|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
| Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Yuuka Mitaoshi vagyok.- szólal meg némi hallgatás után, halkan. |
*Shuichi szavai számára szidással érnek fel* - Elállítom ha szeretnéd... |
már bőven tavaszodnia kéne, erre szakad a hó *jegyzi meg kicsit bosszankodva és összébb húzza magán hatalmas narancssárga pulcsiját. rózsaszín haját lassan átnedvesíti a hó* |
- Üdv. *köszön az újabb érkezőknek, nem skszor találkozik ennyi emberrel egyszerre, kicsit zavarban is érzi magát* |
-Üdv*nézett az érkezőkre* |
-Üdv.- köszönt a három másiknak, amint kellő távolságba ért. |
*hazafelé téblábol, útja a hídon át vezet. amikor megpillantja a hármast feléjük fordul és hamarosan megáll mellettük* La li hó! *köszön rájuk vidoran* |
Miután úgy véli, nem kéne eláznia hajának, fejére teszi a szövetkabáthoz tartozó kapucnit, és ismét elindul egyenesen a két idegen felé. Fél arcát, vagyis szemeit is takarja a kapucni árnyéka, így nem teljesen látható, hogy még mindig a másik kettőt fürkészi. |
*Megfordul és Yuukara néz* |
- Üdv. *köszön Squallnak, aztán a távolabb álló nőre tekint kissé bizonytalanul* |
Megtorpan amikor meglátja a lány testét kirajzolódni a hópelyhekből, bár úgy fest, mintha csak a semmiből tűnne elő, hisz amúgy is havazik. Testét, hosszú, fekete kabát védi, ám lilás haján fehéren cisllognak a ráhullott hópelyhek. |
*A hídon sétál majd megáll Chyio előtt*-Üdv |
A hídon rajzolódik ki alakja hópelyhekből, a levegő lehűlik a közelében, kifejezértelen arccal bámul a mélybe. |
*Violett arcát fürkészi, és talán túl hosszú ideig nézett a szemeibe, mintha valamit ki akarna olvasni belőlük...Látta Violett arcán a pírt, de nem gondolt semmire ezzel kapcsolatban...Újból belenéz a csészébe, amiben saját arca tükröződik. Látszik, hogy most gondolkodik, gondolatban formálgatja a szavakat, nem akar túl ellenséges lenni, de el akarja mondani már amit gondol erről az egész "rajongói dologról"*
-Violett...tulajdonképpen miért csináltad ezt az egészet...? Engem akarsz megszégyeníteni, és azt akarod, hogy üresfejű, buta libák kapkodják el a pólóimat? Mégis mit gondolsz rólam, miért élek a fennsíkon? Viccből? Szórakozásból? Vagy csak pusztán azért mert szeretem a zord tájat ahol örökké tél van? Vagy mégis miért? Elárulnád...?...Esetleg rájöhettél volna, hogy azért, mert EGYEDÜL akarok élni. Magányosan, nem vágyom társaságra, már az is elég ha te itt vagy velem. Nem vágyom több emberre, csak néha szeretnék beszélgetni, ennyi az egész. Miétr zúditottál rám ennyi embert?! Nem veszed észre, hogy nem esik jól? Miért csináltad? Hm? *hangja rideg de egyben kíváncsi is volt* |
*Nagy szemekkel néz Hieire, igazán szép szemei vannak, és újra itt van. Remélhetőleg nem most fogja hívni Morph, most túl jól érzi magát, minden menekülési útvonal ellenére. Mi lenne, ha csak megcsókólná Hieit? Elvörösödik, reméli nem látszott az arcán mire gondolt*
-Rajongó táborod beszerzett minden képet, ami rólad megjelent. Szerettek volna apróbb emlékeket tőled. Egy ittfelejtett pólód meg egyszerűen ellopták*kuncog* túl férfias volt, nem hitték, hogy az enyém. |
*karmazsinvörös szemeit újból Violettre emeli, tekintete nem tükrözi a várt boldogságot*
-Mit akarnak...?! Tűnjenek el...nem hiányzik egy sem!*mondta majd újból kortyolt a forró italból* |
| Egyre ügyesebb lesz..elfogadja dícséretnek, bár eddig büszke volt kávéfőzési technikájára. Hieit nézi, meggyőződése, hogy egy sort sem tudna megismételni. Lázasan keresgél valami új témát. Esküvő kilőve, ugyanúgy a mi újság a gleccseren? kérdés is, talán a rajongók..gyorsan kihangosítja-Hiányoztál a rajongóidnak, naponta keresnek*nevet* |
| -Biztos nagyon érdekes lehet...*mondta elgonolkozva,de felét meg sem hallotta annak amit Violett mondott* -Finom a kávé...egyre ügyesebb leszel!*mondta mosolyogva,amikor már úgy vette észre,hogy Violett befejezte a mondanivalóját* |
| Fogalma sincs kik a két előbb elhangzó név gazdái, de úgy tűnik Hieinek nem okoz maradéktalan örömöt a házasságuk. Hiei elég furcsán néz, de hát neki sem lehet tiszta a lelkiismerete. Hogy vele mi újság? Zavartan felnevet, most ugyan melyik változatot mondja?- Éééén csak japán színházi mozgást tanulok.-nyögi ki végül. Arról mélyen hallgat, hogy erre miért van szüksége, drága Morph megint kitalál valamit. -Nagyon érdekes a japán színház, minden szereplő másként mozog, évekig tanulják a mozgást...stb. stb...-zavarában be nem áll a szája, nem mer rálkérdezni miért látogatta meg Hiei ilyen hirtelen, sejti, hogy nem csak a lila szemeire volt kíváncsi. Gondolatban végigpörgeti az esetleges menekülési útvonalakat, biztos, ami biztos, jó futár mindig résen van. |
*Amíg Violett a konyhában tevékenykedett,ő végignézte a polcokat,és egy ismerős képet pillantott meg. Ő volt a képen,azon a képen amit már jó régen küldött Violettnek. Csak nézte a fotót,aztán amikor Violett visszajöt kényelembe helyezte magát az egyik fotelben.*
-Semmi különös... Yusuke és Keiko nemsokára összeházasodnak. *mondta fanyar arckifejezéssel,mintha valami undorító dologról lenne szó. Szokásosan oldalra néz,nem Violett szemébe aztán megemeli a kávéscsészét,tesz bele 2 db kockacukrot és lassan belekortyol a forró italba. Most Violettre emelte a tekintetét a szemébe néz,hosszasan és merengve,azán elemeli az ajkaitól a csészét.*
-És veled mi újság mostanában? |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
