|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.28. 19:15 - |
*Az egyik várostól nem messze áll ez a bolt.Az ajtó mellett egy kis kiírás található melyen ez áll:Démonvadászatot rövid határidővel vállalok* |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Egyáltalán nem gyógyult semmit, de egy pillanatig sem hallgatott a Gazdájára, ám hirtelen megállt. Előkapart egy papírcetlit, írni kezdett, majd átnyújtotta a szöveget Danténak.
"Semmi szükség rám" |
*Tovább követi*-Jobb lenne visszamenned a boltba még nem gyógyultál meg teljesen |
Durcásan megy tovább, ajkaiba harapva. Legszívesebben ordítana, de ha akarná se tudná megtenni. |
*Követi a fiút*-Köszönöm, hogy helyettesítettél |
Gyanakódó tkeintettel Dantéra nézett, majd ismét elindult, elhaladva a másik mellett. |
-Bocsánat, hogy egyedül hagytalak*nézett a fiúra* |
Megrökönyödik, majd elfordítja fejét és halkan szuszogva vár. Hogy mire, azt maga sem tudja, ám a helyzet miatt kimondottan kényelmetlenül érzi magát. |
Beljebb érve a sűrűr növényzethez, kicsit elbátortalanodott, valahogy érzékei nem működtek a legkiválóbban, s testi állapota sem éppen azt mutatta, hogy megtudja védeni magát. |
Mozgólódásra ébredt fel, ám egyből összeszorította szemeit, a csípő érzésre, melyet sebei okoztak.
Pár pillanatra mégis megengedte magának, hogy körbenézzen. Kiyoko épp Edward mellett foglalatoskodott, míg Gazdája valahol máshol lehetett, ugyanis nem látta a szobában.
Mélyet sóhajtott, majd feltápászkodott, és kimászott az ablakon, a lehető leghalkabban, nem akarta magára vonni a figyelmet, főleg nem Kiyokoét. Nem szerette a lányt, és Gazdájára is neheztelt, bármennyire nem akart. Mindig eszébe jutott, hogy mással foglalatoskodott az.
Elindult az erdő felé, bár igen csak lassan, sérülései rendkívül lelassították. |
/szia/
*Lassan felnyitja a szemeit. Látja, hogy nem ott van ahol elájult. Fel akart kelni, de gerince nem engedte. Halk nyögések közepette visszafeküdt az ágyra. Kiyoko-t figyelte.* |
Utánuk megy, majd igyekszik minden erejét bevetni, hogy meggyógyítsa a két fiút. |
*Karjaiba veszi Edwardot és Eisakut és beviszi őket saját szobájába ahol két ágy volt és lefektette a két fiút azokra majd kisétál Kiyokohoz* |
- Pihenj csak - mosolyogta, majd odament Eisakuhoz, és őt is hasonló kezelésben részesítette, mint Edwardot. |
*A meleg érzés egyre jobban eltöltötte a testét. Felkelni nem tudott sérülése miatt, de beszélni már képes volt.* Mu..Muszály volt megvédeni magam. Vaaa.. Van erő abban a kölyökben. Képesss lett vol...na és megöl. *Pár pillanatig szünetett tartott, mély levegőt vett.* Köszönöm. Köszönöm. *Megfogja Kiyoko kezét, azután önkénytelen álomba szenderül.* |
-Kiyoko tudnál rajta segíteni?*nézett Eisakura* |
Nem válaszolt, önkívületi állapotban hevert a füvetlen földön. |
*Eszméleténél volt, de csak nagyon kevés öntudat maradt benne. Hátára esett, lehetséges hogy eltört a gerince. Halkan nyöszörgött, miközben az öntudat utolsó szikráival Kiyoko-t figyelte, ahogy közeledik.* |
Edwardhoz guggol, majd kicsit rosszallóan elmosolyodik.
- Mire volt ez jó, nem értem egyikőtöket sem - mondta halkan, majd a fiú mellkasához emelte kezeit, és úgy juttatott energiát a fiúnak. |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
