Témaindító hozzászólás
|
2008.02.18. 20:12 - |
Egy zenészhez illő nagy ház, mely inkább hasonlít egy kastélyra. Sötét színű kőböl épült "szerzemény", melyhez egy kizárólag vörös rózsákkal teli kert tartozik, pár szép zöld sövénnyel megspékelve. A kastély három hálószobából, egy fürdőszobából, egy társalgóból, egy tágas konyhából és ebédlőből, illetve egy könyvtárból áll. Az egész régiesen van berendezve, szép antik dolgokkal. A nappaliban egy hatalmas kandalló található, mely a vöröses bútorokat, illetve függönyöket mindig természetes fénnyel lát el. A szobák sötét színekben pompáznak, akár egy boszorkány előkelő otthonában, és ez nagyjából igaz a hát többi helységére is. Yuuka imádja a mesébe illő dolgokat, és valljuk be, nem éppen mindennapi lak egy zenésznek. Ruhái is inkább az európai középkori formákat tükrözik, persze némi modernizálással. |
[35-16] [15-1]
-Értem. Nos, csupán szeretek ott lenni. Ugyan veszélyes, de éppen ezért senki nem jár arra. Badarságnak tűnik így. De az erdő hűvöse és ridegsége sokszor megnyugtató. Főleg ha egy fellépés utáni rosszul sikerült buliból szeretne menekülni az ember...-mondta halkabban amint oldalra vetette tekintetét, ám pár másodperc múlva mosolyogva nézett ismét a többiekre. |
Nyuszi: -Jó kérdés, de ezt mi is feltehetnénk a szép hölgynek. *vigyorog*
Hidetada: - Arra vezetett az utunk.Feltételezem a magáé is. *mosolyog* |
-Örülök, hogy ízlik.- mondta, majd ő is elvette csészéjét, s egy kevés tejet töltött csak hozzá. Lassan belekortyolt, hogy maga is meggyőződessen arról, mit alkotott.- És, mi járatban errefelé? Az a sötét erdő veszélyes egy hely... |
Nyuszi: - Köszönjük. Hm, az illata jó. *leül, és felemeli az egyik csészét majd belekortyol, aztán nagy precízséggel tesz bele egy kis tejet és egy kis cukrot, a görkorcsolyái furcsamód még mindig a lábain vannak*
Hidetada: - Köszönjük. *leül a többiek mellé, miután ő is eléggé ízletessé varázslta a teát önmaga számára, ő is kortyol néhányat, aztán furcsán elmosolyodik* - Finom. Mint a napsugár simogatása egy tavaszi reggelen. |
-Itt is van.- mondta azzal letette a dohányzóasztalra a tálcát, amin három porceláncsésze, alattuk kissebb tányérkákkal, egy cukros és egy tejes"csésze" foglalt helyet, meg persze kanalak .- Foglaljanak helyet.- mondta azzal ő is leült a kanapéra. |
Hidetada: *körbetekint* - Szép ház.
Nyuszi: -Szép ház? Csak ennyit mondasz? Pont ilyen háza volt Toto bácsikámnak, nyugodjáék békében. *keresztet vet*
Hidetada: - Pont ilyen. Hm...hát persze, azzal a különbséggel hogy ő a föld alatt lakott, az egész épület kisebb volt, és mindent türkizkékre és türkizzzöldre festett... |
Pár perc múlva már az épületben találják maguk. Szemben egy lépcső vezet fel az emeletre, melyen sötét lila szőnyeg borít a bejárattól indulva. A nappaliba invitálja a vendégeket.
-Pillanat és jövök, csak hozom a teát és a csészéket. - mondja amint kimegy a konyhába és összeszedi a kellő cuccokat egy nagyobb méretű ezüst tálcára. |
Hidetada: - Igen, ő. *útközben a nőt fürkészi, a nyuszi vidáman dúdolgatva követi őket* |
A Nyuszi teás gondolatairól eszébe jut valami.
-Elnézést, Ő az, aki Önnek azt mondta, hogy egy fél csésze tea is széppé varázsolja az ember napját?- kérdezi halványan elmosolyodva, majd kinyitja a nagy vaskaput, ami egy kissebb út mentén elvezet a ház bejáratához. |
Nyuszi: - Ugyan pajtás, nézz rá a szépségre milyen magányos. *megrázza társa vállát*
Hidetada: *sóhajt* - Talán van idő egy csésze teára. De nem maradhatunk sokáig, még dolgunk van. *egy pillanatra Yuuka szemébe néz, mintha ki akarná találni a gondolatait*
Nyuszi: -Egy csésze teára mindig van idő. A tea nyugtat, melegít, vígasztal és együtt érez, a tea nem kérdez csak beszél...és mindenkinek mást mond, ez a szép benne. Hehehe! |
-Teljesen jól vagyok! - jelentette ki, amint kimászott a Nyuszi karjai közül, és kihúzta magát. Kissé megbillent, de nem annyira, hogy túlzott zavartságot keltsen.~Nem volt túl meggyőző... Ah, úgy fest megint egyedül leszek egész este... Tudomást sem vesznek rólam a többiek, senkivel sem tudok beszélgetni. Mindig a kávézókban vagyok, vagy rosszabb esetben egy bárban részegedek le... Nem vagyok piás, de jobb mint a magány által szült unalom...~elmélkedett MAGÁBAN, lesütött szemekkel.- Értem... |
Nyuszi: -Miért is ne? Szivesen elfogadjuk. *vigyorog*
Hidetada: -Nem szeretnénk zavarni. Szerintem a hölgynek inkább pihennie kéne. *nem tudja hogy az embernagyságú nyuszi milyen nyomot fog hagyni a nő emlékezetében* |
-Igen itt. Köszönöm a fuvart, úgy vélem, jobban is érzem magam. Elfogadnának egy teameghívást? Van süti is.- mosolyogta vidáman, amint előbb Hidetada-ra nézett, majd a Nyuszira, akinek formája valahogy megváltozott Yuuka szemeiben, és kicsit megdöbbentőbbnek hatott, de ezt nem mutatta. |
Nyuszi: *karjában Yuukával érkezik a ház elé mellette Hidetada halad* - Szóval itt lakik a szépséges hölgy? *társára tekint, aki pedig visszanéz, enyhe vállvonással tehát tekintetük végül megállapodik Yuukán* |
Egy zenészhez illő nagy ház, mely inkább hasonlít egy kastélyra. Sötét színű kőböl épült "szerzemény", melyhez egy kizárólag vörös rózsákkal teli kert tartozik, pár szép zöld sövénnyel megspékelve. A kastély három hálószobából, egy fürdőszobából, egy társalgóból, egy tágas konyhából és ebédlőből, illetve egy könyvtárból áll. Az egész régiesen van berendezve, szép antik dolgokkal. A nappaliban egy hatalmas kandalló található, mely a vöröses bútorokat, illetve függönyöket mindig természetes fénnyel lát el. A szobák sötét színekben pompáznak, akár egy boszorkány előkelő otthonában, és ez nagyjából igaz a hát többi helységére is. Yuuka imádja a mesébe illő dolgokat, és valljuk be, nem éppen mindennapi lak egy zenésznek. Ruhái is inkább az európai középkori formákat tükrözik, persze némi modernizálással. |
[35-16] [15-1]
|