|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.15. 13:10 - |
| Kaguya nevetni kezdett, amint kezén a Mennyek Mdártol talárja fenyegetően meglobogott:
-Végre. Eljön az örök éjszaka. Az idő illóziója eltűnik és megétkezik az örök sötétség.-azzal a talár köralakot írva megperdült a nő körül. |
[573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| Könnyű volt és még az eszközeidet sem kellet leklónóznóm, te magad mondtad. |
| -Nagyra vagy a tudománnyal, de belőlem csak egy van, egy és igazi!-azzal az őrjöngő tornádók felemésztik a klónokat. |
-Pont ezt használom ki.-mondja Sephiroth. |
| -Klónoztál mi?-nevet-Hogyan? |
| A Tükör és Talár ereje ugyanúgy magamba olvadt, mint bármely lény. A Talár és tükör én vagyok.-azzal kiemeli hajából a tüskét, mely hatalmas karddá alakul át. |
| ...a kezükben tükrüt cipelnek, karjaikon talárok vannak... |
| A Tennyo kastélya egy az alkonnyal...Nem lehet megérinteni, de ő széttép titeket. |
| -Mi lenne ez, mit tervezel?-kérdi nevetve. |
| Sephiroth meglendítí a kezét, és hirtelen megjelenik pár nő lila kimonóban... |
| (csináltam Kaguyáról egy kis bemutatót. Ott van a főmenüben 3 részleten) |
| Kaguya vidáman nevet.-Ugyan...A férgek téged is felzabálnak. Mit akarsz ezen megállítani? |
| A Talár izgatottan meglendül és Kaguya köré tekeredik. -Unkomneseith un ka sohaka-mormolja, mire a pusztítás felerősödik. A Talár gúnyosan meglobog. |
| Az égből hirtelen fényesség árad. Majd lezuhan Sephiroth valódi alakjában.(ami úgyanolyan, kivéve, hogy 1 óriási fekete angyalszárny áll ki a hátából.) |
| Kaguya peckesen meglendíti kezeit. Az idegen férgek is beszállnak a rajba.-már megrendeltem őket. Immár az enyémek és csak az én parancsaimat hallják meg. |
| -Nem kellett volna az utamba állnod...-suttogja Kaguya a megfoghatatlan illúzió kastély rejtekében, miközben kezeit kecsesen, ide-oda hajlígatva irányítja a pusztítást, mintha takarítana. igen, az élet porát takíarította el. |
| Hmm... Hirtelen a semmiből újabb férgek jelennek meg sokkal több és megtámadjak a rajt(mondtam, hogy lebecsülőd a tudományt.) |
| A tórnádók folytatják igazi útjukat, a csácsogó, csattogó sötétség újra megindul |
| Kaguya nevetése robajzik a cipító tornádók közt, melyek köre gyilkosan bezárul és cafatokra tépik az ellenfelet. Kaguya a kastélyben gúnyos mosollyal figyeli a vérengzést, amint a darabokat a sötétségbe szaggatja az emésztő erő. |
| -Hm...ennyit rufus shinráról, a főkarakterről. rosz időzítés volt, mert én is akkor érkeztem meg.-azzal kinyújtja kezeit a tükör fele, mire a rengeteg, élő tornádó irányt változtat és körülfogja sepritotht. |
| -Kaguya gúnyosan nevet. Csakhogy ezek a tornádók a férgek végtelen rajából állnak.-Az őrjöngő tornádók útjában a káosz, a néma üresség terem, miközben peremükön véres cafatok és kínos pusztulás romjai szakadnak ürességgé. |
[573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
