.~gondoltam amint megpillantottam Indhreniel szép arcát.~Biztos nemes családból származik....Meg lehet állapítani szép vonásaiból.Mit kereshet itt ilyen időben..?~elmélkedtem.Lassan elindultam felé és meghajoltam...*-Milyen szép napunk van.A természet örvendezik..*mondtam és tekintetem a fákra tévedt.* |
Odaért, bár nem szándékosan, csupán arra vitte az útja. Egyből észrevette Colinát, és halványan elmosolyodott, miközben megállt és a vastag esőfüggönyön át újból megcsodálta annak különleges szárnyait. |
*Éreztem hogy valaki közeledik és ember nagyságú lettem.Szárnyaimat megmozgattam és abba az irányba néztem.Kicsit ideges voltam..* |
Hamar elért a várba, ám igyekezett úgy mozogni, hogy senki ne vegye észre. Miután bejutott szobájába, magára kapta sötétszürke bársony köpenyét, és fejére hajtotta annak csuklyáját.
Gyorsan cselekedett, hogy feltűnés mentesen hagyja el otthonát, egy kis időre gondolkodni. Szerencséjére sikerült is kikerülnie a várból úgy, hogy ne lepleződjön le, és az utcákon sem járt már senki a vad esőzés miatt. Jómaga viszont nem sokáig követte az általuk kialakított föld utakat, letért róluk és végül elhagyta a rejtett várost is.
Percekig sétált a városon kívüli erdőben, ahol nemrég a sötét elfek telepedtek le. |
*Az eső elől menekültem ami mostanra már ide ért és kövér cseppekben hullott a sötét felhőkből.Szárnyaim csupa vizesek lettek.Alig bírtam repülni.Amikor beértem az erdőbe, leültem egy lapulevélre.A fölém magasodó fák megvédtek az esőtől.*
|
- A valák segítsenek - sóhajtotta, amint Rhamurtil hült helyére pillantott.
Az ég kezdett besötétedni, ám nem a korai éjtől, hanem egy nagyobb viharfelhőtől, mely már korábban is lágy szellővel jelezte közeledését, viszont most megérkezett, és erős löketekkel bombázta az erdei elfek meghitt városát. Könnyei még nem áztatták a földet, ám már érezhető volt illata a távoli levegőből, melyet a szél hordott magával ide.
Idhreniel úgy érezte, hogy elrontotta ezt a dolgot, ám megkeményíttte szívét, hisz fogadalmat tett és segítségét ígérte.
Újabb sóhajjal felállt, majd elindult vissza a várba, bár nem szeretett volna egy időre még Claurnir színe elé keveredni. |
/Szia. Aludj jól!/
Betartom minden egyes szavamat! *Látta, hogy nagyon elment az idő, ígyhát úgy döntött távozik.* Mégegyszer nagyon köszönöm! *Mosolyodott el halványan, majd elindult vissza az utitársaihoz.* |
Ő is boldog volt, amiért végül segített, hisz szeretett segíteni másokon, ám ez más helyzet volt, nagy dologba vágott bele, mégis elégedett volt.
- Nincs mit megköszönnöd, ám ne feledd, tartsd magad szavaidhoz - mondta lágy hangon, mosolyogva.
/bocsi mennem kell T.T Szia! jó éjt!/ |
Köszönöm. Köszönöm... *Nem nézett fel Idhreniel-re, csak szorította és arcához emelte a kezét. Boldogságot érzett.* |
- Hiszek neked - mondta bánatos mosollyal, majd megcsókolta a fiú homlokát. - Minden tőlem telhetőt megteszek, ám nem tudom garantálni, hogy sikerülni fog - mosolyogta. |
*Tesz még egy utolsó, elvakult kisérletet.* Nem fogja más használni többé. Miután sikerült kivitelezni a dolgot, elpusztítom azt az erőt. Soha nem használja senki többé. Értsd meg! Muszály. Szükségünk van rá. Ez az utolsó hely. Minden lehetséges helyszínen voltam, de valamelyik elpusztult mások vesztettek az erejükből. Nem marad más. Kérlek! Könyörgök! *Megfogja a lány két kezét, letérdel elé, úgy könyörög. Majdnem elerednek, ismét a könnyei.* |
- Látszik, hogy emberi vér is csörgedezik az ereidben, bár régebben már tünde társainknak is megfordult ezen ötlet a fejében, ám megakadályoztuk, mielőtt teljesen felbomlott volna a rend. Gondolj bele, az erő birtokában háborúk alakulnának ki, elvakítana mindnekit a becsvágy, a hatalom, és még többen halnánnak meg, mint térnének vissza. A természet rendjét nem tanácsos felborítani, sem pedig elveszteni a valák szeretetét, márpedig ez történne, és biztos végünket jelentené - mondta elkomolyodva. - Ha komolyak a szándékaid, keressetek más helyet e célból, ám mi, kijelenthetem, ebben soha sem fogunk segédkezni. Jól ismerem Apámat, számára mindennél fontosabb a természet és elveit még az élete árán sem adná fel. |
Csak pár órára lenne szükségünk. A falu azon pontján, ahol a legerőteljesebb a mágikus energia. Ez számomra és a társaimnak nagyon fontos. Olyan erő birtokába kerülhetünk ami akár visszahozhat a halálból minden tündét aki valaha elhagyta ezt, a földi életet. |
- Igazat kell adjak neked, hisz mi is jól tudjuk, hogy rengeteg erdei telepdett le nemes tündék honában, ellent mondva a mi elképzeléseinknek. Ám most ez nem változtat a helyzeten, persze nem az én jogom a döntés, de jól ismerem népünk filozófiáját, hisz én is közéjük tartozom. |
*Nem akadályozta meg, hogy a lány letörölje a könnyeit. Mindig is jól esett neki a gyöngédség. Ezért is érezte magát gyengének.* Nem vagy szívtelen. *Mondta, hosszú, csöndes percek után.* Ha a saját oldaladról nézed a dolgokat nem vagy az. Tudom jól, hogy a testvéreim nem a legjobb nép, de nem mindegyik olyan ahogy ti ismeritek őket. Ugyanúgy a ti fajtátok közül se mindegyik olyan mint az átlag.. *Nem akarta elismerni, de ezt az utolsó mondatot kárörömből mondta. Végülis, egy része emberi.* |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
