|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.22. 21:28 - |
| Sziasztok, ha érdekel a karim nézzétek meg. Ezt a fórumtémát Rysha hozta létre a kedvemért (kicsit tájékozatlan létemre nem tudtam, hogy csináljak magamnak :DD) Szóval a fél szellemek faluja már a nevéből árulkodik, de leírok róla egy két tudni valót. Vezetője elvileg Kitsune, de előtte is létezett. A falut egy Merle nevű miko gondosan elrejti a hétköznapi szem elöl. Így nagyon nehéz oda találni, ki találni se könnyebb a személy csak új holdkor tehet próbát, mikor a falu láthatóvá vállik. Rossz szándékkal érkezők biztos nem nyerhetnek betekintést csak ha igen nagy erejük van. A falusiak békés fél szellemek és kerülik a harcot, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak küzdnei :D Azonban csak Merle miko szokott ellátogatni és ő is csak újholdkor és a gyógyításhoz nem igazán értenek a fél szellemek többsége. Jelenleg olyan papnőt keresnek, aki hajlandó letelepedni a faluba és szintén fél szellem...
megj: legaranyosabb személy egy kis lány fél szellem Sayo (félig gyík démon félig ember)
kb ennyi |
[684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Ugye nem baj ha én nem esküszöm meg? Csak szeretnék valami értékes dolgot tenni, mert eddig szinte nem volt semmi figyelemreméltó az életemben. *Elveszi a teát. A tea melegsége melett a lány ujjai szinte jégcsap érzetét keltették. Kissé meg is borzongott, majd belekortyolt a finom italba.* Köszönöm, nagyon finom. *Mosolygott.* Mióta is élsz itt?* Érdeklődött.* |
- Egy angyal? - döbbent meg. - Szerencsésnek érzem magam - mosolyogta. - Nos, a társam... Ő tulajdonképpen egy erre vándorló, ő is megesküdött, hogy megvéd engem, ám mondtam, hogy hagyjon meghalni. Ettől a naptól nem menekülhettem volna meg soha. Lehet, hogy tiszteletben tartotta a döntésem, vagy pedig elnyomta a nyugtató tea hatása - somolygott, amint belépett a konyhaként funkcionáló helységbe. - Nahát, már itt sincs... Lehet tényleg alszik... - mondta maga elé, majd kiszedett két csészébe a nemrég elkészült teából, és az egyiket Edward felé nyújtotta. - Egészségedre! |
Én talán képes vagyok rá. Angyal vagyok. Megpróbálom bevetni minden képességemet ha segíthetek valamit. *Mosolygott kedvesen* A meghívást elfogadom, nagyon köszönöm. *Követi Kiyoko-t.* A társad hogy, hogy nincs veled ilyen helyzetben? *Kérdezi értetlenül.* |
- Ebben igazad van, de igencsak nehéz lenne kiszűrni minden megmaradt lényt, aki még hisz benne. Azért köszönöm, igazán kedves vagy - mosolyogta kedvesen, igazán szimpatikusnak találta a másikat. - Ha nem bánod, meghívnálak egy teára, nemrég készítettem egy társammal, aki nemrégóta itt él. |
Már nem élne ha nem hinne senki ebben a bizonyos, Ősi hitben. Ha meg akarod akadályozni az újjab támadást, akkor megkellene győznöd azokat akik még hisznek benne, hogy fölöslegesen ártanak neked, ezért el kellene hagyniuk a hitüket. Ha nem baj segítenék. Úgyis valami dolgot keresek amivel hasznossá tehetem magam.* Monológja végén észrevette, hogy kezei még mindig a lányt fogják. Szépen, lassan elveszi őket.* Segítség? Ugyan. Akkor segítettem volna ha elűzöm ezt a boszorkányt. Legközelebb. |
- Hosszú történet. Az Ősi hit királynőjét megtagadták az őseim, pedig épp engem kellett volna feláldozniuk aznap, mégis életben maradtam az árulás folyamán. A királynő sokáig eltűnt, ám most visszatért, hogy éltesse magát, illetve hogy bosszút álljon. Úgy vélem nem ez volt az utolsó kísérlete... - sóhajtotta, majd elmosolyodott. - Köszönöm a segítséged - pillantott a másik kezeire, melyek még mindig a karján nyugodtak. |
/bocsi, ultra lassú a net/
*Lassan magához tér a kábulatból. Csak figyelte a szócsatát. Segíteni akart a haldokló lánynak, de mire megmozdult már újra egészséges volt. Segített Kiyokonak felálni, majd lassan darálva megkérdezte* Mi volt ez? |
/szia!/
- Az álmok szigetén? - ült fel lassan, ismételve a mondatot. Körbenézett, majd mellkasához emelte kezét, és mélyet sóhajtott. ~ Attól féltem Mab megöl, és irányítva a testem az Ősi hit rabjává tesz... De ki mentett meg? Köszönettel tartoznék felé. ~ Pillantott körbe ismét, majd lassan feltápászkodott a földről. |
A Tó asszonya nem felelt semmit. Ellene volt nővére barbár maradiságának. Ő tisztában volt a halandó életek értékességével. De félt, többet nem tehet, és utoljára állta útját Mabnak, fogyatkozó ereje az ősi hit hiányában lassan felemésztette egész vízpárás lényét, ami végül párává oszlott. Csak ennyt suttogott Kiyokonak:- Keresd a választ az álmok szigetén... |
Első lélegzetvétele mély volt, és fuldokló, ám lassan visszanyerte normális légzését, és felnyitotta szemeit. A hely ismerős volt, pedig úgy hitte, meghalt. |
Ahogy Mab eltűnt Kiyoko bőrén fehér ragyogás jelent meg. A Tó asszonya lebegett mellette, aki sajnálkozva lenézett rá, majd megérintette ujjait ajkaival, majd a szent csókkal életet lehelt a lány porhüvelyébe. |
-Ám legyen...-azzal csettintett egyet, mire Kiyoko szíve nemes egyszerűséggel leállt a királynő pedig dolga végeztével köddé vált. |
- Nem fogom megtenni, előbb halok meg! - kapott torkához egyik kezével, ám a még ott sercegő fájdalom ellenére is próbált magabiztosan beszélni. |
Mab szemeiben ott égett az emlék, csengett húgának a szava:
-Ha elfelejtenek Mab, te is, és én is megszűnünk létezni. A hit nélkül nem létezhetünk... Ezt te is tudod jól... Ez a végzetünk. És én ezt elfogadom...
A királynő Kiyokora meredt, majd aprón oldalra döntötte a fejét. Szemeivel akaróan, parancsolóna a lány lelkének mélyére hatolt:
-Meg fogsz halni Kiyoko. De még nem...-azzal eleresztette-Viszont szülni fogsz egy gyereket. És az Ősi Hitre fogod nevelni őt. Ez a dolog ára. |
- Mi? - kérdezte halkan, ugyanis Mab láthatatlan karmai ott feszültek torkán. |
Mab fekete szemeiben egy emlék villant meg. A tó előtt állt, húga: a Tó tündére a felszín hullámain táncolt, feér haja lobogott, kék szemei úgy ragyogtak, mint az égbolt.
-Gondok gyötörnek téged is Mab... A Végzet nem megfogható, és nem is rendelkezik tudattal. De létezik. És körül leng téged is... Körül leng engem is... A Végzetet el kell fogadni...-suttogta szelíden.
-A Végzetünket? Tudom jól, de ebbe én nem fogok belenyugodni. Harcolni fogok ellene.
-Harcolni a Végzet ellen a legnehezebb. Csak halogatni lehet, de elkerülni nem.
Mab Kiyokora nézett hosszan, majd hosszú ujjai haványan összeszorultak, úgy, ahogy a lány torka is egy pillanatra:
-Tudod, hogy mi a végzeted Kiyoko? |
- Igen - jött a rövid válasz. Nem is értette miért kérdezte a másik. ~ Életben akar hagyni? Már túlzottan elszántam, hogy meghalok...~ |
-Ugye tisztában vagy azzal, hogy most itt, és azonnal kiolthatnám az életedet? |
- És azzal, hogy már sok gyermek halt meg felesleges vonakodásom miatt - mondta halkan. - Büntetésem megfelelő - mondta még, majd lehunyta szemeit és csöndben várta a halált. |
[684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
