Témaindító hozzászólás
|
2006.09.06. 22:00 - |
Norie rohanva ér be a kis városkába.Teljes a csönd. Mindenki a lakásában tevékenykedik vagy már nyugovóra tért. Az egyik utca csendjét egy farkas loholása szakítja meg, majd hirtelen csak puha léptei hallatszódnak. A füves kis parkban egy eldugott helyen egy fa alá telepszik. Ő is, mint a város többi lakója, mély álmát alussza immáron. |
[5632-5613] [5612-5593] [5592-5573] [5572-5553] [5552-5533] [5532-5513] [5512-5493] [5492-5473] [5472-5453] [5452-5433] [5432-5413] [5412-5393] [5392-5373] [5372-5353] [5352-5333] [5332-5313] [5312-5293] [5292-5273] [5272-5253] [5252-5233] [5232-5213] [5212-5193] [5192-5173] [5172-5153] [5152-5133] [5132-5113] [5112-5093] [5092-5073] [5072-5053] [5052-5033] [5032-5013] [5012-4993] [4992-4973] [4972-4953] [4952-4933] [4932-4913] [4912-4893] [4892-4873] [4872-4853] [4852-4833] [4832-4813] [4812-4793] [4792-4773] [4772-4753] [4752-4733] [4732-4713] [4712-4693] [4692-4673] [Korábbi]
*na neeee...szinte a szívroham kerülgetett. A fél családja boszorka vagy netán mágus? Isten add hogy ők egyszerűek legyenek, semmi kedvem az oroszlán barlangjába sétálni... * Értem...furcsa család vagytok..tiis*egy halvány mosoly erőltettem azcomra, de látszott a meglepettség az arcomon, félni nem féltem, max attól, hogy Landria szeme láttára keveredek vissza a bajba...* |
-Laura boszorkány, képes a varázslatokra. Leonie még tanul. Lena pedig...ő egy...*na most mit is mondjak...Tanul...de mégsem...boszorkány...de nem ez sem megfelelő...*-Ő egyszerűen utazgat a mesterével*nos, talán ez kicsit furcsán hangzik, de más nem jutott jobb az eszembe. Lena egy külön történet volt, amibe nem akarok belekezdeni, mert biztosan elszomorodom..* |
-Laura boszorkány, képes a varázslatokra. Leonie még tanul. Lena pedig...ő egy...*na most mit is mondjak...Tanul...de mégsem...boszorkány...de nem ez sem megfelelő...*-Ő egyszerűen utazgat a mesterével*nos, talán ez kicsit furcsán hangzik, de más nem jutott jobb az eszembe. Lena egy külön történet volt, amibe nem akarok belekezdeni, mert biztosan elszomorodom..* |
- És ki mivel is foglalkozik?*fordultam felé egy pillanatra..Talán valamit megint félreértettem? Biztosan, csak úgy mondta, hogy boszorka az egyik testére* És hogy is értetted azt, hogy az egyik testvéred igazi boszorka?* Warlock vagyok, jobb félni mint megijedni...* |
-Nem is tudom hol kezdjem....*kicsit gondolkodtam, hiszen annyi információ motoszkált a fejemben, de aztán úgy döntöttem anyuról mesélek először...a többi úgyis jön majd magától.*-Nos, az édesanyám nagyon meg fog lepődni....biztosan egyből elkezd majd kombinálni, hogy mit csináltunk együt...khm...de veled biztosan kedves lesz. Eddig minden pasimmal kedves volt, aki hajlandó volt eljönni*kuncogtam*- Én általában sokat vitatkozom vele, de nagyon szeretjük egymást....csak nehezen törődik bele a természetembe...szerinte túlságosan komolyan veszem a munkám...meg túl szigorú vagyok Leoniehoz, és nem kellett volna katonai iskolába küldeni. De persze Leoniet sem kell félteni, nagyon talpraesett lány. Rengeteget beszél, ugyhogy ha idegesít szólj rá nyugodtan....Laura...o Laura a legnyugodtabb a családba. Bár olyan lehetnék mint ő...a türelme határtalan és szinte soha nem lehet kihozni a sodrából. No és Lena...ő..ő a család fekete báránya*sóhajtottam. Eszembe jutott, hogy ő nem is olyan, mintha a testvérem lenne, mert szinte idegenként kezeljük őt...nem ülök le vele beszélgetni, nem tudom mit érez, mit csinál...sajnáltam szegényt, de próbáltam nem elszomorodni, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy ezen keseregjek* |
*a csók közben automatikusan Landria arcát simogattam egyik kezemmel. Olyan finom és puha volt, akár a bársony. Lassan elváltam ajkaitól, szemeibe néztem és pár pillanatig csak mosolyogtam. Ezután beindítottam a motort majd már indultunk is a megadott útvonalon...* Mesélj a családodról egy kicsit... |
-Tokio felé kell menni, mielőtt beérsz a városba az elágazásnál menj balra, és kb úgy 15 km után ott van a falu. *Örültem, hogy ilyen röviden és tömören siekrült összefoglalnom az útvonalat. Ilyesmiben sosem voltam jó, össze-vissza szoktam hablatyolni, mire el tudom mondani, merre is kell menni. szóval most igensak elégedett voltam magammal^^*-De várj egy picit, mielőtt elindulnál...*mondtam kedvesen, magam felé fordítottam az arcát és gyengéden megcsókoltam. Szerettem volna érezni a mézédes ajkait....igazából egyfolytában a csókjára vágytam* |
*amikor az utóhoz értünk, az ajtaja kinyílt - én voltam, egy kis mágia senkinek sem árt - és beültettem Landriát, majd énis beültem* Nos, merre?*néztem rá érdeklődve, kormányratettem a kezeimet és "zongorázni" kezdtem rajta* |
-Hát...öö..*egy pillanatra elgondolkodtam, mert eszembe jutott mennyire szigorú, undok és néha erőszakos vagyok a testvéreimmel, de Masaharunak ezt az oldalamat is látnia kell, különben semmi értelme a kettőnk dolgának..*-Nagyon örülnék neki*mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát* |
*énis átöleltem, majd felálltam vele, természetesen felemeltem őt, és elindultam vele a kocsi felé* Na induljunk, mielőtt még elfenekel téged anyuci*mondtam megint viccelődve és egy kicsit rácsaptam Landria fenekére* Mi lenne, ha ottmaradnék nálatok és megnézném , hogy hogyan gyötröd a hugod? |
*El sem akartam hinni, amit mondott. Elbűvöltem? És hogy én, mint társ....persze hogy én is hosszútávon gondolkodtam, de mégis...nem hittem hogy kimondja..kicsit meg is voltam szeppenve, de elmosolyodtam és szorosan hozzábújtam, hátát simogattam. Szerettem volna elmondani, hogy mennyire örültem annak, amit mondott de nem akartam érzelgősködni..* |
- Engem te bűvöltél el...sok csicsergést hallottam már, sok borszorkát ismerek, sokkal kavartam, de egyikük sem bűvölt el...te erős vagy, és nekem egy ilyen erős nő kell...nem alámrendeltet akarok, társat..*mondtam komolyan, közben Landria arcát simogattam, majd újra elgondolkodtam...Laura boszorkány? Hm...akkor lehet, hogy ismerem is...vagyis több mint valószínű...boszorkánymester vagyok, kéne ismernem a lányt...zavar, hogy nem tudom ki az a Laura* |
*elnevettem magam*-Biztosan nem...bár meg lesznek lepődve, nem szoktam elmenni otthonról, főleg nem férfiakkal...*végignéztem Masaharun és elgondolkodtam*-A hugaimnak biztosan tetszenél...csak aztán nehogy elcsábítson valamelyik. Laura kész boszorkány, Leonie pedig az édes mosolyával és csicsergésével sokakat elbűvöl. *picit elhalkultam. Nem mintha komolyan gondoltam volna, amit mondtam...de sosem lehet tudni. Annyi gyönyörű és különleges lány mászkál mindenfelé...* |
- Nem...nincs*halványan elmosolyodtam és egy halovány csókot leheltem a lány ajkaira* Most rögtön akarsz indulni?*néztem rá érdeklődve, majd végignéztem magamon és csupasz bőrömről lekotortam a homokszemcséket* Mitgondolsz, a családod meglát egy félmesztelen pasas kocsijából kiszálni, akkor nem okozok bennük maradandó szív és érrendszeri károsodást?*kérdeztem viccesen* |
-Igen, légyszives..*mosolyogtam rá hálásan, de úgy tűnt, mintha kicsit elszomorodna...de az is lehet hogy csak gondolkodik*-Ugye nincs baj? Hirtelen olyan csendes lettél..*én is a szemeit néztem, és megfogtam a kezét. Tényleg nem szerettem volna még hazamenni, de most muszály* |
- Hazavigyelek?*kérdeztem halkan, és megsimogattam Landria arcát. Mélyen a szívemben reméltem, hogy miattam nem cseszik le, igazán kár lenne...és vajon mikor látom újra? Mélyen elgondolkodtam, de csak a lány szemeit néztem...* |
*sokáig és forrón csókoltam vissza, nem is akartam elválni az ajkaitól, de muszály volt...ránéztem, a szemeibe, közben arcát simogattam*-Sajnálom...de...lassan haza kellene mennem. Tudod az edzés...hidd el, hogy sokkal de sokkal szivesebben tölteném ezt a napot is veled, de a hugommal muszály gyakorolni, főleg hogy...mostanában..veszélyesebbé is vált az életünk*sóhajtottam*-És egy szó nélkül maradtam ki otthonról, tudják hogy nagy vagyok és tudok vigyázni magamra...de anyám már biztosan aggódik *mondtam halkan* |
- Nagyon szép..volt...*a nap már feljött, szörnyű erősen tűzött a szemembe, el is fordultam, Landria felé. Csak némán néztem őt. Halványan mosolyogtam...aztán közelebb hajoltam hozzá, de egy ideig csak a szemeit néztem, ajkaink összeértek, de még nem csókoltam meg...de ez nem tartott sokáig, hiszen nem bírtam ki...ajkain újra összefonódtak* |
-Vannak az életben még apró csodák...ez a napfelkelte is ilyen*mondtam kedvesen*-Még én sem láttam soha a tengerpartról...sokkal szebb, mint eddig bármikor, amikor láttam..ez a rengeteg szín...festeni nem lehet ilyen tájat*egyre csak a Napot figyeltem, hiszen ez a csoda nem tart túl sokáig. Régóta nem volt időm ilyet megfigyelni és azt hiszem nem is tartottam túl fontosnak...ezért most méginkább elvarázsolt ez a látvány...és ez a nap...óó..kíváncsi vagyok még mennyi meglepetésben lesz részem* |
*énis éreztem az arcomon a felkelő nap lanygyos sugarait. Elváltam ajkaitól s a Napra pillantottam, ami éppen a horizont mögül bújkált elő...gyönyörű volt, ezernyi színben játszott ekkor a tenger vize* - Ez ilyen szép?*néztem a kis jelenséget nagyranyílt szemekkel...szemeim olyanok voltak, mint a tükrök...mint aki még sosem látott napfelkeltét a tengerpartról...dehát ez így is volt...vagy ha láttam is, nem emlékszem...sok emlékem veszett el, dehát, ez van...* |
[5632-5613] [5612-5593] [5592-5573] [5572-5553] [5552-5533] [5532-5513] [5512-5493] [5492-5473] [5472-5453] [5452-5433] [5432-5413] [5412-5393] [5392-5373] [5372-5353] [5352-5333] [5332-5313] [5312-5293] [5292-5273] [5272-5253] [5252-5233] [5232-5213] [5212-5193] [5192-5173] [5172-5153] [5152-5133] [5132-5113] [5112-5093] [5092-5073] [5072-5053] [5052-5033] [5032-5013] [5012-4993] [4992-4973] [4972-4953] [4952-4933] [4932-4913] [4912-4893] [4892-4873] [4872-4853] [4852-4833] [4832-4813] [4812-4793] [4792-4773] [4772-4753] [4752-4733] [4732-4713] [4712-4693] [4692-4673] [Korábbi]
|