|
Témaindító hozzászólás
|
2009.04.28. 19:15 - |
*Az egyik várostól nem messze áll ez a bolt.Az ajtó mellett egy kis kiírás található melyen ez áll:Démonvadászatot rövid határidővel vállalok* |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Oh, igen. 2 év hallgatás, több mint 2 év feledettség után a program újra indult. Azt hitték legyőzték őket, azt hitték megállították őket, hogy eltűnt a föld színéről, az egész világmindenségből mind, de most év után újra éledt valami, valami a mélyből, ami várakozott... |
*Várt. A csatornalyukat nézte. Nem mozdult, nem remegett. Érzékeire hagyatkozott. Be akarta azonosítani hogy mi ez a lény* |
Egy épület megadta magát... úgy dőlt le, akár egy kártyavár hatalmas port kavarva |
A csatornalyuk sziszegett. Csábító volt, titokzatos, félelmetes egyszerre. Egy kíváncsinak ható jelenség, mint valami pokoli, kénes lehelletet árasztó száj, mélyén ciripelés hallatszott, mintha valami elhagyott, felhúzott játék kattogott volna a sötétjében |
Egy pillanatra a másikra tekint, kíváncsi a másik reakciójára, hisz remélte, hogy nem csak ő furcsállja a dolgot. |
A város változni tűnt. Mintha mozgott volna. Az épületek táncolni látszottak a horizont fényében |
Érdeklődve szemlélte az új jelenséget, ami bizonyára azért kerülte el a figyelmét, mert a talaj része volt. Ám ennél is érdekesebb látványt nyújtott számára, a most gőzölgőnek ható csatornalyuk. |
*Démon volt. Szaglása kifinomult. Mégis, furcsálta a fém kesernyés illatát ezen a területen, hiszen a város nem volt túl közel* |
Hirtelen felrobbant az egyik csatornafedél, mintha gőz pattintotta volna fel... a fedél nagyot koppant, majd odagurult Eisaku lábához |
Valahonnan a mélyből jött a hang. A pokolból, de mégis közel, beleremegett az aszfalt is a kimért, alattomos kopogások miatt. Mindenhol ott voltak behálózva az egész város csatornarendszerét. mint a patkányok... |
Mivel nem volt kutya, így szaglása olyan volt, akár az átlag emberé, ám a fémes szagot még így is megérezte, és fintorogva emelte orrához yukatájának ujját. |
/szia/
*Szemét az alatta lévő idegenre emeli. Érdektelenséget tükröződik, az egy pillanatban. A másik pillanatban viszont újjúlt erővel ugrik le a fáról, pár méterre Eisaku elé* |
Érződött valami más is a leveőben. Valahol a csatorna alól ismeretlen, fémes bűzt kapott fel a szél, ami hívogatóan, erőtelejsen lüktetett. Oly rég... elfeledve |
Mivel sehol nem látott senkit sem, mégis érezte továbbra is a jelenlétét, így pár másodperc alatt megkereste, ám biztos távolban maradt tőle. |
Megérezte az ismeretlen jelenlétét, így magához vette mindkét kardját, és kiment a boltból, hogy körbenézzen. |
*A háztól nem messze egy fán üldögélt. Létezéséről töprengett. Soha még azelött nem csinált ilyet. Heves indulatos személyiség volt. Már ha lehetett személyiségnek nevezni* |
Egy ideig gondolkodott rajta, hogyan is kell leírni a nevét, ha úgy veszi, még soha nem használta.
De aztán nagy gondolkodások árán lefirkantotta, hogy Eisaku. |
Bólogatott, jelezve, hogy megértette. Valahol egyet értett Dantéval a cselekedeteiért, akár ő is ölhetné a démonokat, mégis, mivel még nem volt túl sok fogalma az életről, így megmaradt a tiszteletnél és a démonok elnyomásánál.
Aztán újból a papírra firkantott, most épp a másik nevéről érdeklődött. Ha többé nem is találkoznának, de legalább tudja a nevét. |
[395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
