|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
| Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
| Már csak ez hiányzott, méltatlankodva néz Hieire, mondta neki, hogy ne ájuljon el. Leszáll az ágyról és a fiúhoz támolyog, közel hajol, hogy jobban lássa mi baja. Talán egy pohár hideg víz segít.
Hiei J riadalmától ő is megijedt, nem szereti a hirtelen mozdulatokat.
-Nem megyünk sehova...legalábbis nem most*gondalatai nem állnak össze normális beszéddé, de nem is óhajt normálisan beszélni, annyira jó volt a zsongás. Mindegy, megfogja Hiei csuklóját és kérlelőn visszahúzza. Még egy kis idő és térden állva fog könyörögni neki, hogy hagyja most békén.
-Aludni kell most, mindketten fáradtak vagyunk*óvatosan meghúzza Hiei kezét jelezve, hogy ott az ágy feküdjön le. Sosem volt jó pantomimből. Csak félre ne értse a pasi. Elkeseredetten túr a hajába.
-Sokat ittam a saját anyám sem találnám meg*valami hülye mosolyra szalad a szája, sosem volt jó kapcsolata az anyjával. Már csak ez hiányzott. |
Aú,ez fájt-mondta amikor felemelte a fejét. Violett arcát látta maga előtt,majdnem hanyatesett a széken.-
Jól vagyok-mondta mentegetőzően-és fújt egy:
Huhh...jól bevágtam a fejem-mondta és felállt- azt hiszem megyek...Ja, de mégsem. Amit kértem tőled,azt tartsd be nekem:
-Vezess el Yusuke Urameshiékhez-mondta ellentmondást nem tűrő hangon- |
*Elviseli amit a nő a fejéhez vág. Csak majdnem szétrobban a feje. Minden szó amit Violett elmondott legalább 20x ismétlődik meg a fejében. Felkiált,hogy elég,de Violett csak beszél tovább. Ajkával szárazon formálja a szavakat,egy szó sem jön ki a torkán. A szerető szónál kicsit nagyra nyílik a szeme. Valahogyan nem tudná elképzelni magát Violett szeretőjeként és azt sem,hog ő meg Violett...Na hagyjuk. Gondolta magában. Nem szabad innom. Nem akarok berúgni. Egyszer Yusukéékkel úgy berúgtak,hogy olyan dolgot is művelt,amit nem kellett volna. Aztán nagy nehezen megszólalt:*
Nem...nem...nem akarok itt aludni. Kösz..a...a...ah..*a feje megcsuklott és az asztalon landolt *halkan nyöszörgött és pár pillanatig biztos így marad majd* |
| *A pénz ilyenfajta semmibevevésétől felfortyant. Most nem érdekelte a többi infó. Az alkohol is jócskán hatott, rárivallt Hieire*
-Kiszórod az ablakon? Micsoda ocsmány nagyvonalúság. Azt hiszed azért adom én neked? Mi hülye halandók többnyire pénzből élünk. Nem mehetek el rabolni, hogy legyen mit ennem és ahol laknom. Én azért a pénzért dolgoztam.
Nem érted a lényeget, a pénzt azért kapod, hogy megszüntessem a körülöttem örvénylő bajt, ha nem kell neked fordítsd nemes célra, tisztísd meg. Nem szeretem, ha lebecsülik a Sorsot.*kis ideig méregeti Hieit, feltűnik neki mennyire sápadt*
-Szörnyen nézel ki, jobb lett volna ha iszol, az többnyire segít. El ne ájulj itt nekem, nem bírlak felemelni, jobban tennéd, ha elnyúlnál az ágyon. És félre ne értsd nekem, nem szeretőt keresek, legfennebb elmegyek aludni egy barátnőmhöz. *bevág még egy pohár italt, most már egészen elviselhető az élet, sőt igazán bájos, nem fáj semmi.* |
*Eltolta magától a poharat.* Kösz nem kell...és nem kell vigasztalnod sem! Nem vagyok az az ember aki vigaszra vár. -elgonolkodott. Soha,senkivel nem beszélt még ennyit. Még Kuramaval sem. Pedig ő aztán jól ismerte. Nem mondta el az "élettörténetét" senkinek sem. Akkor miért pont őneki? Végignézett Violetten.Csak azért mert már idegroncs volt. És ki kellett ereszteni a gőzt. hát...megtörtént. Körbepillantott a szombán,a szíve össze vissza vert,kezdett szédülni. Már Violettből is kettő volt,pedig még nem is ivott semmit sem. Megdörzsölte a szemét. Így már jobb.-
Tulajdonképpen...azért jöttem el hozzád,mert meg akarom találni a barátaimat. Yusuke Urameshi-éket. Mivel a te futárszolgálatod mindent tud,azt kérem tőled,vezess el hozzájuk. Jah és a pénzt tedd el,nincs rá szükségem. Nekem olyan vacak nem kell. De ha odaadod,kiszórom az ablakon. Döntsd el mit akarsz vele. -mondta szárazon- |
| Az első pohárral úgy felhajtotta, mint a vizet. Int Hiei J nek, hogy ha gondolja vele tarthat. Ez az ő szerencséje, meg akarják ölni, megverték és még ő vigasztalgatja a támadót. Ez mindig így volt, kezdi ezt sorsnak gondolni.
-Azt mondod, nem kell a pénz, nem baj odakapod költsd valamire, amit már rég szeretnél.
*Kizsarolta ezt a pénzt sorsszerű, hogy elveszíti, az övé csak a fájdalom marad. De el kell törölni rossz érzéseket, hanem a baj megismétlődik. Vigye a pénzt ajándékba.*
-Apád nem ismered, anyád meghalt, meg akartak ölni és végül te is öltél. Szomorú. Felnőtt férfi vagy, felejtsd el a múltat. Írd át sikerttörténetté, túléltél mindent és ez jó dolog.
*Kezd már hatni az alkohol, akkor ébred fel benne a ponyvapszichológus, gyorsan még lehajt egy italt, most nem szabad feladnia* |
| Azt szerette volna elmondani, hogy választásaik meghatározzák életüket és a választás mindenkinek saját kezében van, de Hiei J belefojtotta a szót.
Most már végképp nem tudja mit gondoljon, családi drámát, már pont eleget látott. Nem ember, most már bármit el tudott hinni, néha az emberek sem jobbak. Még mindig nem értette azt, hogy a gyereket miért akarták elpusztítani. Részvéttel nézett fel Hieire. Vigasztalásban sohasem volt jó, talán át kellene ölelje, vagy meg kellene fogja a kezét. De most egyik megoldást sem tartotta jó ötletnek.
-Nem fogom elmondani senkinek. Unalmas már, hogy mindig engem fenyegetsz. Én legyek a legnagyobb gondod, akkor ezer évig élsz.
Most már nagyon vágyott egy italra, valami jó erősre, ami elzsongítja, elindult italt keresni. Hamarosan előhúzott egy üveg whiskyt és kerített két poharat. |
| Hogy megmagyarázzam: nem akarták,hogy a világra jöjjek. El akartak pusztítani. Ledobtak a Fennsíkról,ahol van a házam,tudod. De nem jött össze nekik. Erről meg az anyám barátnője tehet. Megmentette az életemet. Mocskos banditákhoz kerültem,akik felneveltek. Kaszabolták az embereket,nőztek és eltettek mindenkit a lábuk alól akik nem volt nekik fontos. Vagyis mindenkit akik az útjukba állt.-felnevet- ezek után mit vársz tőlem? Mindent megtanultam tőlük,de nőzni...azt nem akartam. Mert megölték a lányokat,mihelyet nem kellett nekik. Aztán akkora lett az erőm,hogy a mocskok félni kezdtek tőlem. Ezután kezdtem el öldökölni....de túl sokat mondtam neked...Ha van benned egy szikrányi becsület,kussolsz róla...de ha nem...téged is meg kell,hogy öljelek.-mondta határozottan- |
-Hiei most az ablakra nézett merengve. Ha tudná neki milyen rossz volt az élete. De most beszól neki. Dühösen visszaszólt:-
IGEN?! Én tettem azzá,hogy az anyám lefeküdt egy férfival? Miért?! Te ezt nem érted én... nem vagyok ember! -most úgy nézett Violett szemébe,hogy mindent ki lehetett volna olvasni belőle. Valóban nem volt ember. És az anyjának tényleg nem szabadott volna ezt tennie,mert így lett ő,és így lett imiko.-
Nem értheted...sajnálom!-mondta és dühösen elfordult.- És ha tudni akarod,nem kell a pénzed. Tartsd meg! Mert...nekem nincs rá szükségem. Nem vagyok pénzsóvár. Az anyám halott az apám is valószínű,van egy húgom aki azt sem tudja,hogy van egy bátyja. Nos...ezek után...-Violett felé fordult- kijelenthetem: szar az életem,és kár volt a világra jönnöm.-savanyúan mosolyog- |
| Hová züllött ez a város és hová züllött az ő élete is. Sikerült előhívni Hiei J-ből a démont. Minden olyan egyszerűen indult és csak játéknak tűnt. Cloud úr kardmarkolatokat rendelt és ezzel úgy tűnik elindult a lavina. A Totosai társaság egyszerű feladattal bízta meg, kölcsönözze el egy időre a híres kardot, majd visszajuttatják, cserében elkészítik Cloud úrnak a markolatokat. Füttyszó volt az élet.
A fényképek meg ízlésesek voltak, tudja mert ő készítette, nem volt benne semmi megalázó. Tami kérdései is megmaradtak a játékosság szintjén. Egek, hol élt eddig ez a férfi, hogy mindenre karddal válaszol?
-Szar az élet*dühösen megismétli*nem az csak mi tesszük azzá. Túl azon , hogy jópár ember életét vesztette féktelen pénzsóvárságában, mit tehetek én? Mondtam már a pénzt átküldöm, átutalom, ha bankszámlaszámot ad.
Nyomorultul érzi magát, arca is újra fájni kezd, mintha újból megütötték volna. Szereti ezt a várost, nem akar több halált. |
Nem köszönöm...-mondja olyan udvariasan mint egy úriember. Valójában ezzel is gúnyolódni próbált. Visszaült a székre és Violett felé fordult-
Tudod...amíg ideértem ebbe a kis városkába annyi ostoba ember támadott meg...Huhh...ha te tudnád! "A kardod tökmag! Add ide a kardot ha nem akarsz meghalni!" Ostoba,szerencsétlen,szánalmas emberek. Kénytelen voltam mind megölni-mondta hidegvérrel- és tudod minek köszönhetem ezt?! NEKED!!! Csakis és kizárólag neked! Neked,amiért belemártottál abba a nagy kulimájszba. Én a hónap férfije?! Ilyen giccses női magazinban kellett pont szerepelnem?! És ott van a végén a kardomról...rám zúdítottál egy csomó embert. Mindenki engem akar...jobban mondva a kardomat-mondta ridegen- de legalább jó is származik ebből... újra feljött bennem a gyilkolászási kedv... Amelyet sok-sok éven át elfojtottam magamban. Szar az élet. De még szarabb lesz azoknak,akik a kezem által halnak meg. -a szemei izzottak- |
| Bizonyára csak álmodik, az esés miatt lehet. Nem neincs benn a szobában senki, amúgy is ki mászna fel ilyen magasra. Belekörmöl a kezébe, hátha a fájdalom magához téríti.
Ijedten kezd kalimpálni a szíve. Egek, most nem álmodik! Gyorsan felül az ágyon.
Csak tudná mit keres nála a férfi, már megmondta, hogy kifizeti a pénzt. Mindegy egy próbát megér, pénzsóvár világban élünk.
-Nahát micsoda meglepetés! hangja kissé megremeg, de elszántan folytatja.- Esetleg egy italt?
A kivont kardra pillant és gondolatban újra elátkozza gyászos küldetését. Ez az ő szerencséje, vonza a bajt. A pofon emlegetésénél nagyra nyílnak szemei mert ő sem gondolja, hogy Hiei J komolyan gondolja, hogy ő Violett ezek után pofozkodni mer.
Gondolatai zsibongnak, megpróbálja kitalálni mit óhajt a férfi. |
| Emlékszel amkior a rózsákat szállítottad? Én szóltam hozzád. De csak gondolatban. Ez a hisztis Hiei...nahát?! Még ilyet is tud...-gúnyolta tovább Violetett,és amit róla gondolt- nem vagyok gondolatolvasó,de már megmondtam: a Jagan szemmel olyanokra is képes vagyok,amikről te álmodni sem mersz! És az a földrengés a Gleccsernél? Az nem földrengés volt kedves,hanem a legerősebb támadásom,amellyel a pokol legsötétebb bugyrai erejét hívom. Nem hiszed,ugye? Megmutassam? Szívesen döntöm romba a városodat... és ha megpróbálkoznál még egy pofonnal,levágom a kezed! Vagy kapsz egy balegyenest a jobbegyenesed mellé...Hm...úgy látom szépen feldagadt. Gratulálok! Csak magadnak köszönheted!-mondta tovább iszonyú kegyetlenül,egy szemernyi megbánás és bűntudat nem volt a hangjában- |
*Felugrik az ablakpárkányra,és halkan kényelembe helyezi magát az íróasztalhoz tartozó székben.Feltette a lábát,elővette a kardját,és az ujjait huzogatta rajta. Majd hangosan megköszörülte a torkát,mivel eddig nem vették észre.*
Khm...khm... Üdv!-mondta és felállt a székről- tyűh,milyen udvariatlan vagyok,nem is szóltam,hogy jövök...Cö-cö-cö*csattogatott a nyelvével,cinikusan* De rossz kisfiú vagy Hiei...Mi lesz most? -lenézően nézte Violettet,és a kardján huzogatta tovább az ujjait. Azt hiszem ezt akartad ellopni tőlem,drága. Csakhogy nem jött össze. Szívem szerint lecsapnám vele a fejedet!!!-kiáltotta-de nem teszem...Nem leszek olyan kegyetlen. Eddig is tudtam rólad mindent... |
| Haza is ért leparkolja bicijét és felszalad a lépcsőkön. Amint lakásába beér sarkig kitárja az ablakokat, szereti a napfényt és a friss levegőt. Elégedetten fekszik le ágyára. |
| A futárkodás szép oldalaihoz tartozott a mai rózsaszállítás, hatalmas mosollyal biciklizik lakása felé. Szeret a küldeményekkel meglepetést szerezni, legtöbbször az ügyfelek mosolyognak, ami valljuk be kellemes dolog. Mosolyogva nézi az embereket, reméli holnap is ilyen küldeményt kap. |
| *Kifigyelte Violettet,mindent tud róla. Eddig is tudott a jagan szem segítségével. De olyan rossz lenne nem eljátszadozni vele. Milyen gonosz vagyok!-mondta magának őszintén- No...mindegy...-leült Violett házával szembeni padra,és olyan ruhába volt,hogy ne ismerjék fel. Sötét,nagy napszemüveget viselt,(amit utált)most kardját kitűnően bebiztosította,már ha valaki el akarná lopni,nem tudná. Gúnyos mosollyal fogja Violettett várni. Szegény kis nő...most kezdődik neki a rémálom amiből nem tud majd felébredni...* |
| Lassan indulnia kell, hogy elvigye a két tucat vörös rózsát. A csomagoláson ott látható aranyozott betűkkel a HK monogram. Gyönyörű rózsák, már látta őket egyszer. |
| Saját kiáltására ébred, Hiei ígérte meg neki, hogy megöli és újra behúzott neki. Reszketve megy a konyhába kávét készíteni. Vészhelyzetben mindig jól teljesít, de a rémálmok megmaradnak.
Kávéjával együtt leül a géphez, és végignézi a készített fotókat. Van pár igazán jó kép. Nagyszerű ötlete támad, itt az ideje, hogy felhívja barátnőjét, most nyár van és kiéhezett a sajtó az újdonságokra.
Tamit nem nehéz rábeszélni, elégedetten mosolyog. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
