|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: *folytattam amibe belekezdtem...ha már az uraság így óhajtja :P, közben néha szenvedélyes csókot váltottam vele...igyekeztem a kedvében járni, ha már így összejöttek a dolgok ^^*
Landria: -Ajánlom is hogy életben legyél!*támaszkodtam a fürdőszoba ajtajának. Hosszú hajam göndören omlott vállaimra és mosolyogva néztem kedvesemre*-Mondjuk elég hülye halált gondoltál ki édes....nem valami férfias....megölöm magam egy kispárnával, segítség!*kuncogtam jóízűen* -Néha úgy érzem, egy édes kisfiúval vagyok együtt...*mondtam kedvesen, egyáltalán nem sértésnek szántam. Olyan vágyakozva néztem rá,ahogy csak tudtam, közben alsó ajkaimba haraptam* |
Lucas: - Csináld csak amit elkezdtél, most az egyszer azt tehetsz velem amit akarsz...kiváncsi vagyok mit tudsz...*mosolyogtam kacéram majd lágyan megcsókoltam s hátradőltem a hideg márványkád szélének.* Be sem csuktuk az ajtót mikor bejöttünk a szobámba...*jegyeztem meg halkan, majd villant egyet a szemem s csak a zár kattanását lehetett hallani* Na ez is letudva, tiéd vagyok*mosolyogtam Alora s megsimogattam selymes arcát, nyakát majd melleit*
Masaharu: - Élekélek élek!*kiabáltam a párnát eldobva xD* És estitornához készen állok*mondtam egy nagy nyújtózás után mosolyogva, a fürdő ajtaját figyeltem, vártam hogy kijöjjön végre Landria, remélhetőleg a nélkül a csúnya takaró kis törölköző nélkül^.^* |
Aloise: -Akkor mégis milyenre....hm?*kérdeztem tőle kacéran, miközben végignyaltam nyakát, közben már izgatni kezdtem, másik kezemmel izmos testét cirógattam*-Mert ha nem tetszik valami akkor csak szólj....most teljesítem minden óhajod drágám...*suttogtam neki csábítóan és egy pillanatra szemeibe néztem, közben szüntelenül mosolyogtam és megnyaltam szám szélét..*
Landria:- Én akkor is illatos akarok lenni ha veled vagyok...*kiabáltam ki neki*-Ja és folytogasd csak magad, bár úgysem mered megtenni, hiszen egy gyíktól is félsz...*mondtam csipkelődve és el is nevettem magam*-Meg különben is, ha most meghalsz....akkor sajnos addig várnunk kell az esti tornával, amíg vissza nem hozlak a halálból...és lehet hogy addigra már nem is lesz kedvem a dologhoz, úgyhogy jól gondold meg mit csinálsz édesem....*ekkora már készen voltam, kiszálltam a zuhany alól. a hajamból nagy cseppekben folyt le a víz, és teljesen be is göndörödött...jaj de utáltam ezt a szokását -.-* |
Lucas: Hüűű*mosolyodtam el hirtelen, váratlanul ért de hmm nem ellenkeztem:P* Most nem épp ilyen mozgásra gondoltam, de ha már így belekezdtünk már a kádban...*mondtam kajánul, csábos hanglejtéssel s végigsimítottam Alo gerince vonalát majd vállait s melleit, élveztem a csókjait, most igazán jólesőek voltak*
Masaharu: - Jaaaaj most mért? Úgyis g.cisleszel a végéreeeeee*nyavajogtam nem éppen nyomdafestéket tűrően, sosem volt erősségem a szépbeszéd és a szavak megválogatása xD* Addig megfolytom magam a párnával*mondtam viccesen majd arcom elé szorítottam a kispárnát, persze épp annyira hogy még kapjak levegőt rendesen* |
Aloise: -Az biztos, hogy alaposan kiáztunk már....*mosolyodtam el huncutul, aztán végigsimítottam Luc mellkasát végül kezem megállapodott azon a bizonyos helyen, és először csak finoman simogatni kezdtem*-Valami ilyesféle mozgásra gondoltál?*suttogtam kacéran a fülébe és végigcsókoltam jéghideg nyakát*
Landria:*akaratlanul is elnevettem magam*-De hisz még csak most nyitottad ki a szemed....és előbb legalább le kellene zuhanyozni, mert én még mindig elég koszos vagyok....és nem hiném hogy így kedved lenne hozzám...*mondtam pirulva, de továbbra is mosolyogtam*-Ugyhogy előbb rendbe szedem magam...*megpusziltam az arcát, aztán kiviharzottam a fürdőbe, ledobáltam a cuccaimat( a rend megtartása sosem volt erősségem:P) és beálltam a zuhany alá* |
Lucas: Te tudod...én sosem folytottam el semmilyen érzésemet sem, és így is erős vagyok.... *mondtam majd kicsit elgondolkodtam* ...nem is tudna senki sem ártani nekem az érzéseimen keresztül, ha bárki bántaná egy szerettemet tuti élve nyúznám meg az illetőt...*mondtam teljesen komolyan* Nem szeretem a hideg vizet, nem mozgunk egy kicsit mert kezd hülni a víz*mondtam a vizet nézve*
Masaharu: *nagylustán felemeltem egyik kezem és megsimogattam Landria fejét, egy álmos puszit is nyomtam ajkaira* Ha már éjjel van megint akkor...akkor...*gondolkodtam el, próbáltam felébredni valamennyire* Éjjelitorna?*kérdeztem huncutul, hát persze, hogy ilyesmi az első gondolatom ébredés után xD* |
Aloise: -Egy öreg királyfi*kuncogtam* -A sírás meg nem is baj...úgysem sírtam szinte soha...vagyis de, egyszer gyermekkoromban. Aztán rájöttem, hogy a sírás nem jó semmire, csak sebezhetővé tesz mások előtt...és ez nem éppen a legjobb dolog. Jobb ha nem tudják mások, mit érzünk, és akkor nem is bátnhatnak meg...*mondtam komolyan, és így is gondoltam. Életem során nagyon gyorsan felnőtté kellett válnom, így sok érzelmet elfolytottam magamban, úgy éreztem így a leghelyesebb. De most megint kicsit olyan, mintha gyerek lennék...új élet, új világ. Rengeteg felfedeznivaló és sok-sok új érzés...majd elválik, hogy ezeket el kell-e folytanom*
Landria: -Kedd van..azt hiszem. De foggalmam sincs milyen napszak, mert még teljesen sötét van...vagy lehet hogy átalaudtunk egy egész napot és már éjjel van megint, nem tudom...kicsit még fáj a fejem tegnap óta...lehet az a baj...*mondtam kedvesen mosolyogva és tovább cirógattam az arcát* |
Lucas: Vannak ám ennek is hátulütői...például nem tudunk sírni...csak a tisztavérűek nagyon ritkán, és a nemesek mint én néha pár könnyet ejtenek, de nincs meg a sírás felszabadító érzése...pedig hidd el az évszázadok alatt szívesen sírtam volna ki a bánatot magamból...de, ez az örök fiatalság ára*mosolyodtam el vállatvonva* Gyermeknek is jó lenni a vámpírok között, legalábbis annyiban jó, hogy még nem a te válladat nyomják a súlyok, de azért élvezem ám amikor már öregként kezelnek a fiatalabbak, olyan mintha valami királyfi lennék*kuncogtam halkan*
Masaharu: *éreztem valami furcsát az arcomon, lassan ébredezni kezdtem. Nagyon érzékeny vagyok néha az érintésekre alvás közben...Lassan kinyitottam a szemeimet, kicsit kómásan de elmosolyodtam amint megpillantottam Landriat. Megvakartam kócos fejem* Milyen nap van?*nyöszörögtem kedvesemhez bújva* |
Aloise: - Én szívesen cserélnék veled....inkább élnék soksok évet élményekket, mint keveset borzalmakkal. *sóhajtottam*-És a vámpírok élete sokkal szebb...szabadok és azt tesznek amit akarnak, az emberek meg....pff...nem szeretek, vagyis nem szerettem emberként élni, dögunalom az egész....de nem vagy még olyan öreg, ezt tudjuk mindketten*mondtam csintalanul mosolyogva* -És az nem baj ha vannak tapasztalataid, gondolom az 500 év alatt sokmindent átéltél...én még...alig valamicskét. Még gyereknek számítok a vámpírok közt...és ez nem biztos hogy olyan jó dolog...*mondtam elmélázva*
Landria:*sokáig és nyugodtan aludtam, de mikor felébredtem még mindíg sötét volt. Nem akartam felkelni, jólesett még pihenni. Masaharut néztem, aranyos volt ahogy aludt. Finoman simogattam az arcát, de vigyáztam nehogy felébredjen...eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei...és megint kicsit elszomorodtam...* |
Lucas: - Tetszik amit mondasz, legyen is így*mondtam kedvesen s egy puszit nyomtam Alo arcára majd elnyúltam a kádban, teljesen ellazultam, újra derekánál öleltem magamhoz a fiatal lányt* - Olyan szörnyű belegondolni, hogy már több mint 500 éves vagyok.... neked jó, életed elején vagy, hamvas huszonéves vagy...én meg már történelmi korokkal ezelőtt születtem...jó lenne egyszer arra ébredni, hogy fiatal vagyok maroknyi emlékkel, nem öreg könyveket betöltő emléktömeggel*mondtam fáradtan*
Masaharu: - Énis szeretlek morgó*mondtam mosolyogva, de már el is aludt ekkor Landria. Magamhozöleltem s gondosan betakargattam magunkat a takaróval, ugyanis elég hűvös volt. Pár órát mozdulatlanul bámultam ki a fejemből a sötétben, majd elaludtam én is rövid időre...* |
Aloise: -Nem szándékoztam ilyesmit tenni...azok az idők már elmúltak....*mondtam még kicsit durcásan* -Úgy gondolom ,hogy ha már új életet kaptam akkor azt ideje lenne normálisabban leélni...szóval reméltem is hogy valami ilyesmit mondasz majd, mert az előbb szívem szerint képentöröltelek volna, kedves gazdám....*mondtam sóhajtva de aztán hamar meglágyultam, Luc annyira édes, hogy nem lehet őt ne szeretni...én sem tudok mellette sokáig rosszkedvű lenni. Megint hozzádörgölőztem, hogy érezzem a közelségét és elégedett mosoly ült ki arcomra*
Landria: *csak mosolyogva kedvesemre néztem és megcsókoltam*-Köszönöm..*mondtam kedvesen és hamarosan már be is hunytam a szemeimet*-Nagyon szeretlek..*mondtam elhaló hangon, mert hamarosan már aludtam is* |
Lucas: *elégedett mosoly ült ki az arcomra, pont ilyen választ vártam. Mikor annó ezt mondtam Larának, ő rögtön rábukott amire kellett -.-"* Pont ezt a választ vártam...nem azért teremtettelek, mert még egy olyan nőt akartam magam mellé mint Lara. Larat pont azért küldtem többször is melegebb éghajlatra mert állandóan kurválkodott...bocsánat a kifejezésért, de tényleg azt csinálta*mondtam fintorogva* Remélem te nem bújsz majd be mindenki ágyába*mosolyodtam el újra arcát simogatva*
Masaharu: - Hű, de rég voltam itt...*néztem körbe mosolyogva a szobában majd Landria mellé kúsztam, hasát kezdtem simogatni és pár hajtincsével játszottam* Aludj még, rádfér...én majd őrzöm az álmod*súgtam nyugtatóan kedvesem fülébe* |
Aloise: -Hogy micsoda? *néztem rá eleinte értnetlenül*- Tudom hogy hálásnak kell lennem...de várjunk csak...te valami játékszernek teremtettél? Valakinek aki örökre hálás marad neked és kielégíti minden vágyad?*kérdeztem halkan*-Én a kezedbe adtam az életemet, és te döntöttél...de jobb hogy ha most letiztázzuk, én nem Lara vagyok....és igenis igyekszem hálás lenni, de ha neked ez csak ennyiből áll, akkor kösz de nem kérek a dologból*mondtam mérgesen. Igazából most nagyot csalódtam...csak néztem Lucast és vártam a válaszát...ajánlom hogy ne beszéljen félre, mert most azonnal itthagyom*
Landria: -Jójó, rendben abbahagytam a nyavajgást, menjünk haza és igyekszem elfelejteni ezt a ...dolgot*mondtam kedvesen és kisétáltam Masaharuval a kocsihoz. Hazavittük a hugomat, de a srácok nagyon fáradtak voltak, ugyhogy ma a szobámban kellett aludnunk. Fáradtan heveredtem végig a puha ágyon és a plafont néztem* |
Lucas: - Szóval ha lassabb és higgadtabb leszek akkor megkaphatlak...értettem kisasszony...bár...illene megköszönnöd ám, hogx azttá tettelek ami vagy...ugye tudod?*kérdeztem ravaszul és kacéran miközben nyakammal tevékenykedett a kis cica:P*
Masaharu: - Nem bántottál meg!*mondtam határozottan és komolyan* És azért nem mondtam meg, hogy én vagyok, mert féltem, hogy morogni fogsz amiért követtelek...Sajnálom, nem akartalak feltartani...*mondtam halkan, leszedtem közben a fejemről a kapucnit majd megfogtam kedvesem egyik kezét*De most menjünk haza, rosszul kezdődött ez a nap, kezdjük újra...rendben?*mosolyodtam el* És ha még egy ilyet hallok tőled, hogy nem vagy jó semmire akkor megverlek kis amazon!*mondtam viccesen, próbáltam oldani a fagyos hangulatot* |
Aloise: *viszonoztam a csókját, majd megint ránéztem és mosolyogtam*-Én nem azt mondtam hogy nem kaphatsz meg....*mondtam kacéran* -hiszen én sem vagyok kőből...azt hiszed nem vágyom rád...*simitottam végig mellkasát*-Csak azt mondtam hogy ne heveskedj...annyira...*mondtam búgó hangon és nyakát kezdtem el csókolgatni*
Landria:*kedvesem óvó ölelése és finom illata megnyugtatott, de még mindig furdalt a lelkiismeret*-De miért hagytad hogy úgy lehordjalak? Én neked akartam jót, azért nem keltettelek fel, de örültem volna ha mellettem vagy...minek titkolóztál, pont előttem? Azt hittem nincsenek titkaink egymás előtt....és ezzel most megint elérted hogy megbántsalak, pedig nem akartam....tudod hogy nem, sajnálom...*bújtam oda hozzá*-És a hugomat is cserben hagytam...jaj nem vagyok jó semmire...de tényleg: semmire....*el akartam bújni a világ elől, nem akartam senkit és semmit magam köré* |
Lucas: - De ha én most is akarlak? Legutóbb amúgyis csak neked adtam a jóból...és a pár száz év alatt még sokszor foglak akarni, nem szokásom ráunni a dolgokra, ha így lenne már a szexre is ráuntam volna*mondtam kacéran s újra megcsókoltam, de ezúttal vigyáztam, hogy ne okozzak Aloisenak fájdalmat, közben végigsimítottam combjain*
Masaharu: - Nincs mit csajszi és semmi baj, nincs miért bocsánatotkérni*mondta mosolyogva Celia majd Armandhoz szökkent,valamit susmogtak majd felénk fordultak* Mas mi most megyünk, tudod hol találsz ha kellenénk! Sziasztok...*szóld oda Armand, Celia intett majd a démonfejjel együtt elszeleltek*
- Mért maradnék, miattad vagyok itt kicsim...*mondtam halkan s odaléptem hozzá, újra megöleltem* Nyugodj meg, nem lett baj, nincs semmi baj...menjünk haza és felejtsd el ezt a hajnalt...rendben?*kérdeztem halványan mosolyogva, arcáról simogattam le a könnyeket.* |
Aloise: *viszonoztam a vad és szenvedélyes csókot, de ez már egy kicsit fájt..*-Aucs...*toltam el kissé Lucast*- Szeretem amikor harapdálsz, de ez egy kicsit fáj..*mondtam durcásan, és ajkamhoz nyúltam, pár másodperc alatt be is gyógyult a seb, és megint elmosolyodtam. Átöleltem a nyakát és a szemeibe néztem* - Ne legyél ennyire mohó, előttünk van még ki tudja hány száz év...még az is lehet hogy rámunsz...szóval csak nyugi édes...*mondtam kacéran és egyik ujjammal végigsimítottam az ajkait, aztán lágyan megcsókoltam..*
Landria: *el sem akartam hinni: Leonie élt és lélegzett. Igaz rettentő gyenge volt, így azonnal kiadtam a parancsot Mikenak hogy vigyék a kocsiba és már induljunk is haza. Próbáltam abbahagyni a sírást, felálltam és Ceilara néztem*-Köszi a segítséget, majd igyekszem meghálálni, és bocsi azokért a megjegyzésekért...sajnálom...*mondtam bűnbánóan aztán Masaharura néztem*-Hazajössz velünk, vagy még itt maradsz?*kérdeztem halkan, nem akartam a szemébe nézni. Nem tudtam...te jó ég már megint megbántottam, pont őt, akit a legjobban szeretek a világon...de majd otthon igyekszem bocsánatot kérni tőle, persze ha nem küldd el a francba...azt is megérteném, sőt meg is érdemlem. Talán az lenne a legjobb ha magamtól mennék el, ennek így semmi értelme...folyton csak megbántom és nem ezt érdemli...jaj most mi a fenét tegyek? Csak vártam a választ a többiek lassan összeszedtek mindent és kiszivárogtak a barlangból* |
Lucas: - Atya ég*mondtam kínosan nevetve* Nem mondtam még, hogy a kutyák gyűlölik a vámpírokat?*néztem rá kínosan mosolyogva* Majd oda kell küldeni szerintem egy embert, hogy intézze el, mert bárki vagy és bármilyen is a kutya, ha vámpír lett belőled csak ellenséget lát bennünk a kutya szeme...sajnos ez van*sóhajtottam* Na de mindegy, erről majd holnap...*zártam le a témát egy vad csókkal, Alo vére is kicsordult fogaimnak köszönhetően, talán kicsit túl vadra is sikerült a csók:P*
Masaharu: - Celia!*kiáltottam, már jött is* Próbáld meg kérlek...*kértem halkan, leguggolt a test mellé s végignézett rajta majd egyik kezét a lány szíve felé helyezte* Még meg lehet menteni...*mondta rám nézve s defibrillátorhoz hasonlóan küldött Leonie szívébe áramot, pár próbálkozás után újra verni kezdett, ezután szó nélkül alrébb ált Celira, persze a fiúkat kezdte vígasztalni, h nyugodjanak meg nincs baj...a kis dög, még most is képes flörtölni...javíthatatlan. Közben Armand bőszen egy démonfejjel kezében állt Landria társai mellé és nézett körbe értetlenül* |
Aloise: -Völegény az biztosan nem...jesszus még csak az hiányzik....*csóváltam fejemet*-De a kisállatban igazad van, vagyis nem is olyan kicsi.*mosolyodtam el*-Egy fekete labrador kutyám van, Oskan igazi kis ördög. De el is felejtettem, hogy őt otthon hagytam...szóval keresnünk kell neki valami új otthont vagy nem tudom, de nem akarom egyedül hagyni. Sokat köszönhetek neki és nagyon szeretem őt, szóval...ezért kell haza mennünk..*Oskanról mindíg kedvesen és hatalmas szeretettel tudtam beszélni. Igazi társam volt ő...*
Landria: -Masaharu....*mondtam remegő, elhaló hangon*-Miért nem mondtad meg....*zokogtam továbbra is, Leonie már tényleg meghalt, nem volt mit tenni*-Nézd meg...meghalt, vége van és ez az én hibám! Ha nem veled ordibálok és nem az idióta gyíkkal babrálok még megmenthetem....nem akarom elveszteni, a hugom, szeretem őt..kérlek mentsd meg! Képes vagy rá, add vissza az életét, ha kell az enyémet adom, nem hallhat meg...hogy nézek majd anyám szemébe...és ő még olyan fiatal annyi mindent kell megélnie, nem akarom ezt...kérlek mentsd meg őt....*könyörögtem sírva kedvesemnek, közben a többiek csak szótlanul álltak, Mike és Enrique elkezdett sírni, nem tudtam mit kezdjek a helyzettel. Tényleg bármit megadtam volna, csak hogy ez az egész ne így történjen, de késő...mindennek vége....a hugom már elment, örökre...* |
Lucas: - A lényeg, hogy már tökéletes vagy...legalábbis számomra biztosan*mondtam kedvesen, mosolyogva, államat vállára tettem s fejemet oldalra fordítva csókolgattam nyakszirtjét*És ki is az akit holnap meg szeretnél látogatni? Vőlegény?Kisállat?Testvér? Gyerek biztos nem, legalábbis nemhiszem...*mondtam kiváncsiskodva*
Masaharu: *csak a fejemet csóváltam miközben ordibált velem Landria, nem esett jól nekem...rendben, hogy nem tudja ki vagyok, de mégiscsak segítettem, nem kellett volna ez...de megértem, sok stressz és feszültség... Celia és Armand megtalálták a démont akit kerestek és szépen el is bántak vele, egy tűzzel besegítettem nekik de aztán odasiettem Landriahoz, sírt...Nem tudtam mit tegyek, leleplezzem e magam vagy elmenjek innen minél hamarabb? Nem, nem bírom itthagyni sírva...nem megy. Mögé mentem, letérdeltem és átöleltem. Látszott a csuklóm és a rajta levő karperec amit mindig viselek, talán erről felismer* Sajnálom, csak segíteni akartam, hogy ne essen bajod...*súgtam neki szomorúan, együttéreztem vele...szívesen segítettem volna, de a huga már vagy nem él vagy nem lehet rajta segíteni, annyira kevés az életjele...* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
