|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.22. 20:42 - |
| Végre látja a Híd fényeit, boldog, most már semmi baj nem érheti. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Rendben...*felelte a fürdési tervre, majd érdeklődve nézte az úszó narancshéjat, amit lassan messzire vittek a hullámok. Pár pillanat múlva ismét csak a tajték hullámok nyaldosták a partot, a gyümölcs héja már messze járt valahol a víz felszínén* -Mit szólnál ha sétálnánk egyet? *kérdezte, de meg sem várta a választ, már fel is húzta a lányt, és lassan elindult* |
-Most beszélgetünk Hiei, *nevet* azt hiszen félig transzban vettem a narancsot, de ide nézz*bedobja a narancshéjat a hullámokra*jól néz ki a vízen és valószínűleg hamar eltűnik. Csupa, csupa vitamin, van aki ezen él egy életet, bizarr világ.
-Ha besötétedik, aránylag kevés fény lesz, úszni fogunk, belecsobbanunk így ruhástól a vízbe. Könnyű anyag, nem lesz nehéz, meg úgysem szándékszom átúszni a tengert. |
*Csak néz a narancsra, és hirtelen halkan nevetni kezd. És igen, ez a már megszokott gúnyos nevetés volt, olyan "régi Hiei"-es :)* -És ezt most miért mondod el nekem? Hm? *kérdezte majd a tengerre pillantott. Szívesen fürödne benne, de nincs fürdőruhája, Violett előtt meg szégyenlős lenne, és küldönben is, Violett miben fürdene? Halkan felsóhajt, gyors mozdulattal kibontja a narancsot és kivesz egy gerezdet. Kicsit fintorog, számára furcsa íze van. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy egyeltalán ehető volt-e ez a gyümölcs vagy valami.* -Te nem kérsz? *nyújta a már meghámozott narancsot a lány felé, szemében megcsillan a lassan lemenő Nap fénye. Olyan közel van Violetthez, de mégis olyan távol. Szívesen megcsókolná most, bár tudja, hogy Violett sohasem tekintene rá szerelmes szemekkel, keseregve lassan kezdi elfogadni, hogy ők csak barátok lehetnek... :(* |
*Hieire mosolyog, természetesen emlékszik mindenre, Hiei akkor nagyon türelmes tanár volt. Azóta többször betért Mr Lee hez és gyakorolt. Ő sem tudja miért, szívesen megbokszolná Hiei vállát, úgy barátilag. Szeretné jelezni, hogy minden rendben és ők barátok. Ez a mozdulatot még a Morphnak dolgozó fiúktól tanulta, ők lógatták fejjel lefelé a helikopterből. Úgy barátian megbokszolni. Más kérdés, hogy ők sosem voltak ilyen baráti viszonyban. Térj már magadhoz Hiei, te nem vagy ilyen merengő típus, mi mindig tépjük egymást, emlékszel? Vadabbnál vadabb ötletei támadnak, belökni Hieit a hideg vízbe, kihívni narancsdobáló párbajra, összekócolni trendi haját, végülis mindegy csak a régi Hieit lássa. Állj már le Violett, lassan téged kellene kezelni. Mély levegőt vesz, majd Hiei kezébe ad egy narancsot.*
-Nem tudom miért vettem, talán a színe miatt. |
*Láthatólag ízlett neki az étel, szép lassan fogyasztotta el. ; a régi, kamaszos étvágya már alábbhagyott az évek során.* -Finom volt...és látom már te is megtanultad hogyan kell evőpálcikákkal enni. Emlékszel...amikor régen én mutattam meg neked? *kérdezte egy halvány mosollyal, de szemei újból ridegen csillogtak, mint egykor. Arca hirtelen olyan kifejezéstelennek tűnt, mintha lélekben nem is itt járna* |
*Szívesen megsimogatná Hieit, de félő, hogy félreérti. Azon már késő töprengeni, hogy hogyan jutottak idáig. Az emberi kapcsolatok sosem egyszerűek, ő pedig nem szokott boldogulni a férfilélek rejtelmeivel. A szerelemmel sem tud mit kezdeni, soha nem élt át nagy, romantikus vonzódást.
Kapott tíz perc haladékot, míg a sushi tart. Reméli legalább a sushi ízlik Hieinek. Valamikor rég Hiei tanította őt pálcikával enni. Fogalma sincs mit fog kezdeni. Nem akarja Hieit még jobban elkeseríteni, eddig is meglehetősen zaklatott volt. Tíz percig még nem gondol semmire*
-Jó étvágyat! Remélem ízlik. |
-Ühm. *mondta halkan, majd leült. Megfogta a lány kezét és finoman lehúzta maga mellé. Jobban elkeseredett, mint eddig. Ez az egész dolog sokkal jobban fájt neki, mint bármi más életében, hiszen Violett láthatólag semmi szerelmet sem mutatott iránta. Végül is, nagyon jól leplezte. Látszólag vidáman bontotta fel a fóliát a saját shusi részéről. Gyakorlott mozdulattal forgatta meg ujjai között az evőpálcikákat, majd kivett egy kis darabot. Lopva Violettre pillantott és halkan "jó étvágyat" kívánt, majd enni kezdett.* |
*zavarba jön ennyi csóktól, a baráti szeretetnek is van határa, de most nem gondolkozik ezen. Tényleg vicces, hogy pont őt csókolgatja, de ezen elég gyorsan túlteszi magát. Violett gondolkozz! Eltelt három év, Hiei valószínűleg nem sok nőt látott eddig és most minden szeretetét rád pazarolja. Gratulálok Violett femme fatale lettél az éj leple alatt. Hiei tényleg édes és jóleső a ragaszkodása, de nincs jól, segíteni kellene rajta. Dehogy akarja, hogy elmenjen Hiei, nem biztos, hogy tudja mit csinál.*
-Hiei*finoman meghúzza a fiú egy hajtincsét* megehetnénk a sushit is, igaz? |
*Nem szólt semmit, csak megfordult, hagyta, hogy Violett átölelje.  Belefúrta a fejét a vállába, egy darabig hallgatott, majd megszólalt: * -Nem műveltek velem semmit. És tudod, hogy nem vagyok ember. Hiszen ezt is elmondtam neked. A titok pedig az, hogy én ilyen is tudok lenni. Dehát...ez olyan vicces! Vicces, hogy pont Te vagy az akit...hiszen annyira nem kedveltelek az elején....*újból megcsókolta a lányt, de mostmár be is csukta a szemét xP
 * -Akarod, hogy elmenjek? Ígérem, nem teszek semmi kárt magamban...*suttogta, miközben átölelte Violettet*
|
*Miért baj az, ha őt szereti? Milyen titok? Milyen másik oldal?Milyen titkot fejtett meg? Jó ég mi folyik itt? Mi történt az elmúlt három évben világosítsa már fel valaki! Szegény Hiei. Mindegy, csak kiderül minden, egy dolog fontos, most nem szabad magára hagyni Hieit ,ki tudja még mit művelne. Szalad Hiei után, majd lefogja, átöleli.*
-Fogalmam sincs milyen titkokról beszélsz, de ez ne zavarjon téged, általában nem vagyok pletykás. Semmi gond, hogy összevertél, nem haragszom. Tényleg nem...És csak természetes, hogy maradt benned még emberség, nagyszerű ember vagy. Nem szoktam félni tőled, de ezt most ne vedd provokációnak...Hiei fogalmam sincs, hogy mit műveltek veled, de jó hogy ide jöttél, most már minden rendben lesz. |
*Furcsán néz a lányra. Violett úgy beszél vele, mint egy óvodás kisgyerekkel, akitől elvették a nyalókát, és most próbálják gyorsan megelőzni egypár kedves szóval azt, hogy el ne sírja magát* -Nekem nincs semmi bajom. Miért...*lassan felállt és úgy folytatta* miért baj az, ha én is szeretek valakit? Vagy csak az a baj, hogy Téged, igaz? Nekem nem szabad...Már értem. Neked megmutattam a másik oldalam. Ez téged megrettent. Érdekes, hogy bennem még maradt egy kis emberség. De tudtam, hogy ez történik. Tudod milyen érzés amikor megfejtik egy titkod? Hallgass róla, vagy mondd el mindenkinek mit számít már...bocsáss meg nem így akartam...Hm, talán inkább vedd úgy, hogy nem történt semmi. *mondta halkan és elindult a tenger felé* |
*uh, most meg mit mondjon? idegesen feltépi a védőfóliát a sushin. Aggódva néz Hieire, szegény fiú annyira zaklatot, tördeli a kezeit, eddig ez nem volt szokása. Hogy mit érez? Huh, ez nem egyszerű. Türelmesnek kell lennie, csak így segíthet. Finoman mefogja Hiei kezeit, hátha megnyugszik. Most nem mondhatja, hogy sápadtnak tűnik. Most valami nagyon jó vigasztalás kellene. Közben meg telefonálni kell Morphnak, ez csak egyre rosszabb lesz. Egy ilyen szép pasi így tönkre ment. Vajon mi történt vele?*
-Hiei te...nagyszerű harcos vagy..tényleg,..meg szép is..tudod, halnak utánad a nők. Nagyon ügyes vagy..tudsz magadra vigyázni..emlékszel nekem sem sikerült ellopni a kardod. Egyből rájöttél*furán nevetgél, esős időben még mindig fáj az ütés helye* Amit eltervezel az sikerülni fog..Ez az.. minden sikerül, csak akarni kell. Jó? Megértetted? Igen?*reménykedve néz Hieire* |
*A csók alatt végig Violett szemeit nézte, hosszú idő után vált el az ajkaitól, de utána nem is tudott mit mondani, csak halkan motyogva válaszolt a kérdésre:* -Mhm. *teljesen elpirult, most jött csak rá, hogy mit is csinált az előbb. Furcsa érzés, még soha nem csókolt meg senkit, mégis olyan természetességgel tette...Idegesen tördelte a kezeit, most már csak meg kell fogalmaznia a kérdését, de nem megy. Kinyitotta a száját, de egy hang sem jön ki a torkán. Behunyja a szemeit, így már könnyeb. Nem néz a lányra, úgy kérdezi meg tőle:*
-Violett...most te mit érzel irántam? Kíváncsi vagyok mit gondolsz rólam. Mondd el...ha akarod el is tűnök, de...*"szereltlek és így nehéz lesz"*gondolta, de még mindig volt benne annyit büszkeség, hogy ezt nem mondta ki. Újból kinyitotta a szemeit, és a homokra szegezte a tekintetét, úgy várta a választ* |
*Elkerekedtek szemei, most már minden gyanúja beigazolódott. Szegény Hiei bizonyára beteg. Végtelenül szomorúan nézi a hullámokat. Három éve nem látta és most itt van. Megmagyarázhatatlanul viselkedik, ez valószínűleg a betegséggel jár, szeretethiánya van. Szegény fiú. Nem szeretné bántani, ha ő az egyetlen akihez fordulhat, akkor segíteni kell rajta. Ő az idősebb, igazán sokmindent látott már. Megkéri Morphot is, hogy segítsen. A csókot is elszámolja valahogy. Ezt talán nem kellett, de lehet, hogy így akarta megnyerni jóindulatát. Szívesen megsimizné Hiei haját, de végül nem teszi, megszokott mosolyával előhúzza a szatyorból a már megvett sushit*
-Megkóstolhatnánk, igaz?*mosolyog kamaszosan* |
/Köszönöm, megvolt :D imádtam ezt a tábort  /
*A sushi jó ötlet, már kezdett megéhezni. Ismét csak bólintott egyet, majd vissza nézett a tenger felé. Violett következő mondatára azonban kicsit zavarba jött, hiszen egyeltalán nem érzett haragot a szívében. Meglepődötten fordult a lány felé, próbálta elkapni a tekintetét, de nem sikerült. Jobb kezével óvatosan Violett arcához nyúlt és felemelte, mélyen a szemeibe nézett. Bár nem volt romantikus alkat, úgy érezte ezt meg kell tennie. Érzett valamit a lány iránt és rájött, hogy ez több, mint a barátság. Reménytelenül beleszeretett Violettbe. Számára ő volt az a nő, aki egy másikra olyannyira emlékeztette, hogy ismét szerelmes lett. Utálta ezt az érzést, próbálta elfojtani, kitépni a szívéből, de sikertelenül. Megszökött Mukuro szolgálatából, Violettel pedig megismerkedett, ezzel egy új fejezet nyílt az életében.*
-Miért haragudnék...? *kérdezte némi csodálkozással, majd egy halvány mosoly után közel hajolt a lányhoz és lágyan megcsókolta* |
Annyira békés minden, imád a parton üldögélni. Néha Hieire pillant, reméli, csak rémálmai kisértenek és semmi közük Hieihez. Mostanában hajlamos rémeket látni. Jó lenne békét kötni itt, a lakásában mindig harcolnak.
-Éhes vagy? Vettem sushit, remélem szereted* a fiúra pillantva zavarba jön, már nem tűnik annyira jó ötletnek a parton elköltött vacsora. Igazából semmi sem tűnik jó ötletnek. Pillantását szigorúan a homokra szegezve végre megfogalmazza*
-Nagyon haragszol rám?
(Szia, jó szórakozást!) |
*Hevesen bólogat, majd Violettre néz. Lassan belekulcsolja a kezét a lány kezébe, bár nem érti miért. Hol a vízre, hol Violettre, hol pedig a csillogó homokra pillant, majd megy tovább, szótlanul. Miután a molóhoz értek leül a deszkákra, Violett mellé. Halványan elmosolyodik ahogyan nézi a lemenő Napot, amelynek ragyogása bearanyozza, varázslatossá teszi a helyet. A ragyogó fény meg-megcsillan a tükrösima vízen, pár sirály röpködése látszik, amint a távolban egy kisebb hajó mellett szálldosnak. Egy kellemes szellő bódító leandervirág illatát hozza, ezzel kedvesen megcirógatva az ember arcát *
/Holnap utazom és Szombatig táborban leszek :) majd folytatjuk ^^ Addig is szia, további szép hetet!  / |
*Enyhe rémülettel néz Hieire, annyira furcsán viselkedik. Hirtelen megmagyarázhatatlan félelem fogja el, továbbra is Hieit nézi most minden vagyonát odaadná, hogy gondolata ne legyen igaz. Megfogja Hiei csuklóját kedvenc mólója felé vezeti, közben be nem áll a szája...Imádja a naplementét különösen innen és reméli Hieinek is fog tetszeni, meg fantasztikus az esti szél és a sós tengerillat, valószínűleg csillagos lesz az ég, nagyszerű ott a tengerparton lenni, stb, stb. Reméli Hiei nem érti félkre, igazán csak baráti gesztus, hogy megfogta a kezét.* |
*Legszívesebben elkiáltaná magát, de egy hang sem jön ki a torkán. Pislogva néz Violett-re, zavarában elveszi tőle a szatyrot. Most már ő szorongatja, majd nagy nehezen megszólal:* -Végül is...rednben. Már rég láttam naplementét. Legtöbbször egyedül...*látja a lányon, hogy valami nincs rendben. Végül is, lassan elindul vele a part felé* -Violett...valami baj van? Szokatlanul viselkedsz...vagyis...én is. Nem tudom mi ütött belém, azt hittem a 3 év alatt mit sem változtam, de...ez nem így van. *lehajtotta a fejét; a szürke aszfaltot kis idő múlva aranyozott homok váltotta fel, ami halkan csikorgott a fiú cipője alatt* |
*mikor megpillantja Hieit maradék bátorsága is elszáll. Görcsösen belekapaszkodik a szatyor fülébe. Még pár perc és sírva borul Hiei nyakába, hogy hagyja már őt békén. Most már ő is az asztfaltot fürkészi. Rossz napja van, rossz hete van és az egész hónapja rossz volt. Kellemes szél fúj az öböl felől, jó lenne most messzire repülni. Tétován megérinti Hiei kezét.
-Lejössz velem a partra? Nagyon szép a naplemente. |
[348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
