Témaindító hozzászólás
|
2007.07.30. 15:09 - |
Angelina és Daniel háza |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Ezt még folytatjuk*mondta Danielnek,majd Márkra nézett*Gyere ide!*ölébe vette és leült vele az ágyra*Mit álmodtál?Meséld el!*kérte kedvesen* |
-Az az ő baja lesz...Amanda ugysem való ahhoz a bugrishoz, jobban tenné ha elhagyná. Szerintem így is csak sajnálatból van vele*mondta ridegen, közben Márk is bejött a szobába, kezében egy maci volt és könnyes szemekkel nézett Angelinára, majd Danielre*-Daniel megint rosszat álmodtam....*mondta halkan* |
Ő nem,de...Amanda mesélt róla*sóhajt* Lehetnél egy kicsit engedékenyebb,nekik nincs gyerekük és Ami szeretné,ha Pete boldog lenne.Nézd...nem akarom pártolni azt a fiút,főleg ellened,de mindig valami beárnyékolja a kapcsolatukat...szerintem nem tarthat ez sokáig...*mondta méghalkabban* |
-De igen. Mákr most rengeteg szörnyűségen ment át, nem kell hogy az az idióta is zaklassa...és jobb lenne ha Pete végre a saját családjával foglalkozna.*mondta komolyan* -De honnan tudod ezt? Csak nem jött hozzád panaszra? |
*lágyan és érzékien viszonozta a csókot,majd kicsit komoly lett*Én is szeretlek,de...ha igaz,amit hallottam,kicsit haragszom is...Igaz,h eltiltottad Petetől Márkot?Ugye nem?*kérdezte halkan* |
*gyengéden átölelte Angelinat* -Semmi baj kicsim...én nem haragszom rád. És bocsánatot sem kell kérned. Mostmár itt vagyunk egymásnak és minden olyan lesz majd, mint régen.*megsimogatta a lány arcát, majd közelebb hajolt hozzá ás lágyan megcsókolta*-Szeretlek*mondta öszintén és kedvese szemeit fürkészte* |
/És sorry,h csak most írtam :$/ |
Tudom,h szeretsz,mindig is tudtam és nincs mit megbocsájtani,hisz nem tettél semmit...minden az önhibádon kívül történt ! Inkább én kérhetnék bocsánatot,h így fogadtalak,ennyi nehézség után is ridegen...sajnálom*felült és maga elé nézett.Legszívesebben el is sülyedt volna szégyenében,ha megtehette volna ^^"* |
*gyengéden átölelte Angelinát, és hátát simogatta*-Nekem is nagyon hiányoztál, és sajnálom, hogy ez az egész így alakult. Annyiszor szerettem volna legalább üzenni valamit, de egyszerűen nem tudtam...kérlek bocsáss meg*puszilta meg a lány fejét* Nagyon szeretlek*mondta őszintén* |
Igen,gyönyörű virágok,nem is tudom,h hol tudtál ilyenkor szerezni és örülök,h ízlett a vacsora*mondta mosolyogva,majd bebújt a fiú mellé.Olyan rég volt,h hozzá bújhatott,h majdnem elsírta magát*
Úgy hiányoztál,annyira és most olyan jó,h itt vagy.Ne haragudj,h ridegen fogattalak,de nekem is nehéz volt ez az egész!*mellkasára hajtotta a fejét,úgy hallgatta Daniel szívdobogását* |
*Felébredt és mosolyogva nézte Angelinat* -Tetszett a meglepetés?*felült az ágyon és megsimogatta kedvese arcát* -És köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt*mosolygott* |
*Felébredt és meglátta a rózsacsokrot,a kedven virága volt :P. Teljesen meghatotta őt a gesztus,majd lement a nappaliba,h megköszönje,de meglepetésére ott csak a fa várta.Látta a díszeket is,ezért késztetést érzett,h fel is díszítse.Mikor ez is megtörtént,gondolkodóba esett,h hol lehetnek a többiek.Először Márk szobájába ment,de látta,h a kisfiú alszik,tudta,h akkor Daniel sincs messze.Meg is találta őt hamarosan.Leült az ágyra és lágyan simogatni kezdte a fiú haját.eszébe jutott minden szép emlékük és kezdte úgy érezni,h férje már nem olyan távoli számára,mint nem rég volt* |
*Este volt már, mire hazaértek Márkal. A kisfiú álmos volt, így Daniel felvitte a szobájába és lefektette aludni. Beosont Angelina szobájába is. Csillogó szemekkel nézte az alvó lányt, majd az óriási rózsacsokrot csendben letette az éjjeliszekrényre és kiment, hogy elvégezze a karácsonyi előkészületeket. Becsomagolta az ajándékokat, majd gondosan elrejtette, nehogy Márk megtalálja őket. Kiment az udvarra, leszedte a fenyőfáról a köteleket, megigazgatta az ágait, aztán bevitte a nappaliba és felállította. Díszeket is vett,a fa alá tette, hogy Angelinával majd kicsinosíthassák a fát. Kicsit megéhezett, hiszen egész nap talpon volt. A konyhába ment, látta hogy kedvese vacsorát is főzött. Elmosolyodott, jóízűen megevett mindent, majd felment a fürdőszobába, lezuhanyozott és fáradtan lefeküdt az egyik vendégszobában. Teljesen kimerült és hamar mély, édes álomba szenderült* |
*Látta az ablakból,ahogy elmennek.Halvány mosollyal arcán elrakta Márk játékait,vissza a helyükre*Milyen nagy áldás is egy gyermek és egy boldog család*gondolkodott hangosan,kicsit szentimentálisabb lett így az ünnepek közelettével*
*Takarított egy kicsit,elment bevásárolni,sőt még arra is volt ideje,h megfőzzön,majd leült a kanapéra és a kandalló tüzét nézte.Elmerengett a házasságán is...Őszintén örült,h férje újra vele van,és bántotta,h még mindig idegenkedik tőle.Szörnyen magába roskadt a nagy egyedüllétben és most úgy érezte,h lassan áll vissza benne az az érzés,amit régen érzettt Daniel mellett.Szerette őt,ez nem volt kétséges,de kicsit már hozzá szokott a magányhoz és most furcsa volt,h oldalán ott van újra a hőn szeretett férfi.Lefeküdt egy kicsit pihenni,arcára halvány mosoly ült ki,hisz végre volt kit hazavárnia*
/ / |
*Sebei szépen begyógyultak már, és Márk is kezdte felfogni, hogy édesanyja nincs többé. Daniel a nappaliban ült Márkkal. A kisfiú játékautókat tologatott, Daniel mosolyogva nézte, majd elszomorodott. Fájt a szíve, hisz elvesztette testvérét és úgy érezte lassan Angelinát is. Tudta, hogy nem kellett volna őt egyedül hagynia, de az időt sajnos nem tudta visszafordítani.* -Anyi mindent csinálnék máshogy...sajnálom szerelmem*sóhajtotta, gondolkodni kezdett hogyan engesztelhetné ki a lányt, hogy az érezze mennyire szereti. Eszébe jutott, hogy Angelina mennyire kötődik a természethez, és egy hirtelen ötlete támadt*-Talán ez majd egy kicsit felvidítja*felöltöztette Márkot, ugyanis odakinnt nagy pelyhekben hullt a hó, és hideg is volt. Majd autóba ültek, és elmentek a városba, hogy szép meglepetést szerezzenek Angelinának*
/ Megpróbálom egy kicsit rendbe hozni a dolgokat / |
*viszonozta a csókot és a lány hajába túrt* |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|