Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Értem. Hát, voltak gondjaim a volt élettársammal, és a szüleimmel is, pont miatta, de umm tudod ez nagyon bonyolult. Végre sikerült kibékülnöm az apámmal, az anyámmal és az öcsémmel is, és kiállították a képeimet, szóval talpra tudtam állni, és most itt vagyok hogy visszafizessem, áh nem azt sohasem tudom majd, de megpróbálom visszafizetni mindazt a sok jót, amit kaptam. |
- hát igen, elég hihetetlen, ugye? Egy véletlen folytán találkoztunk, mint kiderült, nem is tudott rólam 15 évig. De mind1, akkor üdv a családban. Egyébként mi volt az a fontos dolog amiért eltűntél? *ül le a kanapéra, Kita mellé, felkészülve hogy végighallgatja a történetet* |
*kezet fog a lánnyal*- Masahirot? Masahiro az apád? *enyhén ledöbben* |
- Oh hát felőlem nevezheted, örvendek Kita, én Dana vagyok. *lép közelebb és kezet nyújt* - Apa biztosan megengedi, de akkor te már bizonyára ismered. |
*sóhajt és szomorúan bámulja a padlót* - Régen voltam itt. Eltűntem és most nem tudom hogy nevezhetem e még otthonomnak ezt a házat. |
- mért? maga is? *most olyan lemaradtam valamiről? tekintettel néz Kitára* |
*felfigyel a lányra és nagyokta pislog hogy ki lehet ez a lány, talán Shuichi barátnője?És Masahiro megengedte neki hogy itt lakjon?* - Nyugodtan szólíts Kitának. *mosolyogja* - Te is itt laksz? |
*kómásan ballag le a szobájából a konyha felé, a tipikus úgy tűnik ébren vagyok de mégsem arckifejezéssel, bemegy a knyhába, aztán megtorpan hogy várjunkcsak, mi az a narancssárga...megfordul és észreveszi Kitát* - Maga kicsoda? *szegezi neki a kérdést* |
*megviselten, és kócos hajjal érkezik a házhoz, az ajtó előtt tétovázik hogy be mehet e, hogy a távolléte után mennyire látják majd szivesen, végül vesz egy mély lélegzetet, és belép,körülnéz, és megnyugtatja az érzés hogy minden bútor a helyén van, leteszi a táskáját és leül a kanapéra, a szorongató érzés hogy hogy fogja elmagyarázni a vele történteket az itt lakóknak, még mindig fojtogatja* |
- Igen. *mondja cseppet sem meggyőzően* - Azt hiszem, jobb ha megyek aludni... *feltápászkodott, és kicsit szédelegve de eljutott a szobájáig,miközben a medál jelzését próbálta megfejteni, észre sem vette hogy elnyomja az álom* |
- Minden rendben? - lépett oda aggódva lányához, majd legguggolt mellé, és vállára tette egyik kezét. |
- Kösziii!!! *nyomott egy puszit apja arcára, aztán le akart ülni de furcsa dobbanást érzett, a nyakában lévő medálban mintha egy szív kezdett volna dobogni* - Mi az? *kérdzte a medáltól nyögve, és a következő pillanatban térdreesett* |
Most először őszintén elmosolyodott.
- Tudod, hogy támogatlak olyan dolgokban, ami neked jó. Ha lesz időm, megveszem neked. - somolyogta, maint elmosogatta poharát, és leült a konyhaasztalhoz. |
- Az a gond hogy az a tükör, egy múzeumban van. És köhm...persze ha nem tudsz segíteni elintézem a magam módján, végülis csak egy ősrégi tükör, senkinek sem fog hiányozni...*túr bele loboncába, közbe várakozón fürkészve apját* |
-É...Értem. - billentette oldalra a fejét. Ugyan értette a dolgot, de még nem volt benne biztos, hogy lánya tényleg komolyan beszél-e. |
- Van egy tükör amivel tudnék beszélni a már nem élő szeretteimmel. Szóval anyával is, meg Natsuki-channal...Nagyon sok mindent kérdeznék tőlük...*mosolyogja* |
- Tükör? Nem értem. - értetlenkedett Masahiro, amint elengedte Dana-t, és halvány mosollyal a pultnak dőlt. |
- Egyébként szükségem lenne egy tükörre. *arcán angyali vigyor jelenik meg* |
- Megoldok mindent. De köszönöm Dana. - suttogta, miközben viszonozta az ölelést. Újból megpuszilta lánya homlokát, de most nem ment el, csak ölelte, ameddig csak tudta. |
*csípőre teszi a kezét, súlyosabb a helyzet mint gondolta* - Értem. Velem minden rendben. Shuichi meg fog gyógyulni, és nem hagyjuk hogy csődbe menjen a cég. Akkor sem vagy egyedül. *megöleli Masahirot* |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|