|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.14. 17:49 - |
| *Nicoleall már egy sötét sikátorban sétálnak, a falaknak dőlve kábult, félholt emberek állnak, egy ajtó van a sikátor egyik sarkában, csak a zene dübörgését hallani ki* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*Kezét mérgesen az asztalra csapja és feláll, majd egy félig üres pohár repül a vele szemben ülő vámpír felé. Székét otthagyja, elindul az ajtó felé, de szembetalálkozik két izmos alakkal. A nő durcásan megfordul, és igyekszik minél hamarabb elvegyülni a vendégek között, erre pont Amaya-ék asztalát szemeli ki.* Csodás esténk van, nemde? *mutatja legvonzóbb mosolyát, mikor leül, majd int a pincérnek* |
-Igen az vagyok de van bennem démoni erő is.Nem tud valahol szállást a környéken |
-Oh, elnézést. - mosolyodott el "gonoszul". - Értékelem az ilyen... embereket?-nézett szemeibe sejtelmesen. |
-Nincs mégegy hozzám hasonló és azért vagyok itt mert tetszik ez a hely |
-Igen. Ezért könnyen észreveszem, ha valaki nem az. De gondolom maga is így van ezzel. Úgy értem, ha valaki nem olyan mint maga. - kortyolt bele ismét. - Kíváncsivá tesz, mi dolga lehet magának egy vámpír kocsmában. |
-Maga is vámpír*nézett a nő szemébe* |
-Ha eddig nem vették észre, akkor szerencséje van. Vagy csak én vagyok ennyire szemfüles. De rendben, hallgatok.- súgja.- Csodálom a bátorságát. - mondta miközben kezébe vette az imént kihozott poharat, s belekortyolt a friss vérbe. |
-Nem vagyok vámpír*súgta a nőnek*-Ne árulja el senkinek nem akarok feltűnést kelteni |
Leült, s rendelt egy pohár vért. A férfi vörös szemeit nézte, igen vonzónak találta. Kíváncsi, milyen szerzet lehet... Tán démon?
-Ugye maga nem vámpír? - kérdezte halkabban, a borospohárra tekintve. |
-Persze hölgyem*vörös szemeivel a Amayara nézett * |
Halkan lép be a kocsmába, mégis az ajtó nyikorgó hangja odavonzza a kíváncsi tekinteteket. Fekete fűzőt visel, hosszú szintén fekete szoknyával. A szúró pillantásokat figyelmen kívül hagyva teljes nyugodalommal igazítja meg világosbarna haját, mely félig van csak feltűzve. Végigméri a terepet, rögtön kiszúrva az idegent, ki vér helyett bort fogyaszt egy vámpír kocsmában. Kimért léptekkel megy oda hozzá.
-Kellemes estét uram. Szabad? - kérdezte hűvös hangon, intve az egyik pincérnek. |
*Az egyik asztalnál ül és bort iszik* |
*Megfogadta Mike tanácsát, és kicsit megnyugodott. Becsukta a szemét, és koncentrált...*
-2 pár cipő kopogását hallom...két nő közeledik...még messze vannak...*suttogta halkan, homlokáról lassan lecsordogált egy verejtékcsepp, kezét háta mögé rejtette, de még így is remegett az idegességtől* |
*megállt és mélyen a lány szemébe nézett* -Az első és legfontosabb szabály, hogy soha de soha nem szabad félned. A félelem őrültségekre kényszeríthet...ugyhogy kérlek próbálj meg uralkodni az érzéseiden*mondta komolyan, de mégis nyugtató hangon* -Szóval légy erős és koncentrálj...csukd be a szemed és figyeld a hangokat...mit hallasz? |
-Jajj, úgy félek...*suttogta, valóban reszketett a gondolattól, hogy embert kell ölnie.Miközben sétáltak Mike kabátjába markolt* |
-Akkor ő is a kivételek egyikéhez tartozik. Már értem miért nem akarsz ölni....ez így nehezebb lesz mint gondoltam*sóhajtott*-De nem baj. Na akkor most az első dolgunk, hogy keressünk egy embert....*elindultak a város központja felé, az utcák csendesek és kihaltak voltak* |
-Igen, szeretném...*mondta kicsit bizonytalanul, közben kisétáltak a kocsmából* de amit mondasz abban nincs igazság...az én... anyám is ember volt...*mondta halkan* |
Nem szükséges...de előbb vagy utóbb ők ölnének meg téged*mondta komolyan* Meg kell tanulnod uralkodni az érzéseiden....segítek neked megtanulni,de akarat is kell hozzá. Tudod az emberek enm viselik el ha valaki más mint ők. A mi fajtánkat már hosszú ideje üldözik, ezért egy áldozatunkat sem hagyjuk életben. Na jó vannak kivételes esetek...de ezt most hagyjuk. Szóval akarod hogy segítsek?*nézett Eileen szemeibe* |
-De én nem akarok rendes vámpír lenni!Én...csak...Szóval...Nem lehetne úgy vadászni, hogy nem sérül meg benne senki sem? Mindenképpen szükséges megölni az embereket?*kérdezte szomorúan* |
-Ugyan már...mindenkin lehet. Én már 100 éve élek ezen a világon, ugy gondolom elég lesz a tapasztalatom ahhoz, hogy rendes vámpírt faragjunk belőled*mondta vigasztalóan* |
[522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
