|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.29. 13:14 - |
*sétálgat*
- találni kéne egy démont akit ismét legyőzhetek - |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
Nem akart hinni a füleinek, a sötét elfek mindig is gyilkos, erőszakos és rossz nép volt, ha tehették, írtották az erdeieket. De nem akart erről szólni, hisz tudta, a másik igazat mond.
- Szívtelen vagyok - szomorodott el, majd óvatosan letörölte a fiú könnyeit. Szégyellte magát, amiért így viselkedett, ám kettős érzések uralták a lelkét. Egyfajta gyűlölet, amiért a sötét elfek oly sok társát ölték meg, másrészről bánatot, amiért Rhamurtil ily kétségbeesett. |
Nem akarunk elűzni innen titeket, csak egy szertartás lenne az egész. Nem veszélyeztet titeket. *Kissé valóban megbántották a szavak. Féltünde volt, így kevésbé tudta leplezni érzelmeit, mégis megpróbálta nem kimutatni bánatát.* Nem a fajtámat akarom megmenteni, csak azt a pár száz szerencsétlen vérembélit akik a ti... akarom mondani a csalók fegyverei által pusztultak el. * Idhreniel utolsó szavai valóban feldűhítették.* Nem érdekel, hogy milyen a származásom. Őket se érdekelte. Befogadtak. Úgy bántak velem, mint ha valóban közéjük tartoztam volna. Kedvesek voltak velem. Egész addigi életemben mindenhonnan csak bánatot, szomorúságot kaptam. Ők új lelket öntöttek belém. De meghaltak. Meghaltak... *Nem bírta tovább türtőztetni magát. Eleredtek a könnyei.* |
- Nem adom otthonom erre. Mi is sokat szenvedtünk az alkalmas helyért, ahol az emberek nem érhetnek el minket - mondta, ám hamar észbekapott, ugyanis ezzel félig-meddig válaszolt a kérdésre. - Nem értelek téged, félelf vagy, nem tartozol a sötét elfekhez. Még sok királyság - vagy nem tudom ők hogy nevezik - található szerte a világon. Persze mondtad, ha visszatérnél megölnének, de akkor miképp akarod megmenteni a fajod? Ők léteznek, nem haltak ki. Szerintem a sötét elfek vannak a legkevésbé fenyegetve a kipusztulás veszélyével. Ha viszont a félelfekre gondolsz, még belőlük is akadhat pár, de mint tudod, a ti születésetek nagy ritkaság, mindneki próbál a lehető legmesszebb kerülni az emberek mocskaitól, eképp tőlük is - sóhajtotta. - Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban, csupán nem értem mi hajt. Valamiféle bosszú? - nézett aggódón a másikra, sajnálta annak ellenére, hogy mire készült. |
De nekünk szükségünk van rá! Csak így tudom megmenteni a népem! *Hangját kissé felemelte, de azonnal észbekapott. Lehalkította a hangját.* Kérlek válaszolj. |
Látható volt arcán a meglepettség.
- És mégis mi hasznod ebből? Bár ha már haszonról beszélünk, sajnos rossz úton haladunk. Nem jó bolygatni azt, ami nélkül is megvagyunk - mondta elhalkulva. |
*Először habozott, de utána úgy döntött nem lehet belőle baj ha valóban leül a lány mellé. Kilépett a sötétségből. Koromfekete ruha volt rajta. A feje is be volt kötve egy fekete szallaggal. Csak a szeme látszódott ki. Gyorsan mozgott. Már a padon is űlt. Sűrűn tekingetett mindenfele, hátha csapda az egész. Megnyugodott.* Szeretném felszabadítani az ősi elf mágiákat, amik el voltak tőlünk zárva. Erre keresek alkalmas helyet. |
- Óh, ismét, kedves idegen - mosolyodott el. - Gyere ülj le, és bocsásd meg legutóbbi viselkedésem, kicsit talán nehezteltem társaim halála miatt, ám be kell látnom, haraggal nem oldhatunk meg semmit sem - mondta elkomolyodva, de hamar visszaült ajkaira a vidámság. - Nos, amúgy igen, érdekelne - pillantott Rahmurtilra. |
*Ismét úgy lopózott be ahogy pár nappal ezelőtt.* Szóval szeretnéd tudni mik a kérdéseim célja? *Úgy beszélt mintha egy perc sem telt volna el mióta beszéltek.* |
Pontban két óra múlva felkelt, és újult erővel állt fel a fa tövéből, ám nem látta Nerot. Nem haragudott, tudta, hogy úgy sem lett volna baj, ha ő nincs itt. Nem volt szüksége védelemre, maximum talán jól esett volna neki.
Körülnézett, jó alaposan megfigyelve a legapróbb részleteket, de ugyan olyannak tűnt, mint már jópár éve. Sóhajtott, de aztán elmosolyodott, örült, hogy itt élt, az apjával és a nemzetével.
Lassan elindult sétálni, ám a szokásos padnál megállt, és leült. |
- Na jó, inkább alszom és a délutánt veled töltöm majd - mosolyogta, majd letelepedett az egyik fa tövébe, és lehunyta szemeit. - Akkor, két óra múlva. Addig ne is próbálj felébreszteni, szinte képtelenség - mondta, majd véglegesen lehunyta a szemét, és mély álomba szenderült. |
*Mikor beérnek az erdőbe a lányhoz fordul*-És addig? |
- Megköszönném, bár csupán délutánra terveztem, akkor a legalkalmasabb az idő rá - nézett körbe, kicsit fura érzése volt, ám ezt egyáltalán nem mutatta. |
-Vigyázok rád amíg alszol*mosolyogta* |
- Az erdőnk megfelelő lesz, oda más nem jár, persze mint tegnap is, megesik pár kivétel - húzta fel kissé a ruhája alját, hisz egy lépcsőn mentek fel, ami egy apróbb ösvényre vezette őket. A földutat fák szegélyezték, és néhol elvétve volt pár ház is, ám már lehetett tudni a kis forgalomról, hogy közelednek a megszokott, békés erdő felé. |
-Még nem vettem észre*mosolyogta*-Menjünk el valahova ahol tudsz aludni |
- Nem volt kedvem. Viszont ma érzem, hogy szeretnék egy kicsit pihenni - mondta mosolyogva. - Nem tudom észrevetted-e, de az elfeknek elég két óra relaxáció, és napokig, vagy akár hetekig is megvannak alvás nélkül. |
-Miért nem aludtál?Tudod, hogy aggódom érted*Nézett Idhreniel szemébe* |
- Tudod egy hercegnőnek sok más fontos dolga is van - nézett a fiúra morcosan, mutató ujjával rosszallóan "hadonászva". - Például sétálnia kell, gyönyörködnie kell a tájban, gondolkodnia kell, és - itt megállt, majd a fiú arcára nézett. - És Neroval kell töltenie egy kis időt természetesen - mosolyodott el kissé gyermeteg viccelődésén. - Ám komolyra fordítva a szót, ma két órát szánnom kell az újratöltődésre, már rég nem pihentem igazán. Tegnap éjjel sem aludtam. |
-Szeretem veled tölteni az időt*nézett a lány arcára* |
- Most már van lovad, nyugodtan hívhatlak így - mosolyogta. - Bár számomra minden tünde harcos egy lovag, még ha nem is a szó szoros értelmében - nézett egy pillanatra Nerora, majd ismét a messzi tájat vizsgálta borostyán szemeivel. |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
