|
Tmaindt hozzszls
|
2006.08.02. 17:42 - |
| A halk vzre egy levl huppant, mely selymes gyrket kavart, mik hirtelen recsegve megfagytak, amint a t kristlyos, fekete jgpncll alakult. A levegbe rikcsol, kgy derengs ramlott szt, majd a levegben egy aranykeret tkr lobbant fel. Kaguya nelglten kitrta keeit, rideg arcn rzelemmentes, lila mosoly dagadt:-Egy pillanat az egsz rkkvalsg...A farkasnak vge...eljtt az rk jszaka uralmnak ideje...tlttte be hangja a levegt. Kaguya kpenye vadul lobogott, pnclja fekete ropogssal felnyikordult, amint megfordult s dbbent, mgis, nelglt arccal a lnyra meredt, mikzben fekete tincsei az arcba tekeregtek.-TE... |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| A n maga el emelte kezt, mire Nauszika ruhja a magasba csapott hajval egytt, mikzben krltte az letre kel fld szilnkokat rptett a magasba, majd kavarg rvnybe tasztva a lnyt, mardosni kezdte a brt |
| Teste forr lesz, rvnyleni kezd a leveg krltte |
| -Nem is kvnod. Teht itt a mese vge...-villannak fel fogai |
| A n fekete haja fenyegeten sztterlt a levegben, mikzben vibrl tkre forogni kezdett tengelye krl serceg, villml hangjval, mely mikor Nauszika fele fordult, kacagsszer siptssal tlttte meg a levegt. |
| A hallt, ne nevettes Kaguya, n sem tudom, hogy mi az, mert nincs vge, soha nncs vge seminek, a pr pillanatnyi nemlt nem tbb, mint amit kedvesed karjban tallsz |
| -Azrt, ha nem baj, megprbllak meglni...-vicsorog kajnul |
| Kaguya!, farkasszemet nz vele , mi soha sem fogunk meghalni |
| -Mond, mit akarsz? Mit akarsz elrni, hogy hborgatsz? Ennyire vgyod a hallt? Pedig nem foglak utna kldeni...-mosolyog-azzal csak neked tennk jt |
| -Nocsak...Te...-azzal karjban vicsorg kard lobban fel |
A farkas meghalt, hiba volt minden mgia, t mg az aranytest sem brta megvdeni |
| Most mr tudja, hogy nem fog talakulni, nincs rtelme semminek |
| Egyedl ll a kietlen tjban, ruhjn mg aranyl nyomokat hagyott a valamikori aranytest |
| A halk vzre egy levl huppant, mely selymes gyrket kavart, mik hirtelen recsegve megfagytak, amint a t kristlyos, fekete jgpncll alakult. A levegbe rikcsol, kgy derengs ramlott szt, majd a levegben egy aranykeret tkr lobbant fel. Kaguya nelglten kitrta keeit, rideg arcn rzelemmentes, lila mosoly dagadt:-Egy pillanat az egsz rkkvalsg...A farkasnak vge...eljtt az rk jszaka uralmnak ideje...tlttte be hangja a levegt. Kaguya kpenye vadul lobogott, pnclja fekete ropogssal felnyikordult, amint megfordult s dbbent, mgis, nelglt arccal a lnyra meredt, mikzben fekete tincsei az arcba tekeregtek.-TE... |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
