|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
| Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Jó. *mondta szárazon, és elfordította a fejét. Érezte, hogy egyre kínosabbá válik a helyzet. Azon gondolkozott, hogy hány rajongói levelet kapott már az évek folyamán. A lelkes rajongók még mindig nem adták fel. Valaki találkozni szeretett volna vele, más már rögtön feleségül is ment volna hozzá. Kirázza a hideg, gondolatmenetéből a csengő zökkentette ki.* -Majd kinyitom! *hadarta, és minél előbb igyekezett kisietni a szobából. Mintha csak az ördögöt festette volna a falra. Az ház körül legalább száz lány állt, füzetet, polókat és ajándéktárgyakat szorongattak a kezükben. A nagy moraj elcsendesült amikor a fiú kinyitotta az ajtót, és abban a pillanatban egy aranyos, de félénk lány lépett Hiei elé.* -Mi...Hiei Jaganshi-t keressük. A tartózkodási helye szerint ebben a városban és ebben a házban...*ekkor végre felnézett a fiúra és majdnem leesett az álla. Fülig elpirult, és valami ilyesmit motyogott:* -Meg...megengeded hogy...kérhetek...kérhetünk a...autógrammot? És...meg is...ölelhetünk? *viszont a többi lány már nem volt ilyen tartózkodó. Hiei még azt sem tudta kiáltani, hogy "ne!!!" a rajongói tömeg körbe vette, kihömpölyögtek vele az utcára. Sikoltozva ott nyomorgatták, ahol érték, némelyik még egy puszit is megpróbált kierőltetni a megzavarodott fiúból* -Viiiiiooollleeett! Segítség! Segítség! Nee! *kiáltotta többször is xD. Nem gondolta volna, hogy egyszer pont Violett-től fog segítséget kérni. Ismét egy kisebb csorbva esett a büszkeségén. Viszont nem szívesen ütött meg nőt, csak ha nagyon muszáj...Az ajkába harapott, érezte, hogy már csak egy kicsi kell ahhoz, hogy ne csapja le a fanatikus rajongók fejét.* -Viollleeett! *kiáltja újból, közben reménykedik, hogy a nő a segítségére siet, és nem hozza ennél jobban zavarba egy róla szoló kínos megjegyzéssel, amire a rajongók hanyatt homlok menekülnek. Inkább fojtsák meg, de a büszkeségén nem eshet több csorba. Itt csak egy katana segítene, gondolatban átkozza magát, amiért a kardja most máshol maradt.* |
*Csak tudná, hogy miért beszél Hiei mindig a pénzről. Jó dolog, ha van, de nem az teszi boldoggá a születésnapokat. Az is elég, ha a barátai összecsókolják. Ezt most nem lenne jó ötlet hangoztatni. Annyira fiatal még Hiei, megpróbálja felidézni, hogy milyen lehetett ő tizennyolc évesen, de csak az érzelmi zűrzavarra emlékszik. Nem irigyli ezért a fiút, nem szívesen élné át újra. Jó ég, irulnak pirulnak, mint a szerelmes kamaszok! Most már benn vannak a házban, más kérdés, hogy szívesen kiugrana az ablakon. Nagy levegő elvégre ő az idősebb, meg kell oldani a problémát, más kérdés, hogy ezt sehol sem oktatták.*
-Érezd itthon magad. Két perc és előszedem az ágyneműt. Most már két ágy is van, mindenképp elég lesz*veszettül keresgél a szekrényekben, ujjait keresztbe fonja, mint gyermekkorában, ha valamit nagyon szeretett volna, néha Hieire pillant, paplanokkal és párnákkal küzd. Mint ráolvasást ismételgeti magában: Könyörgök Hiei, ne tedd még nehezebbé a dolgom, szépen aludni fogunk, mint a jógyerekek, ne csókolgass újra.Szívesen átölelnélek, de félreértenéd.* |
*Látja, hogy Violettnek rosszul esik amit az előbb tett. Idegességében az alsó ajkába harap, olyan erővel, hogy az vérezni kezd. Lassan kibuggyan a vércsepp, majd megérzi annak vas ízét. Lehajtja a fejét és sétál tovább. Legszívesebben egyedül lenne, de abban a percben már a nő is hiányozna neki. Mélyet sóhajt, majd száraz hangon újból beszédre szánja magát:* -Nem gondoltam volna, hogy ez a futárszolgálat ilyen dolgokra is képes. Nagyon kedves vagy, hogy ilyennel leptél meg. Én...még sohasem kaptam ajándékot senkitől. De nem is kellett soha. Ugysem tudom viszonozni, mert nincs pénzem. Meg nem csak azért. Utálom az ajándékokat, és a boldog dolgokat. Semmi jelentőségük. Csak megnehezítik az életet, bonyodalmassá teszik az egyszerű dolgokat, szín tiszta dolgokat. Ez viszont kivételesen tetszett, sohasem láttam még ilyen szépet.Te vagy az első...akit tudja, hogy mikor van a születésnapom. *vallotta be kicsit zavartan, közben tovább lépkedett Violett mellett.
Hamar a házhoz értek, az utolsó méterekben érezhető volt, amint a feszültség szikrákat szór a levegőben. Mind a ketten felgyorsították a lépteiket, mintha menekülnének a házba. Egyszerre nyúltak a kilincsért, erre Hiei kisfiúsan elpirult. Megvárta míg Violett bemegy, aztán ő is besétált a házba.* |
*Kínjában zsebre teszi kezét, minden kedvessége rosszul sül el. Nem nézték ki belőle, hogy ennyire képes,...ez annyira mókás, nem bírja, kész, vége, ideges vihogásba tör ki*
-Még mindig az egyik legjobb futár vagyok *tér vissza végre a hangja* ...és Morph összeköttetései igencsak figyelemreméltóak. Nem szoktuk elfogadni, hogy valami lehetetlen, de ezt már te is tapasztaltad. Ha már neki dolgom részem lehet néha ilyen szépségekben is. *idegesen füle mögé simít egy kósza tincset*
-Örvendek, hogy tetszett, eddig mindig egyedül néztem. Mármint sokan néztük, de egyedül voltam. Ha több dolgot tudtam volna rólad jobban felkészülök, személyre szabott meglepetés lett volna. De még csak most kezdődik a születésnapod, még bepótolhatom.
*kicsit idegesen elmosolyodik, fogalma sincs hol fog aludni Hiei, a legutolsó látogatás után még beszerzett egy ágyat, de most minden nagyon bonyolult,szívesen beájulna az ágyba és lemondana a külvilág szépségeiről, de nem lehet elvégre ő a házigazda, elkeseredetten nézi az egyre közeledő otthonát* |
*Óvatosan kicsúsztatja a kezét Violett kezéből, halványan rámosolyog. "Ezzel csak még rosszabb lesz. Így újra és egyre erőteljesebben érzem a szívem dallamát. Nem szabad megcsókolnom, ki kell szeretnem belőle. Miért ilyen nehéz?! És miért nem megy?!" Csendesen sétál Violett mellett, úgy érzi az amit eddig kívánt nem fog beteljesülni. Nagyot sóhajt. Nem érti, és nem is akarja megérteni miért, de a gondolatai már megint itt járnak. Zavartan felnevet, aztán próbál beszélgetést kezdeményezni:* -Fantasztikus volt! Még mindig azon gondolkozom, hogyan tudtál ennyi mindent egyedül megszervezni. Ezek a fénykek...lenyűgöző. Többre vagy képes, mint gondoltam. Áruld el, hogyan csináltad! Na hogyan? Hm? *nézett rá némi kíváncsisággal, próbált mosolyogni.* |
*Legszívesebben elvonulna és kisírná magát, mióta Hiei betoppant úgy érzi mintha valamiféle érzelmi hullámvasúton száguldanának, ennyi érzelem egy hétre is sok. Hazamennek ez nagyon jó, ő is fáradt, de nem akarta Hieit saját születésnapján alvásra búzdítani. Reggel még nem gondolta, hogy éjfélkor születésnapot szervez. Tűnődve nézi Hieit, majd rámosolyog. Kézenfogja Hieit és elindul hazafele* |
-Hé! *kiált rá mérgelődve, és sikeresen eltolja magától Violettet, mielőtt frizurája még kócosabb lenne. Sok ez az izgalom, legszívesebben aludna, de nem akarja megbántani a lányt.* -Hát...izé...ha már így rólam szól ez a nap...én azt szeretném ha hazamennénk és átöltöznénk. És jól esne egy forró fürdő. Egyenlőre ennyi a kívánságom. *egy alig látható mosoly tűnik fel a szája szegletében., de valójában szomorú.* |
*Hatalmasra nyílt szemekkel nézi Hieit, nagyon boldog, hogy tetszett a meglepetés. Morph szép munkát végzett.*
- Még csak most kezdődött a születésnapod, egy egész nap, ami csak rólad szól. Ilyenkor semmi sem lehet elég sok *zavartan nevet, majd Hieihez lép és végre összeborzolja a haját* Ébresztő! *annyira jó érzés, hogy sikerült a meglepi, szívesen Hiei nyakába borulna megköszönni a lehetőséget.* Gyorsan találd ki mit szeretnél ma, mert nagyon kevés időnk van. Minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Nem tudtam mit szeretsz, ezért kezdtük a kedvencemmel, imádom a fényeket. Most te jössz. Most már csak rólad fog szólni a nap. Tavalyi ajándékod is előásom valahonnan. *Most már nem dühös, ha a tavalyi ajándék jut eszébe. Szeretné, ha minden nagyon jól sikerülne, ennek érdekében mozgósítani fogja Morphot és társait. Már megint megvédené Hieit mindenkitől, csak az ég tudja miért. Lehetséges, hogy gyereket akar? Ezt a gondolatot gyorsan elhessegeti *
-Lassan megszáradunk, de ha gondolod átöltözhetünk. |
*Enyhe sokkot kap, kissé rémülten áll fel a menekülő rák mellől. Akaratlanul is szétnyílnak ajkai az ámulattól, amikor a fényekben úszó, ragyogó tengerpartot megpillantja. Ilyen ajándékot még senkitől, soha az életében nem kapott. A születésnapjait mindig magányosan töltötte, nem kívánt soha semmit, és ugyanolyan elátkozott nap volt számára, mint a többi. Vagy talán még rosszabb...De most van valaki aki mellett állhat, aki azt mondja neki, hogy "boldog születésnapot". Megszólalni sem tud, szemei nagyok és fénylőek ahogyan megcsillannak benne az ugráló meselények, a tűzijáték -szerű kirobbanó virágok ragyogása. Egy pillanatra gyereknek érzi magát. Nagyon kicsinek, naívnak és gondtalannak. A zene elnyomja a hangját, pedig egy halk "köszönöm"-öt rebeg. Szinte senki sem láthatta még ilyennek, és ez az állapot is csak pár pillanatig tart. A fények lassan elhalványodnak, de a zene még mindig szól.* -Izé...nem kellett volna...arra még véletlenül se számíts, hogy én ilyen drága dolgot veszek neked születésnapodra! *mondja kemény hangon, de aztán lassan Violett kezéért nyúl, és gyengéden végig simít rajta* -Tényleg nem kellett volna Violett...*halány mosoly suhan át az arcán* |
*még van egy kevés idő, már megfelelően ideges. Szereti, ha jól sikerülnek a tervei. Úszik Hiei után, bár már látja, hogy vesztésre áll. Reméli Morph nem hagyja cserben. Vesztett, de most már mindegy, tűnődve sétál Hieig..magában számol..1, 2, 3 Hieire pillant.*
Zene hangja töri meg a hullámok moraját. Színes fények kúsznak fel az elsötétített felhőkarcolók falára, csillagok és mesebeli lények váltják egymást, virágok robbannak színes szirmokra. Fényorgia az éjszakában.
*Hieire néz, reméli tetszik neki is, amit lát*
-12 óra van, megkezdődött a születésnapod! Boldog Születésnapot! |
*Zavartan néz a lányra, nem érti miért bökdöste meg az oldalát. Sűrűn pislog, ez a mai nap tényleg egyre furcsább. Mi jöhet még?*
-Hát persze. Ha veszíteni akarsz...akkor gyerünk! *oda úszik Violett mellé. Testét hirtelen átjárja a győzelmi vágy, fél szemével a lányt/nőt figyeli* -Háromra indulunk! Egy...kettő...három! *kiáltja és elrugaszkodik. Sebesen úszik, még egy ponty is megirigyelhetné gyorsaságát. Egyszer sem jön fel levgőért, percekig képes a víz alatt lenni. Egyre közeleg a part, magában jót mulat, Violett-et rég lehagyta. Hullámok csapódnak a testének, kinyitott szemeit csípi a sós tengerivíz, de ez mégsem érdekli most. Még pár másodperc és eléri a partot. Kettőt csap a lábával és már ott is van. Nagy vigyorral feláll a vízből, és integet Violett-nek. Aztán a testére pillant, és kicsit bosszúsan facsarja ki a vizet a boxerból, majd egy rák tanulmányozásába kezd amíg a lány partot nem ér.* |
*lehetséges, hogy Hiei allergiás a medúzákra? Másképp miért félne ennyire ezektől a lényektől? Nem tudja már mit gondoljon. Hiei mellett érzelmek széles skáláját éli át, most például megint megvédené. Gyerünk Violett, nem vagy te dajka, Hiei felnőtt.
Két perc alatt partot ér, elfelejtette felhívni Morphot, beüzemeli a termoszt és gyors üzenetet ír, vidáman tér vissza a tengerhez. Mosolyogva nézi Hieit, jó lenne tudni mire gondol. Utoléri Hieit a hullámokban, megcsiklintja az oldalát, régi kedvenc trükkje,szinte megszokás már, de ez nem jó ötlet most, egy pillanat és pánikszerűen úszik el Hiei mellől, megfelelő távolságból kiáltja.*
-Versenyzünk? |
*Amint Violett megemlíti a nyakláncát, hirtelen odakap. Kezével próbálja takarni a Hirui-kő fényét, szinte riadtan néz a lányra.* -Persze...ússzunk! *mondta hadarva, majd bele vetette magát a vízbe. Gyorsan úszott, nagyon gyorsan, csak fekete haja széle látszott ki a hullámokból* |
-Áááá, uh, ..ez meglepett*még mindig nem bír normálisan beszélni. Köhécsel. * Elfelejtettem mennyire erős vagy*megpróbál mosolyogni, hősiesen. Ha belegondol, hogy pár órája még ő akarta megvédeni Hieit, zavarában kacagni kezd.*
- Minden rendben*néz végre Hieire*életben maradok. Itt nincsenek medúzák, csak bennebb, de azok is ártalmatlanok. Szép ez a kő a nyakadban, tetszene a fénye a medúzáknak.
-Úszunk? Még mindig nagyszerű a víz. |
-Neeeem! *kiáltja, majd egy jókorát csap a vízre, mire egy jókora hullám sodorja el Violettet. Hiei a lány után ugrik, és kézen fogja, felhúzza a felszínre* -Minden rendben? Ehh, szóval, én...csak ki akartam fejezni mennyire nem szeretnék olyan undorító élőlényt fogdosni. *óvatosan átölelte a lányt és megütögette a hátát, hogy az felköhögje a lenyelt sós vizet* Ne haragudj...*motyogja alig érthetően és aggódva* |
*két perc alatt beért egy nagyobb hullámhoz és kiúszott vele a partra, csuromvizesen visszament Hieihez, vidáman megrázta a haját, nem vetette le ruháit, vékony anyag, nem gond*
-Nagyszerű a víz. *kedveskedve lefröcsköli Hieit, majd csibészes mosollyal kézenfogja* Gyere szépen, nem harapnak a medúzák. |
-Hogy mi...? *pisolgva bámult Violette. Érzi, hogy belepirul a dícséretgetésbe, ezért morcosan elfordul, próbálta leplezni zavartságát* -Chh...ezt hagyd abba! Nem építek homokvárat! És...medúzát meg végképp nem fogok...és fagyit utálom! De...talán a vízbe belemegyek. *amire ezt kimondta, a lány után már csak egy jókora porfelhő volt látható. Hiei óvatosan körbe pillantott, meggyőződve arról, hogy tényleg csak ketten vannak-e. Csendes volt a part, egy lélek sem volt rajtuk kívül, csak a hullámok halk morajlását lehetett hallani. Úgy gondolta már elég sötét van ahhoz, hogy levetkőzzön. Lassan levette a fekete, meleg ruháját, csak a boxert hagyta magán. A Hirui-kő kék fénye megcsillant a nyakában. Kínosan pillantott újból körbe, aztán óvatosan bement a vízbe, de csak addig ameddig térdig ér a víz.* |
*Hiei arcára pillant és teljes szívből nevetni kezd. Hiei elé pördül*
-Nagyon unalmas felnőttnek lenni, most szívesen lennék gyerek. Építhetnénk homokvárat, foghatnánk medúzákat, kedvünkre összemaszatolhatnánk magunkat fagyival. Nagyszerű lenne, nem?*hatalmas szemekkel néz Hieire* Naaaa, ne légy már ennyire felnőtt! Nincs itt senki rajtunk kívül. Hatalmas mosolyt kérek!
-Hiei még nem tudod milyen szerencsés vagy. Nagyon fiatal vagy még. Nagyon fiatal és nagyon szép. De már elég sötét van, gyerünk úszni!*elrohan a víz felé* |
*Nagyra nyílnak a szemei, és egy termetes csepp jelenik meg a fején. Lassan Violettre pillant, kirázza a hideg. Megfordul a fejében, hogy kitépi a kezét Violett kezéből, de mégsem így tett. Kínosan elnevette magát, aztán tovább sétált a lánnyal. Erre a "hintapalintára" nem számított, igazából halvány lila gőze sem volt róla, hogy mi az.* |
-Nagyszerű ötlet*mosolya füléig ér, talán minden rendben lesz* szeretek itt lenni, itt mindig fúj a szél. *pár pillanatra lehunyja a szemét, had cirógassa a szél az arcát.*
-Hiei, örülök, hogy itt vagy. Most minden nagyszerű, most már minden rendben lesz. *megfogja Hiei csuklóját és lóbálja kezüket, mint a kisgyerekek* -Hi-ei-sa-ma-hin-ta-pa-lin-ta*nevetve néz Hieire, igazán szép férfi lett belőle* |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
