Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Hehe. *ő is megkönnyebbül mikor apja elhagyja a szobát, azonban elszomorítja hogy a telefonhívás miatt nem tölthet több időt kettesben a fiúval, aztán ő is nekilát készülődni a másik fürdőszobában, fénysebességgel elkészül, és beordibál Shu-nak a fürdőbe hogy* - Veled mehetek? |
é-é-értem *bólint. megkönnyebül amikor őnöke elhagyja a szobát.* huh...ilyesztő... viszont igaza van, be kéne mennem melózni *csóválja a fejét. ekkor megcsörren a telefonja. felveszi. és már el is tartja a fülétől. a vonal ásik végén ugyanis Hiro van és nagyon kiabál* -hol a fenében vagy? megint elaludtál, igaz! a rohadt életbe! szétszednek minket a riporterek! siess! *és bontja a vonalat. Shu felsóhajt és a fürdőbe robog zuhanyozni, készülődni* |
-Khöm, értem... Akkor maradjatok csöndben, illetve Shindou-san...-lépett oda hozzá bájmosollyal, majd az említett füléhez hajolt.- Semmi egyébbel ne próbálkozzon mert megfojtom.- vált arca komorrá, majd felvéve ismét mosolyát intett, azzal távozott a szobából. |
*a neve hallatán összerezzen és hidegség járja át, mintha fekete nyilakat lőttek volna belé amik bénító mérget juttatnak a szervezetébe, és erre ráadásként még a magázás...* - Sa-sa-sajnálom Apa, én csak vele akartam lenni... *mutat Shura, ártatlan képet vág és igyekszik majdnem bőgni* |
-Daniella Katsumi Sata Umei, mégis mit csinál itt, hajnalok hajnalán, amikor az Ön apja szeretne aludni? És Ön, Shindou Shuichi, miért nem használja ki az időt és igyekszik összekaparni magát a mai napra?! Ha jól tudom eléggé bevan táblázva mára.- mondta villámokat szórva tekintetével. |
*észreveszi az ajtóban álldogáló főnökét. szeme elkerekedik és felpattan. bár semmi olyat nem csináltak, rajtakapottnak érzi magát. aztán legártatlanabb vigyorát csillantja Masahirora* Jó reggelt! |
*a torokköszörülésnél a hang irányába fordítja fejét* - Ö...jó reggelt apa! |
- Hehe, igen, nyertem Shindou Shuichi ellen! *mondja bár tudja hogy ebben a csatában nem igazán van nyertes meg vesztes* |
Tegnap igen későn ért haza, így nem igazán örült a korai zajnak. Felvette vörös selyemköntösét, és mamuszát, majd átcsoszogott a majdnem szemben elhelyezkedő szobába, ahonnan a zavaró hangok szűrődtek. Épp akkor nyitott be, mikor még nagyban folyt a csikicsata. Csöndben várt mikor veszik már észre magukat a fiatalok, de a csókos jelenetnél inkább megköszörülte torkát, és türelmetlenül dobolt egyik lábával. |
nyertél *mosolyog* büszke lehetsz magadra, mert nem szoktam csak így megadni magam akárkinek *kacsint Dana-ra* |
*gyötört hasizmai elernyednek, lassan lehunyja a szemét és viszontcsókolja a lányt* |
- Nyertem. *vigyorogja miután elengedi a fiút* |
*ha így folytatják mindketten itt halnak meg a röhögéstől, ezért Dana úgy dönt megpróbálja befejezni a csatát, karjait Shuichi nyaka köré fonja, magához húzza és szenvedélyesen megcsókolja* |
*már-már fuldoklik a nevetéstől, de addig vergődik mígnem újra ő kerül fölülre* nem eszik azt olyan forrón *nyögi két kacagásroham között és folytatja a csikizést* |
*a csikizés miatt nem bírja abbahagyni a nevetést, aztán meglöki magukat hogy forduljanak, így Dana kerül fölülre* - Csak szeretnéd! *a döbbent fiú pillanatnyi tétlenségét kihasználva elkezdi visszacsikiznixD* |
*jobb híján a kispárnát ragadja meg és igyekszik viszonozni a csapásokat, csakhogy a nevetéstől nemigen sikerül neki. a lány vehemens támadása mindkettejüket lesodorja az ágyról. összegabalyodva érnek földet, de nem ütik meg magukat, ugyanis a takaró került legalulra. Shu elveszíti fegyverét, így hát csikizésre vált. Dana hasát, oldalát csipkedi, csiklandozza* na megállj csak! úúúgyis én győzök! *kiáltozik harciasan* |
*nagy kő esik le a szívéről hogy a fiú nem akadt ki ezen* - Igen. És ez inkább idegesítő, a haverom pedig azért hívott hogy egy régi kórházépületből űzzem el a szellemeket, de addigis...PÁRNACSATA!! *felkapja Shu nagy párnáját és nekiugrik azzal* |
óó...értem... akkor... *visszaemlékszik arra az éjszakára, amikor Dana először aludt mellette* akkor is azért jöttél, mert láttad őket igaz? fúú! ez irtó izgi! *vogyorog a lányra, csillogó szemekkel* |
- ^^' Há-át nem egészen, nekem nincsenek szárnyaim de van két szemem amikkel...fú...*idegesen tördelni kezdi kezeit, aztán nagy levegőt vesz* - Látom a szellemeket. *összeszorított fogakkal várja a következményeket* |
Tudtam! *jelenti ki drámai hangon, de amikor meglátja a lány szemében a rémületet vigyorogva folytatja* Túl szép vagy emberi lénynek! Biztosan egy távoli fantáziacsillagról érkeztél és a legszebb angyalok közül való vagy! És alig tudod már rejtegetni a szárnyaidat! Később majd írok erről egy dalt oké? *mosolyogva megsimítja Dana arcát* |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|