|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.29. 13:14 - |
*sétálgat*
- találni kéne egy démont akit ismét legyőzhetek - |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
-Békével jöttem én is tünde vagyok*húzta el haját füle elől* |
Gyorsaságuknak köszönhetően, pár perc alatt meg is érkeznek.
A hatalmas kő kaput két szőkés barna hajú tünde védi, és mikor meglátják az idegent, megfeszítik íjjaikat, attól függetlenül, hogy Nero jobbján vezetőjük lánya áll. |
*Követi Idhrenielt*-Rendben biztos remek tanár leszel*mosolyogta* |
- Kövess és megtudod. Sohasem szabad elárulni, sem beszédben, sem gondolatban - suttogta komolyabban, majd elindult a város felé, persze gyors tempójában, de tudta, hogy Nero könnyedén fogja tartani az iramot. - Majd megtanítok neked pár gyógymódot a Nagy fa körüli mérgező bokrokhoz, bár mint láthatod, ezek még nagyon messze vannak az élőhelyünktől - mondta mosolyogva. |
-Rendben*Feláll*-Hol van a városotok?*nézett kérdően a lányra* |
- Akkor hát csatlakozz népünkhöz, gyere, elviszlek az Erdei tündék városába - mondta vidáman, egyben készségesen. Tudta, hogy bár még nem bizalmas embere a népnek, sem az apjának, úgyis elfogadják, hisz nem más támasztotta fel, mint egy vala. |
-Úgy látszik az lettem*mosolyogta de még mindíg a földön feküdt* |
Kicsit összehúzza szemeit, úgy méregeti Nero arcát, majd leesik neki a különbség. Nero fülei olyanok, akár az övéi.
- Csak nem tünde lettél? - kérdezte meglepetten, bár örült neki, most mindennél jobban. |
*Kinyitja a szemét de nem szól semmi inkább végigsimí ball kezével Idhreniel arcán* |
- Nemes szíved ismét jó útra vezetett, nem bánom meg feltámasztásod, ám mielőtt visszatérnél az életbe, tudnod kell pár dologról. Halhatatlanságot nyertél, mit csak erőszakkal, vagy életkedved végeszakadtával veszíthetsz el, vagyis csak ezen feltételek mellett kerülhetsz a túlvilágra. Sem betegség, sem fertőzés sem más ehhez hasonlatos dolog nem vethet véget életednek. Képességeid majd megtapasztalod, ám ne számíts többre, mint amire egy erdei elf képes, hisz te is ezennel ezt a fajt képviseled.
Becsüld meg szerencséd, és válj igaz tündévé, akiről majdan a könyvek is írnak - mondta kedves hangon, majd Nero teste a földre ereszkedett és a fény is eltűnt.
Idhreniellel nem történt semmi, ugyanis elf létére az efféle dolgok nem hatottak, így csupán a különleges esemény keltette fel az érdeklődését. Bár azt tudta, hogy a furcsa dologban egy vala keze lehetett. |
*Előbújtam rejtekemből*-Ejnye...Nagyon óvatlan vagy...Ráfújtam Idhrenielre...*Lerogyott a földre én pedig végleg eltűntem...Végül is teljesítettem a küldetésem.Indrheniel hallotta a hangomat a fejébe...~az óvatlanság okozza a halálod...Máskor jobb lesz vigyáázni~ |
-Tündeként, hogy Idhreniel mellett lehessek és megvédhessem őt bármi áron |
jav.: hallhatott hallgatott helyett/ |
Megérezte, hogy a gonosz eltűnt, legalábbis távolabb otthonuktól, így hát útra kelt.
Gyors, kecses mozgással száguldott Nero felé, ám egy bizonyos távolságot elérve, világossá vált számára, hogy az meghalt.
Mikor megérkezett hozzá, letérdelt mellé, és halvány mosollyal figyelte a másik rezdületlen arcát.
- Hát magához ragadt a természet... - suttogta kissé bánatosan, amiért nem volt akaratosabb az apjával. Még meg is menthette volna. - A valák segítsék utadat a túlvilágon - mondta sóhajtva, ám ekkor valami rendkívüli történt. Hatalmas fényár kíséretében Nero a levegőbe emelkedett, és egy női hang szólalt meg, testtől függetlenül.
- Nero, két faj közös pontja, fájdalmat és lelkiismeretfurdalást okoztál egy tündének, mégis megadom a lehetőséget az életre, hogy jóvá tedd hibáidat, ám döntés elé kell állítsalak. Életedet emberként, démonként, vagy a tündék halhatatlanságában akarod tovább folytatni? - kérdezte az ismeretlen női hang, melyet Idhreniel nem hallgatott. |
*Élettelenül omlik a földre elejtve kardját* |
*A fiú előtt felfedtem magam és vészlyóslóan közeledtem felé.Megcsókoltam és így még több mérget juttattam a szervezetébe.Nem tudott semmit tenni.Csak vonaglott a földön.Amikor elengedtem már nem mozdult.Elmosolyodtam.~Milyen különös szerzet...Óhh nincs már sok.Egy búcsúcsókot leheltem a homlokára majd kuncogva eltűntem az erdő sűrűjében* |
*Elmosolyodik értette, hogy miért nem érkezik segítség*-Meg fogom védeni a várost...*előrántja a kardját kétszer elforgatja a fegyver markolatát és a pengén mind a kétszer lángok futnak végig* |
Előtte is érezte, hogy Nero bajban van, ám az ordítás mindent megmagyarázott. Ugyan messziről jött, kiváló hallásának köszönhetően oly tisztán hallotta, mintha mellette kiáltotta volna el magát.
Épp indulni akart, ám atyja akadályozta útját.
- De Apám, bajban van, segítenem kell, te is jól tudod, hogy nekünk nem gond egy gyógyítás - mondta aggódva, ám Claurnir megrázta fejét.
- Idhreniel, ha innen most elmész, könnyen a lappangó gonosz martalékává lehetsz, egy félig ember, félig démon élete nem ér ennyit. Másrészről jól tudod, hogy nem szívesen látok errefelé idegeneket, és ez a lény kivívta haragomat azzal, hogy nemrég elakart jutni hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy lebecsülte népünket - hunyta le szemét egy pillanatra a vezér. |
*Látása kezdett elhomályosodni érezte, hogy már nem bírja sokáig ezért felordított*-Idhreniel! |
Méltóságteljesen lépett elő az egyik fa árnyékából, sötétzöld haját csillámlóvá tette a korai napfény, mely betöltötte az Erdei tündék városát.
Kimért lépteivel közeledett Idhrenielhez, majd megfogta lánya vállát, és mély, bölcs hangján megszólalt.
- Évszázadok sem voltak elegek, hogy ráleljenek városunkra, de egy évezred, - sóhajtotta - bizony sok idő, drága lányom. Talán eljött a tündék ideje, eljött a pillanat, mikor kicsiny népünk visszatér az elérhetetlenbe, és majd talán egykor ismét visszajövünk beragyogni ezt az elhalt világot. A Földön már kevés elf van, ne hagyjuk teljesen elveszni fajunkat - mondta békés hangon, mosolygós arccal.
Idhreniel egy pillanatra hitetlenül nézett atyjára, ám végül elmosolyodott, és bólintásával jelezte, hasonlóan gondolja. |
[1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
