|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: *finoman nekidőltem és jólesően sóhajtottam* -Tudod hiába is szerettem volna fehér bőrű lenni, már kicsi korom óta barnás bőröm volt...és eddig nem akadt egyetlenegy vámpír sem, aki biztosította volna számomra a szép, fehér bőrt...*mosolyodtam el*-De jobb is mert akkor biztosan nem találkozunk*mondtam mosolyogva, csillogó szemekkel, egészen Lucashoz dörgölőztem olyan finom, puha volt minden érintése, igazán élveztem*
Landria:*hirtelen azt sem tudtam mi történik. A barátaim szanaszét, a hugom félholtan az oltáron, itt vannak ezek a titokzatos idegenek...és én meg szerencsétlenkedem mint egy idióta...de aztán eszembe jutott hogy válaszolnom kéne*-Nem, a legkevésbé sem vagyok jól...mi folyik itt? és ti kik vagytok? És ha megint be akarod nekem mesélni, hogy nem szándékosan követsz...hát azt meg se próbáld! Nem tudom mi a célod ezzel és hogy miért idegsítesz...mindenesetre elég gyáva és megvetendő dolog hogy arra sem vagy képes, hogy megmond ki vagy...*mostmár dühöngtem. Úgy ordítottam Masaharuval mint egy őrült...az egész estés stressz és idegesség és az állandó aggódás mostanra teljesen elvette az eszem. Azt sem tudtam mi folyik körülöttem és bosszantott hogy egy szerencsétlen, semmihez nem értő fruskának tűnök. Dehát nekem nincs varázserőm, hogyan is győzhettem volna? De aztán nem foglalkoztam tovább velük, Leoniehoz rohantam, elvágtam az őt leszorító köteleket és próbáltam élesztgetni. Mindene csupa vér és seb volt. Levettem az oltárról, és az ölembe vettem, próbáltam felkelteni*-Leonie...hugicám nézz rám, mostmár itt vagyok, nem lesz semmi baj...kérlek nyisd ki a szemed!*mondtam szinte hisztérikusan, de semmi életjelet nem mutatott...késő, elkéstem, meghalt. Megint kudarcot vallottam amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, miattam halt meg...Nem tudtam tovább parancsolni az érzéseimnek, a könnyeim patakokban kezdtek csorogni, és az sem csillapította, mikor a többiek magukhoz tértek és próbáltak segíteni. Egyre csak öleltem a hugom testét és sírtam...nem tudtam mást tenni...elgyengültem, és vége mindennek...* |
Lucas: - Csússz előrébb...*mondtam majd befurakodtam a kádba Alo mögé* Jobb szeretek hátul lenni, mögötted*súgtam neki kacéran majd átöleltem a derekát, ismét* Nagyon finom illata lett a víznek, ügyes vagy*mondtam hangomban elégedettséggel s egy finom csókot leheltem a vállára* Sokkal szebb vagy fehér bőrrel, mint napbarnított cicababaként...az olyan sekélyes már manapság...*mondtam közben hasát cirógatva a víz alatt*
Masaharu: - Gyertek anyucihoz!*kiaáltotta el magát Celia széttárt kezekkel, mindkét kezében 5-5 kis elektromos gömb volt amivel azonnal meg is dobálta a Landriat támadó dögöket, azonnal megdöglöttek a magasfeszültségtől.* - Ennyi lett volna?*néztem körbe kezemben tűzlabdákkal, Landria mellett álva* - Hol vagy Kronosz? Nem divat manapság ám az emberáldozat...*mondta Armand a teremben körbejárva* - Kronosz? Az a mocsok van itt? Legutóbb az a fattyú hazáig üldözött engem*kiáltottam fel mérgesen, el sem hiszem, hogy ennyire szerencsétlen napom van* Nyugi bébi elintézzük*jött oda Celia s megölelt, rossz szokása...* Jólvagy kislány?*kérdeztem az otthon megszokott hangsúllyal Landriat, megfeledkezdtem magamról, jó, hogy a hangom most másmilyen...* |
Aloise: *csak bólintottam aztán elkezdtem nézegetni az üvegcséken. Az igazat megvallva a legtöbbre foggalmam sincs mi volt írva, mert valami furcsa nyelven voltak kriksz krakszok rajzolva az üvegre...na mindegy egyet- kettőt azért kiválaszottam és csöpögtettem belőlük a vízbe. Azonnal finom, édes illat kezdett terjengeni a levegőben...tetszett ez az illat olyan különlegesre sikerült, aztán mosolyogva odaléptem Luchoz és végigsimítottam a mellkasát*-Az aggódást meg ne köszönd, ennyi a legkevesebb ami jár neked...és ez csak úgy magától jön, csak egy érzés amit nem tudok szabályozni*suttogtam a mondtat végét a fülébe, majd végigcsókoltam a nyakát és cinkosan rámosolyogtam*-De mostmár kész a fürdője hercegem, ugyhogy nyomás befelé...*kuncogtam és én már be is pattantam a kádba*
Landria: -Mi az hogy repedtsarkú te kis rüfke?!*néztem rá szinte lángoló tekintettel*-Az idióta alamuszi barátotok követ engem, jogom van kérdőre vonni...*ekkor hangos ordítás hallatszott a barlang mélyéről*-Á de mindegy is nem érek rátok....*mondtam idegesen és már rohantam is a hang irányába. Mikor odaértem alig hittem a szememnek. A csapat tagjai mind ájultan, volt aki vérzett is...és mikor felnéztem, a hugom egy oltárféleségre volt kötözve és valami undorító félig ember, félig szárnyas lények marcangolták a testét. Leonie könyörgött hogy segítsek, de hamarosan ő is elájult. Aztán mind a 3 szörnyeteg szeme reám vetült, és már jöttek is felém*-Gyertek csak édeseim!*mondtam nevetve és már lőttem is őket megállás nélkül. Ahogy a golyó itt-ott átlyukasztotta őket, vinnyogva estek el, de újra és újra felkeltek, és az én töltényem már fogytán volt. Káromkodtam is egyfolytában, hogy a többiek ennyire szerencsétlenek...egyedül hagytak már megint...és ráadásul ez a titokzatos idegen is, akinek olyan a szeme mint Masaharué...ajánlom nekik hogy véletlen legyen, vagy nem állok jót magamért...A düh egyre fokozódott bennem, miután egy töltényem sem maradt, előrántottam a kardom és azzal szabdaltam a dögöket. Egyet meg is öltem, de elég szívósak voltak én pedig, mitagadás, kezdek fáradni...* |
Lucas: *gonoszul haraptam meg az ajkát amitől akaratlanul is meghátrált, háhá:P* Több mint 500 éves vagyok, nem egy húsdarab elvesztése fog megölni*mondtam mosolyogva és megsimogattam az arcát* És köszönöm, hogy aggódsz miattam, ez aranyos...*mondtam már kicsit halkabban majd egy pillanatra elengedtem a derekát, hogy megnyissam a csapokat, hamar telt meg a kád vízzel.* Tegyél bele olyan olajokat amilyeneket akarsz, nekem mindegy*mutattam a kád mellett sorakozó tucatnyi féle kis üvegcsére s a márványmonstrumnak dőlva néztem Alot tovább*
Masaharu: - Vigyázz kit sértegetsz repedtsarkú!*hallatszott a váratlan kiáltás Landria háta mögül, majd kapott egy csípős kis áramgömböcskét a penekébe. Szegénykém. de ki lehet ez?...csak nem...neeeeee....Celia! ez meg mit keres itt? csak nem a démonra vadásznak Armanddal?* Hülye gyíkok! Utálom őket...*hallatszott a hangos, mély, kissé dörmögős mégis szépnek mondható férfi hang, majd egy gyík csapódott majdnem Landria mellett a falnak, a kis jószág azonnal ki is lehelte az életét. "Nehogy megmondjátok a csajnak, hogy ki vagyok!" üzentem telepatikusan a két jövevénynek, az unokatestvéreimnek...ki gondolná, hogy ezek ketten hajnalok hajnalán, és ráadásul pont itt vadásznak? -.-" * - Minden rendben bébi?*ugrott a nyakamba Celia, már megint játsza a szerepét, nem így gondoltam a ne mondjátok el részt xD Meg sem tudtam szólalni, csak bólintottam* |
Aloise: -Legyen...hm...*mondtam elgondolkodva, közben kacéran végignéztem Lucason*-legyen a kád...úgyis alapos mosdásra van szükséged...*kuncogtam, most én csókoltam meg aztán a szemébe néztem*-De biztosan jól vagy? *kérdeztem kicsit aggódva*-Hirtelen elég virgonc lettél, nem mintha baj lenne....csak...aggódom miattad na..*mondtam ki végül kurtán, de inkább nem akartam hallani a választ, nem szeretem amikor kifecsegem a gondolataimat, újra és újra vadul csókoltam, nehogy eszébe jusson válaszolni ^^*
Landria: -Akkor meg miért ölted meg? Hallod még egy ilyen beszari alakot mint te..még nem láttam. Még a szemembe sem mersz nézni miközben beszélek hozzád....á...felesleges is rád fecsérelnem az időt. Caak annyit akartam mondani hogy kösz a segítséget, és legközelebb vigyázz jobban a gyíkokkal...na pá...*megfordultam és gonoszul elmosolyodtam, remélem sértettem annyira abüszkeségét hogy legalább lép valamit, tudni AKAROM, hogy ki ő * |
Lucas: - Hm te aztán gyorsan vetkőzöl*mondtam kacéran, mégis kicsit viccelődve s mikor odaért derekánál átölelve húztam magamhoz s csókoltam meg. A harc teljesen felpörgetett, nem mintha máskor ne szeretnék csókolózni:P de most különösen* Zuhany vagy kád?*súgtam kérdésem a fülébe miközben néhány csókot hintettem nyakára, hullámos hajtincseivel játszottam*
Masaharu: - Csak van egy kis elintézni valóm a démonnal, és mivel ti értetek ide előbb tiétek az elsőbbség*fordítottam el a fejem, s azon gondolkodtam mi is legyen az a bizonyos dolgom a démonnal...hm....áhh megvan, befogom! elég szívós dögnek tűnt, még hasznomra is lehet...* |
Aloise: *kicsit meglepődtem, mert éppen az iménti dolgon gondolkodtam...ezen a szívdobbanásos ügyön, és először értetlenül néztem Lucasra*-Ja igen.....vagyis*felálltam és próbáltam összeszedni magam, hogy ne makogjak össze vissza*-Ha már ilyen édesen nézel rám*mosolyodtam el*-Akkor nem tudok ellenállni a kísértésnek szóval, jó...rendben megyek én is*nem kellett kétszer mondani a dolgot, már indultam is a fürdőszoba felé és gyorsan megszabadultam 1-2 ruhadarabtól :P*
Landria: -Fura egy figura vagy te...*mondtam furcsálva és elhajítottam a gyíkot*-És mondd csak miért követsz minket? És miért segítettél nekünk? Talán szeretnél cserébe valamit? Vagy valami kém vagy? Tudod nem vagyok éppen jó kedvemben és nem ajánlom hogy bármelyik miatt legyél itt....*mondtam kissé dühösen, és karba tett kezekkel vártam a választ...és akkor....hirtelen megláttam az illető szemét...Nem...az nem lehet, biztosan csak tévedek, ez nem lehet Ő...pedig a szeme ugyanolyan...nem értem. Kissé megilletődtem a felismeréstől, de próbáltam nem mutatni*-Nagyon emlékeztetsz engem valakire.... |
Lucas: - Büdösség hercege? Inkább az ágy hercege vagy ilyesmi, de ne a büdösségé *mondtam nevetve, közben a fejemet fogtam* Amúgy nekünk is dobog, dobban néha a szívünk, általában nagy öröm vagy hatalmas szomorúság érzetekor...Na de jó, megyek fürdeni ó pultontáncolás hercegnője*mondtam gonoszan majd megcsókoltam Alot, a végén játékosan megharaptam alsó ajkát majd kipattantam az ágyból, a sebem már be is gyógyult. A fürdőbe mentem, majd fejemet kidugva, már tök pucéran néztem Alora az ágyban* Te nem jösz?*pislogtam rá aranyosan:P*
Masaharu: *húúú a francba, most hogy vágjam ki magam?o.O Némán csak lejjebb húztam az arcom előtti részt, hogy méginkább ne lásson engem Landria és úgy tettem mintha nem is hallanám, szobrot játszottam...mást nem nagyon tudtam tenni, ötletem sem volt...* Nem akartam nagy jelenetet rendezni egy gyík miatt...úgyis elment volna egy idő után...*mondtam halkan, szerencsére a köpeny viseletekor a hangom eltorzul, hogy nehezebben ismerjenek fel a mindennapokon* |
Aloise: -Öööö...nem én nem éreztem semmit...*mondtam halkan, de tényleg észre sem vettem, hogy dobbant volna a szivem*-De...én azt hittem a mi szívünk nem dobog, és ha igen akkor egyáltalán miért?*néztem értetlenül, akár egy kisgyerek*-És a büdösségeden meg könnyen segíthetünk...tudod csak meg kellene fürödnöd..*nevettem el magam*-Szóval...irány a fürdőszoba...ó büdösség hercege...*nevettem továbbra is jóízűen, igaz az utóbbi megjegyzés egy kicsit gonoszra sikeredett^^. Úgy dőltem el az ágyon, akár egy krumpliszsák és továbbra is vidáman kacaráztam...jólesett, már nagyon régen nem nevettem úgy igazán semmin sem*
Landria: *hallottam a halk, vékonyka, visító hangot*-Fiúk ti menjetek tovább, én meg utánanézek a kedves segítőtársunknak....*a többiek csak bólintottak Mike meg úgy vigyorgott akár egy vadalma..nem tudom mi a baja de hogy nem egészen komplett az tuti. Eléggé fáradt voltam és a fejem is fájt, de azért csakhamar sikerült megtalálnom a kis gyíkot, és felemelve a köpenyes idegennek mutattam*-Nem lehetsz valami nagylegény...legyőzöl egy démont egy ilyen aprócska gyíktól meg megijedsz...mondd miféle szerzet vagy te?*kérdeztem unottan, miközben fejemet csóváltam, de a fura alak arcát nem sikerült meglátnom, hiába hunyorogtam* |
Lucas: Te is érezted?*kérdeztem mosolyogva* Dobbant egyet a szíved...hallottam...éreztem*súgtam neki kedvesen* Én már nem is tudom mikor dobbant utoljára a szívem...*mondtam elgondolkodva*...áhh, megvan, pár száz éve dobbant egyet, de már nem is tudom miért*mondtam továbbra is elgondolkodva. Szégyen, hogy nem emlékszem rá, ugyanis egy vámpír "életében" igencsak kevésszer esik meg ilyesmi* És akkoris büdös vagyok! Volt már jobba szagom is fúúúúj*morogtam viccesen grimaszolva*
Masaharu: *ahh ezt nem hiszem el, ráléptem egy gyík farkára az meg megtámadott! Ez nem az én napom...itt morog meg visítozik meg minden amit egy gyík szokott, cibálja is a köpenyem alját!! segítséééég! Még észrevesznek miatta, pedig tök sikeresen elrejtőztem újra az árnyékba...kis dög...* |
Aloise:*csak elmosolyodtam és már oda is bújtam Lucashoz*-Nem is vagy büdös...*mondtam kuncogva*-Ugyanolyan finom illatod van, mint mindíg...*súgtam a fülébe és egy lágy csókot hintettem a nyakára, aztán a mellkasára hajtottam a fejem, közben cirógattam. Most valamiért határtalan öröm töltött el, nagyon boldog voltam, szinte szárnyalni tudtam volna....de csak pszt ezt nem szabad hogy Luc észrevegye. Hiszen nem történt semmi egetverő, de mégis valamiért már a közelsége is jólesett....egy idő után a haját piszkáltam olyan puha volt és selymes...hm..régen voltam így valaki közelében, valamiért most minden egészen más volt...*
Landria: *nagy nehezen felkászálódtam*-Mi a szösz...ez meg ki volt?*kérdeztem kicsit kábán*-Valaki segített nekünk..van is egy sejtésem hogy kicsoda..*mondta Mike ravaszul, én csak bólintottam aztán továbbindultunk megkeresni Leoniet. Foggalmam sincs hol lehet és hogy mit akart Mike mondani ezzel a cinkos mosollyal..egyenlőre örülök ha rendesen látok...* |
Lucas: - Steve...éreztem a vérszagát, lehet, hogy nem élte túl, de nem vagyok benne 100 százalékig biztos...a többiek pedig tudják mit kell ilyenkor tenniük magukkal, ismerik a testüket, hogy milyen gyorsan épülnek fel...biztos vagyok benne, hogy nem kell aggódni miattuk...*mondtam komolyan, mégis halványan mosolyogtam* - Nem akarsz idebújni hozzám? Tudom hogy koszos vagyok és büdös...de nézd a jó oldalát, vérszagom van*mondtam viccelődve, Alo kezét simogattam*
Masaharu: *najó, én ezt nem nézem már tétlenül! Ezek nem tudnak elbánni egy ilyen döggel...nyugodtan megharagudhat rám Landria amiért követtem őket és beleavatkoztam, de megköszönhetik utána az életüket nekem...Futva közeledtem a démonhoz, köpenyem teljesen takarta a többiek számára az arcomat, szerintem simán démonnak néztek. Körbeszaladtam a démon körül, bal kezemmel folyamatosan érintettem a földet egy kört rajzolva, mikor bezártam a kört hátraugrottam és egy szó kimondásával meggyulladt, tűzkerítést alkotva a szörny körül. Azután megküldtem pár tűzlabdával is, már égett az egész teste, nem tudott szabadulni, aztán igyekeztem újra eltűnni az árnyékokban...* |
Aloise: -Szerintem ma délután még maradj nyugton!*mondtam komolyan* -Az a legjobb neked, ha most pihensz...ez a dolog még ráér. Tényleg azt elfelejtettem megkérdezni, hogy rajtad kívül mindenki rendben van, ugye? Senki nem sérült meg komolyabban?*kérdeztem kicsit aggódva,de próbáltam ezt palástólni, nem szeretem ha az érzelmeim meglátszanak...* -Lehet hogy a többieknek sem ártana egy kis pihenés meg ilyesmi...*mondtam elmélázva, közben eszembe jutottak az elmúlt nap eseményei, próbáltam rendet tenni a gondolataimban, több-kevesebb sikerrel*
Landria: -Ez a valaki mögöttünk kezd idegesíteni....*mondtam mérgesen, miközben próbáltunk elbánni ezzel a szörnnyel, nagyon nem akart menni, semmi fegyver nem használt neki...ha meg sikerült eltalálnunk, a vére szerteszét fröccsent és mindent elporlasztott amihez hozzáért. Joey a kardjával próbálkozott, valami tűzvarázslattal karöltve...és lám ez bejött. A szörnyike nem bírja a tüzet! Ez vicces, hiszen ő maga is képes tüzet gerjeszteni...ezt nem értem, milyen rémség ez? ÉS tényleg hol van a hugom? Lehet hogy már rég megölte és feleslegesen harcolunk is...husszú percekig csak álltam és nemsokára már el is feledkeztem magamról...a többiek torkuk szakadtából ordítoztak, hogy menjek el onnan, de nem is figyeltem rájuk....pár másodperc múlva csak azt érzékeltem, hogy a szörny egy óriásit csapott felém a farkával és szó szerint felkent a falra o.O A többiek kitartóan viaskodtak vele, én meg csak kábultam feküdtem, alig érzékeltem valamit...igyekeztem felállni, de alig láttam valamit....A fenébe, ezt nagyon elszúrtam....nyöszörögtem magamban, utáltam, ha nem sikerül valami* |
Lucas: - Tudod, kevesebb sérüléssel lehetetlenség lett volna ezt megúszni, pedig még vigyáztam is magamra*mondtam elmosolyodva majd nehézkesen felültem, karjaimmal támasztottam magam, lágyan csókoltam meg Alot, most ez nagyon jól esett...* Akkor majd elviszlek...mehetünk ám ma délután is, engem nem zavar a napfény...*mondtam komolyan és vállatvontam, tényleg nem zavar a napfény, úgyis csak lepirul a bőröm tőle aztán meg újra kifakul...*
Masaharu: *nyugodtan figyeltem a történéseket, vártam a pontot amikor közbe kell lépnem. Csak az nem tetszett, hogy tényleg észrevettek...de legalább nem rontott nekem egyik okostojás sem.Landria meg aranyos volt azzal a bárkivel elbánok szöveggem *-* bajó, azthiszem túlságosan beleszerettem, ááááhhh milyen nyálas vagyok... Miközben követtem őket a köpenyem alján lévő karmok egy különösen kavicsos részen hangosan csörömpöltek, majdnem szívrohamot kaptam, nem tudtam mit kezdjek velük így viccesen felemeltem a köpeny alját, ahogy a nők szokták a hosszú szoknyákat xD* |
Aloise: -Sharon nagyon nagyon vigyázott rám, még ha akarnám se esett volna bajom*mosolyodtam el, aztán kivittem a fürdőbe a vizet meg a törölközőket, kezet mostam és visszamentem Lucashoz, leültem az ágy szélére és kedvesen ránéztem*-De legközelebb légyszives ne hősködj ennyire, nem élném túl, vagyishogy...*kaptam észbe*-Nem örülnék ha bajod esne....tudod nem szeretnék több családtagot elveszíteni...*mondtam halkan, kicsit el is komorodtam aztán megint mosolyogva néztem fel*-Viszont szeretnék kérni tőled valamit...holnap haza szeretnék menni, ugyanis valamiről, vagyis valakiről megfeledkeztem, és felelősséggel tartozom az illetőért...szóval mindenképpen haza kell mennem...*mondtam komolyan*
Landria: -Valaki követ minket..*jegyezte meg Mike halkan*-Tudom, én is érzem...ajánlom neki, hogy ne köpjön a levesünkbe mert vele is képes vagyok elbánni, legyen az akárki vagy akármi...*persze selytésem sem volt, hogy Masaharu az. MEgint hangos vinnyogás és üvöltés hallatszott és a démon ott állt előttünk teljes életnagyságban. Undorító volt! Zöldes nyál csorgott a szájából, ami a földre érve mindent szétmart maga körül, hatalmas, csáprágó szerű szája volt, és óriási karmai. ÉS egy hosszú farka aminek a végén egy hatalmas kard szerű nyúlvány éktelenkedett*-Ez meg mi a szent szar?*kérdeztem fintorogva, de a szörny felém köpött és ha Joey nem ránt el, eltalál*-A fenébe is...*sziszegtem*-Nos fiúk, kezdjünk neki....*mosolyodtam el, és már a kezemben is volt kedvenc fegyverem és már lőttem is. A többiek is így tettek, de hamar rá kellett ébrednünk, hogy ez nem sokat ér, ugyanis erről a szörnyetegről a golyók leperegnek*-Túl vastag a bőre...*mondtam kétségbeesettem, aztán eszembe jutott a sejtromboló töltény. Ha ez a valami élőlény, akkor simán elbánik vele a cucc, de ekkor hirtelen a 3 méteres monstrum szőrén szálán eltűnt....csak tehetetlenül ácsorogtunk és vártunk..* |
Lucas: - Csak ki kellett tisztítani, begyógyul ez...*mondtam halványan mosolyogva, már szemmel láthatóan kezdett újranőni a hús és a bőr a sebemen, nem kell sok idő, hogy meggyógyuljon* - Ha begyógyult majd rendbejönnek a belsőszerveim is, minden szépen, sorban...*mondtam halkan ahogy a gyógyulgató sebet tapogattam, már nem köhögtem* - Amber pedig megérdemelte...ahoz képest amit ő tett velem, pontosabban a hugommal, ez a kis haláltusa amit megszenvedett semmiség volt...*mondtam sóhajtva majd két kezemet végighúztam arcomon s sóhajtottam*...örülök, hogy nem lett bajod*mosolyodtam el ahogy Alora néztem. Most nekem Ő, a gyermekem a legfontosabb...*
Masaharu: *Halkan kuncogtam, vicces volt ahogy rendetcsapott a fiúk közt Landria...hát igen, nem semmiért vagyok vele...mondjuk amilyen csend van itt s ahogy vízhangzik a barlang, lehet hogy hallották is a kuncogásomat. Közvetlenül mellettük osontam az árnyékban a kőfal mentén. Történetesen egyenesen a démon felé tartottunk, Landria jól beleválasztott...ereztem, hogy egyre közeledünk* |
Aloise: -CSsss...most inkább ne beszélj!*mondtam neki kedvesen* -Előbb rendbe teszlek, aztán megbeszéljük ezt is, de hogy válaszoljak kérdésedre: nem, nem tartalak szörnyetegnek...*mosolyogtam rá, aztán kimentem a fürdöszobába, hoztam be egy lavór vizet meg tiszta törölközőket, hogy kitisztíthassam a sebét. Gyorsan neki is láttam, hogy minél előbb begyógyulhasson a seb*-Hát...ez elég csúnyán néz ki. Nagyon vérzik és a köhögésedből itélve belső vérzésed is van...egész biztos vagy benne, hogy meggyógyulsz?*kérdeztem komolyan* -Az pedig ahogy azzal a farkassal elbántál..nos, nem mondom hogy szívderítő látvány volt. De azt tetted, ami a köteleséged volt...tudom hogy egyikőtöknek mindenképpen veszítenie kellett és szerencsére nem te lettél az...*mondtam megkönnyebbülve és megtörölgettem Lucas arcát is meg a vállait, mert elég koszos volt*-Azt hiszem ha jobban vagy nem ártana egy fürdő, mert elég koszos vagy..*kuncogtam halkan*
Landria: -Na jó fiúk menjünk tovább, jobb ha nem vesztegetjük az időnket....*kicsit féltem, mert nem akarok sült vacsorája lenni ennek az ocsmányságnak, de muszáj volt indulnunk. ahogy beljebb mentünk a hangok elhalltak és több tűzcsóva sem jött felénk...különös..aztán a barlang 2 felé ágazott, tanácstalanul álltam meg*-És most merre tovább?*néztem a többiekre kérdőn*-Hát szerintem...*szólalt meg Adam*-Az lenne a legjobb, ha sorsot húznánk...-NA persze*sipítoztak a többiek*-ÉS ha egyenesen a szörny szájába megyünk..*erősen vitatkozni kezdtek, egy ideig vártam aztán rájukparancsoltam*-Kuss legyen már!*ordítottam*-Ne veszekedjetek mert személyesen nyírok ki mindenkit...balra megyünk, lesz ami lesz..*sóhajtottam és elindultam. A többiek egy ideig megszeppenve vártak aztán kicsivel később birkamód követtek* |
/vagyis inkább...^^
|
Lucas: Csak ki kell tisztítani a sebet tiszta vízzel...Amber vére külsőleg mérgező ha egy sebembe kerül, ki kell tisztítani és begyógyul*motyogtam amien hangerővel tudtam, már nem öklendeztem és köhögtem annyit. Mindenki sietett be a házba, sokunknak került a sebébe farkasvér, mindnki igyekezett mihamarabb kitisztítani a vágásokat és karmolásokat, esetemben tépéseket. Egyedül Johanna nem jött be a házba, a halott tisztavérű farkasra vigyázott. Sajnos sok undorító féreg létezik akik megeszik a holtak husát, Johanna nem akarta, hogy ezzel a tisztavérűvel is ez legyen, várta a tisztogatókat akik eltakarítják a harc nyomait... Mikor beértünk a házba egyenesen a szobám felé támolyogtam Aloval, amint odaértünk szó szerint belezuhantam az ágyba, nem érdekelt, hogy véres és koszos vagyok...* - Most egy szörnyetegnek tartasz az miatt, ahogyan megöltem Ambert, igaz?...*kérdeztem halkan, majd rögtön vért kezdtem el felköhögni*
Masaharu: * Óh hogyaza....ez majdnem megpörkölt engemis. A sötétben a falnak simulva rejtőztem, de ez a tűzcsóva az előbb majdnem megkóstolt engemis. Szerencsére magammal hoztam megszokott köpenyem amit felvéve...hát igen egyszerű emberi szemnek elég érdekesen néztem ki, de a démonok így kevésbé figyelnek fel rám, legalább Landria sem ismer fel. Próbáltam minél észrevétlenebbül követni őt....*
|
Aloise:*Lucast néztem és halottam amikor szólongatott, azonnal odarohantam hozzá*-Óh...te jó ég...minden rendben van?*kérdeztem tőle aggódba, de ez elég hülye kérdés volt, hiszen még csak lábra sem tudott állni...*-A fenébe is, megígérted hogy nem lesz bajod..*mondtam sóhajtva, de mit is vártam, hisz ő is csak férfiból van..*-Azt hiszem ez a sebed nem fog magától begyógyulni, gyere segítek bemenni a házba, le kell pihenned, közben meg kitalálom mit csináljunk a sebeddel. Le kell fertőtleníteni az bizonyos....*mondtam aggódva és minden mosoly eltűnt az arcomról. Féltettem Lucast, nagyon rosszul festett, segítettem neki felállni, hagytam hogy rámtámaszkodjon és elindultam vele a ház felé..*
Landria:*Mikor mindent felszerelést összeszedtünk, bekapcsoltunk néhány zseblámpát is, hogy lássunk valamit a korom sötétben és elindultunk a barlang bejárata felé. Aggodalmam még mindíg nem csitult, szívem hevesen vert és szivem szerint sírva rohantam volna a helyszínről .Mindenfélére gondoltam, akármi történhetett a hugommal. Viszont ha ezt megússzuk, lesz egy két szavam a kis pisishez. Mike azt mondta kezdi érezni a démon jelenlétét....azt mondja nagy és erős, és valószínüleg rejtőzködik előlünk, nem lesz egyszerű megtalálni. Csak egyet nem értek...Ha nem vacsorának kell neki a tesóm, akkor minek? Mire használhat egy embert egy ostoba kis élőlény....talán nem is annyira ostoba, mint hittem...hamarosan furcsa, félig emberszerű félig valamiféle morgó hang ütötte meg a fülünket, ahogy beléptünk a barlangba, és pár másodperc múlva egy hatalmas tűzcsóva lövellt ki felénk....*-A francba...*ordítottam*-Vigyázzatok*kiabáltam hátra a többieknek, ugyanis én vezettem a sort. Az utolsó másodpercben sikerült félreugranunk a támadás elől, kevesen múlott, hogy meg ne égjünk*-Ez meg mi a fene lehet?*kérdeztem tanácstalanul a többieket*-Hát....*mondta Mike elgondolkodva*-Vagy egy sárkánydémon vagy egy varrigál....de lehet hogy a kettő keveréke...de az is lehet, hogy valami olyan lény, amivel eddig még egyáltalán nem találkoztunk*mondta elgondolkodva*-Na kösz...ettől aztán sokkal okosabb lettem..*mondtam morcosan* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
