|
Témaindító hozzászólás
|
2006.03.15. 13:10 - |
| Kaguya nevetni kezdett, amint kezén a Mennyek Mdártol talárja fenyegetően meglobogott:
-Végre. Eljön az örök éjszaka. Az idő illóziója eltűnik és megétkezik az örök sötétség.-azzal a talár köralakot írva megperdült a nő körül. |
[573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| -Nyugodj meg. Meg foglak törni.-hunyorog a végtelenben.-És van is egy brilliáns tervem hogy hogy!-beszél kacagva. |
| Kaguya nevet:-Miért félnék? Nevetséges. Rémálom? Hahahahahahahahahahahahaha!!!!!!! Ugyan már! Csak unom a képed.-sziszeg. |
| Klón magától összeáll. Elfelejtettél valamit Rufus nem halandó, mert benne született újjá Sephiroth a rémálom. Ő is halhatatlan. |
| -De minden elpusztul körülötted!-kacag. Csak a hangja hallatszik a dermedt levegőben.-Ha az embereidet lefejezem, meglátjuk, hogy mennyire immunisak a pengékre is. |
| Kaguya sötéten honyorogni kezd:-Nem mersz személyesen kiállni? Mert félsz a halandóságtól?-húzódik apró, gúnyos mosoly fel az arcára-Milyen kár, hogy én azt nem ismerem...-azzal szelíden előre nyújtja a kezét. Az árnyékom mutatjaák, ahogy valami hegyes nyúlvány átfövi Rufus klónját, majd köréje csavarodvi egyetlen, hihetetlenül erős rántással megcsavarja a levegőben. A test cafatokban a földre esett. Kaguya szó szerint kifacsarta belőle a lelket.-Hm...A leggonoszab, mi? Miért akarsz itt lenni? Uralkodni akarsz? De min?-nevet-Én nem akarok semmin sem uralkodni. sokáig vitatkozhatnák így hogy melyikőnk lelke a sötétebb-azzal emelkedni kezdett a lila telihold fele, majd a hold fényeibe beleolvadva köddé vált... |
| De melyik testeben? Ha nem vennéd észre mindenkoit elpusztítasz, az én embereim meg tökéletesen immúnisak az újjászűletésedre. |
| -Ha valahogy mégis sikerülne elpusztítanod, halhatatlan vagyok...újjá születnék egy másik testben.-kezd el hunyorogni-De nem udsz megsebezni. |
| -Te pedig engem.-suttoja szelíden a nő. A föld felett lebeg kecsesen és nyugodtan, hisz nincs az lény, aki árthat egy Égi hajadonnak. |
| robotok, különböző géplények...Lehet hogy egy közönséges lény halála lennének. De nem egy Tennyonak.-azzal a talár megfodorva a levegőt. A tükör ravszul felvillan. Kaguya kilép az illúzióból Shinra elé, mire a cseresznyefa virágozni kezd, lila, romlott szirmaival megtöltve a levegőt. Először a tükör bukan fel majd a lila komonójú Kaguya rezdületlen, "ártatlan" arccal...-Jobb személyesen...-mondja szelíden. |
Előlép Rufus.-Én Rufus klónja vagyok, megölhetsz, de nem én vagyok az igazi. Alábecsülőd a tudományt. |
| Hasznodra?Lehet...-nevet.-viszont te nem vagy jó nekem semire-kezd le gúnyosan sziszegni. |
| Shinra company-visszhangzik nevetése.-Így vagy úgy de te csak egy halandó vagy. Semmilyen fegyver se fog rajtam, viszont hogyha felnyársalnálak, nem hiszem hogy túl élnéd-húzódik arcán utálatos mosoly-főleg ha darabokra tépnélek utána. Egy Tennyo más mint egy démon. Kezdjük azzal, hogy azt sem tudod hogy hol keress.-kacag.
A kastély egy az alkonnyal, nem lehet megérinteni, mintha csak köd lenne, mégis ott van. |
| Nem. Ezt a világot választottam, hogy újjáépítsem a Shinra Companyt. Meg tudnálak állítaní, de nem. Egyelőre a hasznomra vagy. |
| Elismerésem.-nevet.-Nem is tudnál megállítani. Ahhoz képest hogy ember vagy, ügyes. Ígysi, úgyis, minden egyes perccel a sötétség egyre közelebb ér, azt ajánlom ,keress más helyet, mert az Éjban nincs helyed. |
| Hmm... Elismerem egész jó ötlet, de valami mást is kitalálhatnál az idő helyett! Ezúttal nem állítalak meg, az én világomban senki nem öregszik, így rám és csatlósaimra nem hat a varázslat. |
| kAGUYA NEVETÉSE MEGFOGHATATLAN VOLT, MERT MINDENÜTT VISSZNHAGZOTT ÉS ZENGETT. AZ IDŐ FOLYTATTA LÁTHATATLAN MÉSZÁRLÁSÁT MINDENHOL... |
| -Az idő átkom elen ezúttal nincs védelem. Az idő a legnagyobb hatalom. Az idő a világmindenségen mindenhol jelen van. Minden lény számára az élet egyre gyorsabban telik. Főleg a közönséges hakandóknál, de a démonok is hamarosan megérzik az idő pusztító agyarait. az idő, az idő elpusztít mindent. Birodalmak omlanak össze órák alatt, emberek születnek és halnak meg egy szemvillanáskor, életerős démonok veszítik el életrejeküket. A GYÖNYÖRŰ ÉJSZAKA KÖZELEG! |
| Kaguya nyugodt és rideg képére halvány ránc tekergett fel, amint elmosolygott:-Telik az idő...Az Illúziók Kastélya sziszegve derengeni kezdett és a születő alkonnyal vált eggyé, megfoghatatlanul, közelében a közeledő árnyakfenyegetően közeledtek. Az éj...A GYÖNYÖRŰ, ÖRÖK SÖTÉTSÉG! |
| Kaguya kitárta a kezét és akörből fenyegető fényrobaj indult meg és öntött el mindent. az idő nem állt meg. At ellenkezője történt. Felgyorsult...A tükörben az emberek hétköznapi mozgással tettek-vettek, de hirtelen öregedni kezdetk, majs porrá estek szét. Megszűntek létezni... Kaguya szemei elégedetten megebbentek: -Az idő felgyorsult. A mozgásuk nem lett gyorsabb, de az életük igen. A halandók néhány óra leforgása alatt megszületnek és meghalnak. A démonok élete is gyorsabban telik, bár nem lesznek olyan hirtelen semmivé mint az egyszerű halandók. De felettük is gyorsabban elszáll az idő. Nekem az idő, a végtelen olyan mint egy pillanat, mert Halhatatlan vagyok, de most ez a pillanat gyorsabban el fog múlni, amint a homokóra gyorsabban pereg és végre, a GYÖNYÖRŰ éj hamarabb köszönt be.-azzal újra virágfelhővé vált és egy hatalmas, karcsú székbe teleportálta magát. A tükör eléje lebegett. elégedetten figyelte ahogy az életek felgyorsulnak és néhány perc leforgása alatt semmivé válnak. |
[573-554] [553-534] [533-514] [513-494] [493-474] [473-454] [453-434] [433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
