Témaindító hozzászólás
|
2006.03.05. 18:26 - |
Azt hiszem erre mondják hogy kegyetlen hőség *napellenzőt csinála kezéből és szétnézz* Ráadásul sehol a vége..... |
[615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*beér ő is az oázisba, körbenéz, mozdulatlan marad, csak nézelődik* |
Már az oázisnál van, látja, hogy emberek táboroztak le, de a sátrakban, kunyhókban egy árva lélek sincs. Körbesétálja a kis tábort. |
*egy rablóbanda állja a lány útját, eddig szemeit a szél álltal arcába fújt tincsei takarták. egy pillanatra felvillanak szemei, a rablók pedig holtam zuhannak el a lovakról, majd tovább sétál* |
Az egyik homokbucka tetjén áll, nézi a kietlen tájat. - Milyen helyeken nem képes élni az ember... - tűnődik és megpillant a távolban egy oázist. |
*a homokbuckák között sétálgat*/5-10 perc és jövök/ |
*társaival együtt eltűnik* |
*úgy érezte egyedül maradt a sivatagban, körbenézett de csak a többi cylont látta* |
Az alaktalan "homokfolyó" most úgy nézett ki, mint valami óriáskígyó, amelynek nem látszott a feje, és gyűrűi éppen fojtogatják az áldozatot. mikor már nem érzett mozgást a fekete zuhatag a magasba röppent, néhány kört írt le az égen, majd eltűnt |
/ na, csata elnapolva... majd máskor folyt. köv. pás/ |
*pár mozdulat erejéig vergődött a homokban, majd inkább nem mozdult... alakját elnyelték a porszemcsék... végleg* |
Az alaktalan fémtenger eltaszította magát a földtől és újra ráugrott Rosemaryra |
*teste fekete füstté vált és beszivárgott a földbe. Pár méterrel arrébb emelkedett ki egészben, sértetlenül* meddig vergődsz még a földön? *cukkolta Doraist* |
A vágás után a replikátor újra direkt összeesett és terebélyesedni kezdett drabjaival, mint egy felhő. zuhanása gyotsulni kezdett, míg rosemary hátára nem esett és vele együtt, több mázsás súllyal a földre esett maga alá temetve. a gonosz, értelmes tenger hullámai vadul forgatták a lányt és nem engedték kitörtni |
*lassú léptekkel a harcolók felé indult, de csak 1 cylon-robot követte* |
*miközben esett széttárta karjait és vitorlázva repült lefelé. Nem voltak szárnyai, csupán pár szó segítségével maradt a levegőben.* Ha nem is tudok, legalább megpróbálok... *a karszalag újra életre kelt és kardként szelte ketté a repliátort függőlegesen.* |
Doris öszeesett, majd kavargó porfelhőként Rosemary fele lebegett.-Mert te tudsz nekem?-visszhangzott gépies recsegéssel mély hangja, mire a felhő nekicsapódott és a millió kis kocka a magasba csapta. a sötét, szilánkos felleg a felhők fele tekergett, több száz méteres magasságig fújva magát, majd elejtette Rosemaryt |
*elmosolyodik* Micsoda hevesség... tetszik.*az összes robot Dorisra és Rosemaryre meredt csík szerű "szemeikkel"* |
[615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|