|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.07. 18:41 - |
Japán egyik legbefolyásosabb emberének, avagy Masahiro Umei zenei cége. Hatalmas, 20 szintes épület. Az M&S a tehetséges zenészeket kovácsolja együttessé, s viszi őket sikerre. A fő cél mellett rengeteg embert, menedzsert, fotóst foglalkoztat a cég, s mindig szívesen várja a munkát keresőket. |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Akkor ezt megbeszéltük, 5 nap múlva teli lesz ezzel a képpel Tokio. És, hogy halad az album?- fonta karjait egymásba. |
*elengedi Danat és a plakátokra veti magát-* wuhúúú!!! ezek nagyin királyak!!! ez eszméletlen... meg ez is... de ez... igen! ez a legjobb! *lekesen turkál a képek közt és magasra emeli ami neki a legjobban tetszik. a képen Shuichi dögös bőrcuccot, Hiro lezser, kék inget és szakadt farmert, Fujisaki halványzöld inget és bőrnacit, Ichigo (mert ő sem maradhatott le) pedig fekete nyakkendőt visel.*
K-san: Very good! jó választás Shu-chan! *mondja vigyorogva és két ujjáal V-t mutat* |
- Szia! Hát így alakult... *bújik a fiúhoz az ölelés alatt* |
-Jó napot... K-san, elkészültek a plakátok az új lemez kiadását illetve. Még most változtathatnak ami nem tetszik, hisz csak öt nap múlva lesznek kiragasztva. Az önt véleményére is kíváncsi lennék Shindaou-san. Itt vannak.- pakolta fel a plakátok kicsinyített változatát az asztalra. |
*megrázza fejét* - Shuichi itt van? *kérdezi, de aztán eszébe jut hogy mivel Masahiro a fiú főnöke nyilvánvaló hogy egy helyen dolgoznak* |
*Mina-san kérésére hamarosan belép az iroda ajtaján K-sannal együtt* jó na-... szia! hogyhogy te is bejöttél? *ugrik Dana nyakába egy pillanatra* |
-Úgy fest szerencséd van. - mosolyodott el, amikor kiszálltak a liftből, és semmi komoly nem történt. Végighaladva a folyosón, beléptek irodájába. Köszönt titkárnőjének, majd szépen lepakolt asztalára.- Kérem Mina-san, szóljon Shindou-san-nak illetve, K-san-ak, hogy van egy-két megbeszélni valónk. És, Dana kérsz valamit enni, vagy inni?- nézet tlányára kérdőn, maint leült iróasztalához. |
- Általában meghibásodnak az elekrtomos berendezések a közelemben. De lehet hogy most szerencsém lesz. Ami két évben egyszer sem tehát három évben egyszer van... |
-Miért is?- kérdezte kíváncsian. |
*későn jut eszébe mi történt amikor a legutóbb lifttel utazott* - Talán jobb lett vlna ha lépcsőn megyünk... *mondja halkan* |
Fél óra elteltével meg is érkeznek. Szépen belépked az épületbe, int a recepciósnak, majd beszáll a liftbe lányával, hogy feljuthassanak irodájába. |
*lihegve érkezik meg a stúdióba és ahogy azt előre megjósolta jókora fejmosást kapott. de nem csak Hirotól, hanem Fujisakitól és K-santól is... de azért hamar megnyugodnak a kedélyek és amikor már Shuichi sem liheg elkezdhetnek dolgozni. Shuichi csúcsformában van.* ORENJI iro tsuki yoru ga kuruto kimi no koto o omoi dasu... kanako tsuketa ore no SERIFU wa hoka no dare kano SERIFU de...
fui ni miageru SHIRUETTO kimi no yokogao o terashita
awai hikari wa ima demo *épp az In the moonlight című dalt veszik fel* |
Vidáman nézi lányát, tulajdonképpen egész nagy boldogság fogta el, hogy a véletlen folytán rátalált, és ő nevelheti tovább. |
- Szupperr!!! *örömében elölről kezdi az éneklést a táncolással együtt, közben kiérnek az épületből, és határozottan elindul egy irányba, egyre gyorsabb lépteit kombinálja a tánccal, így úgy fest mintha kissé ittas lenne, de ez őt láthatóan cseppet sem zavarja* |
-Mindenről van papírom, és biztos vagyok abban, hogy Te a lányom vagy. De ha a nénikéd nem hisz, ott a vizsgálat is.- mosolyodott el.- Azt hiszem első útunk akkor a nénikéd házába vezet. |
- Igenigen!! *csillognak szemei, vidám dalra fakad, majd csípőjét is rázni kezdi, ha volt is olyan felnőtt aki saját gyermekének tekintette az is csak nagyon kevés ideig volt vele szóval, talán most majd megtapasztalhatja milyen is egy igazi apa-lánya kapcsolat, eddig dühös volt mert magányra ítélték, de már nem az, örül hogy az apja ilyen hamar elfogadta, a nénikéjét és a bácsikáját két hónapon keresztül győzködte, míg végre kivették az árvaházból...* - Virágosnéninél lakom vagyis laktam. Vele kellene beszélni, de őt nehéz lesz meggyőzni hogy tényleg te vagy az apám. Ugye tényleg te vagy az apám? *megmarkolja Masahiro karját* |
-Persze. Megszeretnéd nézni, az új házad? Mellesleg hol laksz, azaz laktál eddig? Biztos tartoztál eddig valakikhez, meg kellene oldani a helyzetet...-gondolkodott el. |
- Gondoltam...de akkor is az anyám volt. Talán ezért nem hagyja hogy megtaláljam...*egy pillanatra gondolataiba merül, hogy hogyan fog beszámolni Masahironak képességéről, azt még egyenlőre nem tudja szóval nem is feszegeti a témát* - Akkor én is tegezzelek?Apa... *ízlelgette a szót* |
-Nos igen, csak voltam... Bár a munka fogságában mindenki az. És komolyan odaköltözhetsz. Ha szeretnéd, hívhatsz úgy is. Ha nem gond nem magázódok, ha már a lányom vagy... Minden bizonnyal...-gondolkodott el.- És igen. Az volt. Az egyik koncert után találkoztunk még jóval fiatalabb koromban. |
- Hehe...és még maga a magányos...komolyan odaköltözhetek? Egyébként akkor hívjam magát Apának?Hm...az édesanyám tényleg egy örömlány volt? *kérdezi immár komoly tekintettel* |
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
