|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: -Hogy milyen színűt.....mondjuk vöröset, az olyan gyönyörű. De lehet fekete is, vagy sötétzöld...azokat a színeket is imádom..*gondolkodtam*-De végülis édesmindegy milyen a ruha, ugysem az a lényeg benne..*mosolyodtam el*-És hogy is jutunk el pontosan oda...Osakaba?*kérdeztem kíváncsian* -Autóval megyünk?*ez hülye kérdés volt, végülis biztosan nem megyünk se hajóval se repülővel xD*-És tényleg ideje lenne már felöltöznöm. Amióta itt vagyok, szinte egyfolytában pucérkodom...*kuncogtam jóízüen*
Lanria: -Akkor jó, megnyugodtam*mosolyogtam*-De azt hiszem ideje lenne visszamennünk a házba, lassan reggel lesz és nagyon fázom....*dideregtem, aztán kézenfogtam kedvesemet és elindultam vele az ösvénye, vissza a házunkhoz. Ott majd elviszem az egyik kocsit, nem hinném, hogy a fiúknak szüksége lenne rá. A Nap első sugarai már kezdték arany színnel borítani a tájak és lassan a reggeli pára is kezdett lecsapódni a körülöttünk lévő, kopaszodó növényzetre* |
Lucas: - Még ráérek az öregek közé tépni, fiatalnak érzem még magam ahoz, hogy egy egy másik országba költözzek egy kastélyba amit szinte el sem hagyhatok és össze vagyok zárva egy csomó okoskodó barommal...a tanácstagoknak és az öregeknek amúgysem lehet Gyermekük, azt pedig nem várhatják tőlem, hogy a kicsivel több mint 500 évemmel beugrok közéjük, bár már zargatnak ezzel...majd 7-800 évesen ha megélem azt a kort...egyenlőre élvezem ezt a klánfőnök dolgot, hogy nemes vagyok de mégsem félnek hozzámszólni a legtöbben...*magyaráztam végül elmosolyodva* Amúgy milyen színű estélyit szeretnél?*vágtam rögtön bele egy másik témába, nem direkt:P*
Masaharu: - Álljunk csak meg egy szóra, én csábítottam el őt*emeltem meg büszkén mosolyogva a fejem* - Hát, kedves nők*gondolkodtam el*...Lilith aranyos volt, Marissa is kedves volt a maga módján, kb mint te, vagyis ezt ne vedd sértésnek, csak ő sem volt mindenkivel kicsattanóan vigyori és tündibündi mint Li, aztán Carol, Yuki, Jenny és Saku mind bunkók voltak, bár nem is a modoruk érdekelt*motyogtam el a végét az orrom alatt^.^* Mellesleg nem is tud elvenni tőled senki, az már lehetetlen*mosolyogtam rá őszintén s kedvesem hátát simogattam* |
Aloise: -De miért akarsz lemondani az Öregi jogaidról? Nem is értem....túl nagy a felelőség? Vagy esetleg...miattam? Azért mert tanítani akarsz? Mert miattam aztán igazán ne mondj le semmiről, nem éri meg a fáradságot....*sütöttem le szemeimet*-És a tanácstaggal mi a baj? Miért tartod szerencsétlen dolognak? Szerintem hatalmas megtiszteltetés lehet, ha valakit érdemesre tartanak egy ilyen dologra....*azt hiszem ezt a tőlem nem megszokott okoskodással mondtam. Bár sokszor azt hiszem üresfejű libának néznek a körülöttem lévők a viselkedésem miatt...talán ez a bál jó alkalom lesz arra, hogy bebizonyítsam ennek az ellenkezőjét*
Landria: -Nehéz elképzelnem rólad ilyesmit....bár biztosan nagyon szép nő lehet, ha így elcsavarta a fejed...*mondtam elgondolkodva*-De édes, lehet hogy én rosszul értelmezem a dolgokat, de úgy tűnik, hogy te nem sok kedves nővel voltál együtt...*mondtam halkan*-vagyis, amiket mesélsz...hát úgy tűnik hogy nincsenek jó tapasztalataid. Félre ne érts, én nem akarlak ezzel bántani és nagyon szeretlek úgy ahogy vagy, csak olyan hihetetlen számomra....már megszoktam hogy az én édes és elbűvölően kedves, sármos kedvesem vagy.....nem is adlak senkinek*mondtam mosolyogva és Masaharu szemeibe néztem* |
Lucas: Csak belémkarolsz és jösz velem...ha butaságot mondassz vagy teszel az sem baj, majdnem hogy a homlokodra van írva, hogy Gyermek vagy, egy vámpír aki már megélt pár évet tudja, hogy még kicsi vagy közöttünk, aki pedig nem tudja az ugyan olyan fiatal mint te...nincs miért aggódnod. *simogattam meg szelíden Alo arcát majd egy apró csókot nyomtam ajkaira* Engem viszont remélem nem herélnek ki amiért lemondom az Öregi jogomat...főleg remélem, hogy nem szúrnak ki mint tanácstagnak jelölt szerencsétlent...nincs kedvem kimagyarázni magam, hogy miért hagyjanak békén*húztam a számat, bár sosem szoktam ilyesmin sokat gondolkodni, diplomatikusan és rögtönözve oldom meg a dolgokat:P*
Masaharu: - Mert egy rohadt kurv...izé na le kéne szoknom a káromkodsáról, szóval feslett erkölcsű nő.*azthiszem így helyes:P* Volt pár incidensem vele, aztán egy időben azt hitte, hogy alátettem a férjénél és beárultam, aztán amikor elegem lett belőle megmondtam neki a magamét és kiléptem abból a baromságból amit csináltunk, aztán a férfe később megtudta, összeverekedtünk, kórházba juttattuk egymást és azóta utál mindkettőnket a csaj, én meg úgy alapból nem szerettem, akkoriban nem nagyon szerettem senkit sem... |
Aloise: *először elnevettem magam, aztán kicsit meglepődve meredtem Lucasra*-Egy bál.....jaj...één...én 1000 éve nem voltam ilyen flancos helyen. Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet? *kérdeztem meglepetten*-És mi lesz nekem ott a dolgom...vagyis azt selytem hogy muszáj hogy elkísérjelek....de én félek hogy valami balul sül el, és nem akarom, hogy miattam szégyenkezz vagy bármi....*mondtam félve, nem szeretem az ilyen hirtelen meglepetéseket, de aztán igyekeztem nem hülye libának tűnni, próbáltam felvenni magabiztos arcomat*-Persze imádom az ilyen bálokat.
Landria: -Ohh...értem...szóval a rokonaid. Hát most hogy ezt tudom, szivesen megismerkednék velük*mosolyogtam kedvesen*-CSak azt hittem a csaj....na mindegy*legyintettem*-De az a lány, akivel énekelsz, vele mi a baj? Nem tudom elhinni, hogy ilyen sok embert nem szeretsz, pedig olyan édes és kedves tudsz lenni, nem lehet téged nem szeretni..*pusziltam meg az arcát és közelebb bújtam hozzá, kezdtem kissé fázni idekinnt* |
Lucas: *Persze, kis füllentős...már el is felejtette, hogy jóformán az apja vagyok? az én véremből született meg újra, minden rezzenéséből meg tudom mondani mit gondol, mire vágyik, de...basszus...* Francba, ki is ment a fejemből, este 11re Osakaban kell lennünk egy bálban ahova a világ minden pontjáról jönnek fajtársak, a főklán öregei is...*kaptam a fejemhez* Ha johanna ittvan kérünk tőle neked ruhát, vagy inkább Riolától, ti úgyis hasonló alkatúak vagytok...bár, majd a mellbőséggel gondok lesznek*vigyorodtam el Alo kebleire pillantva, majd mint egy ártatlan néztem körbe körbe:P*
Masaharu: *hirtelen elnevettem magam, közben próbáltam kinyögni a mondanivalóm* Celia, Trish, ahogy tetszik, szóval az unokahugom, a srác vele meg az unokabátyjám volt. Nálunk is megvan a családi hobbi, mint a ti "Cégetek"*mondtam már csak mosolyogva* Amúgy a csajnak aki este jön nagyon szép hangja van, ügyes kis énekes, csak már utáljuk egymást, de ez mellékes*mondtam kínosan mosolyogva* |
Aloise: *végignéztem Lucas nyakát és a benne futó erek csak úgy lüktettek, mintha csak hívogatnának....hosszú percekig sovárgón meredtem rájuk és már meg is haraptam volna, amikor megálltam. Rájöttem, hogy ezt most nem szabad. Tudom kell uralkodni az érzéseimen, az érzékeimen.....nem csapolhatom le folyton a vérét, amikor megéhezem, önző és mohó dolog. És különben is...nem akarom hogy azt higgye, kihasználom..*-Jaj ugyan, nem vagyok annyira éhes....az előbbi palack vér tökéletesen megfelelt, és nem is kívánom most a Te véredet...*füllentettem magabiztosan és elmosolyodtam, hogy elhiggye amit mondok*
Landria: -Egy lány?*kérdeztem hatalmas, csodálkozó szemekkel*-Hm...kíváncsian várom, hogy tényleg olyan szép hangja van-e....de a lányról eszembe jutott valami...jobbanmondva valaki*húztam fel gyanakodva*-El is felejtetted elmesélni, hogy ki volt az a lány, aki a barlangban a minap a nyakadba ugrott és bébinek szólitótt meg hasonlók...*köszörültem meg a torkom. Na jó...nem vagyok féltékeny típus, vagyis annyira nem, de így visszagondolva...ne ölelgesse már más nő az én kedvesemet....főleg ne a szemem láttára, mert ha tudtam volna hogy Mas rejtőzik a köpeny alatt akkor a kiscsajnak azthiszem ferdén állt volna a szája a reakciómra.....ezen kissé el is mosolyodtam* |
Lucas: - Cica, még nappal van...még dél sincs...nemrég kelt fel a nap...nappal nem vadászhatunk, ilyenkor gyengébbek is vagyunk, a város pedig hemzseg a vámpírvadászoktól...bizony*mondtam s egy újabb csókot adtam Alo ajkaira* De tessék, ha ennyire éhes vagy addig adok magamból...de azthiszem én este már nem egy ember kapok majd el*mondtam mosolyogva s nyakam bal oldaláról hátamra csaptam a hajam s lejjebb ereszkedtem, megcsókoltam Alo nyakát s szája elé tartottam sajátom*
Masaharu: - Akkor megint kapsz ruhát te kis bankszámla gyilkos*mondtam viccesen mosolyogva* Én is veszek magamnak egy új zakót szerintem, bár Catrine biztos elkészített már nekem valamit*mondtam elgondolkodva* Jaj úristen, és az a csaj is jön...jesszus...énekel majd pár dal alatt egy lány, nem tudom mi olyan nagy szám benne, bár igaz, gyönyörű hangja van... |
Aloise: -Jó...jó rendben....de nagyon nehéz dolgod lesz velem, előre szólok*mondtam komolyan de aztán elnevettem magam*-És az hogy megvédesz....hm...azt pedig köszönöm...igazán, kedves tőled*mondtam hízelegve és fejemet megemelve megcsókoltam, aztán szemeibe néztem*-Na és mikor óhajtunk felkelni? Igazából már kezdek...nagyon nagyon éhes lenni és kíváncsi is vagyok, hogyan kéne vadásznom....szóval nem indulhatnánk? Légyszi..*könyörögtem neki*
Landria: -Szerintem meg csodálatos és nagyszerű lesz! Legutóbb is gyönyörűen játszottál, a dalt pedig köszönöm*mondtam kedvesen*-Szóval délután megyünk...hát jó, de akkor rendbe is kell szedni magunkat, szeretnék szép lenni amikor melletted vagyok, hogy büszke lehess rám*mosolyogtam és Masaharuhoz bújtam, mint egy kiscica*-Megint elmegyünk abba a szép üzletbe, amelyikbe legutóbb? Azt a kis kirándulást nagyon élveztem... |
Lucas: Muszály...mindenkinek meg kell tanulnia harcolni, meg kell tudnod védeni magad...nem leszek mindig veled, de amikor veled vagyok megvédelek, tudod jól...*mondtam mosolyogva és Alo arcát simogattam közben* Meg kell értened, a harc muszály...látod, bármikor jöhet egy váratlan csata, nem éppen egy békés faj vagyunk mi*mondtam kuncogva majd Alora másztam, felé emelkedtem, feje mellett támaszkodtam 2 kézzel* Az pedig, hogy fáj nekem valami, amit te okozol...hm...nem is biztos, hogy fájdalomnak fognám fel*mondtam kacéran majd lágy csókot hintettem a lány ajkaira, mosolyogva^^*
Masaharu: - Holnap csak neked fogok rögtönözni egy dalt...*mondtam mosolyogva kedvesemnek, megsimogattam a hátát* Amúgy már délután oda kéne mennünk a helyszínre*mondtam kicsit elgondolkodva* Ez nagyszabású darab lesz most, szóval nagyon hosszú lesz, fárasztó és rengetegen lesznek....blőőőő*mondtam viccesen nyelvetöltve a végén:P |
Aloise: -Vannak régi festmények? Óóóó...ez nagyszerű, nagyon kíváncsi vagyok rájuk.*mondtam mosolyogva*-De én...én nem szeretnék agresszív lenni. Jaj muszáj ezt a harc dolgot erőltetni? Nagyon nem szeretném....nem akarok egy kicsi fájdalmat sem okozni neked....szóval légyszi légyszi légyszi ne kelljen bántanom téged...*néztem hatalmas, könyörgő szemekkel, és Lucas mellé puporodtam. Finoman cirógattam a hátát, néha apró csókokat is hintettem nyakára*-Nem hinném, hogy bármivel rá tudnál venni arra, hogy megüsselek....kedvellek és sokat köszönhetek neked, nem szeretném ha bajod esne, főleg nem miattam....ugye megérted?*kérdeztem halkan suttogva és gazdám szemeit néztem*
Landria: -Nem nem fázom, főleg most hogy megöleltél*mondtam kedvesen és megpusziltam az arcát*-Holnap előadásod lesz, de hiszen ez nagyszerű! Úgyis szerettelek volna megkérni rá, hogy játsz nekem valamit. Imádom a zongora hangját*mosolyogtam továbbra is* |
Lucas: - Régen nagyon sokat jártam a világ országait, lassacskán összebarátkoztam pár vámpírral, együtt utazgattunk, majd mikor itt letelepedtünk megalakult a klán... de sajnos a régi jó barátaim közül már csak Adam él...de vannak festmények a régiekről, majd megmutatom őket*mondtam mosolyogva* Amúgy ne aggódj, menni fog majd az a harc, hidd el, vannak módszereim*húzódott ravasz mosolyra a szám* Lara sem volt agresszív teremtés, főleg nem akart engem bántani, de kihoztam belőle azt, hogy végül még a földön is ököllel ütött*nevettem el magam arra a napra visszaemlékezve, igazából igazán vicces volt:P szerintem...*
Masaharu: - Ugyan, csak büszke lehetek a kis ügyességedre*mondtam kedvesen majd megöleltem Landriat* Nem fázol kicsim? Hűvös van...*mondtam miután rendesen kirázott engem a hideg.* Majd nappal akkor elmehetünk a többi vízeséshez is...*mondtam kicsit halkabban, majd beugrott hogy...* Jaj nem! Holnap előadásom lesz...francba*mondtam már majdnem hogy nyafogva:P |
Aloise: -És mi lesz ha nem tudom megtanulni,? Úgy értem...én soha, még csak meg sem ütöttem senkit...nem hiszem hogy jó harcost tudnál faragni belőlem...*mondtam zavartan és az ágyneműt piszkáltam* -Azt hiszem akartam még valamit kérdezni...vagyis több mindent is, de most semmi nem jut az eszembe....*sóhajtottam unottan* -Vagyis....ja igen! Elmesélnéd hogyan lett saját klánod? Erre igazán kíváncsi vagyok....hogy hogyan szedtél össze ennyi jó pasit...vagyishogy ennyi...öö...vámpírt*nevettem el magam*-Mert azt tudom hogy nem a gyermekeid, de akkor hogyan kerültek ide, hm? *kérdeztem továbbra is lankadatlan kíváncsisággal*
Landria: -Reméltem hogy tetszeni fog*mosolyodtam el*-Több hasonló vízesés is van a környéken, de oda csak autóval lehet eljutni, felőlem elmehetünk nappal oda is, igazán csodásak. Csak kár hogy már ősz van és hogy ilyen hideg a víz, szívesen fürdenék most benne egyet, úgy mint régen...*mondtam boldogan, mindig örömmel tölt el, amikor a múltam ilyen részeire gondolok. A fiatalkorom egy része végülis csodásan telt a gondok ellenére is*-De kár, hogy rájöttél a varázslatra......hm...szerettem volna eltitkolni, milyen ügyes vagyok...*kuncogtam magamban* |
Lucas: - Előszöris... én foglak megtanítani harcolni, utcai harc, fegyverek használata egyebek...ellenem fogsz harcolgatni*mondtam egy gonosz mosoly keretében* Másodszor...tudtommal még hajdanán az első halhatatlanok nászával született meg két démon, a legelső vámpír és a legelső vérfarkas...az a vámpír tudott nemzeni gyermeket, így hált egy halandó nővel, s az ő gyermekükként született meg az első olyan vámpír, mint amilyenek mi is vagyunk, pontosabban a mai tisztavérűek, mint Johanna. Ez a tisztavérű már nem volt nemzőképes, így vérével fertőzte meg egy halandó vérét, így született az első olyan vámpír, mint mi..., vagyis pontosabban én. Majd az ő teremtménye lett a mai egyszerű vámpírok első példánya. Így tanítják legalábbis, ezt tartják az igazságnak... de ez a vámpírok titka, ember nem tudhatja meg a történelmünk egy részletét sem!*mondtam komolyan* A legtöbb dolog amit az emberek olvashatnak rólunk csak szálló ige, kitaláció vagy átírt badarság...ritka az olyan dolog ami teljesen igaz...ja és teremtésnél az a legjobb, ha szeretkezés vagy más izgalmi állapot közben adod a halandónak a véred, mert akkor gyors a pulzus és hamar cserélődik a vér, nem szenved az alany...de ez neked még úgyis messze lessz, Gyermek nem teremthet, tilos és halálbüntetéssel jár...még én is kapnék a fejemre ha ilyet tennél...*mondtam még mindig komolyan, de aztán elmosolyodva vártam a további kérdéseket*
Masaharu: Ügyes varázslat volt kicsim*jegyeztem meg mosolyogva, pont én ne venném észre az ilyesmit?:P Mikor odaértünk elámultam...imádom az ilynen tájakat...nem vagyok nagy természet rajongó, de ez csodás..* Hű...*néztem nagy boci szemekkel a csobogó vízet, nem is tudtam mit kinyögni így hirtelen* Ez....*gondolkodó szünet*...meseszép...nem is tudtam róla, hogy van vízesés a közelben...mondjuk nem is lakom régóta a városban*mondtam kicsit hangosabban, a vízesés hangos moraja miatt* |
Aloise: -Nos....szóval kérdezzelek...hááát*mondtam elmélázva, közben egyik hajtincsemmel játszottam*-Azt mondtad meg kell tanulnom harcolni. Azt sejtem, hogy miért, de meséld el kérlek, hogy mit kell egyáltalán megtanulnom és hogyan...és Te fogsz tanítani?*bombáztam kérdéseimmel Lucot, lehet hogy még sem volt annyira jó ötlet ez a beszélgetés, néha nagyon sokat tudok beszélni:P*-És van valami még ami foglalkoztat....olvastam olyasmit, már nem is tudom hol, hogy a vámpírok nagyon régen még afféle násszal teremtettek maguknak gyermekeket. Ez most igaz? Mert azt tudom, hogy csak a vérünk képes másnak új életet adni, de valahogyan akkoris meg kellett születniük az első vámpíroknak nem? Vagy az egész csak amolyan mese....*néztem kérdőn gazdámra, akár egy kisgyerek a tanárára:P. Nem tudom milyen látványt nyújthattam, talán tényleg egy kisgyerekét ahogy széles mosollyal, kíváncsi tekintettel a hajamat piszkálva kerestem a választ a kérdéseimre..*
Landria: -Jól van na drágám, ne morogj...*mondtam neki kedvesen és megálltam egy pillanatra, hogy megpuszilhassam az arcát*-Nem tudom miért mondod hogy sötét van...pedig most még a hold is fényesen ragyog, de hátha szerencsénk lesz...és valami csoda fojtán világosabb lesz*mosolyodtam el cinkosul és lassan tovább lépegedtem az erdőben. Mivel családomban 2 olyan ember is van, aki képes használni a mágiát, mitagadás rám is ragadt valami...na jó nem olyan nagy szám, csak apró-cseprő dolgokra vagyok képes. Pélául fényességet csinálni magunk kőré..:P, mégsem hagyhatom, hogy kedvesem orraessen itt. Szóval magamban motyogtam párat, még Laura tanított meg erre az egyszerű kis varázsigére, amitől a hold és a csillagok szép lassan fényesebben ragyogtak és pont az előttünk lévő utat világították be, remélem Masaharu így már nem esik el, és nem is feltűnnő hogy az én kezem van a dologban :). Közben már hallani lehetett a patak halk csobogását, ami aztán minden lépésünkkel egyre erősödött.*-Itt most vigyázz, nehogy eless, kicsit csúszósabb lesz az ösvény!*mondtam neki kedvesen, és elengedve kezét előtte lépkedtem tovább, ugyanis az út igencsak szűk lett, nem fértünk el volna ketten. És pár perc múlva már oda is értünk gyermekkorom kedvenc helyéhez, egy vízeséshez. A víz hangos robajjal zúdult le a köveken és az éjjeli táj csak még szebbé varázsolta...számomra csodás látványt nyújtott, reméltem hogy párom is hasonlóképpen érez, még ha most kicsit durcás is =)
 *
|
Lucas: - Nyugi, első ízlelésre senkinek sem ízlik az embervér, főleg nem a palackozott*mondtam mosolyogva* Most pedig...nem tudom... beszélgessünk egy kicsit...mond ha valami érdekel vagy ilyesmi...akkor azt elmondom, megmutatom egyebek...*magyaráztam a takarót piszkálgatva. Észre sem vettem, hogy megnyújtottam a körmeimet, már rendesen elkezdtem lyukasztgatni szerencsétlen takarót alattunk*
Masaharu: - Háhá mi miket csináltunk ilyen helyen a szomszédos lánykoleszban lakókkal...hűű...vagyis izé nemszóltam*csináltam úgy mintha meg sem nyikkantam volna xD* Amúgy szép erdő, csak semmit sem látok a sötétben*amint kimondtam rögtön majdnem át is estem egy kiáló gyökéren -.-* hát basszus ez tényleg nem az én napom...ezt nem hiszem el grrrr*morogtam miközben mentünk tovább* |
Aloise: *pár percig csak hunyorogtam a napsugaraktól, elég szokatlan volt a teljes sötétség után...de hamar megszoktam és elvettem az üveget*-Hát annyira csak nem lehet rossz.....*mondtam kicsit félve, és meghúztam az üveget....de fúhúúúj...ez nagyon rossz. Majdnem kiköptem a számban lévő vért, pár kósza csepp le is folyt a szám szélén. De aztán nagynehezen megittam*-Hát ez türhető...na jó őszinte leszek: ennek szörnyű íze van*mondtam fintorogva, de biztos csak azért nem ízlett, mert eddig csak Luc véréből ittam az övé pedig finom és édes*-Na jó és akkor most mit csináljunk?*kérdeztem mosolyogva, közben elnyújtóztam az ágyon, élveztem a nap csiklandozó sugarait*
Aloise: -Nem akarom elmondani, legyen meglepetés*kacsintottam kedvesemre és kézenfogva kisétáltam vele a házból*-De ne aggódj nincs messze...és szerintem neked is tetszeni fog...*a hold a csillagokkal együtt fényesen világított így nem is volt baj, hogy éjszaka van. Elindultunk, végig a kerten, és egy apró ösvényen elkanyarodtunk az erdő felé, hamarosan már óriási fák magasodtak körénk*-Nagyon szeretem ezt a helyet. Kicsi korom óta ide jártam játszani, de akkor még a fiúkkal....te jó ég mennyi mindent csináltunk itt együtt....*mondtam elmélázva..miközben az erdő sűrűjében haladtunk..eszembe jutott néhány pikánsabb részlet is a kamaszkoromból...ezt csak egy kacér mosollyal nyugtáztam* |
Lucas: - Majd este elmegyünk abba a szállodába, aztán vadászunk...addig is igatsz a hideg palackozottból...a véralvadásgátló egész jó aromát csinál neki*próbáltam javítani a palackosvér gondolatát xD majd az ágy mellett levő apró jeges hűtődobozból kivettem egy üveget s Alonak nyújtottam* Elveszi az éhséget estig, amíg nem lakhatsz rendesen jól...*mondtam elmosolyodva majd lerúgtam magunkról a takarót. A nap az arcomra és a lábunkra sütött, már felkelt...engem nem zavart, hiszen nem éget, csak ilyenkor gyengébb vagyok, de most amúgysincs szükségem különösebb erőre...*
Masaharu: - Szeretlek te butus...csak téged, a legjobban*mondtam mosolyogva és őszintén, éppen a hajamat babráltam énis, már fel voltam öltözve, a bakancsomat is sikeresen befűztem, pedig nem mindig sikerül elsőre...általában idegroham a vége:P Aztán felpattantam, eddig az ágy szélén ültem* Mehetünk....de hova is?*kérdeztem kínosan mosolyogva, meg kiváncsi is voltam, vajon hova akar cipelni így az éjszaka közepén....de najó, volt pár gondolatom:P* |
Aloise: -Nem, nem igazán vagyok álmos...inkább egy kicsit...éhes*mondtam elmosolyodva*-Már azóta küszködök vele, amióta harcoltál. Éreztem annak a sokféle vérnek az illatát és hát....nagyon nehezemre esett megállni, hogy ne kostóljak meg valakit....szóóval nem lehetne hogy elmenjünk vadászni ?*néztem ki én is a takaró alól és hatalmas, könyörgő szemekkel néztem Lucasra*- óhh...és lenne mégegy kérésem...tudom, tudom állandóan csak kérek, mint egy rosszgyerek, de szeretnék ma mindenképpen hazamenni, vagyis a hotelba ahol legutóbb laktam. Semmit nem rendeztem el, amikor eljöttem és szeretném neked bebizonyítani, hogy a kutyusom...hogy igenis jobban szeret annál, minthogy némi faji különbség miatt féljen tőlem...*ezt nagyon magabiztosan mondtam, de igaziból...ehhe nem vagyok biztos benne, hogy nem kóstol meg, de azért...*
Landria: -Semmi baj...nem kell magyarázkodnod, nem azért kérdeztem....*mondtam halkan és a szekrényhez mentem. A fehérneműt gyorsan felvettem, mert nem volt túl meleg a szobában, hiába már nincs nyár. Aztán előkerestem egy sötét farmert meg egy sötétbordó felsőt, hamar azokat is magamra öltöttem és a tükör előtt próbáltam megigazítani összekócolt hajamat*-Tudom, hogy nem szeretsz az érzéseidről úgy beszélni mint én...és talán kicsit nyálasra is sikeredtem...de nem baj tudom hogy mit érzel és ez a lényeg....azthiszem...*mondtam csendesen*-Na kész vagy, indulhatunk?*kérdeztem kedvesen mosolyogva* |
Lucas: - Egyszerűen rajtam keresztül akart fájdalmat okozni Johannának...régóta gyűlölték egymást. És ha én szenvedtem Johanna is...nem bírta, máig sem bírja nézni ha szenvedek vagy rosszul érzem magam...amúgy meg semmi baj, már kihevertem ezt a dolgot, nem ráz meg túlságosan*mondtam elmosolyodva* És majd most felnősz újra, szeretve...*súgtam kedvesen és egy puszit nyomtam a homlokára* Te akarsz még aludni amúgy? Mert én nem...*mondtam a tárgytól eltérve és kikukucskáltam a takaró alól, már pirkadat volt*
Masaharu: - Öhm...mehetünk...*mondtam beleeggyezően* És amit az előbb mondtam azt...szóval nem nagyon tudom, hogy fogalmazzam meg amit érzek...szerintem nem is azt mondtam, amit érzek...*mondtam összezavarodva* szóval én el tudnám képzelni veled az életem, és...hogy is mondjam szeretném is*mostmár talán érthető vagyok, valamennyire legalábbbis o.O közben felültem s körbenéztem ruháimat keresve, szerencsére az alsógatyám pont az ágy mellett volt* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
