|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise:*megilletődve álltam, miközben Riola és Luc igyekeztek széppé varázsolin, és valóban sikerült is nekik. Nagyon jól esett mikor Lucas azt mondta csodaszép lettem...nagyon hálás vagyok neki mindazért ami velem történt...nem is tudom hogyan fogom neki megköszönni...óvatosan viszonoztam a csókot, nehogy kárbamenjen a sok munka. Rengeteget vesződtek velem, ugyhogy csak nyugi...Aztán hagytam, hogy Luc is felöltözhessen, ugyhogy amíg ő készülődik leültem az ágy szélére és gondolkodtam. Eszembe jutott valami...valami amit már el kellett volna mondanom neki, de azt hiszem jobb kivárni a legalkalmasabb pillanatot ezzel. Szemeim egyfolytában csillogtak és nem tudtam abbahagyni a mosolygást...nem is tudom mi van velem ma..*
Landria: -Na peersze...ilyen ruhában menjek egy számodra oly fontos eseményre, még csak az kéne!*mondtam kuncogva*-Azt hiszem át is öltözök, de ígérem most nem fogok olyan sokáig vacakolódni. A ruhát amit legutóbb vettünk úgyis mindig a szekrényben tartom, hogy kéznél legyen. Azzal nem kell sokat vesződnöm, csak ugye a többi...*gondolkodtam el...a hajamat is meg kéne csinálni, meg valami szép smink is kéne...de o.O a duma helyett inkább neki kéne látni...be is zárkóztam a fürdőszobába, ismét:P* |
Lucas: - Te csinálod a haját, én öltöztetem*néztem Riolára cinkosan mosolyogva, ő rögtön neki is esett. Göndörítgette, teletűzködte tűkkel, mindent csinált vele amit csak el lehet képzelni. Vártam a végeredményt, közben takarosan belegyömöszöltem Alot a ruhába, egy határozott mozdulattal összerántottam a fűzőt is a hátán, talán túl erősre sikeredett, de levegőt már úgy sem kell kapnia:P Lassan Riola is kész lett, gyönyörű hajkölteményt varázsolt Alora. Meseszép lett. Elégedetten néztünk végig Alon, már majdnem kész állapotában, talán egy kis sminkigazítás elkélne még, mégiscsak egy bálba megyünk. Aztán Riola az órájára pillantott és elviharzott, még a fiúkat is gatyába akarta rázni, legalábbis ezt vette a fejébe xD* - Csodaszép lettél...mármint szebb mint voltál, már ha ilyen lehetséges*mondtam mosolyogva s lágyan megcsókoltam Alot, óvatosan magamhoz húztam, de nem akartam semmit elrontani a harci díszén. Nekem is el ideje lenne öltözködnöm*
Masaharu: *sokáig csókolgattam még Landria ajkait, majd mosolyogva bólintottam egyet* Készüljünk akkor, bár szerintem nem kell sokat, legalábbis nekem nem, csak átöltözök, de ahogy téged ismerlek még órákba telik míg kicsinosítod magad, pedig ígyis teljesen jó vagy*koppintottam viccesen Landria orrára:P* |
Aloise:- Hát...azt megköszönném*néztem Roilára, aztán Lucasra és az arckifejezését látva nem tudtam megállni nevetés nélkül*-A hajamat segíthetnél megcsinálni, ugyanis igencsak kócos lett....és nem tudom mit is kezdjek vele. Nem nagyon szoktam bálókba járni...és ott illik szépnek lenni..*mondtam elmélázva, közben a ruhámat próbáltam rendesen felvenni több-kevesebb sikerrel*
Landria:-Tudom, tudom és nem akarok semmit elsietni, csak szeretném ha ennek a picinek méltó anyja lennék..*kicsit elszomorodtam, mert eszembe jutott a kislányom...de igyekeztem elhessegetni a szomorú gondolatokat, most a boldogságom sokkal fontosabb..*-Azt hiszem erre a nagy örömre el is kezdhetnénk készülődni, nem? Végülis nyakunkon az esti koncert...szeretném ha ott is minden jól sikerülne, bár én így is büszke vagyok Rád drágám..*mondtam kedvesen és Masaharuhoz bújtam, egy apró csókot leheltem ajkára* |
Lucas: - Segítsek valamiben? A hugomat sokáig én öltöztettem régen, meg a haját se tudta megcsinálni*mondtam halványan mosolyogva, visszaemlékezve hugomra, de gyorsan el is tereltem a szomorú emlékekről a figyelmem. Alohoz mentem s válla felett átkukkantva néztem, amit ő néz és csinál. Aztán elkezdtem a hajam fésülgetni, ekkora sörényt időbe telik kifésülni x) Aztán az ajtó hirtelen kinyílt, mintha berúgta volna valaki...ki más, mint Riola állt ott, teljes harcidíszben* Alo, segítsek valamit?*nézett rá villogó szemekkel egyik kezében fésűt, másikban egy szempillaspirált tartva. Számomra ijesztő látvány volt, meg is hátráltam xD*
Masaharu: - Hohohó...még van 9 hónapunk Kicsim...*mondtam nevetve* Ráérünk még mindennel, majd holnap elmegyünk orvoshoz, aztán szépen lassan mindent elintézünk, ahogy kell*mondtam mosolyogva, már van tapasztalatom a terhesség eleji orvoshozjárásban...egy kis tapasztalatom van, igen, ha még emlékszem hol van a nőgyógyászat o.O* |
Aloise: -Redben van, ahogy akarod. Úgyis sokáig tart mire elkészülök...*mondtam kuncogva* -Ennyi szépség közül elég nehéz lesz kiválasztani, mit is szeretnék felvenni...*jobbnak láttam ha azonnal nekilátok a ruhák felpróbálásához, mert tényleg nehéz eset vagyok ilyen téren:P Igaziból minden ruha tetszik, de én mégis a feketét vettem fel először...azt találtam a legszebbnek. A fiókokban kotorásztam az ékszerek között, egyszóval elvoltam a saját kis ládás világomban xD Valahogy úgy nézhetek ki, mint egy kisgyerek karácsonykor, aki az ajándékát bontogatja...Mivel a számomra legszebb ékszerek kék színűek voltak, úgy döntöttem inkább a kék ruhát veszem fel...nem tudom mennyi ideig szórakoztam ezzel, de még a hajam sem volt kész....lehet hogy még így sem érünk oda időben :P*
Landria: -Ha fiú lesz, biztosan olyan lesz, mint Te. *mosolyogtam és kedvesem arcát cirógattam*-Jaj, most úgy érzem alig bírom kivárni, hogy megszülessen...pedig még rengeteg dolgon kell átesnünk, mire megszületik. Először is el kéne mennem egy orvoshoz, aztán ki kellene találnunk mi is legyen a neve, aztán ha már tudjuk a pici nemét ruhákat is vehetnénk neki....jaj én most teljesen bezyongtam*nevettem el magam*-De legelőször talán felhívhatnám a legjobb barátnőmet...talán örülne ha tudná mennyire boldog vagyok most...vagy még várjak amíg biztos leszek a dologban?*néztem elgondolkodva Masaharura* |
Lucas: - Ugyan, nincs mit...*mondtam mosolyogva és Alo derekát simogattam* Vedd ezt úgy ...hogy is mondjam...beloptad magad a fagyos szívembe*mondtam szemeibe nézve, próbáltam olvasni a gondolataiban, hogy mire gondol, valóban örül e ennek, de nem tudtam. A vér összeköt minket s megakadájozza, hogy a fejébe másszak, bár talán ez nem is baj*- De el kellene kezdenünk készülődni...a bál csak sötétedéskor kezdődik, de jobb ottlenni előbb, még a nagy zsibaj előtt meg szeretnék keresni egy két embert...*mondtam elgondolkodva, a szekrényemre akasztott szmokingomra pillantottam*
Masaharu: - Én is boldog vagyok, jobban mint eddig bármikor...azthiszem, az esti koncerten eléggé vissza kell magam fogni, hogy ne vigyorogjak és öleljek meg mindenkit örömömben*mondtam kuncogva, saját érzelgősségemen mulattam.* - Gondolni sem mertem eddig, hogy ilyen karácsonyi ajándékot kapok tőled...egy kis rosszcsont kölyköt...elvileg a mi vérünk, biztos egy kis ördög lesz*mondtam mosolyogva és letörölgettem Landria arcáról a könnyeket* |
Aloise:*meglepetésemben sokáig nem is tudtam megszólalni, csak az ajándékaimban gyönyörködtem*-De....de mégis, ezt a rengeteg mindent miért kapom?*kérdeztem csillogó szemekkel, mosolyogva. El sem tudom mondani mennyire örültem. Nemcsak az ajándékoknak, hanem hogy Lucas ilyen figyelmes, és gondolt rám. Igazság szerint még szinte soha senki nem ajándékozott meg...vagy ha igen azt is azért mert muszálynak érezte és nem magam miatt. Kicsit meg is hatódtam, nem tudtam hova tenni a történteket, csak azt érzem, hogy felhőtlenül boldog vagyok.*-Nem is tudom mit mondjak....Köszönöm. Annyira kedves tőled....*néztem Luc szemeibe, aztán leültem mellé az ágyra, megsimogattam az arcát és hozzábújtam. Annyira jó érzés volt, hogy van végre valakim...valaki akit talán még szerethetnék is*-Köszönöm...
Landria: -Nem is tudod mennyire boldog vagyok....*mondtam szipogva* -Igaz megváltozik az egész életünk és...bevallom kicsit félek is*pirultam el*-De ennél nagyobb ajándékot azt hiszem nem is kaphattam volna.....mert szeretlek*pirultam el mégjobban és Masaharu szemeibe néztem.Láttam, hogy mennyire boldog és ennél jobb dolgot el sem tudok képzelni...úgy érzem mostmár igazán boldogok leszünk mi ketten...együtt* |
Lucas: *Nem szóltam egy szót sem, nem akartam lelőni a poént, kimásztam az ágyból és énis odamentem, akár csak Alo. Leguggoltam a dobozkához és résnyire kinyitottam, direkt, hogy csak én lássak bele:P* Nos, azthiszem, ezek nem nekem jöttek... már azt hittem nem érkeznek meg időben*mondtam elmosolyodva és felemeltem az igencsak súlyos ládikát és bevittem a szobába* A másikban ruhák vannak, 4 ruha. Egy vörös, egy fekete, egy mélykék és egy fehér. Nem tudtam mi a kedvenc színed és 4 teljesen külömböző színű és szabású ruhát hozattam, remélem valamelyik tetszeni fog*mondtam kedvesen mosolyogva s az asztalkámra tettem közben a ládikát. A telejét felnyitottam. A legfelső részében gyűrűk hada pihent, rengeteg, arany és ezüst gyűrűk, gyémánttal, smaragddal, zafírral és még sok más ékkővel díszítve, ezek is sok féle stílusban pomoáztak. Volt még 3 nagyobb fiókja a ládikának, ezeket kihuzogattam. A legfelsőben 3 nyakék volt, alatta 3 karperec, a legalsóban pedig 3 dísztű. A dísztűk tértek csak el többi ékszer változatosságától abban, hogy egy azon különös jelet formálták meg, csupán más-más színben és más-más ékkövekkel díszítve* Mivel nem ismerlek még eléggé ahoz, hogy valami személyessel lepjelek meg, gondoltam az estének is kedvezően ajándékozok...ez itt mind a tiéd kislány*mondtam őszintén mosolyogva és leültem az ágyra. Mindig is szerettem adni másoknak, Alo pedig már igazán belopta magát a szívembe, így megérdemli ezt a nem túl csekély ajándékcsomagot.*
Masaharu: *a hír hallatára egyszerűen ledermedtem, olyan mosoly ült ki arcomra, mint még talán soha, egy igazi szívből jövő mosoly. Örültem, magam sem tudom miért, de talán mindennél jobban örültem most ennek. Talán ösztönösen. Pár óráknak tűnő pillanat után hiperaktívként ugrottam fel és öleltem magamhoz Landriát. Szorosan húztam magamhoz, már az én szemeimből is könnyek csordogáltak, örömkönnyek. Nem tudtam megszólalni, nem is tudom mit kellett volna mondanom, elég egyértelműnek találom a reakciómat. Már csak azon imátkoztam(pedig sosem hittem semmi féle istenben), hogy ne akarja elvetetni a porontyot...* |
Aloise: *figyelmesen hallgattam végig Lucast, olyan voltam mint egy diák,aki tanulni akar és mindent tudni. Mikor kopotattak, kíváncsian meredtem az ajtó felé és igencsak meglepődtem a láda láttán.*-Azta....ezt meg ki küldte?*kérdeztem csodálkozva és az ajtóhoz mentem. Izgatottan tördeltem a kezeimet, szerettem volna kinyitni a csomagot, de nem mertem. Kérlelve néztem Luc szemeibe, remélve, hogy együtt mihamarabb megnézzük mit is kapott....hiába a kíváncsiságomnak nehéz ellenállni:P*
Landria: *végre....meg van a teszt...de valahogy nem merem megézni, pedig muszály lenne. Nagy nehezen megnéztem....az eredmény láttán nem is tudom hogy sírjak-e vagy nevessek...és hogy is mondjam meg Masaharunak....ugyanis igaza volt...kisbabánk lesz. A szivem majd kiugrik a helyéről örömömben....de félelmemben is. Nagy nehezen kinyitottam a fürdőszoba ajtaját és kedvesemre néztem. Szememből könnyek csorogtak...és alig tudtam megszólalni..*-Édesem....azt hiszem ideje lesz kibővítenünk a szobánkat, ugyanis hamarosan eggyel többen lakunk majd benne...*mondtam mosolyogva, vártam Mas reakcióját...nem tudom mit fog szólni. Csak álltam és vártam, kezemben a tesztet szorongatva...* |
Lucas: Persze, hogy elkisérhetsz...el is kell kisérned, hogy tanulj, hogy megtanuld becserkészni az áldozatot, hogy megtanuld mikor kell abbahagyni...meg kell tanulnod megérteni a szív szavait, az apró lüktetések jelentését, abból tudhatod, mikor kell abbahagynod ahoz, hogy élvemaradjon az áldozat, vagy mikor kell abbahagynod ahoz, hogy éppen át tudd őt változtatni, vagy ahoz, hogy te magad ne hallj vele együtt az utolsó csepp vér miatt...*magyaráztam magasztosan, de nagy beszédemet kopogás zavarta meg* Gyere be!*szoltam, de nem jött senki, csak lassan nyikorogva kinyílt az ajtó, egy ládika volt a küszöbön, a földre pedig egy műanyag ruhatartó volt fektetve, láthatóan teletömötten*
Masaharu: *egyszerűen nem bírtam egyedül gondolkodni az üres földszinten, őrjítő volt minden tudatlanságban töltött percem. Inkább felmentem az emeletre, láttam, hogy a szobában Landria rendesen szétpakolt mindent, de nem izgatott túlságosan. Bezuhantam az ágyba és a fürdőszoba zárt ajtaját bámultam, szinte biztos voltam benne, miért zárkózott be Landria....* |
Aloise: *viszonoztam Lucas csókját, aztán mosolyogva megsimogattam az arcát*- És vadászni ugye elkísérhetlek? Annyira kíváncsi vagyok rá, hogy milyen is az....mert könyvekből elég unalmas értesülni róla..élőben biztosan izgalmasabb lehet*mondtam felcsillanó szemekkel és kissé álmodozva nyúltam el a hatalmas ágyon*
Landria: *nagy nehezen megtaláltam a tesztet az egyik bőröndöm legalján. Aztán bezárkóztam a fürdőszobába, hogy megcsináltam. Csak 10 percet kell várni az eredményre, de egy örökkévalóságnak tünt, ahogy ültem a kád szélén és vártam....és vártam...és vártam...közben rengeteg mindenen gondolkoztam, mert ha most kisbabánk lesz, az egész életünk fenekestől felfordul. És abban sem vagyok biztos, hogy szeretnénk ezt a picit....hjaj csak már lenne meg ez a fránya teszt, megnyugodhatnék végre...* |
Lucas: *ajkamat elemeltem a sebtől majd lenyaltam róla a vért, már heggedt is össze Alo bőre* Megoldom, csak mostanában sűrű volt a program...holnaptól sűrűbben fogunk vadászni járni...*mondtam majd felemelkedtem és megcsókoltam Alot, ajkaim még mindig kissé véresek voltak*
Masaharu: - Mert jobb, ha én mondom el neki, mint hogy ha magától jön rá..amúgyis, bemutatlak, és majd pár hét, vagy hónap múlva mondjuk el neki...remélhetőleg addig nem jön rá. Apám eléggé...különleges...*mondtam az asztalon könyökölve, majd mikor Landria elment visszacuccoltam a kanapéra. Közben Cartine is felhívott, hogy mikorra kell odaérnem és pontosan hova is menjek. Elmondta nagyjából a programot is, egyeztettünk pár dolgot, de még ezek sem tudták elterelni a gondolataimat a gyerek gondolatáról. Egyszer már voltam apa, vagyis majdnem az lettem. Lilithel voltam, mikor terhes lett...akkor sem akartam, hogy elvetesse, de túl fiatalok voltunk, ő így gondolta, ezért titokban elment abortuszra...remélem Landria nem süti el ezt a kártyát, mert megőrülök, az tuti...* |
Aloise: *hagytam, hogy igyon, amennyit csak akar. Tudja, hogy mit csinál, végülis a teremtőm...csak egy idő után kezdett zsibbadni, majd fájni a karom, de nem szóltam egy árva szót sem, csak csendben felszisszentem*-Talán többször kellene vadászni járnod...nem szeretném, ha rám fecsérelnéd az időt, és emiatt rosszul lennél...*mondtam komolyan*
Landria: *nem akartam válaszolni a kérdésre....ez az egész kisbaba dolog túl hirtelen jött nekem, azt sem tudom, mit kezdjek a helyzettel. Elvettem a kezem az arcom elől és kedvesemre néztem*-De ez most elég hülyén jön ki...az apád azt fogja hinni, hogy csak azért mutatsz be neki, mert terhes vagyok...de egyáltalán minek ezt neki megmondani? A Mi kisbabánk lesz...HA lesz...nem az övé. Na mindegy....nekem most gondolkodnom kell, majd szólj ha indulunk a koncertre...*mondtam halkan, majd felcaplattam a szobába és a cuccaim közt kezdtem kotorászni. Úgy rémlik, hogy van valahol egy teszt végszükség esetére...meg kell csinálnom, muszáj hogy tudjam az igazságot...* |
Lucas: - Nem az alvással van a gond, hanem azzal, hogy 3 napja ettem utoljára, közben te is többször lecsapoltál engem...*mondtam még mindig fejemet fogva, majd eldőltem az ágyon. Alo keze után nyúltam, már fekve. Csuklóját kérdezés nélkül húztam a számhoz, majd szemeibe néztem egy pillanatra s óvatosan felsértettem fogaimmal a bőrét, átvágva kicsit ereit, jó pár kortyot ittam, vártam, vajon mikor állít le Alo. Tudtam, mikor kell leállnom, ha nem állít le leállok magamtól...de már az ájulás szélén vagyok, nem bírom vér nélkül...*
Masaharu: - Én is gyilkos vagyok...elfelejtetted?*néztem fel Landriara komoly tekintettel, majd újra a telefonomra, ami éppen csipogott egyet* Ahogy sejtettem...apám a városban van, este be is néz...egy évben egyszer*motyogtam számat huzogatva* A gyereket pedig megoldjuk....nem vetetheted el, az én gyerekem, a te gyereked, a MI gyerekünk...felneveljük ha terhes vagy...rendben?*mosolyodtam el, a hangom már kezdett egyre kedvesebb lenni ismét* |
Aloise: *bementem Lucashoz és leültem mellé*-Minden rendben van?*néztem rá kicsit aggódva*-Talán jobb lenne ha aludnál egy kicsit, végülis elég régóta fennt vagyunk már, biztosan el vagy fáradva..*mondtam neki kedvesen, megpusziltam az arcát, aztán becsuktam az ajtót és elhúztam a függönyöket, hogy ne juthasson be a fény. Majd ismét az ágyra heveredtem és gazdámra meredtem, mosolyogtam ahogy mindig*
Landria: -9 hónap?! Te jó ég....én nem bírom azt ki mégegyszer...és légy őszinte, milyen anyja lennék egy kicsinek?*mondtam szomorúan sóhajtva*-Nem is mernék hozzá érni, nehogy kárt tegyek benne, anélkül meg hogyan viselhetném gondját.....jaj ettől tartottam már kezdettől fogva...*tenyeremmel eltakartam a arcomat*-Ne hívd fel az apukádat...nem kell....előbb még elmegyek orvoshoz, aztán majd akkor ráérünk gondolkodni, hogy mi legyen vele...vagyis velünk...mert gondolom egy gyerekgyilkossal nem akarsz egy fedél alatt élni....hiába is szeretném, nem tudnám felnevelni a gyerekünket...*mondtam elhaló hangon, és küzködtem, nehogy elsírjam magam..* |
Lucas: - Kimenni?*néztem fel elgondolkodva* Nem is tudom...*nyújtózkodtam párat majd felálltam* Na jó...*mondtam elmosolyodva és odamentem Alo mellé, háta mögül öleltem meg, szívtam párat a friss levegőből, de köhögni kezdtem tőle xD* Na, öreg vagyok én már a levegőhöz*köhögtem tovább* túlságosan elszokott a halott kis tüdőm az oxigéntől, a véremről nem is beszélve....*nyöszörögtem majd visszamentem és leültem az ágy szélére* Szörnyen kimerült vagyok...*fogtam fejemet*
Masaharu: *vettem egy nagy levegőt, majd a telefonomat az asztalra raktam és írtam egy gyors smst* Akkor elkezdem apámat puhítani, hogy szokja meg a gondolatot, lehetséges, hogy nemsokára nagyapa lesz....*mondtam a telefonom bámulva, nem is tudom mitt kéne még mondanom, totál lefagytam* - Én...nem félek attól, hogy apa leszek, nem riaszt meg a dolog gondolata...de még mind2en fel kell hogy készüljünk rá, egy gyerek...nagy feladat végülis, nem?*néztem rá komolyan és elgondolkodva* 9 hónap meg hosszú idő, nemde?*mosolyodtam el halványan* |
Aloise: -Te nem akarsz kijönni?*kérdeztem kedvesen és kiléptem az erkélyre. Olyan csodálatos idő volt, már az idejét sem tudom mikor meredtem el így a természetben. Az égen futó felhőket néztem, amik néha-néha eltakarták a Napot*-Igazán szép idő van....nem is értem miért ítéltettünk arra, hogy a sötétben éljünk..*suttogtam kicsit szomorúan magam elé, aztán bekukkantottam a szobába, Luc még mindig a fogaival volt elfoglalva. Egy ideig figyeltem őt, olyan aranyos volt most...de azért nem akartam olyen feltűnően nézni, ugyhogy inkább leültem az erkélyen és tovább nézelődtem....igazság szerint semmi szokatlan nem volt a környezetemben, de mégis...mindent élesebben láttam és hallottam és ez olyan jó érzéssel töltött el, hogy nem akartam szabadulni tőle..*
Landria:*hatalmas szemekkel meredtem Masaharura és teljesen elsápadtam*-Izé...öö..*makogtam*-Nem, nem az lehetetlen...szedem azokat a bogyókat és különben is...nekem...nem lehet gyerekem...még csak az kéne...á...biztosan csak valami hormonzavar vagy ilyesmi..*magam elé bámultam és számolni kezdtem...basszus el is felejtettem erre figyelni...már 3 hete késik a "dolog" , lehet hogy tényleg baj van. Sokáig nem is szóltam egy szót sem, csak néztem magam elé és sápadságom lassan pirulni kezdett és rákvörös lettem*-Masaharu....*nyögtem alig halhatóan*-Mi van, ha tényleg terhes vagyok?*néztem rá félve* |
Lucas: Ezek csak egyfajta örökletes, velem született dolgok, jelzik, hogy nemes vagyok. Ilyen nincs az olyan egyszerű vámpíroknak mint például te. De talán ha öreg leszel talán lehetnek neked is, mivel nemes gyermeke vagy...azthiszem igen, lehetnek neked is...amúgy harapásnál hasznosak, gyorsabb és könnyebb vele a munka...*mondtam az ágyon forgolódva* Kimehetsz az erkéjre, ha nagyon akarsz...*mondtam elmosolyodva, lassan kinyitódott Alo előtt az erkéjajtó, a lágy szellő befújt a szobába, megmozgatta a függönyöket*
Masaharu: - Te....ugye nem vagy terhes? Mert nem tudom elképzelni, hogy tudsz ennyit enni*néztem kidülledt szemekkel Landriara, az én sütirészemet is megette o.O majdnem kétszer annyit evett mint én* |
Aloise: -Nem még nem...*ültem le mellé az ágyra. Igaziból nem tudom mit is kellene mondanom az új fogaira:P, egy ideig néztem őket aztán az ablakhoz mentem, elhúztam a függönyt és kikukucskáltam. A Nap még mindig fényesen világított egy kis ideig nem is láttam miatta, aztán a tájat figyeltem. Igazság szerint vágyok rá, hogy kimehessek a kastélyból, de nem hiszem, hogy Luc díjazná az ötletet. Csak sóvárogva meredtem kifelé, néha vágyakozva felsóhajtottam*-És mire jók ezek a plusz fogak?*kérdeztem halkan*
Landria:-Neked is*mondtam kedvesen, aztán nekiláttam az evésnek. Én sem siettem túlságosan, de szép lassan minden elfogyott a tányéromról, sőt, az összes süteményt is sikerült elpusztítanom:P Elégedetten töröltem meg a szám szélét és a romokra meredtem*-Hát....ez finom volt.*mosolyodtam el. Nem is értem hogy bírok ennyit enni...pedig nem nagyon szoktam o.O*-De nyugi legközelebb nem fogok ilyen flancos helyről rendelni, majd inkább főzök valamit, feltéve ha nem felejtünk el bevásárolni. Bár néha szerintem ez is felesleges hiszen alig vagyunk itthon...*mondtam elmerengve* |
Lucas: Az ösztöneid majd segítenek, és ha valami gubanc akadna majd én közbelépek...és majd ha nagyon éhes leszel, az első vadászatodon. Ma este kaphatsz a véradóktól, a harapásfüggőktől egy kis friss vért...ők emberek, akik élvezetet lelnek a harapásunkban, függővé válltak...nem perverzek, bárki függővé válik, ha 2nél többször harapja meg vámpír...*mondtam már a szobába érve és újra lepuffantam az ágyra és elfeküdtem:P Unatkozva két kis hegyes fogamat kezdtem nyalogatni,az egyik pillanatban még kettő tűnt fel, egy-egy jobb és bal oldalon is a szemfogaim mellett.* Mutattam már őket?*mutattam egyik ujjammal at "új", vagyis Alo szemeinek új fogakra*
Masaharu: - Jólvanna, végülis van rá bőven pénzem, akár minden nap is ehetnénk ilyen kaját, de sóher vagyok*vallottam meg vállatvonva majd leültem* Jóétvágyat*mondtam pislogva, szemügyre vettem a kaját majd nekiláttam, szépen lassan ettem. Nem volt energiám gyorsan enni, tényleg régen ettem már o.O* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
