|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Lucas: - Igen...*mondta egyszerűen Sharon, élő farkasok már nem voltak itt, így kinyitotta szemeit, már tudta irányítani a képességét. Gyönyörű kék szemei voltak... Közben halk pityergés hallatszott, Johanna volt az...* - Sajnálom..*motyogta, az ölében levő farkas éppen most halt meg, Johanna kezét szorította. De nem mint ellenség, nekik ez volt a kötelességük, fajuk nevében megküzdeni egymással, életre-halálra. Johanna letörölte a férfi arcáról a vért majd a fa alá fektette. Olyan volt, mintha aludna...arca békés volt halála pillanatában.
Én öklendezni kezdtem, vér csobogott ki a számból, sokáig...úgytűnik tényleg komoly a sérülésem, nem akar begyógyulni túl gyorsan. Hirtelen összerogytam és tovább köhögtem fel a vért. Egyedül voltam, senki sem mert odajönni hozzám. Mandy klánjának tagjai a sebesültjeiket ápolgatták, az egyik lány meghalt, nem tudom ki, csak hallottam pár hangot, hogy meghalt egy lány...éreztem Steve vérének szagát...tudtam, hogy őt sem szabadott volna harcba engednem. Ő is meghalt. Sajnálom, jó gyerek volt... Öklendezés közben, vagyis amikor épp nem köhögtem fel vért, félszemmel Aloisera néztem, elmosolyodtam amikor láttam, hogy nem esett baja. Még mindig magam voltam a vértócsa közepén, még mindig nem jött oda senki...talán nem mertek, vagy egyszerűen féltek tőlem... én félnék magamtól a helyükben, tudom, milyen vadállatként viselkedtem az előbb...* Alo...Aloise...*nyögtem elhaló hangon, a köhögéstől nemnagyon tudtam beszélni, főleg nem hangosan*
Masaharu:
- Áhh megvan!*kiáltottam fel mikor megláttam hogy megálltak egy barlangnál. Felkaptam egy nadrágot, inget és kabátot meg valami bakancsot és nemám kocsival, utolsó teleport-bájitalomat felhasználva mentem oda. Így talán nem vesznek észre. Pont jó helyre kerültem, sötét volt, a fal mellett álltam a barlan szájánál, jól láttam innen mindenkit. A démon jelenlétét is éreztem...jó erősnek tűnt, mit ne mondjak...nem lesz könnyű dolguk :S* |
Aloise: *iszonyodva néztem végig a harcot, majd a farkas haláltusáját. Soha, még a legszörnyűbb filmekben sem láttam ilyesfajta mészárlást. Tudtam, hogy az emberek gonoszak és hogy szörnyű dolgokat visznek véghez, de hogy egy vámpír mire képes....azt még kimondani is szörnyű...és igazából hirtelen nem is tudtam megfelelő szót találni erre az öldöklésre. És az igazat megvallva sajnáltam a farkasokat, senkinek sem kívánnák csak azért halált, mert meghalt a klánja vezetője....azt hiszem rengeteg mindent kell még megélnem és megtanulnom hogy ezek a dolgok ne borzasszanak el. Aztán ahogy Johanna nézegette azt a félhalott vagy talán már halott férfit...á...undirítónak találtam. LEgszivesebben elfutottam volna jó messzire, nem is értem miért kellett ezt végignéznem...vagyis ha jobban belegondolok, jó lecke volt, egy nap majd nekem is ezt kell csinálnom. Titkon reménykedem benne hogy nem érek meg ilyesmit, dehát ki tudja mit hoz a jövő...Láttam hogy a Lucassal küzdő farkas is kimúlt már, szerettem volna odamenni gazdámhoz és megkérdezni jól van-e, hiszen láttam azt a csúnya sebet, de nem mertem...nem tudom mit szokás ilyenkor csinálni és nem akarom magam hülyének beállítani mások előtt. Csak ültem és próbáltam nyugodt maradni, de közben egyre csak szám szélét harapdáltam, nos igen az idegességet nehéz palástolni..*-Nos akkor ennyi, vége?*néztem a melettem ülő Sharonra, aki olyan nyugodtan ült, mintha misem történt volna*
Landria:*Mike elmondta hogy egy barlangba megyünk, és hamarosan oda is értünk...hatalmas, feketén tátongó juk terült el előttünk. Kiszálltunk a kocsiból és a csomagtartóból kezdtük el kipakolni a felszerelést. Kardokat, pisztolyokat, golyóálló mellényt meg mit tudom én mit idegességemben úgyis csak dobáltam mindent mint egy idióta. Adam megfogta a kezem és félreráncigált*-Azt hiszem az lenne a legjobb ha most megnyugodnál*mondta mély, lágyan csengő hangján*-Senkinek sem tesz jót ha idegbeteg vagy...tudod hogy nem hibázhatunk, szükségünk van rád, kérlek legyél megint olyan magabiztos és erős amilyen szoktál lenni*nézett rám aggódva és be kell hogy valljam igaza volt. Csak sóhajtva bólintottam és vártam hogy a többiek végezzenek a pakolással* |
Lucas: 100 éve harcoltam az ellen a nő ellen, de hiába gyakoroltam elenne a képességem....mind hiába... ő is nemes mint Lucas, nem tehetes semmit...sajnálom*mondta csalódottan Sharon majd leült a fa tövébe* Ülj le teis, úgysem tehetünk mást...*közben Amber ügyesen kiverte a kezeimből a fegyvereket, így kénytelen voltam én is pusztakézzel harcolni. Lassan földrekerültünk és már esztelenül harcoltunk, ütöttük egymást mint két őrült állat... a vérszag már mindkettőnk eszét elvette. De túljártam az eszén és egy szerencsés percben mögé kerültem, vadul martam bele a nyakába, nem kímélve szívtam a vérét, államon ömlött a vörös nedű pirosrafestve arcom felét. A nő ordított mint egy sakál de nem tudott mit tenni, lefogtam a kezeit, vérének köszönhetően már erősebb voltam nála. Sikerült nekem is megerősíteni a karmaimat, akárcsak neki, azonban cseles mozdulatokkal kicsavarta karjait a szorításomból és ököllel rontott nekem. Folytattuk a már-már pankrációnak nevezhető harcot. Magam sem tudom hogyan de karmaimmal feltéptem a melkasát, bordáit teljesen összezúzva martam bele húsába, kitéptem a szívét. Szemei megmerevedtek s a földre rogyott, mozdulni már nem bírt...diadalmasan egyenesedtem fel mellette, számról nyalogattam a farkasvért miközben haláltusáját néztem végig... meg sem fordult a fejemben, hogy megadjam neki a kegyelemdöfést, megérdemelte a szenvedést. Nem sokan tudják, hogy évszázadokkal ezelőtt mit tett velem ez a nő...de akik tudják, azok megértik mért vagyok ilyen barbár ezekben a pillanatokban... Mikor kilehelte élete utolsó cseppjeit is, a farkasok riadtan torpantak meg egy pillanatra, de akik nem Amber klánjában voltak azonnal folytatták is a harcot...az ő falkája tagjai azonban megadóan feküdtek a földre, várták a halálos itéletüket...ilyen ez...ha meghal a vezér ők is követik. Ezt az egy dolgot becsültem a falkájuk törvényeiben. Miután meghalt ott áltam továbbra is mellette, szinte megdermedve néztem az élettelen, vérbefagyott testet....a tévhitekkel ellentétben senki sem porlik el mikor meghal, csak hogy mindenki tisztában legyen ezzel. Johanna viszont mosolyogva, győzedelmesen, egy csepp vér nélkül húzta maga után áldozatát, Aloék mellé ült le, a haldokló férfi fejét ölébehúzta, egymásra mosolyogtak. Groteszk látvány volt, de a tisztavérüek már csak ilyenek, nem haragudnak egymásra, akkorsem, ha egymás életét veszik el. Johanna némán ült a haldoklóval, fejét simogatta, míg az emberi alakban lévő farkas meg nem halt...köztünk is voltak halottak, sajnos ebben biztos vagyok, a harc hamarosan elült, az élvemaradt, másik farkasfalka vezetője menekülőre vette az utat néhány talponmaradt farkasával*
Masaharu:
*még hogy maradjak a seggemen és aludjak? MOST? na neee... azonnal előcuccoltam egy térképet és előkotortam Landria egy cuccát, az egyszerű, ősi módszerrel kerestem meg a térképen, hogy merre tartanak. Vártam, hogy megáljanak valahol és odamehessek...* |
Aloise: -Ez igazán ügyes volt*mondtam kedvesen Sharonnak, aztán meglepődve, szinte kővé dermedve figyeltem Lucast...megsérült, a csudába, pedig azt mondta nem lesz baja...férfiak. Szeretnék neki segíteni, de mégis hogyan? A francba is, miért hagytam hogy úgy őriztessen, mint egy gyereket, ott kéne lennem, hogy segítsek, kötelességemnek érzem.*-Sharon, figyelj csak, nem tudnád azt a farkast is megölni, aki Luccal harcol...megsérült, és úgy érzem segítenünk kell neki, nemgondolod? Szóval nem tudnád gyorsan elintézni azt a kis dögöt?*kérdeztem izgatottan, és egy percre sem vettem le szemem a küzdőkről, mostmár kezdtem egyre idegesebbé válni*
Landria:*csak elmosolyodtam az sms-en, aztán gyorsan pötyögtem is a választ, de már biztosan alszik...na mindegy azért nem szeretném ha aggódna. "A hugomat elrabolták, meg kell őt mentenünk, a keresésére indultam el a csapattal. Elegen vagyunk, ezért nem akartalak téged is belerángatni a dologba. Ne idegeskedj, nem lesz semmi baj és ígérem sietek majd haza. Szeretlek és ne haragujd! Csók" Közben figyeltem Mikera aki ismertette a tervet, nem lesz egyszerű dolgunk az holt ziher...* |
Lucas: *Az egyik pillanatban hirtelen egy vicsorgó farkas rohant Sharon és Aloise felé, előttük megállt s fenyegetően mutatta meg fogait, látta, hogy egyik lány sem támadja meg, így azt hitte eljátszhat velük, de tévedet....Sharon hirtelen már nem mosolygott, lassan kinyitotta a szemét és a farkasra nézett, pillanatok alatt remegni kezdett az állat s szemei vérezni kezdtek, szájából is ömlött a vér, nem kellett neki sok idő ahoz, hogy összeesen és meghaljon. Ezután Sharon nyugodtan csukta be szemeit és újra elmosolyodva fordult Alohoz. Nem szólt semmit, mintha nem is történt volna semmi* Sajnos a farkasok közelében nem tudom fékezni a szemeim, de amúgy nyitott szemmel járok*mondta vidáman kuncogva, nem érdekelte a körülötte folyó csata. Közben szereztem egy igen komoly sebet a hasamra, kitépett belőlem egy húsdarabot a farkasszuka, Amber. Egy jólirányzott csapással átszúrtam a melkasát, de ez nem volt elég a halálához, csak a fejvesztés lenne halálos számára...meglepődött a váratlan csúrástól s vérző sebéhez kapva rohant át a harcoló tömegen, csupán pár méterre Aloisektól rontottunk ki a csatázók közül s újra egymásnakestünk*
Masaharu: *morogva feküdtem vissza az ágyba, de pár perc sem telt el s már a telefonomhoz nyúltam mert nem bírtam ki...írtam egy sms-t Landrianak: "Hova mentél? Vigyázz magadra...csók" rövid és velős...hajnalban ennyire vagyok képes xD* |
Aloise:-Semmi baj, valahogy gondoltam, hogy nem azért nem nézel rám, mert unszimpatikus vagyok neked..*mondtam kedvesen, aztán a csatát figyeltem. A vér illatától kicsit megrémültem...vagyis olyan furcsa érzés kavargott bennem, amolyan ölni akarás-féle...Igen, többször is átfutott az agyamon a vér íze, hogy milyen mámorító ahogy minden csepp végigcsorog az ereimben, olyan szívesen megöltem volna most bárkit, akárkit....igyekeztem elfojtani ezt az érzést, ökölbe szorított kézzel figyeltem, főleg Lucast. Az igazat megvallva kicsit féltettem őt....na jó tudom hogy még alig ismerem meg minden, de akkoris valamiért kötődöm hozzá, végülis neki köszönhetem az életemet, mármint a mostanit, nem szeretném őt is elveszíteni...*
Landria:*beszálltam a kocsiba, és miközben elhajtottunk Masaharura pillantottam. Remélem nem lesz megint féltékeny vagy ideges, nem akarom hogy miattam megint előtörjön belőle a démoni mivolta...főleg hogy egyedül hagyom. De most a tesóm a legfontosabb...és tudom hogy ezt megérti..* |
Lucas:- Hidd el, most el kell majd a segítségem*mondta mosolyogva és célirányosan egy fa mellé ment, a vámpírok sora mögé* Állj itt mellettem, nem lesz baj ne aggódj*mondta nyugtatóan, szemeit még mindig csukva tartotta* Ne vedd sértésnek, hogy nem nézek rád, de a te érdekedben teszem...*mondta már kicsit halkabban. Közben halk léptekkel kijöttem énis, ingemet levettem, legalább az maradjon épen...jobb és bal kezemben is egy-egy nagyobb tőrt forgattam s a vámpírsor közepén áttörve eléjük áltam, velem egyidőben egy fehér farkas is előre lépett a többi közül, ahogy kilépett az árnyékból a Hold fényébe át is változott eberi alakjába. Nem túl magas ám vékony, szikár termetű szőke nő volt, 25-30 évesnek nézett ki, haja jobb oldalra volt csapva, arcán kedves mosoly ült meg, de szemeiben ijesztő düh villogott. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, mindkettőnk tudta az okokat, hogy miért vagyunk itt, egymás ellen. Azonnal egymásnak estünk, pár csapás után a mögöttünk sorakozó fajtársaink is véres csatába kezdtek. Hamar megcsapta mindenki orrát a farkasok és vámpírok vérének őrjítő egyvelege, farkasfejek hullottak, húscafatok szakadtak ki vámpírokból...Mi szinte a tömegtől külön, mégis a csatatér közepén harcoltunk, ő hatalmas erős karmait, én fegyvereimet használtam, sebünk nem volt, csak vér a testünkön. Ami vágást szereztünk az azonnal be is gyógyult, itt nem volt elvérzés, a csata csakis egy utolsó, halálos vágással végződhet...*
Masaharu: *Mikor kiment a szobából összeszedtem magam és kiálltam az erkélyre, láttam a kocsit benne a már ismert alakokkal. Őszinténszólva kicsit ideges lettem amiért nélkülem megy el, mert tudom, érzem, hogy bajba fog keveredni. A hajamat ide oda fújta a hideg szél, egy száj boxerben fagyoskodtam, vártam, hogy elmenjenek...* |
Aloise: - Nos...Sharon, szóval te fogsz vigyázni rám...bevallom kicsit furcsa nekem ez a helyzet még soha nem vigyázott rám senki...*mosolyodtam el. Őszintén szólva nem értem miért pont őt választotta Lucas testőrömnek...hiszen nem is lát. Vagyis, szerintem nem lát hiszen állandóan csukva van a szeme, vagy talán...á...biztosan nincs különleges képeségge a szemének: például tüzet lövell ki, vagy hasonlók...olyan csak a mesében van, legalábbis remélem...Aztán a farkashordára néztem...elborzasztott a látványuk. Annyira vadállatoknak tűntek...nem is értem mit akarnak, hiszen csak állatok...*
Landria:*mikor felébredtem, odalopóztam Masaharu mellé és megsimogattam a hátát, reméltem hogy még alszik, és csendesen megszólaltam*-Édesem most el kell mennem egy időre...nem tudom mikor jövök, de ne aggódj sietek majd haza. Elhiheted hogy nincs kedvem itthagyni téged, de most muszáj, a testvérem bajban van és nélkülem nem boldogulnak a többiek...vigyázz magadra TE is. Nagyon szeretlek!*mondtam mosolyogva és apró csókot leheltem az arcára. Halottam, hogy a ház előtt leparkolt az autó, hihetetlen milyen gyorsan eltelt egy óra. Csendben kimentem a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót, aztán elkezdtem lebotorkálni a lépcsőn ugyanis még mindig korom sötét volt a házban* |
Lucas: Nem lesz bajom...nyugi*mondtam újra megsimogatva Aloise arcát de ezúttal kicsit megemeltem az állát és meg is csókoltam* - Mert ha bejutnak a házba akkor itt bent egyedül sokkal nagyobb veszélynek vagy kitéve mint kint őrizettel...*súgtam neki, majd kiegyenesedtem s a többiek felé fordultam* Sharon...*szóltam oda a másik klán egyik tagjának. Barnahajú magas vékony lány volt, átlagos külselyű...azonban egyvalamivel kissé mégis kitűnt a többiek közül. Nem nyitotta ki a szemét azóta, hogy beléptek volna a szobába, persze ennek meg van az oka...* Kérlek, kint majd vigyázz Aloisera...ha jól emlékszem te úgysem harcos típus vagy*kértem komolyan, erre ő csak elmosolyodott, de a szemét továbbra sem nyitotta ki* Rendben, vigyázok rá, ezzel a képességgel harcolni amúgy sem tudok*hangja kedves és szinte bársonyos volt, mégis hallatszott benne a szomorú beletörődés...nos igen, én sem örülnék ennek a képességnek, amivel ő rendelkezik... szerintem hamarosan ki is derül Alo számára is, mi a képessége Sharonnak. Közben már a farkasok vonítása hallatszott, ahogy mind egyszerre üvöltötték el harcra hívó "szavaikat"* Menjünk ki...*mondta parancsolóan Mandy s megigazította fekete kesztyűit, Johannával karöltve indultak ki az épületből. A klánom tagjai kérdően rámnéztek, én bólintottam, ezzel jelezve, hogy menjenek ők is. Sharon odajött hozzánk, igen, még most is csukott szemmel. Mondhatni ő így is látott, tudta mi hol van, nem ment neki soha senkinek és semminek* Maradj Sharonnal, énis azonnal megyek ki...*mondtam halkan Alonak, elengedtem a kezét és leviharzottam a pincébe egy két dologért, közben a többiek, akik már kint voltak, egysoros vonalban áltak fel a farkasokkal szembe, de senki sem mozdult előre, senki sem mutatott agresszív jeleket, még nem...csak felmérték egymás erőviszonyait....a farkasok mind állati alakban voltak, többen mint mi, de így nem olyan nagy ellenfelek..*
Masaharu:
*már az egyik szemem nyitva volt, hassal lefelé feküdtem az ágyon, csendben figyeltem Alot, mintha még aludnék... kiváncsi voltam szól e valamit, hogy miért megy el, vagy hova készül, vagy mégis mi a fene van...* |
Aloise: *Mivel ebben a nagy felfordulásban senki nevét nem tudtam megjegyezni, csak egy egyszerű sziasztokkal elintéztem a bemutatkozás rám eső részét, aztán Lucasra néztem*-Rendben van....de miért is kell kijönni a házból?*kérdeztem kicsit értetlenül*-NEm igazán szeretném végignézni a harcot...és...ugye...*kicsit halkabbra vettem a hangomat és közelebb hajoltam Lucashoz*-Nem lesz semmi bajod, mert azt meg végképp nem szeretném végignézni....*mondtam halkan*
Landria: *csendben visszaosontam a szobába és valami ruhafélét próbáltam keresni, de nem akartam villanyt oltani, ugyhogy egy kissé nehézkesen ment ^^, de nem akartam felkelteni Masaharut, gondoltam majd reggel felhívom, hogy elmentem...* |
Lucas:
- Ahogy látom ez már nem a ti kis magánháborútok Amberral...*fordult felém Johanna* Elhozta az egész falkáját és még több falka is veletartott...*mondta komolyan* Ez már fajok közti háború...*sóhajtot majd úrta kinézett az ablakon* Velük is van egy tisztavérű...egy férfi...őt majd én elkapom...*mondta halkan s tovább figyelte a sötétben búvó farkasokat. Ekkor a bejárati ajtó nyikorgása zavarta meg a síri csendet. Hallottam ahogy jó páran betrappolnak az épületbe. Vámpírok...sejteni sem merem kik...*
- Megjöttünk!! *csattant fel egy magas, női hang ahogy benyitott a vörös hajú lányka a társalgóba. Mosolygott, mint az a bizonyos vadalma. Mögötte pontosan 14 vámpír várakozott arra, hogy a kisasszony eláljön a társalgó ajtajából...egy zilált hajú, kissé koszos lány morcosan lökte el az ajtóból a kis vöröst s odafúrta magát a fiúk közé a kanapéra* - Azok a rohadt dögök pont engem szúrtak ki már megint...azt hitték vacsora vagyok*morogta ahogy a száraz faleveleket szedegette ki göndör, barna hajából*
- Én is örülök, hogy látlak titeket...*mondtam elmosolyodva ahogy végignéztem a kis tömegen. Egy másik klán volt ez a kis csapat, ők többségben nőkből álltak. A klánom tagjai már ismerték őket, csak Alo nem, ezt észrevette az ő klánjuk vezetője is, Mandy. Megbökdöste őket, erre mindenki Alora ugrott a bemutatkozással, miután ez megvolt Alohoz fordultam* - Majd neked is ki kell jönnöd a harc alatt a házból, de valaki majd vigyáz rád, nem hagyom, hogy harcba keveredj*mondtam neki mosolyogva s megsimogattam az arcát, az izgalom egy csepp jelét sem mutattam. Pedig eléggé izgatott voltam, 100 év alatt kitudja mennyit erősödött az ellenfelem...nem tudom mire számíthatok*
Masaharu:
*félálomban voltam amikor hallottam Landria hangját a konyhából felszűrődni, de nem voltam eléggé magamnál ahoz, hogy értem mit beszél, túl álmos voltam ahoz, hogy felkeljek. De mikor hallottam, hogy a fürdőben van, kiváncsi lettem, hova akar menni, próbáltam ébredezni, de nem nagyon ment* |
Aloise:*Csak szótlanul követtem Lucast...hirtelen azt sem tudtam mit válaszolhatnék. Még alig egy napja lettem vámpír és máris háború...nagyon nem tetszik ez nekem. Soha nem kerültem még csak hasonló helyzetbe sem, és mikor leértünk a társalgóba a többiek riadt és aggodó tekintete sem volt éppen bizalomgerjesztő...azt nem mondanám, hogy féltem, hiszen még semmi sem történt. Abba az irányba tekintettem, amerre Johanna nézett...és mikor megláttam a farkasok fénytől vöröslő szemét, azt hiszem a hideg futkosott a hátamon. Volt valami a tekintetükben...nem is tudom talán tükröződött benne az ölni akarás. Tanulmányaim során róluk is olvastam, de nem sok információ van a régi leírásokban róluk, és más amikor saját szemmel tapasztalunk meg valamit....akaratlanul is megszorítottam Lucas kezét és egy pillanatra ránéztem. De rajta az aggodalom legapróbb jelét sem tapasztaltam, így én is próbáltam megőrizni a nyugalmamat...majd kiderül, hogyan sikerül...*
Landria: -Jóéjt szerelmem.*mosolyogtam Masaharura és megcsókoltam, aztán hozzá bújva hamarosan el is aludtam. Sokáig nyugodtan aludtam, de egyszercsak felriadtam, valami rossz érzésem támadt. A konyhából valami halk hangokat hallottam, mire rájöttem hogy a telefonom csörög. Ki a fene lehet az ilyen későn? Mivel amugy is volt valami baljós előérzetem, csendesen kimásztam az ágyból, nehogy felkeltsem kedvesemet, és lebattyogtam a konyhába. Felvettem a mobilt, Mike volt az.
-Mi a baj? Miért hívsz ennyire későn?*kérdeztem még álmosan*
-Nagy baj van hugi, azonnal haza kell indulnod. Leonie eltűnt...
-És hol van?*kérdeztem már élénken, azonnal eltűnt minden álmosságom*
-Valami démon rabolta el, megint nem bírt magával és hősködött. Kérlek gyere haza, muszáj segítened, egyedül nem tudjuk kiszabadítani.
-Rendben van, gyertek értem kocsival, Laura tudja az utat, 1 óra alatt ideértek. Hozzátok el minden felszerelésemet, addig én összekészülök.*mondtam már idegesen, kezemben remegett a telefon. Aztán leraktam és pár percig csak bambultam magam elé...Hogy lehetett a hugom ennyire ostoba? És ha már nem tudjuk megmenteni? Ha valami nagy baja lesz? Jaj ez csak is az én hibám, ha otthon maradok és tovább foglalkozom vele...aztán gyorsan észbe kaptam és már viharzottam is a fürdőbe. Gyorsan össze kell szednem magam, főleg a gondolataimat hiszen már nagyon régen nem harcoltam...és most nem szabad majd hibáznom..* |
Lucas:*még mielőtt válaszolhattam volna a kérdésre néhány holló szállt az erkélyre, szemeik vörösen izzotak, jelezve szándékukat. Már nem titkolhatom a dolgot, mert a sejtésem már biztos tény...* - Hamarosan csata lesz...*mondtam a hollókra pillantva majd újra Aloise szemeibe néztem* ...a hollók más klánok figyelői, a vámpírklánok és farkasfalkák vezetői ezen madarak szemén keresztül láthatják egy messziben folyó csata kimenetelét...már egy ideje éreztem a farkasok bűzét errefelé, de nem voltam biztos a szándékaikban, ezért nem mondtam el, nem akartam felesleges riadalmat kelteni...*az egyik holló károgott egyet, majd a többivel együtt tovaszálltak, az ablak felé pillantottam* Hamarosan pirkadat...a hagyományok szerint akkor kell kezdenünk a csatát...vagyis nekem és a falka vezetőjének*nyújtóztam egyet majd közelebb hajoltam Aloisehoz, elmosolyodtam* Pedig ma éjszaka egészen más testmozgást akartam végezni...kár...*suttogtam kacéran s néhány apró csókot leheltem ajkaira* De most jobb ha lemegyünk, hallom már Josh észrevette a hollókat és kiosztotta a többieket--*ekkor egy hatalmas csattanás -valószínűleg egy ablak tört ki- zavart meg mondanivalómat* és ahogy hallom Johannának ez nagyon nem tetszik* ^^" * menjünk mielőtt még valaki feljönne értem*mondtam majd ki is pattantam az ágyból, Aloise kezét megragadva húztam magammal őt is s továbbra sem engedtem el hideg kacsóit, sietősen lépkedtem a társalgó felé, ahol már izgatottan toporzékolt mindenki akik még nem láttak ilyet. Csak Riola, Adam és Andrew álltak nyugodtan szótlanul, Johanna az ablakon bámult ki, az erdőben rejtőző farkasokat figyelte*
Masaharu:
- Repülök angyalka, de ha így nézel rám elfolyok és nem tudok bebújni az ágyba*mondtam viccelődve, kőzben ledobtam ruhájimat s lehajoltam hozzá egy csókért, aztán már másztam is be az ágyba, jólesően sóhajtottam és úgy elterültem az ágyban mint egy zsák homok, aztán odabújtam Landiához* |
Aloise:*csak csendben figyeltem Lucast, észre vettem, hogy elgondolkodik valamin. Nem tudom miért de olyan furcsa előérzetem támadt, mintha nem lenne minden egészen rendben...*-Minden rendben van?*kérdeztem tőle kedvesen mosolyogva és megsimogattam az arcát*-Úgy érzem, mintha aggódnál valamin...nincs semmi baj, ugye? *néztem a szemeibe és próbáltam választ találni a kérdéseimre. Igaz még alig ismerjük egymást, de ez a furcsa érzés, amit most éreztem vele kapcsolatban...hm...nem is tudom, nem hagyott nyugodni..szerettem volna tudni, ha bántja őt valami, hátha segíthetek...*
Landria:-Akkor aludjunk, úgyis későre jár már...*mondtam mosolyogva, gyorsan ledobáltam a ruháimat, aztán bebújtam a puha ágyba. Vártam, hogy kedvesem is elkészüljön. Közben kissé elgondolkoztam...nem is tudom mi lenne velem Masaharu nélkül..azt hiszem már el sem tudom képzelni, hogy nem együtt alszunk és hogy nem töltünk együtt minden egyes napot. Talán butaság...mert lehet hogy túlságosan rátelepszek...nem nem...nem szabad megint butaságokra gondolnom. Szeretjük egymást és azt mondta szeret velem lenni, szóval biztosan minden a legeslegeslegnagyobb rendben van...csak tovább néztem őt és kedvesen mosolyogtam...*
|
*Már egy ideje furcsa szagot éreztem a kastély körül, ez a bűz lassan beszivárgott a falak közé is. Legtöbben észre sem vették, nem tűnt fel nekik, mert még nem ismerik ezt a szagot. Adam és Riola biztosan felfigyeltek rá, talán Andrew is, bár neki csak egyszer volt szerencséje eme szag tulajdonosaihoz...a vérfarkasokhoz. Bár a faj képviselői elvileg a vámpírok unokatestvérei, a családi szeretet itt nem érvényesül. Legalábbis 2 klán között nem. Klánom és egy elég nagy létszámú vérfarkas horda régóta harcban állnak egymással. Már közel 100 éve nem csatáztunk egymással, a vérfarkasok visszavonultak egy a vezetőjülre mért, halálos vereség után. Most úgy tudom az akkori főnökük szukája vette át az irányítást. A szagból ítélve most bosszút akar...bár ez csak sejtés...de abban biztos vagyok, hogy a körülöttünk levő erdőben bújkálnak páran, jópáran... de jobb, ha ezt az infót megtartom magamnak, nem akarok pánikot kiverni a klánban...sokan még sosem találkoztak vérfarkassal. Majd nappal elintézem őket az erdő árnyékában...* |
Lucas: Akkor még kapsz egy hetet, hogy eldöntsd akarsz e új nevet...de utána már rendeznem kell az adataidat...szóval egy hét*mondtam komolyan, mégis szám sarkában mosoly ült meg.* Anton volt a nevem...Francia vagyok eredetileg, vagyis ott születtem még emberként*mondtam már kicsit halkabban*
Masaharu: - Én már olyan szinten átléptem az álmosság határait, hogy már nem ásítok...nincs rá erőm...ezzel szemben ha befekszem egy puha ágyba akkor tuti bekómálok azonnal*mondtam halkan nevetve* |
| Aloise: -Szóval találjam ki a neved....hát ezzel a kéréssel most aztán feladtad a leckét*mosolyodtam el* -Na de nézzük csak...mi is illene rád a legjobban*gondolkodtam el. Hosszú percekig csak csendben gondolkodtam számtalan név eszembe jutott, mint például a Dirk a Koran a Belian...á de biztosan nem ilyen neve van, ezeket mind-mind valamilyen könyvben olvastam vagy hallottam...neki valami hétköznapi neve lehetett*-Hát röstellem de foggalmam sincs hogyan hívhattak....*mondtam kicsit halkan*-Vagyis kismillió név kavarog a fejemben, de egyik sem illik rád szerintem...és hogy az én nevemmel mi legyen..hát nekem megfelel az Aloise, igaz ez is olyan sehonnai...vagyis hogy...még az árvaházban kaptam, csak azért, merthát muszáj volt hogy legyen nevem....és semmi szebb vagy jobb név nem jut most hirtelen eszembe..*mondtam még mindig elmélázva*
Landria: *elnézve kedvesem arckifejezését, muszájnak éreztem, hogy én is elmosolyodjak*-De fárasztó is volt...én kezdek álmos lenni...*jegyeztem meg egy halk ásítás keretében* |
Lucas: - Na sziasztok bogárkáim*integetett huncutul Johanna majd kilibbent a szobából, halkan becsukta maga mögött az ajtót. Én feljebbmásztam az ágyon Aloval együtt.*
- Még ökörködnek lent páran, csak Chris és Andrew hagyták ott a bandát...képzelem mit csinálnak abban a bizonyos folyosó végi szobában*kuncogtam halkan* Na mind1... ők amúgy azért nem fáradnak el mert legutóbb eleget ettek. De te nagyon keveset ettél belőlem, nem értem miért...öreg vagyok, bírom a strapát*mondtam mosolyogva és elsimítottam Alo arcából az odalógó hajtincseket.* Amúgy pontosan hány éves is vagy? Jó lenne tudnom*mosolyogtam kínosan, majd eszembejutott a kérdés amit már fel kellett volna tennem, fene abba a hülye memóriámba* Szeretnél nevetváltoztatni? Van rá lehetőséged...Én sem voltam mindig Lucas Heisenberg...a Lucast én választottam, a Heisenberg pedig Johi vezetékneve, úgy döntöttem akkoriban, hogy az enyém is az lessz...*magyaráztam elgondolkodva, majd Alo nyakához fúrtam az arcomat* Ha kitalálod a régi keresztnevemet akkor megadok neked bármit amit kérsz...de csak egyszer!szóval...*suttogtam mosolyogva majd játékosan elkezdtem rágcsálni a lány nyakát, néha meg is nyaltam s megcsókoltam a nyakszirténél.*
Masaharu: Énis...élveztem*húztam az utolsó szónál az eddigi szolid mosolyomat kaján vigyorra xD* |
Aloise:-Nincs semmi baj...csak kicsit elgondolkodtam*mosolyogtam Lucasra* -Eszembe jutott pár dolog, de semmi komoly...*Johanna után néztem*-Akkor izgalmas éjszakát nektek..*kuncogtam halkan, azt még se mondhatom hogy szép álmokat, mert úgysem aludni készülnek:P. Inkább odabújtam Luc mellé és mosolyogva néztem rá*-A többiek már kiszórakozták magukat, vagy még mindig tart a buli? NEm is értem hogy bírják szusszal...én egészen elfáradtam vagy nem is tudom...*mosolyogtam továbbra is*
Landria:-Jó...nem aggodalmaskodom, becsszó*mondtam ártatlanul, mint egy kisgyerek, és megpusziltam kedvesem arcát*-Azért jó volt a tegnapi nap...igazán élveztem*mosolyodtam el huncutul* |
Lucas: - Szeretem Lucast..nagyon...de csak mint fiamat, vagy éppen öcsémet...igaz nem egyszer feküdtünk le egymással, de ez nem lényeg, nem volt miért parancsolnunk a vágyainknak, így inkább kiéltük azokat...*mondta Johanna a plafont nézve, majd fűzőjét 2felé hajtotta és letette a kesztyűje mellé s visszament az ágy mellé.* Miért ne szeretnéd meg? Mi az a mert és a vagyis?*nézett Alora érdeklődve, közben ledobta magáról a ruhát is, azt fellógatta a szekrényemben, majd kikotort onnan egy áttetsző köntöst, igazi szexi darabot, megint leült* Ma nem akarok pihenni...nincs szükségem amúgysem sok pihenésre...ma Josht látogatom meg...a rózsaszín hajú ribancot úgyis már kidobta Riola, pont mikor megjöttem...biztosan összeszólalkoztak. Szóval ma a tiéd a terep Lucasnál...*kacsintott egyet, ekkor nyitottam be a szobámba*
- Óh, te aztán nekivetkőztél...*jegyeztem meg halkan felkacagva Johira nézve. Igazán kellemes látvány volt. A teste egy igazi bombázóé volt. Se nem túl vékony, se nem telt. Szerintem pont jó. Jól mutattak ott egymás mellett ülve Aloval, tetszett a látvány. Eléggé melegem volt, ezért ledobtam az ingemet még az ajtóban, majd a két lány közé furakodva leültem az ágyra, aztán hátra is dőltem rajta, jólesőt sóhajtottam. Johanna gonoszságból megcsípte a hasam, de csak játékosan. Aztán Alot kezdtem nézni, megsimogattam a hátát* Mi ez a komor hangulat kislány?*kérdeztem mosolyogva, Johi már készült átmenni másik szobába, elkapni Josht...*
Masaharu: - Ne aggodalmaskodj, én boldog vagyok veled...csak add önmagad és tedd amit tenni akarsz éppen...nincs mit sajnálnod...ez a normális kapcsolatok része, semmi sem csokitorta tejszíbhabbal és marcipánfigurával a tetején...*mondtam halkan, kedvesemet cirógatva* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
