|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.22. 21:28 - |
| Sziasztok, ha érdekel a karim nézzétek meg. Ezt a fórumtémát Rysha hozta létre a kedvemért (kicsit tájékozatlan létemre nem tudtam, hogy csináljak magamnak :DD) Szóval a fél szellemek faluja már a nevéből árulkodik, de leírok róla egy két tudni valót. Vezetője elvileg Kitsune, de előtte is létezett. A falut egy Merle nevű miko gondosan elrejti a hétköznapi szem elöl. Így nagyon nehéz oda találni, ki találni se könnyebb a személy csak új holdkor tehet próbát, mikor a falu láthatóvá vállik. Rossz szándékkal érkezők biztos nem nyerhetnek betekintést csak ha igen nagy erejük van. A falusiak békés fél szellemek és kerülik a harcot, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak küzdnei :D Azonban csak Merle miko szokott ellátogatni és ő is csak újholdkor és a gyógyításhoz nem igazán értenek a fél szellemek többsége. Jelenleg olyan papnőt keresnek, aki hajlandó letelepedni a faluba és szintén fél szellem...
megj: legaranyosabb személy egy kis lány fél szellem Sayo (félig gyík démon félig ember)
kb ennyi |
[684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Szeretnéd, hogy maradjak? |
- Amint látod... - szomorodott el, mind a gonolatra, mind arra, hogy nem érte el a várt hatást. - De még reménykedem, hogy egynap ismét népes falu lesz ez. |
-Csak te élsz itt?*letép egy kék virágot* |
- Egy virág. Ugyan érdekesen néz ki az élénk kék szirmai miatt, de amit csinál, az ámulatba ejtőbb - mondta, majd letépte a virágot, ám az nem maradt egy helyben, a levegőbe emelkedett, és szerte szórta szirmait, majd hirtelen kék csillámokká omlott, és a földre hullot. A régi helyén új növekedett, és ahova elértek a csillámok, mégtöbb furcsa növény emelkedett ki a földből. - Még senki nem nevezte el, de az itteni gyerekek egyik kedvenc játéka volt. Mára már kevés maradt belőlük, hisz senki nem tép le, hogy több legyen. |
-Ez mi?*nézett kérdően Kiyokora* |
- Ühm, mutassak valamit? Ilyet még biztos nem láttál! - mosolyogta, majd egy furcsa kinézetű növényre mutatott, de még sem ez volt az egyetlen különös tulajdonsága. |
- Oh értem... Szomorú történet... Kár, hogy a démonok többsége ilyen rossz természettel bír, bár az emberek is megkülönböztetik azt, aki gyengébb. Sajnálatos... - motyogta maga elé, majd körbenézett, de nem látta sehol nyomát az Ősi Hit királynőjének. - Gondolod, hogy elment? |
-Apám démon volt anyám pedig ember.Mikor apám elhagyott minket anyámat démonok ölték meg ilyenkor hat éves lehettem.Ezért vadászok démonokra. |
- Sok félszellem élt itt, szinte egytől egyik békés harmóniában, bármennyire is furcsa. Ugyan újholdkor mindig rettegés volt, de csak nagyon ritkán adódott, hogy megtámadták a falut, és akkor is megvédtük. Ám most... Kihalt minden, a házak szinte elsorvadnak, és senki sem tudja hová tűnt egyik napról a másikra az a sok félszellem, aki itt élt. Bár én is velük tűntem volna, hisz az életemet nekik adtam... De hagyjuk a szomorú témát. Mesélj inkább te magadról - pillantott Dantéra. |
-Mesélj milyen volt régen*nézett Kiyokora* |
- Ahogy gondolod - mosolyogta, majd az égre pillantott, melyen csupán elszórtan úszott pár felhő. - Mit megnem adnék, ha minden a régi lenne. |
-A szerencse döntött*mosolyogta* |
- Ez mind semmiség, amit te tettél értem... - hajtotta le ismét a fejét, hisz bizton hitte, hogy nem a sors kezeskedett arról, hogy fej jöjjön ki az érme dobásnál. |
-Köszönök mindent amit értem tettél*mosolyogta* |
- Ühm, nincs semmi csak valóban érdekelt, hogy ilyen fejlett dolgok léteznek már és én egyikről sem tudok. Illetve eszembe jutott egy érdekes ember, aki - hogy is nevezte... - jah igen! A modern világból érkezett és hasonlóan furcsa öltözékben volt. A mi világunkat pedig középkornak nevezte. Na mindegy, érdekes - mosolyogta. |
-Evilági vagyok*mosolyogta*-Valami baj van?*érezte a lány hangján, hogy valami nincs rendben* |
Halványan elmosolyodott. ~ Csak most érzem igazán, mennyire nem vagyok már hasznos ebben a világban... ~ Mélyet sóhajtott, majd ismét mosolyra húzta ajkait.
- Amúgy mond, te nem is evilági vagy? Úgy értem, olyan furcsán öltözködsz, és az a fegyver amit használtál is különleges. Más korból csöppentél ide? - érdeklődött, bár hangja halkabb volt mint eddig. |
-Köszönöm*elveszi az amulettet és felveszi* |
Miután mindent a helyére tett, ismét kiment, ám kezében egy amulett ékeskedett.
- Tessék. Ez egy oltalmazó amulett, melyet őseim hagytak rám. Tudom, bizonyára nem lesz túlzottan hasznodra, de szeretném, ha elfogadnád - nyújtotta oda Danténak az apró méretű, rózsaszín kőből készült medált. |
[684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
