|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.29. 19:51 - |
| *ül egy fa alatt a tisztás szélén* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Megmutatom igen...*bólintottam majd egy kedves mosollyal próbáltam nyugtatni a lányt, látszott h kicsit távolságtartó*- Vedd kézbe az íjadat és egy nyílvesszőt...*utasítottam* Felrajzolás be...*mondtam halkan, egyik kezemben az íjam jelent meg, másikban pedig egy nyílvessző* Előszöris el kell találnod a nyilamat, akkor, amikor már nem látszik...csak gondolj arra, hogy el fogod találni...bízz a nyílban...csukd be a szemed miután céloztál, és képzeld el azt a pillanatot, amikor a nyilad áthasítja az enyémet...gyerünk!*mondtam majd az ég felé lőttem nyilamat, hamar olyan magasba jutott, h emberi szem már nem látta...* |
-Tényleg megmutatnád?!*néztem nagy, csodálkozó szemekkel és elmosolyodtam*-Nagyon szívesen tanulnék tőled....*elcsodálkoztam, hogy felajánlotta, hogy tanít egy kicsit. Olyan rideg és megkeseredett személyiségnek tűnt...az arcán semmiféle érzelmet nem láttam.~ És vajon hogy értette, hogy halandó tanár? Ő biztosan hallhatatlan...igen biztosan az. És ahogy elnézem a varázslást is magas fokon űzi. De ki lehet ő? Egyre inkább érdekelt a férfi, kíváncsi voltam a történetére, szerintem többet tanulhatnék tőle, mint gondolom...* |
- Ajánlom a kardforgatást...*jelent meg 2 kezemben 2 ikerpengém, majd nézegetni kezdtem őket, nem szokásom sokat beszélni,nem is tudnék miről...* Egy pár íjászati trükköt pedig énis megmutathatok, ilyesmit halandó tanár biztosan nem mutat....*ajánlottam fel a dolgot Leonienak* |
-Én még nem találkoztam a legjobb íjásszal...kiskoromban apám tanított, most az iskola. A nyáriszünet miatt anyu pedig idehívott egy kiképzőt...elég idegesítő egy ürge és már most jobb vagyok nála*mondtam büszkén mosolyogva*-Szóval itt ötüd el az időt. Nincs sok látnivaló...a falunk van csak a közelben, de szerintem jobb ha nem teszed be a lábad. Ocsmány és baljós környék. CSak egy fogadó van, ami a miénk, ott száll meg néhány idegen, néha tőlük is tanulok, már amelyik jó harcos. Mindenféle fegyvert szeretnék megtanulni használni, de még fiatal vagyok és sokat kell tanulnom. Az én kedvencem valamiért az íjászat.....*eszembe jutott hogy már megint túl sokat jár a szám, rossz szokás^^*-Na de most hagylak kicsit beszélni, kissé néha idegesítő a felesleges locsogásom...*mondtam zavartan* |
- A célom amiért idejöttem, már le van tudva...*pillantottam a tisztás másik végében levő kis vértócsára, de hulla nem volt, még húscafatok sem, csak egy kis vért*...most csupán az időt ütöm el...az íjászatot pedig...mindig a legjobbtól kell tanulni...de még nem láttam a technikádat, ezért nem kritizállak se téged, se a tanítódat...*mostmár letegezem, amúgy sem szeretek magázni...* |
-Öööö...értem*egyre inkább furcsáltam a férfit. Landria is szörnyen bizonytalan egyéniség, na de ennyire...egyből az életemmel viccelődni.*-Tudja csak kíváncsiságból kérdezem. A kiképző tanárom már sok-sok éve tanít íjászatot, de mégsem olyan képzett...mint maga.*Inkább nem tegeztem le a fickót, láttam hogy nem bízik senkiben, talán még saját magában sem*-És meddig marad ezen a környéken? Van valami célja, vagy csak véletlenül jött ide? |
- Erre vagyok specializálódva...de a titkomat nem árulhatom el kisasszony, sajnálom...az életét keverném vele veszélybe és...ha elárulnám, meg kéne ölnöm önt*nem vicceltem, komolyan mondtam, bár lehet, hogy Leonie nem hiszi el, de ez véresen komoly...* |
*Elámultam a férfin.~Ez nem lehet...én vagyok a legjobb íjász a környéken, ő meg legyőzött...nem hiszem el*-Igazán köszönöm a segítséget. Megmentetted azt a szegény jószágot a kínkeserves haláltól. Az én nevem Leonie.*mondtam kedvesen mosolyogva*-Hol tanultál meg így célozni? Én már 3 éves korom óta ezt tanulom, de még mindíg nem megy tökéletesen...Szóval mi a titkod?*kérdeztem kíváncsian* |
*már látom is a bikát...kifeszítettem az íjat, céloztam és lőttem. A nyíl a fákon haladt át, de abba nem fúródott bele, amibe nem kellett..a célig meg sem állt. Egy öreg bika bőgését lehetett hallani végül, a madarak felrebbentek a fákról.* - Ez volt a jószág utolsó üvöltése...*mondtam ridegen, a kezemben levő íj bottá változott amit ledobtam a földre, már nemigazán kellett* - Mellesleg a nevem Archer*mutatkoztam be a lánynak, és ejtettem egy kedves mosolyt egy pillanatra* |
*~Elég fura figura...néztem végig a férfin*-Nem lehet eltéveszteni, őreg bika, az egyik agancsa és füle hiányzik és a hátsó bal lábát húzza. De nem hinném, hogy sikerül...Még így is eléggé gyors jószág. Bár úgy látom varázsolni is tudsz...pont mint LAura...ő is mindíg ezzel kérkedik. Azt hiszi ettől jobb..*mondtam kicsit durcásan, és figyeltem mit fog történni...* |
- Hidegen hagynak a szellemek...csupán gyakorolok*mondtam nyugodtan s felemeltem ijjamat a lánynak mutatva* Meik őzet kéne kilőni?*az erdő felé fordultam, a szemem olyan volt mint a sasé, egyik jó tulajdonságaim egyike volt ez. Kilómétrekről meg tudnám mondani, hogy hány csavar van egy hídban, vagy hány gyerek van egy iskolaudvaron. Még a csordát is láttam a fák között. Felvettem egy botot a földről..*-Felrajzolás be...*mondtam halkan, a bot fehér fénnyel kezdett világítani pár pillanat erejére, mint egy neoncső, majd nyílvesszővé alakult* |
*Végignéztem a fickón, nem volt éppen barátságos, dehát Landria azt mondja egyik idegen sem az*-Sajnos megzavartad az őzeket, pedig nagyon fontos lett volna, hogy az egyiket kilőjjem...dehát biztosan nem szándékosan tetted.*mondtam nyugodtan*-Mit keresel errefelé? Itt elég régen láttam idegent...nem sűrűn járnak erre a rengeteg szellem miatt. |
- Üdv...*mondtam ridegen, kicsit morcosan, ahogy szokásom. Az erdőre pillantottam a csorda után, a lány neméppen tűnt egy tehenész lány fajtának...* |
*Az erdőből rohantam ki, éppen egy őzcsordát űztem, az egyik sérült bikát kellett volna kilőnöm, hogy enyhítsek a szenvedésein. Íjamat felhúztam, és lőttem,de elvétettem, a nyílvessző egy fának ütközött és eltőrt.*-Ez nem lehet igaz...*nyavalyogtam és újból meg akartam próbálni. Az állatok hirtelen irányt változtattak és eltűntek az erdőben.*-Valami megzavarta őket...de mi a fene?*mérgelődtem és megláttam egy alakot. Kicsit mérgesen mentem oda hozzá*-Üdv*köszöntem zihálva* |
*a tisztást fák vették körül. Az egyik fára karcoltam egy jelet, azt használtam céltáblának. Éppen az íjászatot gyakoroltam unalmamban...* |
| Hát ha szeretnéd, szivesen találkozom még veled* mosolygott, egy puszit nyomott a fiú arcára és sietősen elrohant, már majdnem átváltozott* |
| Hmm...értem. Vigyázz magadra, remélem még találkozunk*mondta mosolyogva majd felállt* |
| Hát igazából csak az őzekét. Együtt tudok velük érezni, talán ezért értem amit mondanak*sóhajtott kissé szomorúan, eddig észre sem vette, hogy a nap lemenőben van, ijedten ugrott fel és íját a hátára kapta* -Sajnálom, de rohannom kell...félre ne érts kellemes társaság vagy, csak..csak a nap lassan lemegy és nekem haza kell érnem*magyarázkodott zavartan* |
| Értem..tudod, nem is gondoltam hogy értesz az állatok nyelvén*mosolyog* |
| Mert az emberek általában azért jönnek ide, hogy őzekre vadásszanak. De mondtam, hogy te nem azért vagy itt és nem tudnál senkinek sem ártani...*nézett a fiúra* Tudod az őzek félénk teremtések és mindentől tartanak...*mondta halkan* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
