|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.05. 20:25 - |
| Üdvözlök Mindenkit a Tokyo Mew Mew Caffezóban!Zoey vagyok.Szeretettel várok MINDENKIT aki egy forró tea vagy kávé mellett kíván beszélgetni.Jöhetnek halandók,démonok,szellemek,BÁRKIK,akik szeretnek egy egy szép Caffézóban üldögélni,és beszélgetni...;) :)) ^_^ |
[1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [Korábbi]
-Gyors... Inkább te vagy lassú.- mosolyodik el, majd egy hirtelen jött gondolatra odahajol Kyosuke-hez, és végignyalja alsó ajkát. Kis ideig még tanakodik, majd megcsókolja. Érződik, hogy semmiféle érzelem nincs benne, csupán a kíváncsiság, s a figyelem elterelés hajtja. Miután elválnak ajkaik, újból beleszív cigarettájába. Láthatólag meg sem hatotta előbbi tette.
-Bocs.- nyögte ki oldalra tekintve, közönyös ábrázattal. |
A kávézó felé közeledett egy alacsony fekete hajú lány, szájában egy nyalókával. Piros miniszoknyát és fehér-fekete csíkos topot viselt. Megállt és hoszzasan nézelődött, mintha várna valakire. Egyből kiszúrta Uruhát és Kyosukét. Mivel ismerős arcot látott integetve odarohant. - Szia Kyo!!! Ő a barátod? Én is kaphatok egy szál cigit? |
*Uruha már a padon ön-és környezetszennyezett, amikor kyosuke utolérte. lihegve huppant le barátja mellé a padra* hogy... te... milyen... gyors vagy *nyögi lihegésekkel megszakítva mondandóját* |
*Uruha már a padon ön-és környezetszennyezett, amikor kyosuke utolérte. lihegve huppant le barátja mellé a padra* hogy... te... milyen... gyors vagy *nyögi lihegésekkel megszakítva mondandóját* |
Kis idő elteltével inkább már csak unott lett ábrázata, mint meggyötört - ezért reménykedve visszatérésében - rágyújtott egy cigire. Minden szívás hosszúra nyúlt, így bőségesen átjárta tüdejét a most megváltónak tűnő füst, ahogyan a levegőt is a kiáramló káros anyag. Ferde mosolyra húzta ajkait, igen elvetemült ötlete támadt. De ember híján ezt nem tudta véghez vinni, így ismét letargikus fátyol hullott fejére. |
Nem túl nagy életkedvvel haladt a kávézó felé, annak reményében, hogy nyitva van, és valami finomsággal orvosolhatja per pillanat elfeledhetetlen csalódottságát. Elrúgott maga elől egy-két követ, majd az ajtó elé sétált, és sóhajtva tudatosult benne ama szomorú tény, hogy bizony nem állnak rendelkezésére az itt dolgozók. Egy darabig még várt, hátha felbukkan valaki, de csak a madarak csicsergése tartotta életben a kihalt tájat. Éppen ezért leült a kávézó területén elhelyezkedő padok valamelyikére, és maga elé bámulva gondolkodott a történteken. |
-Nem akarok aludni...*mosolyogta és forrón megcsókolta Antony-t, nyelve játszott a fiúval.* Olyan jó érzés, hogy itt vagy velem, biztonságban érzem magam. De amit Te kérsz, azt teljesítem, így hát lepihenek, rendben? *kérdezte kedvesen és elnyúlt a fiú mellett, magukra húzta a takarót. Antony mellkasára hajtotta a fejét és halkan suttogta:* -Jó éjszakát, szeretlek szerelmem! *lassan le-le csukódtak a szemei* |
*halkan felnevetett, a lány csókjaitól csiklandós érzés futkosott a nyakán*-Édesem, nem vagy még álmos? Mindjárt reggel lesz és jó pár elintéznivalónk van, mielőtt meglátogatnánk a szüleidet. Pihennünk kéne..*igazság szerint esze ágába nem volt pihenni, na de most fő a higgadtság:P* |
*Csak sejtelmesen elmosolyodott, és gyengéden bele túrt a fiú hajába. Ahhoz képest, hogy egy izgalmas éjszakát töltöttek együtt, és már lassan hajnalodik, nem érezte magát fáradtnak. Antony mellett mindig olyan érzése volt, mintha megállt volna az idő. ^.^ Szenvedélyesen viszonozta a csókot, majd a fiúra mászott és kacéran végig nyalt a nyakán, ezek után óvatosan bele harapott többször is* |
-Örülök, ha élvezed kincsem..*súttogta búgó hangon a lány fülébe. Tovább cirógatta a lány finom, puha bőrét, néha kitért hasára is, úgy érezte, megint rettentően kívánja Zoeyt, de nem akart tolakodó lenni, inkább türtőztette magát és csak simogatta és csókolgatta kedvesét*-Olyan édes és bódító illatod van, egészen lázba hozol vele, ugye tudod?*mondta kedvesen és forrón csókolta a lányt* |
-Persze, értem. Nagyon szívesen ismerkedek az én édes szerelmemnek a családjával! *mosolyogta majd viszonozta kedvese csókját. Ismét elpirult amikor Antony simogatni kezdte  , kidomborította a mellkasát, és halkan a fiú fülébe súgta:* -Olyan jól csinálod...nagyon szeretlek...*lassan végignyalt a fiú fülén, majd óvatosan bele is harapott* |
-Nos akkor holnap együtt elmegyünk a szüleidhez*mosolygott boldogan és a lány arcát simogatta*-Aztán majd egyszer szeretnélek az én családomnak is bemutatni. Édesapám már rettentő kíváncsi rád, a nővéremről nem is beszélve. Tudod Juliettnek nem nagyon vannak rendes barátai, csak azon a libák, akiket a fotózásokról "szed össze". Mind fruskák...a tesóm csak azért van velük mert néha elmennek együtt vásárolni, moziba vagy bulikba...tudod olyan csajos dolgokat csinálnak együtt*nevette el magát*-Szerintem jól megértenétek egymást, ő is imádja a macskákat és lehet hogy benned egy kedves és megértő barátra lelne...de nem akartam ennyire előreszaladni és nem is szeretnék semmit ráderőltetni.*mondta kedvesen és a lány nyakát csókolgatta. Apró, puha csókokat lehelt rá, közben finoman simogatta kedvese formás idomait :P* |
*Látszott rajta, hogy nagyon megörült szerelme ötletének, szemei örömtelien felragyogtak* -Ez remek ötlet! Kérleeek vigyél el! Nagyon szeretnélek bemutatni a szüleimnek! Azt hittem nem jönnél el velem, de így már egészen más a helyzet. Veled akarok lenni mindig és mindenhol! Szeretlek! *mosolyogta és egy cuppanós csókot nyomott a fiú ajkaira* |
*mosolyogva nézte a lányt, fejét simogatta, imádott beletúrni a puha, selymes hajába*-Na és mondd csak kicsim, meddig leszel távol a szüleidnél?*kérdezte kissé elszomorodva, már egy napot sem akart kedvese nélkül tölteni...de hát most ugy tűnt muszály lesz*-Mármint...a szülinapod miatt. Igazából én arra gondoltam, hogy nagyon szivesen elvinnélek hozzájuk. Szeretném őket megismerni...és most van pár szabadnapom, szeretném veled tölteni. De persze, ha most csak a családodra akarsz kocentrálni, azt is megértem*mondta kedvesen és tovább simogatta a lányt, lágy csókot nyomott a homlokára* |
*Lágyan viszonozta a csókot,  s kezdett megnyugodni, amire a fülek és a farok eltűnt. Csillogó szemekkel nézett a fiúra, mindig meghatotta Antony kedves, tiszta hangja, ahogy pedig a türkizkék szemeket figyelte, újra boldog lett, mert a szemek szeretetet és szerelmet sugároztak.* -Köszönöm szépen Szerelmem! *súgta és belefúrta az arcát Antony mellkasába, majd mélyet szippantott a finom illatából, és egy lágy csókot lehelt a puha bőrre* |
Antony: *mosolyogva nézett szerelmére*-Olyan kis butus vagy életem...hát hogyne szeretnélek? Ne beszélj már zöldeket. Nagyon jól tudod, hogy úgy szeretlek téged, ahogy vagy. Testestől lelkestől. És ezek a fülecskék...csak méginkább gyönyörűvé tesznek...olyan vagy mit egy igazi macskahercegnő*finoman maga felé fordította a lány arcát és a szemeibe nézett*-Szerinted feleségül kértelek volna, ha nem szeretnélek? Te vagy a mindenem, az sem érdekelne ha macskaként nyávognál vagy kutyaként ugatnál, nekem mindig az maradsz, akibe beleszerettem*közelebb hajolt a lányhoz és finoman megcsókolta, majd magához húzta és olyan óvoan ölelte őt, mint még soha* |
*Csak mosolygott, aztán kicsit rémülten kapott a fejéhez, kitapogatva rajta a macskafüleket* -Cicafülek?! Óh nem...*motyogta zavartan és teljesen elpirult, szégyenlősen takargatta a cicafarkát is* -Antony...még nem is meséltem el neked...igazából féltem, hogy elítélsz ; mert...én félig macska-félig ember vagyok. Azaz egy neko. De legtöbbször emberi alakban tartózkodom...izé, üm, annyira szégyellem! Bocsáts meg, ha Rád ijesztettem, nem akartam! Tudod, ez egy elég hosszú történet, de...nos a barátnőimmel régebben egy csapatot alkottunk. 13 éves voltam akkor. Tudom, hogy lehetetlenül hangzik, de mi mentettük meg a földet az Alienektől, a szörnyektől. De az Alienek mind elpusztultak már, és a csapatunk, ezzel a barátságunk is felbomlott. *minkét kezével a takaróval babrált, halkan megkérdezte, nem is mert Antony szemébe nézni ^^"* -Ugye ez azért nem...akadályozza a szerelmünket? Ugye szeretsz még...? Igaz...? |
Antony: *finoman csókolt vissza,majd mikor elvált a lány ajkaitól mélyen a szemeibe nézett, és arcát simogatta*-Én is nagyon boldog vagyok egyetlenem. Nem is tudod mekkora örömöt szereztél most nekem ezzel az egyetlen egy szóval. És olyan nagyon édes vagy ezekkel a cicafülekkel*mondta kedvesen és egy apró csókot lehelt a lány homlokára* -De ne sírj kérlek, olyan gyönyörű vagy így is, de imádom a mosolyodat, elvarázsolsz vele...*mondta kedvesen* |
*Könnyei mintha hirtelen felszáradtak volna, még lélegzetvétele is a tüdejébe szorult. Egy pillanat műve alatt felült, arca ismét kipirult * -Na...nani?! *kérdezte japánul, hogy "micsoda", és kicsit értetlenül pislogott a fiúra, mintha nem értené. Valójában fel sem fogta, kellett neki pár másodperc amíg elhitte amit a füleivel hallott. Izgatottságában előbújtak macska fülei és farka, és olyan jóleső érzés fogta el, hogy szédülni kezdett. Ajkai ismét sírásra görbültek. Felhúzta a fiút és hevesen átölelte  * -PERSZE! Persze, hogy leszek...nagyon szeretnék...szeretnék a feleséged lenni Antony! Tudom, hogy még fiatalok vagyunk hozzá, de...eljön a mi időnk is. Én...annyira boldog vagyok...a..annyira, de annyira!*súgta a sírástól elfojtott hangon, majd lágyan megcsókolta szerelmét, miközben apró könycseppek folytak végig szép arcán * |
Antony:*Nem szólt egy szót sem, csak szorosan ölelte szerelmét és hátát simogatta. Érezte, hogy egyre több könnycsepp hullik szeméből, együtt sírt a lánnyal. Soha életében nem érzett még ilyet egyetlen nő iránt sem, pedig volt pár barátnője. Nem érdekelte a korkülönbség sem, ami köztük volt. Tudta, hogy végre eljött a nagy Ő az életében. Eltökélte, hogy soha többé nem ereszti el Zoeyt, nem hanyagolja el, hiszen egy ilyen kincset őrizni kell. Úgy döntött, ha a lány is elég idős lesz, feleségül kéri...na de miért is nem tehetné meg most...végülis mindketten őrülten szeretik egymást..*-Zoey..életem. tudom hogy ez most villámcsapásként fog érni, és még kicsit fiatalok vagyunk, de úgy érzem, Te vagy az a nő aki kell...téged akarlak öröke. Ezért tudni akarom mit válaszolsz...lennél a feleségem?*teljesen őszintén kérdezte, hangja olyan határozott volt, mint eddig még soha sem* |
[1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
