|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.29. 13:14 - |
*sétálgat*
- találni kéne egy démont akit ismét legyőzhetek - |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
Ez nem hozza vissza a népemet. *Hangja hallkabbá válik, majdhogynem elhal.* Ha nem ti voltatok, akkor kik voltak? Kik mészárolták le az egész falut? Ezt nem hagyhatom büntetlenül. *Nagyon feldúlták az események. Szinte a sírás környékén van. Mégsem engedi ki érzelmeit. Erős marad.* |
A meglepettség tagadhatatlanul kiült az arcára, sohasem támadtak értelmetlenül, sőt, ügyeiket igyekeztek mindig fegyverek nélkül intézni.
- Mint magad is tudhatod, háborúk dúlnak, ám az én irányításommal a ti területeket nem támadtuk meg, ebben biztosíthatlak, ám megértem, ha nem hiszel nekem, magam sem tudok erre mentséget felhozni. Mindazonáltal te is tudhatod már, ha az erdei elfek megtámadnak valakit, azt felvállalják, és többnyire nyomós indokkal teszik - mondta lágyabb hangon, ám még mindig feszült volt amiért két bizalmasa meghalt egy bizonyos félreértés miatt. |
*Meghallja Rhamurtil szavait és ökölbe szorul jobb keze* |
Bólintott, majd mélyet sóhajtott.
- Egyre inkább érzem, hogy új helyre kéne vándorolnunk - pillantott oldalra. |
*Hárman, megfeszített íjakkal néztek farkasszemet a körülöttük állókkal. Tudták, nincs menekvés. Csak egyikük kezében nem volt fegyver. Hangosan, indulatosan beszélt.* Sajnáljuk, hogy megzavartuk az ünnepséget. De, szeretnénk tudni miért támadta meg a falutok a miénket? *Az ő szemei is ősszeszűkűlnek.* Ne mondjátok, hogy nem ti voltatok. Erdei elfek voltak. Ebből az irányból támadtak és ennek a településnek a felségjelét viselték. |
*Letörli a lány könnyeit*-Nem szeretnélek sírni látni*nézett Idhreniel szemébe* |
Ugyan nem tudta, hogy Nero gondolatcserét váltott az apjával, de látta, hogy készül valamire, így hát odasietett hozzá.
- Kérlek várjunk, hátha békés módszerekkel el lehet intézni a dolgot, bár arra nincs bocsánat, hogy megölték két társunkat - mondta szomorúan, mégis kissé dühösen, ám haragja csupán a szemeiben megjelenő könnycseppekig terjedt amit talán nem is az szült. |
Mindenki tudta, az imént tünde vér folyt és ez mindenkit pánikba ejtett, hisz otthonukban még senki nem támadta őket.
Ahogy a négy támadó gondolta, körülvették őket az íjjászok, de nem támadtak, Claurnirt várták, aki dühödten meg is jelent, ám próbálta visszafogni magát, hisz az erdei tündék voltak az egyedülek, kiknek nem az első volt az erőszak.
- Milyen bosszú hajt titeket, hogy megzavarjátok népünk békés ünnepét? - kérdezte öszehúzott szemekkel. |
~Eléjük megyek~*közölte gondolatban Claurnirrel* |
-Bosszút-. *Hangzott Claurnir fejében a magabiztos, dühös felelet. Mind a négyen megtalálták a bejáratot. Csendben megközelítették az őröket amennyire tudták. Lanyhult a figyelmük. A tónál összegyültek üdvrivalgását hallgatták. Hallkan végeztek velük, bár fölösleges volt. Tudták, pár perc múlva több tucat fegyveres fog megjelenni előttük. Ők mégis képesek voltak akár a halálba is elmenni. Egy félreértés okán.* |
Épp üdvözlő beszédébe akart kezdeni, amikor is megérezte a másik négy elf közeledését, akik nem akármilyen elfek voltak.
~ Claurnir vagyok, mi dolgotok erre? ~ kérdezte gondolatban Rhamurtilt, közben azért mégis belekezdett a beszédbe.
- Mint már mindannyian tudhatjátok, egy új társat ünneplünk eme szép délutánon, ki a valák szeretetét élvezhette, így került hozzánk. Köszöntsük hát békés ünnepléssel Nero tünde érkezését - mondta mosolyogva, majd körülnézett a népen, kik hasonló vidámsággal fogadták az eseményt. |
*Az erdőben hirtelen nagy zúgolódás támadt. A fákról elrepültek a madarak. A bozótból egy kissebb csapat lépett elő. Sietős volt a dolguk. 4-en lehettek. Az erdei elfek sötétebb rokonai. Kimerültek voltak. Már régóta meneteltek, mégsem látszottak rajtuk a fáradság jelei. Valahová mentek. Konkrét céljuk volt. Megközelítették az egyetlen települést ami a közelükben volt.* |
*Megáll a tömeggel szembe és várja, hogy mi fog történni* |
Egy óra múlva már igen nagy tömeg kerekedett a Fő tónak nevezett vízesésnél és nemsoká meg is érkezett Claurnir, mellette Idhreniellel ki a többi tündéhez hasonlóan, kiöltözött a fontos alkalomra.
A szokásos barnás vöröses ruháját, mely az erdőben jó álcaként szolgált, egy pasztel zöld lenge ruhára váltotta, ami mégis elegáns volt, hisz bő ujjait és alját ezüst minták borították. Nyakában szintén egyszerű medál lógott, mely ezüstből készült, ahogyan fejdísze is, és mindkettő közepét egy zöld drágakő ékesítette. |
*Besétál a házba és lerakja fegyvereit majd kisétál az említett vízeséshez* |
- Apámmal szintén hazamegyünk, de egy óra múlva légy a vízesésnél, minden új társunkat megünnepeljük - mondta Idhreniel mosolyogva, majd követte Claurnirt.
Addig Gwendir Nerora pillantott, és talán még szélesebben elmosolyodott.
- Persze, gyere csak utánam - indult el egy teljesen másik irányba, mint Claurnir vára. - A házad nem messze van az említett vízeséstől, ami tulajdonképpen nem is az, de ez most nem lényeges. Szerintem szeretni fogod, és csupán csak egy szomszédod lesz, egy kis család, csupán egy gyermekük van - magyarázta, és nem később néhány perccel már meg is érkeztek a házhoz, ami fából volt. - Bátorkodtunk pár ruhát ajándékozni számodra, bent találod a hálódban és élelem is van bőven. Nos akkor, ha bármire szükséged van, ahogy vezetőnk mondta, keress nyugodtan, egy ösvénnyel arrébb lakom - mondta, majd hirtelen el is tűnt. |
-Gwendir megmutatnád az otthonom?*nézett a fiúra* |
- Engem Claurnirnak hívnak, népünk vezetője vagyok, bár Idhreniel bizonyára már említette. Gyere beljebb, nézz körül, ismerkedj a várossal és az itt lakókkal, de ha gondolod Gwendir megmutatja neked az otthonod, amit addig igyekeztünk kiválasztani, míg útban voltatok idefelé - mondta, miközben a mellette álló szőke hajú fiúra mutatott, ki mosolyogva várta a választ. - Gwendir amúgy népünk egyik kimagasló tagja, a legsegítőkészebb közülünk, ha bármire szükséged van, őt keresd - magyarázta Claurnir, miközben elindult a legkiemelkedőbb épület felé, amely egy apró várra hasonlított. |
*Viszonozza az ölelést*-Köszönöm, a nevem Nero |
Claurnir előlép, és megáll a két érkező előtt. Arca komolyságot sugal, mégis hirtelen elmosolyodik, bizonyára észrevette Neron a változást, amiről tudta, hogy csak is egy vala tehette.
- Légy üdvözölve az Erdei elfek otthonában ifjú tünde, remélem nem bánod meg döntésedet, ami évezredek óta a legnagyobb kiváltságnak mondhatok - lépett közelebb Nerohoz, majd megölelte üdvözlet képpen. |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
