|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Lucas: *az ablakból figyeltem, hogy mikor megy el Alo...azon gondolkodtam, hogy utánamegyek de nem, még nem...ha érzem, hogy bajban van, akkor igen, de most nem, ő akar önálló lenni....csak néztem ki az ablakon, láttam már a taxit messziről közeledni...ó te butus, hisz még mindig az emberek dolgait használod, az ő szokásaikat követed...hogy akarsz így boldogulni most?*
Masaharu: *amint Landria készen lett, már kopogtak is. Apám állt az ajtóban, a házunk előtt pedig egy fekete kisebb limuzin* Szia Apu*köszöntöttem mikor bejött. Büszkén vonult végig a lakáson majd leült a nappaliban* Szia fiam, látom semmit sem változott a lakásod*mosolyodott el magasztosan, majd mikor megláttam Landriát azonnal felpattant s kezetcsókolt neki* Üdv kisasszony, ön bizonyára Landria*nézett rá kimérten.* Cain Uyomi vagyok, örvendek a szerencsének*mutatkozott be nyájasan. Nem nézett ki az apámnak, max 30nak nézett ki, mintha a bátyjám lenne...*
|
Aloise:-Jó rendben...*morogtam, kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Magamhoz vettem a táskámat is és kiviharzottam a szobából. Kifelé menet hívtam egy taxit is. Csak azért is meg akarom mutatni neki, hogy egyedül is boldogulok....Kicsit ugyan megijedtem, mert: Azt mondta, ha sikerül...szabad leszek. Most ezzel meg mit akar mondani? Ne is jöjjek ide vissza többé? Vagy annyira megharagudott hogy nem akar többé látni? Ó a csudába, én csak...egy kis önállóságra vágytam, de lehet hogy a hülyeségem miatt most elveszítem őt... Amíg a ház előtt az autóra vártam ezen törtem a fejem...de aztán eszembe jutott az álmom, meg Ben ocsmány képe, ahogy nézett rám és el akartam intézni...egyedül. Ez csak az én ügyem...senki másé..*
Landria:*mikor Masaharu végzett, azonnal birtokba vettema fürdőszobát. Lezuhanyoztam, fogatmostam, sminkeltem, aztán felvettem a ruhát, amit kiválaszottam. Annyira nem volt puccos, de most a célnak megfelel. Ez legalább tiszta és nincs összegyűrődve. A hajamat kibontva hagytam, igaz teljesen begöndörödött és utáltam ha ilyen, de most egész elviselhető...alaposan megfésültem és már kész is voltam, nem is kellettek hozzá órák:P*
|
Lucas: *pár percig inkább meg sem szólaltam, csak leharaptam volna Alo fejét és veszekedés lenne...* Oké, ha ezt akarod próbáljuk ki...az elkövetkező 24órában szabad vagy, tőlem független, azt csinálsz amit akarsz, saját magad ura leszel, de se én, se senki más vámpír segítségét nem kérheted! Ha boldogulsz, akkor utána is szabad lehetsz, nem leszel a...hogy is mondtad...bábom...*mondtam teljes komolysággal, ingerület és düh mentes hangon s hátamra feküdtem, a plafont néztem tovább*
Masaharu: *mikor felértem a fürdőbe csak egy elkeseredett ordítást lehetett hallani, aztán átküzdöttem magam az üvegszilánkokon és letusoltam gyorsan, a hajam rendben volt, azt csak megfésültem és összegumiztam, hogy véletlenül se tudjon beszólni apám. Felvettem egy fekete inget és egy szintén fekete farmert. Fogatmostam és kész is voltam, és még volt fél órám* |
Aloise: -Tudom, hogy nem vagyok ember...de miért féltesz egy kissé flúgos embertől meg egy kutyától? És igen, nem tudok megállni a saját lábamon...de akkoris, hagyhatnál némi szabadságot nekem, mert nem a háziállatod vagyok és néha úgy érzem csak egy hülye báb vagyok akit néha szépen felöltöztetsz és mutogatsz...*mondtam kicsit ingerülten*-És arra is emlékszem, hogy megmondtad, ha nem úgy viselkedem, ahogy elvárod tőlem, képes vagy rá és elveszed az életem, mert bármikor teremthetsz magadnak egy másik gyermeket.... Sajnálom....de én nem vagyok ehhez szokva...ezért nem volt soha senkim, mert utálom ha irányítanak...*azt hiszem most túl lőttem a célom, de néha úgy érzem Lucas már folytogat a szeretetével*
Landria: -Te jó ég...csak találjam meg a megfelelő ruhát..*sóhajtottam és már mentem is fel a szobába keresni valamit*-A fürdőben meg vigyázz...*szóltam kedvesem után*-Kissé nagy....a..rendetlenség..*mosolyogtam kínosan és a ruháim közt kotorásztam* |
Lucas: - Ez nem felfújás...ahol élsz, az most egy másik világ, nem vagy ember már, aki megáll a saját lábán, most egy sebezhető gyerek vagy, akire vigyázni kell!*mondtam komolyan. Hiába nem akarja elfogadni ahogy látom, de már nem csak ő irányítja az életét, nem egyedül van és nem a saját maga ura, ezt el kell fogadnia előbb vagy utóbb, amíg nem nőtt fel ennek a világnak a szabályai szerint...*
Masaharu: - Ja igen, írt sms-t még tegnap a koncert szünetében, hogy sajnos a koncert után üzleti tárgyalása van de ma este 8ra jön...*mondtam unottan* Basszus már csak egy óránk van*riadtam fel mikor az órára néztem* Nem kell főzni, csak öltözzünk fel tisztességesen, vegyél fel valami elegánsat, ahogy ismerem ragaszkodni fog hozzá, hogy elmenjünk valami puccos étterembe*hadartam el majd elrohantam zuhanyozni* |
Aloise: *kicsit elszomorodtam...nem akarom hogy beteljesüljön az álmom. Nem akarok látó lenni és nem akarok különleges képességeket magamnak...megfordultam az ágyon, pont háttal voltam Lucnak és a takarót piszkáltam*-Rendben van...legyen ahogy akarod. De nem értem miért kell mindent ennyire felfújni...úgy féltesz mindentől mint egy hímestojást. Régen is megálltam a saját lábamon, nem kellett hogy folyton vigyázzanak rám..*mondtam halkan. Nem akartam se bunkó, se modortalan lenni, csak még nehéz megszoknom, hogy Lucas mindig velem van. Mindig a magam ura voltam és élveztem ezt a szabadságot..persze hiányzott, hogy törődjenek velem, de akkor is...nem tudok egyik napról a másikra teljesen megváltozni*
Landria:*csak sóhajtottam és a szemeimet forgattam*-Jól van na, de akkoris éhesebb vagyok, mint szoktam lenni...*hamar eltüntettem szinte mindent a tányérról*-Tegnap el is felejtettem megkérdezni valami fontosat. Azt mondtad, hogy a koncert után apukád meglátogat minket...hogy-hogy nem ért ide? Vagy ma érketik talán? Mert akkor ki kéne takarítanunk, meg valami ebédet is kéne főzni neki...mégiscsak így illik...*gondolkodtam el* |
Lucas: - A halálod intézése már folyamatban van, neaggódj efelől...csak szólj, mikorra akarod időzíteni, már előkészíttettem mindent*mondtam komolyan* De nem mehetsz oda egyedül! Ha enynire oda akarsz menni, nem állíthatlak meg, de veledmegyek*mondtam szigorú, ellenkezést nem tűrő hangon* Az álmod előbb vagy utóbb úgyis beteljesül...*sóhajtottam*
Masaharu: - Cicám, tudod, van olyan anyuka, aki a terhesség alatt csupán 10kilót szed fel és miután szült ugyanolya csodás alakja lesz, mint volt...csak mértéket kéne tartani*vettem el két szendvicset Landria tányérjáról* Amúgyis, még csak egy embrió, nemhszem, hogy megenne 6szendvicset veled együtt*mondtam elmosolyodva* |
Aloise: -Lehet, hogy téged nem, de engem aggaszt a dolog...*sóhajtottam és Luc haját piszkáltam* -De mindegy is, csak egy hülye álom volt...viszont én holnap mindenképpen haza fogok menni..*mondtam én is makacskodva. Mindig elérem, amit akarok, ez most sem lesz másként..*-Aggaszt, hogy a kutyusom is a történet része...milyen szemét is vagyok hogy így ottho hagytam. Gondoskodni gondoskodnak róla, eleget fizetek érte, de milyen gazdája vagyok...ő volt az egyetlen igazi társam, a barátom, nem érdemli meg, hogy így ott hagytam...Meg amugy is el kéne már rendezi az életem...mármint a volt életemet. Mégsem tűnhetek el csak úgy, mint egy bűnöző...*mondtam halkan*
Landria:-Nekem viszont muszály a kicsi helyett is..*nyújtottam ki viccesen a nyelvem Masaharura*-Bár néha úgy érzem, nem is egyedül van...még nagyon a terhesség elején tartok, mi lesz velem később, ha ennyit eszem...óóó...*mondtam sóhajtva*-Szép, szép egy kisbaba, de rengeteget kell kinlódnom, mire megszületik...utána meg...te jó ég, mennyi időbe fog tellni, mire visszafogyom...*néztem kicsit szomorkásan a tányéromra, amin megint elég sok étel volt...6 szendvics még a bátyámnak is sok szokott lenni, nem hogy nekem..:P* |
Lucas: - Nos...énis rettentő gazdag vagyok, őrült, ráadásul vámpír is több száz évvel mögöttem, ráadásul már az enyém vagy, szóval fájhat még körülbelül haláláig a foga rád, mert az tuti, hogy nem kap meg*mondtam komolyan, majd elmosolyodtam* Sok ilyen fickóval találkoztam már, nem nagyon ijeszt meg....*mondtam makacsul*
Masaharu: - ja nem, nem vagyok álmos, csak bambulok*mondtam elmosolyodva*Nemkell semmi, én csak egyedül eszek*jegyeztem meg kötekedve, mikor a tömérdek kajára néztem amit Kedvesem készült megenni:P* |
Aloise: -Ben...ő egy igen őrült fickó. A hotelban, ahol lakom a szomszédom. Segített eligazodnom a városban, amikor ide kerültem. Elhalmozott ajándékokkal, mindig a kedvemben járt....Ez eleinte tetszett is, de aztán egyre többet követelt tőlem. Nem volt elég neki, hogy néhányszor vele aludtam..többet akart...Én meg nem szerettem, ha megkötik a kezem, mindig a saját fejem után mentem. Aztán egyszer meglátott egy férfival beszélgetni, totál bepöccent és hatalmas cirkuszt rendezett. Fenyegetőzött és erőszakoskodott..aztán nagy nehezen sikerült lekoptatnom. Akkor meg felvette az ártatlan, bűnbánó pofát és olyan volt, mint egy kisangyal, teljesen meghunyászkodot. Aztán találkoztam veled és most itt vagyok...*mosolyodtam el egy pillanatra*-Szóval ő egy nagyon kiszámíthatatlan figura, és rettentő gazdag, mindig eléri amit akar...és ahogy elnézem, nagyon is fáj rám a foga*sóhajtottam*-Hát nagyjából ennyit tudok róla, dióhéjban...
Landria: -Te még mindig álmos vagy?*kérdeztem mosolyogva és kiittam a bögrém maradék tartalmát*-Én viszont rendes reggelire vágyom, ugyhogy inkább csinálok valamit...*nagyon éhes voltam már megint. Néha azon gondolkodom, lehet hogy nem is egy gyerek van a hasamban, mert legtöbbször úgy érzem, mintha 5 helyett ennék:P. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem a szendvicshez valókat. Most nincs kedvem nagy sütés-főzéshez, csak csinálok néhány szendvicset és kész*-Biztos hogy nem kérsz rendes reggelit...illetve...*a falon lógó órára néztem*-Vacsorát, mivel megintátaludtuk az egész napot..*mosolyogtam* |
Lucas: - Minden vámpírnak előbb vagy utóbb kialakul egy sajátok képessége is, lehet, hogy ez neked a látnokság lesz...ismerek pár látnokot, néhányan pontosan megálmodnak napokat előre, de néhányuk álmát meg kell fejteni, nemtudom, hogy te melyik csoportba tartozol*mondtam komolyan* Mond el kérlek, mit tudsz erről a Benről...mondj el mindent...
Masaharu: *el sem fordultam a hűtőtől, de már megettem egy csomó kaját amit találtam xD* Nemkell, már megreggeliztem*csuktam be mosolyogva a hűtőajtót és elültem Landriával szembe és csak bámultam rá, mint egy üresfejű holtkórós* |
Aloise: -Mi...mi az hogy nem tudunk álmodni*néztem rá aggódva*-Akkor...akkor hogy lehet hogy én mégis...és..és mi az hogy látnok vagyok...ezt nem értem...Ez akkor most valami rossz dolog akar lenni...*néztem aztán magam elé*-Igen otthon. Haza mentünk néhány holmimért, meg a kutyámat akartam látni de ő már nem élt...ott találtuk vérbefagyva. Aztán hirtelen elsötétült minden és megjelent Ben..valamit mondott, amit nem értettem aztán a földre estem és végül felébredtem...Lucas megijesztettél, mit akar jelenteni ez az egész?*most már aztán tényleg kezdek aggódi...hogy velem mindig történik valami újabban...pedig régen csak egy szürke, átlagos nő voltam a nagyvilágban, mostmeg egycsapásra vámpír lettem és ki tudja még mi...*
Landria: -Rendben Mike akkor majd valamelyik nap, ha nem esik nagyon a hó meglátogatlak titeket...ige...igen minden rendben velem. Nem,nem vagyok beteg csak fáradt...na akkor majd még beszélünk és üdvözlök mindenkit, szia*tettem le a telefont*-Végre...azt hittemmársosem hagyja abba a dumát..*sóhajtottam és a kávémat kevergettem, közben a bögrémet nézegettem*-Ne haragudj, hogy téged is felkeltettelek, legközelebb kikapcsolom ezt a vackot...*mondtam ásítozva*-Ha éhes vagy van még a hűtőben a vacsorából, tedd be a mikróba,ha megmelegíted mégbiztos finom..*mondtam kedvesen és belekortyoltam a kávémba..*-A csudába ebbe megnem raktam cukrot*mondtam fanyalogva, így igen csak keserű volt ez a lötty* |
Lucas: - Valami tényleg nincs rendben...*mondtam komolyan, közben Alo hátát simogattam, hátha ez megnyugtatja kicsit, bár én most egész nyugtalan lettem* Alo, a vámpírok...nem álmodnak*néztem komolyan rá* Ha csak nem lettél látnok, akkor nem álmodhatsz, a vámpíroknak nincsenek álmaik, ahogy nem tudnak sírni sem és gyermeket nemzeni és kihordani sem....* Az...álmod...hol játszódott? Mert ha az eredeti otthonodban, és ott valami szörnyűség történt veled, akkor semmi képpen nem mehetsz oda!
Masaharu: *Félálomban Landriát keresve forgolódtam az ágyamban, aztán hirtelen zuhantam egyet, amitől varázsütésre felébredtem. Hát, elkéne valami puha szőnyeg az ágy mellé, azthiszem-.- Aztán lassan lekászálódtam énis a konyhába Landira után. Nem nagyon volt erőm arra figyelni, hogy kivel és miről beszél telefonon, ösztönösen a hűtő felé vettem az irányt, tisztára mint egy alvajáró, kaját keresve* |
Aloise:*ijedten néztem Lucra, majd körbenéztem a szobában, mindent leellenőriztem, hogy tényleg csak álom volt-e*-Jaj...de jó hogy csak álmodtam*dőltem vissza az ágyba*-Olyan szörnyűségek voltak...és olyan rossz előérzetem van. Lucas holnap midenképpen haza akarok menni a saját otthonomba..*mondtam komolyan és a szemeibe néztem*-Érzem, hogy valami nincs rendben....*nyöszörögtem még mindig idegesen és Luc mellkasához temettem arcomat. Szorosan bújtam hozzá, mint egy rémült kisgyerek..*
Landria:*átaludtuk szinte az egész hátralévő napot. Valamikor délután 6 felé ébredtem, hogy csörög a telefonom*-A francba...*nyöszörögtem*-Ki a fene az ilyenkor...*persze nem tudtam, hogy már délután van. Óvatosan kikászálódtam Kedvesem öleléséből, szinte kiestem az ágyból és megragadtam a telefont*-Igen..ki az..*mondtam halkan és kimentem a szobából. Szerintem biztosan felébresztettem Masaharut, de azért hátha vissza tud még aludni, próba szerencse...Mint kiderült a bátyám hívott, Mike hogy miujság velem, hogy vagyok és hogy anyám szeretné ha hazalátogatnék...jaj de jó hogy ezzel zaklatnak kora...este:P Lesétáltam a konyhába miközben a telefonba egyre csak helyeseltem a bátyómnak. Gondoltam főzök egy kávét, hátha felébreszt..* |
Lucas: - Ébredj...ébredj fel Alo*suttogtam lágyan s közben Gyermekem arcát simogattam. Éreztem, hogy valami rosszat álmodik, meg láttam is rajta...így úgysem piheni ki magát, jobb, ha felébresztem.*
Masaharu: *alvás közben úgy szuszogtam, mint egy medve. Csoda, hogy nem ébredt fel miatta Landria. Nem álmodtam semmit, olyan kimerült voltam, hogy már erre sem voltam képes. Közben még alvás közben is simogattam Landria hátát és haját piszkáltam két ujjammal, egyfajta motorikus mozgás volt már ez nekem* |
Aloise: *nagyon mélyen aludtam, mégis álmodtam. Álmodtam...nem éppen szépeket...újabb elrablásokról, és Benről...hogy egyszer csak megjelent és szörnyen dühös volt rám. Hogy miért azt nem éppen értem, de elég félelmetes látvány volt, ahogy a tűzvörösen izzó szemeivel engem méregetett és közben motyogott valamit...amit nem értettem. Ennyi zagyvaságot...megjelent Aleera is és az a tetovált nő aki a rabszolgája volt...Ettől a sok marhaságtól elkezdtem mocorogni és nyöszörögni...szuper még álmomban sem hagynak békén*
Landria: * sokáig aludtam Mas karjai közt, jó érzés volt, hogy vigyáz rám. Minden lélegzetvétellel magamba szívtam az illatát és még álmomban is ő "kísértett". Szép álom volt, nemis szeretnék felébredni* |
Lucas: *hosszú órákig néztem Alot alvás közben, ezalatt gondolkodtam szinte mindenen, az életen, a teendőimet, hogy hogyan tanítsam Alot, mit is kéne tennem mostanság, szóval egyszerűen mindenen járt az eszem, végül lehajtottam énis a fejem Alo mellé és szemeimet lehunyva gondolkodtam tovább, de nem aludtam el*
Masaharu: *szorosan öleltem át Kedvesem, mintha az életemet tartanám a kezeim között, hiszen nekem ő, ők, már az életemet jelentik. Egy csókot nyomtam Landria fejére majd lassan énis álomba szenderültem.* |
Aloise: -Hát ha bírsz ilyen sokáig nézegetni, akkor csak nyugodtan..*mondtam kedvesen és megpusziltam az arcát. Még egy ideig én is néztem őt, aztán elnyomott az álom. Nem tudom meddig aludtam, de olyan voltam, mint aki már nem él. Meg sem moccantam, mint minden vámpír, én sem lélegeztem csak aludtam nagyon nagyon mélyen...*
Landria: -Nem tudtam hogy máris ilyen nehéz vagyok..*néztem mosolyogva kedvesemre*-Mi lesz később...jaj belegondolni is szörnyű..*nyavajogtam, aztán jólesően nyúltam el az ágyon, végre az ágyban vagyunk, most már csak percek kérdése, hogy elaludjunk. Mikor Mas már kipihente a lépcsőzés fáradalmait :P, hozzábújtam és egy apró csókot hintettem ajkára*-Most már aludhatsz, itt vagyok veled. Jó éjt szerelmem*mondtam kedvesen és már be is csuktam a szemeimet* |
Lucas: - Ha akarsz hát aludj, addig nézegetlek...*mondtam mosolyogva s egyik karommal felkönyököltem fejemet megtámasztva, így néztem tovább Alot, derekát simogattam másik kezemmel*
Masaharu: *percekbe tellett míg felfogtam mit mondott Landria xD* Még ma van és még mindig nagyon álmos vagyok, de egyedül rohadtul nem fogok tudni aludni szóval most felviszem a kis segged a szobába, ellenvetést pedig nem fogadok el*mondtam szigorúan, mégis kicsit álmosan nyöszörögve majd lehajoltam s karjaimba küzdöttem Landriát és lépésről lépésre haladva felcipeltem a szobába, óráknak tűnt nekem ez az idő x) aztán úgy dobtam be a puha ágyba, mint egy zsákot, és úgy is dőltem be utána énis az ágyba, mint egy másik zsák xD* |
Aloise: -Annyira nem vagyok fáradt, inkább kissé meggyötört...*mosolyodtam el és Luchoz bújtam, arcát simogattam* -De nem muszály aludnunk, ha te nem szeretnél...nekem elég az is ha csak pihenünk...*mondtam kedvesen és pár pillanatra lecsuktam a szemem. Jó hogy végre vége ennek a napnak, úgy érzem magam, mint akit teljesen kifacsartak..*
Landria: *nagy, álmos szemekkel néztem Masaharura*-Mi történt már megint?*kérdeztem nyöszörögve* -Már holnap van, vagy mi?*ásítóztam, és szememet dörzsöltem, mint egy kisgyerek:P*-Te miért nem alszol még?...úgy emlékszem tegnap még nagyon álmos voltál...vagy az még ma volt...jajj...*egy kispárna alá bújtam, nagyon nem tudtam hol is vagyok most pontosan xD* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
