|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.29. 18:51 - |
| *ez egy régi mozi volt régebben úgy 10 évvel ezelött de ma már csak egy romos épület.Itt álítottak fel a Cirqu De Frakkot.Ez nem egy közönséges cirkusz itt nem egyszerű állatok és tornászok lépnek fel hanem olyan emberek akik meg tudják nyújtani a testüket vagy pl. itt van két gyomrú Rhams aki még a vas szöget is képes megenni.Vagy szakállas Bertha aki bármekkora szakállat képes növeszteni,és van egy vérfarkas is akit még a közönség soraiba és fel szoktak vinni.De még én is itt lépek fel méghozzá úgy hogy csak a gondolatom erejével irányítok egy póksereget,ezzel hatalmas sikert szoktam aratni |
[541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Kicsit megrémül, mikor a lány elesik, de a támadókkal szembe áll, és pár magánál hordott dobókockát vág szemeikhez, hogy némi időt nyerhessen, addig is felsegítette a lányt és tovább sietett vele. Ám az egyik, furcsa csápjával körülfogta a lány lábát és a magasba emelte semmi esélyt nem hagyva a menekülésre. Tágra nyílt szemekkel nézett a szörnyetegre, amint megállt és megfordult, per pillanat nem volt más nála mind dobókockák, mikkel inkább játszadozni szokott gondolkodás közben. |
*Remeg a félelemtől és szorítja a fiú kezét, sajnos nem túl jó futó ezért kicsit lemarad és felsikít amikor egy nyálkás valami a vállához és, a következő pillanatban orrabukik és nagyot esik* |
Bólintott, majd lassan felállt és megfogva a lány kezét, elkezdett kifelé futni, szinte teljes nyugalommal arcán.
-Amúgy... Ő az árvaház egyik lakója, ahol élek.- mondta, közben a kicsit sem barátságos lények egyre közelebb kerültek hozzájuk. Némelyik hatalmas karmokkal elsorvadt kezein, másikak pedig vámpírtörténetbe illő szemfogakkal igyekeztek becserkészni jelenlegi áldozataikat. |
- Ki az a Michael? *pislog a fiúra szemüvege mögül, aztán mikor a rémségek feléjük kezdenek közeledni, megszólal* - Talán jobb lenne ha távoznánk. *látszik rajta hogy fél, és esdeklő pillantást vet Nearre* |
-Manó...-ismétli elgondolkodva, majd hirtelen a színpadra veti tekintetét, és kirázza a hideg. Lehet nem kellett volna eljönnie ide, de így mégjobban izgatja miféle illegális szálak mozgathatják a cirkuszt.- Michael-nek biztos tetszene...-motyogja tovább elmélkedve, észre sem veszi, hogy kimondta az előbbi mondatot. |
- Manó. *mosolyodik el ő is, valódi neve Sonoe lenne, de így csak a félőrült bátyja hívja, Sonoe gyere ide! Sonoe csináld azt! Sonoe tedd ezt oda, mosd ki ezt, takaríts ki mielőtt anyáék hazaérnek, hát igen a család nem valami harmonikus, újra a színpadra néz, amikor meglátja hogy ott egyre több "rémség" kezd gyülekezni, és rossz előérzete támad* |
Észreveszi, hogy a lány nézi, és mikor találkozik tekintetük - továbbra is haját pödörve egyik kezével- gyerekesen elmosolyodik. A lány szemeiből következtetve, okosnak ítéli. Szimpatikus is neki, hisz ő pedig egy zseninek tudható, rendőrségi nyomozásokon vett részt, bűntényeket oldott meg.
-Near.- mutatkozott be nem túl hangosan. Nem szívesen árulja el bárkinek valódi nevét, és ezalól a lány sem kivétel. |
Barna tépett vállig érő hajába túr, és oldalra fordítja fejét hogy szemügyre vehesse a mellé telepedő fiút. Furcsállja a srác öltözködését, de nem szól, nem túl beszédes, de mégis jólesik neki bámulni Neart, mivel ő lány és mellesleg iskolaelső, nem túl gyakran fut össze fiúkkal. |
Fehér, rövid haját pöndörgető, 14 éves fiú lép be a cirkusz épületébe, teljesen fehér ingben és nadrágban, melyek picit nagynak bizonyulnak rá. Érdeklődö szemekkel figyeli az elkezdődő előadást, ami az idő múlásával némi rémületet kelt benne, de ez nem látszik rajta. Helyet foglal az egyetlen másik néző közelében, egyik lábát feltéve, és annak térdér támasztva kezdeit, kézfejére pedig fejét. |
*A cirkuszba érkezik, az előadás már elkezdődött, leül a nézőtér szélére. Megigazítja szemüvegét egy finom kézmozdulattal.* |
Énis *Ő is elaludt*
/szia! Neked is/ |
-Szeretlek...-hajtotta fejét óvatosan Reymada vállára, amint lassan elnyomta az álom.
/Mennem kell! Szija! Jó éjt! :3/ |
*Sasori mellé ül és boldogan mosolyog* Erre már biztos nem lessz szükségem... *elővesz egy kunait, és messzire eldobja* |
| -Utánad mennék.- csókolta meg finoman, majd miután elengedte, leült az egyik fa tövébe. |
| Én sose tudtam megszokni. Évekig éltem a háborúban meghalt emberek vérével megtelt tavak mellet, de nembírtam *becsukja szemét* És...ha engem megölnének, mit csinálnál? *elengedi a fiút, és halvány reménnyel ránéz* |
| -Mert megszoktam, és mert erre tanítottak... Meg kellett szoknom, hogy valaki olykor olykor meghal az orrom előtt. Ez mára már természetessé vált. |
| Saját akaratomból tenném. De mondd, mér vagy ilyen rideg? Mér nincs semmi bánat benned, ha valakit előtted ölnek meg? |
| -Nem szeretném, ha bábomként viselkednél. Nem akarom, hogy kényszerből tégy dolgokat.- viszonozta közben az ölelést szorosan, kb úgy érezte magát, mint egy reményvesztett kisgyerek, ki végre szerető karokra talált, hol biztonságban tudhatja magát. |
Én bármit megtennék érted! Bárhová követlek! Csak hívj és veled harcolok, nevetek, sírok és ha te is akkor énis meghalok. *átöleli* Szeretlek! |
| -Épp ezt nem akarom...-húzta szemeit bánatos hunyorra, miközben még mindig a földet nézte. |
[541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
