|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.25. 19:47 - |
Egy ház Tokióban... |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
-Na szépen kiütöttétek magatokat*Joey Masaharut is berakta a kocsiba és elszáguldott velünk a kórházba. Ott egyből a sürgösségire vittek minket, ahol kimosták a gyomrunkat. Masaharut egy szobába vitték, infuziót kapott, hamarosan fel fog ébredni...de engem átvittek az intenzívre, a gyógyszer szétáradt a véremben, és mivel ujabb gyógyszertől meghalnék, így vérátömlesztésre volt szükség. Ez eltart pár óráig, Joey össze is veszett az orvossal hogy be akar jönni velem, de nem hagyták neki, ezért bement Masaharu szobájába, és leült egy székre, várta, hogy a fiú felébredjen..mást most ugysem tud tenni* |
- Semmit sem csináltam....*mondtam fejemt fogva, szörnyen szédültem és hányni tudtam volna most. Életemben nem ittam ennyit egyszerre...remélem nem kaptam alkoholmérgezést...aztán már csak kusza hangokat hallottam és összeeste, szemeim nyitvamaradtak, de már nem voltam eszméletemnél. Ha Landrianak baja esik, inkább fel sem akarok ébredni...* |
*Joey berakott a kocsiba, aztán aggódva Masaharura nézett*-Te sem festesz valami jól...nem kéne téged is a korházba vinni?*kérdezte, miközben visszalépett a kocsihoz és a pulzusomat próbálta kitapogatni...nem sok sikerrel*-A fenébe...mi a francot csinált, hogy ennyire kiütötte magát...mit szedtél be, mit szedtél be te idióta ribanc..*rázott meg idegesen, de hiába, semmire sem tudtam reagálni. Még 2 pofont is levágott, valami ilyesmi történt azon az ominózus estén is, melynek ma van az évfordulója* |
- Vidd...a kórházba...a főúton balra a második sarok. SIESS!*mondtam Joeynak, én már nem tudtam állni, szörnyen szédültem így bezuhantam a járda melletti fűbe, de lassan kezdtem feltápászkodni. Nem gondoltam, hogy Landria ennyitől kiakad, és ennyire nem bízik bennem...* |
-Hagyj békén, eressz el..*ordítoztam*-Nem akarok sehova menni...nem akarok semmit csinálni...nem fogsz visszadugni abba a szörnyű diliházba, hiába is akarod...*sikítoztam sírva, nem tudom meddig bírom még így, Masaharu kezét kezdtem ütni, hogy engedjen el, de nem bírtam tovább, egész testem összerándult a sok bogyotól és összeestem. Közben Joeynál felejtettem valamit és a ház előtt állt meg, mikor meglátott minket, azonnal kigrott a kocsiból és hozzám futott*-Te jóságos ég, mi történt..Landria...Landria nézz rám hallod, szólalj meg...*pár pofont levágott, hátha feleszméltem, de reménytelen...* |
- Kórházba kell menned!*még így részegen is levettem a helyzetet, nem hagyhatom itt, de vezetni se tudok ilyen állpotban, részegség ellen meg nincs varázslatom* Nem hagylak itt, gyere!*kiabáltam rá és megragadtam az egyik kezét, próbáltam visszacibálni magammal a házba. Ittas állapotban mindig erőszakos vagyok és agresszív is néha..* |
-Tűnj el innen...menj innen...téged is bántanálak...*mondtam halkan, már teljesen össze voltam görnyedve, a gyógyszer megtette a hatását. Kismértékben megnyugtatott volna, de így most azt hiszem megmérgezett. Alig láttam már valamit, szemem már nem csak vérágas, de bíborvörös volt.*-Nem hallod amit mondok...menj el...nem akarlak többé látni...nem akarom hogy hozzám szólj...nem akarok semmit..semmit sem...*néztem rá egy pillanatra, aztán újra összegörnyedtem, ugy festettem mint egy őrült...sőt az is voltam...az orrom is vérezni kezdett és szörnyen fájt a fejem, úgy éreztem mindjárt meghalok* |
- Nem csináltam semmit csak ittam...*mondtam mikor odaértem, majd teljesen elképedtem* Mi történt veled? Mit művelsz?*nem tudtam, hogy a látvány most valódi-e, vagy az italtól képzelődöm, de szinte megijedtem. Olyan volt, mint aki...nem is tudom, robbanni készül...* |
-Minek jössz utánam, mi ?! Nem érdekel a magyarázatod...nem érdekel mit csináltatok vagy mit nem...csak egyedül akarok lenni...és ugysem hiszem el amit mondasz, hiszen részeg vagy, honnan tudjam hogy nem az ital beszél belőled, mi? *fordultam meg egy pillanatra, még mindig ideges voltam, arcom már teljesen vörös volt a dühtől. A gyógyszeres dobozra néztem...bevettem az egésszel...nagyszerű pedig csak napi kettőt kéne...azt hiszem most elintéztem magam...egy időre. Rettenetesen fájt a fejem, letérdeltem és hajamba túrtam, egy idő után már tépni kezdtem..azt hiszem az őrület szélén állok...*-Na...nagyon fáj..*mondtam nyöszörögve*-Menj innen...nem akarlak többé látni...soha többé...*suttogtam Masaharunak, a szemeim már vérágasak voltak...ugyanúgy nézhettem ki, mint ezen a napon mikor végeztem a gyerekkel, csak drog helyet a nyugtatók voltak bennem..* |
- Nem feküdtem le vele!egyikkel sem!*mondtam határozott tiltakozással, aztán alrébbrúgtam Lucast és Lanrdria után indultam, de csak támolyogni tudtam, már jóval előttem járt, egyre csak a nevét kiáltoztam, hátha megfordul vagy valami. Ahoz, hogy Laraval lefeküdjek, ahoz nincs elég ital a földön, Lucas meg szerencsére túl részeg már ahoz, hogy rám tudjon komolyabban mászni, de akkorsem, maradjanak csak maguknak...* |
-Szóval szórakoztatok...aha..és pár pohárral, körbenéztél már édesem? Az egész szoba tele van üvegekkel..én nem bánom ha jól érzed magad, de az nem jelenti azt hogy le is kell feküdnöd ezzel a fruskával..*néztem lesajnálóan a földön fetrengő Larara* -Na és hogy Lucas...erre már tényleg nem tudok mit mondani*mondtam remegő hangon, teljesen ideges és elkeseredett voltam*- Micsoda egy álszent disznó vagy, minden alkalommal ha férfiak közelébe vagyok forrsz a féltékenységtől...most meg...ááá..el sem hiszem ezt az egészet... Na de ha már ennyire jól érzitek magatokat én nem zavarok tovább...*jobbnak láttam, ha most elmegyek, mielőtt idegességemben megint valami szörnyűséget csinálok. Magamhoz vettem a táskámat és kiszáguldottam az ajtón, úgy csaptam be magam után...csak úgy zuhogott...Elegem volt..elegem volt mindenből...nem tudom mit csinálhattak amíg távol voltam, de nem is érdekel, nem vagyok vak....elindultam a virágbolt felé és előkotortam a gyógyszeres dobozt. Le kell nyugodnom és higgadtan kell tudnom gondolkodni. Egyre több gyógyszert szedtem be, egyszerre 4-5 tablettát is, pedig a kettő is bőven elég lett volna* |
- Csak ittunk pár pohárkával..*a nappali és a konyha tele volt üres üvegekkel...*.. nagyon vártalak már, szét untam az agyam*motyogtam kicsit zavarosan, próbáltam felállni de se Luc nem engedett, se a szédülés...*
- Azt mondod unalmas vagyok? Kiharapom a gigádat teeeeee*fújt rám Lara mint egy macska, majd Lucas lesmárolta, így gyorsan el is felejtette és meglágyult*
- Rég szórakozott egy kicsit, neki is kell a kikapcsolódás*emelte magát ülő helyzetbe Lucas, ezzel lelökre a rajta fekvő lányt aki a földön landolt, ott nyöszörgött valamit, aztán ott is maradt...Luc átkarolta a vállamat, ujjaival hajammal játszott, próbáltam lerázni magamról, de ő még így csontrészegen is erősebb és ügyesebb volt nálam* |
*Végre kikeveredtünk a városból, és hazaértünk. Olyan fáradt voltam, hogy alig láttam valamit. Elköszöntem Joeytól, és még gyorsan megbeszéltük a jövő heti dolgainkat, aztán kiszálltam a kocsiból és végigbotorkáltam az udvaron. Elég sötét volt, így majdnem el is estem, végül sikeresen eljutottam a bejárati ajtóig. Benyitottam, ledobtam az előszobában a cipőmet meg a cuccaimat, és a nappaliba mentem. Dermedten álltam meg és hatalmas szemekkel meredtem a kanapéra*-Ti...ti meg mi a francot csináltok?*kérdeztem idegesen. Épp elég volt nekem ez a nap...ez nagyon nem kellett volna. Ökölbe szorított kezekkel néztem rájuk, ölni tudtam volna a szemeimmel...egyre inkább forrtam a dühtől..nem hiába kaptam gyógyszert, hamar el tudott szállni az agyam*-Te...meg .. Lucas..és ..ki..ki ez a ..ez a ribanc köztetek?*azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor egy világ omlott össze bennem. Csak pár órará hagytam magára Masaharut és ő itt hentereg részegen...na neem...ezt nem fogja tudni nekem kimagyarázni az biztos...* |
*teltek az órák és mi csak ittunk és ittunk. Az első pár pohár után már nekemis könnyen csúszott az ital, éjfél körül már Lucasék nem is tudtak megállni a lábukon, énis éppen hogy kiláttam a fejemből, így letültem a kanapéra egy üveg borral a kezemben. Gondolataim nem voltak mert már vér helyett bor, whisky, hubertus és még kitudja mi folyt az ereimben, így csak ittam és cigiztem. Egyszercsak mellém feküdt, vagyis zuhant Lucas, fejét az ölembe tette...furán festettünk, nem tagadom. A szavai már olyan kuszák voltak, hogy szerintem már maga sem értette mit mondott...mikor próbálkozott felemelni a fejét, a részeg szamárja majdnem le is smárolt, egy hajszál választott el tőle, de még nem ittam én ehez eleget...aztán rázuhant Lara is, teljesen rajta feküdt. Lucasról és rólam időközben valahogy lekerült az ing, még a kanapéraköltözés előtt, a pia ugyebár kimelegít...Lara csak a bakancsát vette le, szerencsére...ígyis úgy néztünk ki mint akik...na jó, nem részletezem* |
*Az úton végig rettenetesen ideges voltam, kezeimet tördeltem...az orvosnál meg persze jött a szokásos éves beszámolóm, voltak-e újabb dührohamaim...a szokásos blablaság. Mivel elmeséltem a kis akciómat Adammal az orvos megint felírt valami bogyókat..nagyszerű mindig olyan vagyok tőlük, mint egy drogos...az idő csak telt és a másfél órából kettő és fél lett, mire kijöhettünk a korházból. Hatalmas kő esett le a szivemről, de még mindig nem tudtam megnyugodni, nem vágytam másra, csak hogy hazaérjünk, de még keresnünk kellett egy patikát, hogy kiváltsuk a gyógyszert is. A városban is vagy 2 órát kavarogtunk, valamiért ma este hatalmas forgalom volt...nagyszerű már 4 órája eljöttem..hajnali 1 van, és még mindig nem vagyunk otthon...nem ezt ígértem Masaharunak, remélem nem mérges és nem aggodalmaskodik nagyon..* |
|
*az ölelést nem néztem jó szemmel, de nem szóltam semmit, némán néztem a kocsi után, majd a közeledő alakokra. Mikor ideértek, bebizonyosodott érzésem, Luc és Lara voltak azok. Lara bordó MÉLYEN kivágott topot és fekete miniszoknyát, bakancsot valamint neccharisnyát viselt, biztosan egy szórakozóhelyen portyáznak, vagy oda tartanak. A ház előtt beszélgettünk pár percig, kiderült, hogy már voltak vadászni, és unatkoztak, ezért gondoltak benéznek hozzám...bementünk, ott Lara felkutatta a whiskymet és még pár egyéb italomat a konyhában, hamar be is csiccsentett, Luc bírta az italt, de amilyen tempóval nyelte a piát, hamar labilis lett őis. Én világ életemben hamar berúgtam, ezek meg egyre csak erőszakolták belém a piát, Lara még a képességeit is használta, hogy itasson. Szemét picsa...kicsit be is csiccsentettem, de nem annyira mint ők...* |
-Inkább megvárom idekint*mondta halkan Joey, azt hiszem kicsit zavarban érezte magát*
*Közben már elkészültem, Masaharu mellé léptem..már megint dohányzik..hjaj hogy én mennyire utálom ezt a szokását, na mindegy senki sem tökéletes*-Indulhatunk Joey...*kedvesemre néztem és egy csókot nyomtam az arcára, láttam, hogy valaki már közeledik a ház felé..legalább nem lesz egyedül, amíg elmegyek*-Sietünk vissza*mondtam kedvesen Masaharunak, aztán Joeyhoz mentem, köszönés képpen megöleltük egymást, persze csak mint jóbarátok ^^, de éreztem rajta mennyire ver a szíve, tuti hogy megint nagyon ideges, aztán beültem a kocsiba*
-Ígérem hamarosan visszahozom neked Landriat, vigyázni fogok rá..*mondta komolyan Joey, miközben Masaharu szemeibe nézett, majd ő is beült a kocsiba és elhajtottunk**~Nem értem miért kell neki is ilyen gyorsan vezetnie...hjaj..* |
- Hello..oké, szólok neki*bementam a házba, de csak pár lépésnyire a bejárattól, elkiabáltam magam* Landria, itt a hintód!*aztán megint kimentem és az ajtófélfénak támaszkodva folytattam a cigizést* Nyugodtan bemehetsz érte, szerintem még eltart egy ideig míg ténylegesen ki is jön...*mondtam semmitmondó hangon. Ilyenkor már kihalt volt az utca, a legtöbben vacsoráznak, alszanak néhányan, tévét néznek... 2 alakot láttam pár ház távolságból közeledni, az egyik fogadni mertem volna, hogy Lucas, a másik meg bizonyára Lara...* |
*alighogy Masaharu leült, egy fekete sportkocsi állt meg a ház előtt, Joey szállt ki belőle, fekete inget és nadrágot viselt, magabiztosan sétált oda kedvesemhez és kezet nyújtott*
-Szia Masaharu Landriáért jöttem, tudom kicsit korábban mint ígértem, de nem volt nagy forgalom. Minél előbb elindulunk, annál hamarabb túl lesz az orvoson..tudom mennyire utálja..*sóhajtott szomorúan, ezen a napon ő is nagyon ideges és elkeseredett volt, még ha nem is látszott rajta*
*Közben már elkészültem, csak táskámat meg cucaimat keresgéltem a házban, meg egy felsőt mert odakinnt már nincs túl meleg idő* |
[642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
