|
Témaindító hozzászólás
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Istenem...- fogta fejét, majd kiment a szobából, és a konyhában készített magának egy erős kávét, aztán beült a nappaliba, és a majdnem fekete löttyöt kortyolgatva, a mai újságot olvasta. |
- Mármint abból hogy elkések suliból, vagy hogy vele alszok? *elvigyorodik* - A késésről annyit hogy honnan tudhattam volna hogy nincs ébresztőórája? Az alvásról, persze apa, nem fog előfordulni többet. * kisurran a szobából* |
mi? megrontani? én nem... egyáltalán... *habogja zavartan, piros arccal* nem fordul elő többet *nyögi végül. aztán észbe kap.* már el is késtem! Hiro tényleg megnyuvaszt! sajnálom, de most mennem kell *kiáltja és kirohan az ajtón, Ichigoval és a melóstanyójával karöltve* |
-Ha nem is történt semmi, akkor sem szeretném, ha ebből rendszer lenne... |
*szaporán bólogat. nem akarja hogy Mashim egharagudjon rá és a lányra.* |
-Khöm... Kedves lányom, 15 évesen azért ezt nem kéne, Shindou-kun, kérem ne rontsa meg a lányom ilyen fiatalon. Mellékesen Dana, neked már rég iskolában a helyed. Lehet felveszek egy magántanárt, és akkor minden nap tanulhatsz. |
*helyeslőn bólogat Shuichi indoklására, nyel egyet, nagy levegőt vesz és megszólal* - Apa, ez nem az aminek látszik, úgy volt ahogy mondta. Nagyon féltem és ...tényleg nem történt semmi. |
hát mi... hát őőő... éjjel dörgött és villámlott és féltünk és... szóval hát... tulajdonképpen semmit sem csinálunk *hebegi* |
Az álla leesett, egy örökkévalóságnak tűnő percig bámulta apját, mintha kisértetet látna, nem bírt megszólalni se, és tudja hogy a suliból már biztosan elkésett. |
*fél lábon állva zoknit húz éppen, mikor főnöke benyit. az első döbbenet után pillanatok alatt leesik neki, hogy mit feltételez Mashi* öö... jó reggelt! *köszön vigyorogva* |
-Mégis mit csináltok itt?- kérdezte ledöbbenten a hangokra célozgatva, illetve, hogy miért a lánya előtt ácsorog egy szál alsóneműben Shuichi. |
Miután megbizonyosodott arról, hogy Dana a szobában tartózkodik, bekopogott majd meg sem várva a választ benyitott, épp, mikor Shu nekiállt öltözködni. |
Bekopog lánya ajtaján. Nem kap választ. Újabb kísérletet tesz rá, ismét semmi... Az 5. próbálkozásnál úgy dönt, inkább benyit és meglepetten látta, hogy Dana sehol sincs, és mégcsak besem ágyazott maga után. De azért örült, hogy gondolt az iskolára. Elindult a lépcső felé, és Shuichi szobájából ismerős hangokat vélt meghallani. Kérdőn felvonta egyik szemöldökét. |
mondom hogy semmi baj *mosolyog rá bátorítóan és esetlenül megveregeti a lány vállát, aztán az órára pillant és felsíkolt* te jó ég!!! már ennyi az idő??? mennem kell dolgozni! el fogok késni! Hiro megöl! *azzal villámgyorsan lekapja a pizsijét és pillanatokon belül felöltözik* |
-Öhm...igen, nagyon féltem Shu-chan. *bűnbánóan lehajtja a fejét* |
naa! *szól utána egy nyűgös, választ akaró kisgyerek hangján* mondd eeeel!! éjjel vihar volt és féltél, igaz? semmi baj, én is szoktam...én sem akartam egyedül lenni *mondja együttérzőn és ásítozva, nyújtózkodva kikászálódik az ágyból* |
*köpni nyelni nem tud hirtelen* - Khm...izé...neekem most mennem kell. *nyögi, és az ajtó felé indul* |
Miután kikászálódott az ágyból, átvágtatott a fürdőszobába, és rendbetette haját, illetve magárakapott egy vörös selyemköntöst, aztán Dana szobája felé indult, hogy értesítse lányát, már fent kéne lennie, hisz iskola van ma. |
*hiába mozog Dana olyan óvatosan. Shuichi felébred. kicsit meglepődik a lány láttán* hát te? |
Lassan kinyitja a szemét. Beletelik egy kis időbe mire visszaemlékszik az estére és leesik neki hogy mért is van valaki más szobájában, és fekszik Shuichi mellett. Lassan felül és körülnéz. Elsősorban szellemek után kutat tekintetével, de úgy tűnik napfelkelte után nem szeretnének előmerészkedni. Óvatosan kibújik az ágyból, nem szeretné felébreszteni az alvó fiút, talán jobb ha nem tud arról hogy mellette aludt valaki. |
[686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
