Témaindító hozzászólás
|
2007.08.04. 14:41 - |
*sétálgat Karolinával*Gyere!*mondja moslyogva.Leülnek* |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Igaz...-engedte el, majd letörölte arcáról az esőcseppeket, és felállt a padról.- Hideg lett... |
- Emberek jönnek és mennek az életünkben. Az idő veszélyes játék. |
-Remélem ez csak a megállapítás, s nem rejlik mögötte valamiféle mondanivaló arra, hogy többé nem láthatom. - nézett fel az égre. |
- Az emberek hatással vannak egymásra, de a Sorsot nem tudják befolyásolni. *esni kezd az eső* |
-Nem felejtem, de ez ne történjen meg...- suttogta, amint a rózsára tekintett. |
Egyszercsak egy vörös rózsát húz elő a semmiből, amivel óvatosan megcirógatja vele a nő arcát. - Szeretem magát,menthetetlenül. Kérem ne felejtsen el ha többet nem találkoznánk. |
Csöndben ül Hidetada karjai közt. Mélyen beszívja a férfi kellemes illatát, hogyha valamilyen okból kifolyólag nem látná többé, örökre megjegyezze, s vele maradjon. |
*a szipogó nőre néz, és játékosan elmosolyodik, aztán magához öleli Yuukátés homlokon csókolja, örül hogy a nő együttérez vele, és hogy most itt ül mellette* |
A történetre könnybelábadtak szemei, de nem akart sírni. Szipogott párat, majd elővett egy zsepit, és letörölte arcáról a mégis szabadjára eresztett könnyeket. - Gomen... |
- Jó ember volt. Az élet titkát kutatta, és olyannyira belefeledkezett a kutatásba hogy elfelejtett élni. *tekintete egyre komolyabb lesz és a földet kezdi bámulni* - A halálos ágyán megigértem neki hogy boldog leszek. *az utolsó mondatot szinte suttogja* |
-Értem...-nézett rá. Látta szomorúságát. Kíváncsi volt mi történhetett a barátjával, de nem akarta feszegetni, ha ilyen bánatos lesz tőle. |
- Volt egy barátom aki mindig a munkájának élt. Mindig csak a munka, a munkája körül forgott az élete. De egy idő után rájött hogy ez nem az igazi élet. Sajnos túl későn. *világoskék tekintete valahogy nagyon szomorúvá válik* |
-Ugyan már, évezredek óta nem mentem be.- mosolyogta, majd lassan elkomolyodott arca. |
- Mindig csak a munka. *dől hátra újra a padon, ismét az égre tekintve* |
Hirtelen megcsörrent telefonja. Befejezték a csókot.
-Elnézést...-motyogta, majd előkaparta mobilját táskájából.- Moshi-moshi.- szólt bele. Masahiro volt az, hogy közölje mikorra menjen be próbálni.- Rendben, rendben, szia.- nyomta ki a telefont, majd zavartan mosolyogva, elpakolta a készüléket. |
Meglepetten néz a nőre egy pillanat erejéig még zavarba is jön, ami nem sűrűn esik meg vele, de aztán kezével gyengéden maga felé fordítja Yuuka arcát és megcsókolja* |
-És mi akadályozza magát?- kérdezi csöndesen, továbbra is a földet kémlelve. |
- De sajnos igen, akkor nem akarnám újra és újra megcsókolni magát. *keserű mosollyal arcán tekint az égre* |
Meglepődött, nem éppen erre számított.
-Nincs mit... - mondta, amint a földre nézett. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|