|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.25. 19:47 - |
Egy ház Tokióban... |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*miután elaludt nem simogattam és piszkáltam tovább, hogy nyugodtan tudjon pihenni. Vele ellentétben én nem tudtam lehunyni a szemem, nem jött az álom...egész éjjel a falakat bámultam, gondolatok nélkül feküdtem, mint egy őrzőkutya...* |
-Neked is szép álmokat szerelmem..*mondtam halkan, mert pár perc múlva egy jóleső sóhaj után elaludtam. Halkan szuszogtam, de nem álmodtam semmit, nagyon fáradt voltam hozzá...de jó volt érezni Masaharu illatát, megnyugtatott* |
- Ittleszek...már ha nem rángatja ki a seggem az orvosod*mondtam mosolyogva, majd egy újabb puszit nyomtam rá, ezúttal a fejére* Szép álmokat édes...*súgtam kedvesen, karjait simogattam, tervem szerint míg álomba nem merül..* |
-Szóval aludnom kel...hjaj...rendben van édesem, akkor megpróbálok aludni...reggel, mire felébredek itt leszel még?*néztem rá nagy, könyörgő szemekkel, tudom hogy megígérte, hogy itt lesz, de mégis valamikor haza kell mennie enni és fürdeni és neki is kellene pihenni...* |
- Az én őrült szeretőm*mondtam mosolyogva és nyakához fúrtam a fejem, magambalélegeztem hajának finom illatát, majd egy apró puszit nyomtam bőrére* De most tessék pihenni, parancs... |
-Miért hogy nézett rám édes?*kérdeztem aprón elmosolyodva*-Ne legyél féltékeny, ő csak egy orvos és ki kell hogy ábrándítsalak, már látott ruha nélkül, ugyanis a vérátömlesztés miatt minden eremet alaposan végignézték...*mondtam halkan*-Nem egy nőt látott már, biztosan rám sem tekint máshogy...vagyis de, őrültnek tart.. |
- De ittleszek...őrzöm az álmod...na meg az a vén kujon orvos is úgy nézett rád..szétrúgom a seggét ha megpróbálkozik egy ALAPOS kivizsgálással nálad*mondtam morogva, majd nagylevegőt vettem és elhallgattam* |
-De azért nem kell minden nap itt lenned..neked is pihenned kell és melettem nem fogsz tudni, ugyhogy jobb ha kétnaponta haza mész*mondtam kedvesen és lecsuktam a szemeimet, fáradt voltam, nagyon fáradt, halkan, szuszogva vettem a levegőt, de nem aludtam, csak próbáltam pihenni* |
- Nem menekülök el, nem bántottál engem, és ha bántassz, az sem érdekel...tudod, titkon őrült szadista mazohista állat vagyok*mondtam a végét elnevetve. Bár mondjuk a karom szépen belilult, jól megpüfölte, de kaptam már súlyosabbat is nőtől.* |
-Jaj..már te is ezzel jössz?*mondtam szomorúan sóhajtva*-Az orvos is azt mondja veszélyes vagyok a környezetemre..hallottam mikor a nővérnek mondta hogy egy vérszomjas pszihopata vagyok...tényleg az vagyok? Bántottalak vagy erőszakoskodtam veled? Mondd meg ha így van, megértem ha inkább elmenekülsz..*lesütöttem szemeimet* |
- Minden nap ittleszek veled...de tényleg itt kell maradnod ezen a héten, pihenésre van szükséged...ez neked most a legjobb, hidd el nekem. És én vigyázok rád...nem lesz baj...csak ne folyts meg álmomban vagy ilyesmi*mondtam a végét viccelődve* |
-Aranyos vagy, amikor ilyeneket mondasz...szeretlek*amennyire tőlem telt, hozzá bújtam, jól esett a közelsége, éreztem a bódító illatát* -Akkor holnap már haza is mehetsz, ugye? Jó neked...én is szeretnék innen kiszabadulni, de hiába könyörögtem az orvosnak..azt mondja még egy hétig itt kell maradnom, de nem tudom kibírom-e...*mondtam sóhajtva*-Jaaj..ha nem szedem be azt a rengeteg bogyót, most is otthon lehetnénk, az se érdekelne, hogy az a két lüke ott fetreng a földön...*mondtam szomorúan* |
- Gyomormosást kaptam és egy infúziót...már teljesen jólvagyok...*mondtam mosolyogva majd óvatosan odabújtam mellé, figyeltem rá, nehogy ráfeküdjek valami csőre vagy ilyesmire, de sikerült odafúrnom magam mellé, gyengéden öleltem át, fejem egyik fálla mellett volt, érezhette még azt is amikor kifújom a forró levegőt...* És nem vagy visszataszítő, mindigis az én harcos tündérkém leszel...*súgtam neki kedvesen* |
-Igen, így jobb, köszönöm*mosolyogtam rá halványan*-Csak azt szeretném...önző kérés lesz, de jó lenne ha idebújnál hozzám. Tudom, most nem vagyok valami bizalomgerjesztő látvány..sőt visszataszító..de félek itt...nagyon félek. Minden olyan, mint azon a napon..mintha megint átélném, lehet hogy ez a büntetés. Csak te itt vagy velem...köszönöm szerelmem..*aprón megszorítottam a kezét, amennyire tőlem telt*-És te hogy vagy? Ugye jobban? Csak találkozzak Lucassal, tuti segbebillentem amiért leitatott téged...*mondtam viccesen* |
- Nem akarnak bántani, de az infúzióval mindent megkapsz amire szükséged van...de várj egy pillanatot*mondtam halkan és a szobában levő csaphoz mentem bevizeztem az egyik kezem, majd visszamentem és ujjaimmal benedvesítettem Landria ajkait* Így már jobb?*néztem rá mosolyogva és óvóan simogattam tovább a haját* Szeretnél valamit? Csináljak valamit, hogy jobb legyen?*próbáltam a lehető legtöbb törődést adni neki, azt hiszem most nagyon fontos neki, hogy érezze, van mellette valaki* |
-És...és mikor mehetek már haza? Rosszul vagyok a korháztól..szeretnék a saját ágyunkban aludni veled..*mondtam egy halvány mosolyt ejtve és szemeimet csukogattam*-Szomjas vagyok...*nyöszörögtem és megnyaltam számat mely már teljesen kicserepesedett*-De nem engedik hogy igyak.. Miért nem...tudom már ki akarnak nyírni...de nem adom nekik magam olyan könnyen..*mondtam halkan* |
*Félni? Hülye ez? Mit gondol hogy majd kitekeri a nyakam? Cöh...Aztán visszamentem és ugyanúgy Landria mellé guggoltam ahogy az imént is* Ittvagyok kicsim...elintéztem, hogy amint felépülsz hazavihesselek, nem fognak sehova bedugni...*suttogtam kedvesen és elsimítottam az arcába lógó tincsekt a helyükre* |
-Igen ez így van...de biztos abban hogy haza akarja vinni a hölgyet? Teljesen ideggyenge és az agresszió minden jelét mutatja...nem fél hogy kárt tehet önben? *kérdezte az orvos komolyan*-Én megértem, hogy szereti...szép lány, de nem önhöz való. Évekig kezelést kéne kapnia hogy levetkőzze ezeket a viselkedési gondokat...De ha óhajtja természetesen haza visszük majd a kisasszonyt. Bár egy ideig még itt kell maradnia...egyenlőre felkelni sem tud láthatja. De ha megbocsát..most elmegyek, később jövök addig maradjon Landriaval, feltéve ha nem fél tőle..*mondta halkan a doki és elment* |
Várjon*szóltam az orvoshoz majd kihívtam a szobából, az ajtó előtt álltam meg vele* Figyeljen, tudom, hogy hova akarják ez után vinni Landriát...de van már ebben tapasztalatom. Tudom, hogy ha valaki elvállalja érte a felelősséget, akkor innen egyenesen haza vihetem...kész vagyok aláírni bármilyen papírt, amit kell, de nem fogják újra a pszihiátriára dugni, bele rokkanna*mondtam komolyan. Emlékszem, mikor öccém legjobb barátja meghalt, akkor őis öngyilkos akart lenni, a kórházból a pszihiátriára akarták szállítani, de apánk felelősséget vállalt érte és egyenesen hazavittük...* |
*alaposan megvizsgáltak, és újabb infúziót kötöttek be, ez már a 8-adik. Könyörögtem hogy had ihassak, de megtiltották, a műszereket is megnézték és végre lekapcsolták a lélegeztető gépet*-Nos kisasszony azt hiszem mostmár biztosan állíthatjuk hogy fel fog épülni, de persze rengeteget kell pihennie és egy másik korházba is el kell látogatnia majd...de ezt később vitatjuk meg. Egy óra múlva újra jövök*mondta kedvesen a doki. Szomorú szemekkel tekintettem újra kedvesemre, tudom hogy hova fog küldeni a doki..megint bedug a diliházba...nem..nem akarom!* |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
