|
Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
öhm... jó... megígérem, ha neked ez ennyire fontos *mondja és szorosan átöleli a lányt és a haját simogatja* |
*megrázza a fejét, újabb és újabb könycseppek gördülnek végig az arcán, megmarkolja a fiú felsőjét és hozzábújik amennyire csak tud* - Shuichiii ígérd meg hogy többet nem mész világgá. Ígérd meg. *már az ő arca is teljesen piros, egyáltalán nem haragudott a fiúra és már azt a nagy pofont is bánta* |
Nyugodtan leül az asztalhoz, és nem zavartatva magát elkezd hamizni, már órák óta éhen akart halni, és végre itt az étel, ami megváltja a világot. Talán még nem örült ennyire kajának. |
hé... most meg mi van? *megijed, fél hogy megbántotta* valami rosszat mondtam? *utoléri, megragadja a lány vállát és maga felé fordítja. amikor meglátja a könnyeket még jobban megrémül. két tenyere közé veszi Dana arcát és letölri a könnycseppeket* nagyon haragszol? |
*lehajtja fejét* - Értem. *a szobája felé veszi az irányt és letöröl az arcáról néhány könnycseppet* |
/XD megint nagyot alkottam: evrt=vert/ |
hogy mire jutottam?! zátonyra! ugyanis a főnök túl hamar utolért! szóval ki sem tudtam gondolkodni magam rendesen! ez persze mit sem változta azon, hogy azért indultam világgá, hogy a veled kapcsolatos érzéseket, gondolatokat rendszerezzem! de nem sikerült. viszont született közben vagy három nyálas dalszöveg. majd meglátom mit kezdek velük... *már ő is halkan beszél* előbb utóbb úgyis hazarángatott volna valaki... Hiro tuti agyon is evrt volna mikor megtalált... persze lehet hogy apukád fejében is megfordult, de szerencsére ott volt az a fa *motyogja egyre halkabban. legszívesebben visszatérne a fára. inkább minthogy Dana-val veszekedjen* |
Áldotta az eget, amiért végre lecsitultak a kedélyek, és a csengő is megszólalt. Valamivel vidámabban mászott elő rejtekéből, és nyitott ajtót a futárnak, aki meghozta a pizzát. Gyorsan kifizette, és bevitte az ebédlőbe a finomságot. Szépen lepakolta az asztal közepére, és úgy nézte, akár eddigi legnagyobb műalkotásainak egyikét. |
*már nyitná a száját hogy visszavágjon, de a fiú utolsó mondata beléfojtja a szót,néma csend következik amialatt Dana feje fölött halvány kérdőjelek lebegnek, aztán mikor tekintete találkozik Shuéval, jelentősen halkabban megkérdezi* - És mire jutottál? |
tehát én nem vagyok normális ember! de ezt már apukád is említette! különben visszajöttem volna így is úgy is, de miattad... *megint elpirul* vagyis a buli miatt inkább egy napra rövidítettem a világgámenést! miért olyan nagy baj, hogy én csak világgámenés közben tudok átgondolni dolgokat?! *kiabálja teli torokból. egyébként nem kiabálós tipus, de jól esik neki veszekedni a lánnyal* különben is! te voltál az egyik oka, hogy el kellett vonulnom gondolkodni! *csúszik ki a száján hirtelen. pirosabb lesz mint eddig bármikor és érzi, hogy ebből már nem tudja kimagyarázni magát. gyakorlatilag szerelmi vallomást tett. legalábbis valami olyasmit. azért kíváncsi hogy hogyan fogja fel ezt Dana. lehajtja a fejét és úgy pillant fel a lányra* |
- Tudod a normális emberek nem mennek világgá csak mert gondolkodni támad kedvük! Nagy barom vagy! A buli nem ér semmit nélküled! *egy pillanatra megfordult a fejében hogy mégegyszer megüti a fiút, de aztán nyelt egyet Shuichit eddig még sohasem hallotta veszekedni, és most pont vele kiabál* |
-Istenem...- kinyomta a tv-t, majd felállt és beviharzott a konyhába olyan sebességgel, hogy csak a cigaretta füstjét lehetett látni. Szépen magáracsukta az ajtót, és a némi csöndességet nyújtó helységben leült az asztalhoz, és a hűtővel szemezett. Semmi kedve nem volt főzni, így inkább rendelt egy pizzát, mai mindhármuknak elég. |
/xD ős is kiabál... jav.:ő is kiabál XD/ |
dehogy útállak! épp azért kellett világgásétálnom! *megérinti a pofon helyét, de az arca sokkal pirosabb, mint amilyen piros egyetlen pofontól lenni szokott* egyébként is! mondtam már a főnöknek is hogy nem örökre akartam világgá menni, csak egy kis időre. gondolkodnom kellett! miért olyan nehéz ezt felfogni? *már ős is kiabál* |
Kicsit hangosabbra veszi a bekapcsolva hagyott tv-t, hogy nyugodtan nézhesse a híreket. Rágyújtott egy cigire, ami most világmegváltásnak számított, a sok nyüzsi után. Már csak egy tea hiányzott és valami ehető, ugyanis egész nap nem evett semmit. |
*Az ismerős hangokra újra leballag látszólag teljes nyugalommal arcán.* - Szia apa. *köszön, és mielőtt Shuichi elérné a szobáját hatalmas pofonnal jutalmazza a világgámenős tervét* - Csak ennyit vagy képes kinyögni?! Teljesen elment az eszed?! Mi a fenéért mentéll világgá?! Ha ennyire rossz neked itt akkor most nézz a szemembe és mond meg hogy utálsz! *ordibál teljes hangerővel, és dühös tekintetét a fiú szemébe fúrja* |
La li hó... *köszönt halkan mikor belépett a házba. aztán elindult fölfelé a lépcsőn, hogy letegye a bőröndjét a szobában. éhes is volt már, hiszen tegnap óta semmit sem evett* |
Fél óra múltán végre megérkeztek, valamivel lassabb tempóban, mint ahogyan a főúton ment. Szépen beparkolt, és miután leállította a motort, kiszállt. Miután Shu is követte, beriasztózta az autót, és elindult a bejárat felé. Áldotta az eszét, mikor még reggel magával vitte kabátját, hisz a kora esti lehülések miatt pont jól jött. Biccentett fejével az őröknek, majd belépett a házba, és levette fekete szőrmés kabátját.
-Szia Dana...- köszönt lányának halkabban, mint szokott. Érződött hangjában a fáradság és a pihenni akarás. Szépen letelepedett a kanapéra, és hátradőlt, majd mélyet szippantott a levegőbe. |
Rémálma volt, egy hatalmas fekete lyuk beszippantott mindent és mindenkit, csak ő maradt életben, és egy óriáspatkány aki megitta előle az összes piát. Sajnos felébredt, pedig éppen el akarta látni a részeg patkány baját. Kimászott az ágyból és leballagott a konyhába, ha már ébren van egyen valamit. El is készített magának egy nagy adag mogyorókrémes kenyeret, és mivel egyedül volt, kajával együtt levetette magát a kanapéra és keresett valami humoros műsort a tévében, de tekintete megakadt egy összegyűrt papíron. Ha össze van gyűrve biztos nem kell senkinek, szóval nem baj ha elolvassa, gondolta. Amint a levél végére ért néhányat pislogott aztán mégegyszer átfutotta, hogy teljesen felfogja. - Mi a fenét képzel ez magáról?! *Törtek ki belőle a szavak, ő is összegyűrte a papírt, a földre dobta és rátaposott teljes erőből, mintha ezzel Shuichit tudná büntetni.* - Nélküled bulizni?! De azt mondtad...Hazug barom vagy Shuichi!! Ha visszajössz négyszersen fogom ezt leverni rajtad! Mért kellett elmenned?! Ez a cetli semmire sem indok! Vagy...talán van valakije? És ha sohasem jön vissza? *Erre a gondolatra összeszorul a szíve.* - Nem, nélküle nem lesz buli. Miért is? Mert...nem tudom elfelejteni amikor átölelt az esőben. Hé Dana szedd össze magad, te nem ilyen vagy! *Veregeti meg fejét néhányszor.* Hehe, különben is én és Shu...hm...Uruha sokkal helyesebb^^ de Shuban van valami...nem tudom. *sóhajt és leül* - Már biztos messze lehet. A fenébe hogy találhatnám meg? Kérlek Shuichi gyere haza minél előbb. *a TV-t lekapcsolja, az nnivalót érintetlenül teszi hűtőbe, majd szobájába ballag némán bámulva maga elé.* |
Mai reggele is hasonlóképpen kezdőtött, mint a pár nappal ezelőtti, ám most valamivel gyorsabb tempóban mászott le a földszintre. Először a nappaliba igyekezett, hogy háttérzajnak bekapcsolja a tv-t, manapság ez volt a mániája. Ahogy a távirányító után nyúlt, meglátta az asztalon heverő levelet. Épp vette volna föl megnézni, de csörgött mobilja és megszakítva mozdulatát, felvette a telefont.
-Moshi-moshi?!- szólt bele a készülékbe nyugodt hangon, ám a később elhangzó dolgok segítettek nyugalmának totális felborításában. Az M&S gyakorlatilag romokban, minden ablak kitörve és a 19. emeleten brutális tényezők, amik elősegítették a rombolást. Kinyomta a mobilt és a kanapéra vágta.
-Ez lehetetlen. Ilyenekre kell kelnem. - morogta halántékát maszírozva, aztán kezébe vette a levelet, és elolvasta. Ezek után inkább leült, és lehunyta szemeit, hogy lenyugodhasson, mielőtt teljesen kiborul.-Szórakoznak velem? Shindou Shuichi, nem hagyom ezt annyiban. Ezt nem teheted meg!- pattant fel összegyűrve a levelet, és fénysebességgel viharzott fel szobájába, hogy gyorsan összekapja magát, és pár perc múlva már indult is el a fiú keresésére. |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
