|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: -Örvendek a találkozásnak...*mondtam kedvesen és aprón elmosolyodtam. Nem nagyon akartam semmit mondani, nem tudom kik ők és mára elég volt mára a leégésből. Majd ha Luc vagy ők megengedik akkor szivesen beszélgetek vagy bármi, de most inkább csendben meghúzódom a háttérben. Figyeltem az újonnan érkezőket. Lucius különösen megtetszett nekem...különleges volt, különlegesen szép. Kíváncsi vagyok rá, a személyiségére. Ursula is gyönyörű volt azokkal a smaragdként csillogó szemekkel...közben elkalandoztam és azon járt az eszem, hogy ha hazamegyek addig nem nyugszom, amíg nem tanulok meg mindent a vámpírok családfájáról és a hierarchiáról. Nem akarok mégegyszer szégyenben maradni ez miatt...és Lucassal is meg akarok beszélni valami fontosat...*
Landria: *visszaértünk a szobába, az orvosnak megmagyaráztam a történteket. Nem örült tulságosan, de hagyta hogy Mas velem maradjon. Már nem kaptam több infuziót, csak szigorúan pihennem kellett. Lefeküdtem és Kedvesemre néztem*-Szeretnék kérni tőled valamit....*mondtam halkan és kicsit elpirultam, de mosolygásom nem múlt el* |
Lucas: - Külön megyünk haza, nincs kedvem a srácok társaságát élvezni, főleg nem Andrew "én megmondtam" nézését elviselni*mondtam a liftben, útban lefelé, majd szelíden Alora pillantottam s lágyan megsimogattam a kezét, viszont amikor hajoltam volna csókjáér, éppen nyílt a lift ajtaja. Gyorsan kirobogtam a liftből az épület hatalmat földszinti előcsarnokába, ahol váratlanul pár ismerősbe futottam bele. 5en voltak, 3 magas, nyulánk testőr bordó köpenyt viseltek, a fejükre terített csukja alól csak szemeik villogtak ki, valamint egy szintén magas, körülbelül velem egymagas, vörös zakós, fekete inges szőke férfi. Haja ápolt tincsekben hullott vállaira, éppen csak behajlottak a hullámos tincsek ahogy vállárafeküdtek. Ö volt Lucius. Volt még velük egy lány is, szőke haja mellei mellett omlott le testén, egészen csípőéig tekeregteg a lágy, hullámos tincsecskék. Rég láttam már, de nevére még emlékszem, Ursula. Ártatlan zöld szemei csak úgy világítottak hófehér arcocskáján. Nem nézett ki idősebbnek 16nál.* - Óh, micsoda meglepetés...*szólalt fel Lucius amikor már csak 1-2 méter volt közöttünk*...- Sírjak vagy örüljek?*vágtam rá irónikus mosollyal, majd pár másodperc hatásszünet után barátias ölelést váltottunk* Bemutatom a gyermekem, Aloise-t*pillantottam Alora mosolyogva* Alo, ő itt Lucius, valamint Ursula*mosolyogtam rá kedvesen Ursulára, aki bájosan viszonozta is mosolyomat*
Masaharu: - Persze, és én meg mit keresek éjjel a kórházban? Nem is szabadna már ittlennem, órákkal ezelőtt lejárt a látogatási idő*mondtam halkan kuncogva* |
Aloise: *szó nélkül mentem Lucas után*-Szia Adriana...*mondtam a nő szemeibe nézve, még se menjek el szó nélkül*-Örültem a találkozásnak*na jó, igaziból nem annyira:P, de néha nem árt egy kis hazugság. Csedesen mentem Lucas után, nem tudtam mit is mondjak neki*
Landria:-Jaj ugyan, majd megmondom, hogy magamtól szöktem el, mert utálom a kózházi ágyamat...*mondtam mosolyogva és miközben Mas mellett mentem megfogtam a kezét* |
Lucas: *hirtelen egy magas, félhosszú, hullámos barna hajú barna szemű férfi viharzott fel* Adriana, gyere, Mark beszélni akar veled!*mondta komolyan* Máris megyek*mondta Adriana, majd visszavette bundáját, összegombolta s felállt.* Jobb, ha most ti is mentek...*mondta komolyan, s kedvesen rámmosolygott* Vigyázz magadra, nem mindig leszek kéznél, hogy segítsek rajtad...*mondta továbbra is mosolyogva, lassan én is felálltam* Nyugi, vigyázok...de sajnos mostanában ezernyi bajom volt, nem figyeltem eléggé, megesik az ilyen*mondtam komolyan, Adriana csak helyeslően bólintott egyet* Alo, gyere!*szóltam oda gyermekemnek, majd lassan elindultam az ajtó felé, Adriana még megvárta, míg elmegyünk, aztán indult ő is befelé*
Masaharu: - Na de indulás te bestia, még végül azthiszik, hogy én raboltalak el*mondtam mosolyogva, majd lassan elindultam vissza Landria szobálya felé* |
Aloise: *inkább nem mondtam erre semmit sem. Honnan is kellene magamtól kitalálnom, hogy ez a nőci délről jött...na jó azt láttam, hogy mások, mint én...de miért ilyen nagy baj, hogy megkérdeztem? Mostmár inkább befogom a számat, beszélgessen akivel akar, mert én biztosan nem járatom le magam előtte mégegyszer...csak szemeimet forgattam és még mindig a várost figyeltem, nem tudom meddig időzünk még itt, én szivem szerint már haza mennék. Úgy érzem Adriana csak valami oktalan gyereknek gondol, aki nem tud semmit sem...*
Landria:- Ó értem...*mosolyogtam és Mas szemeit néztem, közben megsimogattam az arcát*-Olyan jó hogy mindíg itt vagy amikor szükségem van Rád..*mondtam kissé pirulva és megpusziltam az arcát* |
Lucas: *Adriana elnevette magát s ismét meglepődött* Lucas, el kéne kezdened tényleg tanítgatni a kislányt, legalább a hierarchiáról és a családokról*mondta nekem lecseszve, majd Alora nézett* Igen, az én gyermekeim...és igen, mások vagyunk...de ha ezt még nem vetted észre, akkor túlbecsültelek...szerintem ez már csak bőrszinünket tekintve is egyértelmű tény...nem vagyunk fehérbőrű vörösajkúak, mi a dél sötét erdeinek szülöttei vagyunk...de a vérvonalakról még úgyis mesél neked Lucas, akkor majd megérted ezt az egészet*mondta mosolyogva, közben próbáltam lesöpörni magamról a havat, mert lassan hóember lettem*
Masaharu: - El ne ess*kaptam el kedvesem derekát* Amúgymeg hallanod kellett volna, hogy ordított az az orvos a nővérrel, hogy aludtam volna mellettük?*kérdeztem kuncogva* |
Aloise: -Hm...érdekes.*mondtam elmélázva*-Szóval Te teremtetted őket, igaz? És hogy érted, hogy olyanok, mint Te? Talán mások vagytok, mint a többi vámpír?*kérdeztem megint, kíváncsiságom hamar eluralkodott rajtam. Közben felálltam, unalmas volt már egy helyben ülni azon a nem éppen kényelmes széken, úgyhogy kisétáltam a felhőkarcoló szélére, miközben feltettem Adriananak a kérdéseimet. Lenéztem és az egyik legnyönyörűbb látvány tárult elém, amit életemben valaha láttam. Az egész város terült el alattunk. A megannyi épület fénye a hó miatt csak még szebben festett és én alig tudtam betelni a látvánnyal...Ámuldozva pillantottam ide-oda..*-Ó..de hiszen ez csodaszép..*mondtam halkan, inkább csak úgy magamnak...amolyan elcsodálkozás volt részemről^^*
Landria: -Ajjaj..pedig én csak sétáltam egyet. Már fájt mindenem azon a vacak ágyon...*mondtam bűnbánó szemekkel Masaharura nézve*-Jaj szegénykém,te meg idáig futottál utánam...ahelyett, hogy aludtál volna..*mosolyodtam el,közelebb léptem Kedvesemhez és egy apró csókot leheltem ajkaira aztán megint rámosolyogtam*-Akkor az lesz a legjobb ha visszamegyek, mielőtt még a rendőrséget is kihívják, hogy eltűntem..*kuncogtam halkan, de kicsit még kába voltam és megszédültem..* |
Lucas: - Igen, azok*felelte Adriana, majd jelzett a testőröknek akik levették egy pillanatra a szemüveget, szemeik szinte világítóan kékek voltak.* Olyanok, mint én...*mondta s keresztbetette lábait. Napbarnítottan barna bőrén csak úgy csillogtak a hópelyhek, amik csak nagyon lassan olvadtak el az alacsony testhő miatt...*
Masaharu: *pont az ágy azon oldala mellett feküdtem, ahol az orvos belépve a szobába nem látott engem. Még jó, tuti megölt volna, hogy mit keresek itt, ez nem szálloda:P mikor kimentek én is kiosontam a szobából. Gyorsan átfutottam ezt az emeletet, gyorsabban mint ők, rögtön egyel lejjebb indultam, nem telt sokba, mire meglett Landria* Fú, tudod mekkora hepajt csináltál cicus? *kérdeztem kifulladva, ugyanis futkostam eddig a folyosókon:P* |
Aloise: *magamban örömmel nyugtáztam, hogy Lucas magához tért, de mivel nem tett semmit így én sem. Csak csendben ültem a széken, mint egy jókislány:P. A hajam már majdnem teljesen fehér volt a hótól, ugyanis egyre jobban esett. Nem fáztam, csak zavart, hogy lassan olyan vagyok, akár egy hóember. Aztán a még mindig az ajtónál ácsorgó testőrőkre néztem*-Ők is vámpírok?*biccentettem feléjük és érdeklődve néztem Adrianara*
Landria: *éjfélt ütött az óra, és ismét ellenőrzés volt a kórházban. Egy orvos és egy nővér jött be a szobámba, de mivel nem voltam ott, igencsak meglepődtek. Az orvosom kicsit fel is húzta magát és a nővérre ripakodott*-Mégis hol van a beteg, kisasszony? Világosan megmondtam, hogy adjon neki altatót, mert pihennie kell...*mondta szigorúan és kissé ingerülten*-Dehát én azt tettem Doktor Úr..az előbb, mikor bejöttem, még itt volt ...*mondta értetlenkedve a nővér*-Nem érdekel...kerítse elő maga idióta! *elég nagy zúrzavart okoztam, pedig én csak sétáltam...mivel nagy volt a csend, már egy szinttel lejjebb kódorogtam, időnként leültem egy-egy a folyosón elhelyezett székre és körülnéztem. Egy kórházban nem sok érdekeset lehet csinálni, ha az ember betegként van itt..így mindent alaposan megnézegettem, néha megfogtam a hasamat is, hátha megint érzem, ahogy a kisbaba mocorog, de most nem csinált semmit. Az orvosom és a nővér közben az emeletet kutatták, hogy hol is lehetek..* |
Lucas: - Akkor nem lövöm le a poént, majd mesél amikor idejét látja*mondta mosolyogva, közben már szemeim nyitogattam* Ki mesél mit?*nyöszörögtem miközben próbáltam felülni, mikor kinyitottam a szemeim megláttam Adrianat, meglepve néztem körbe* Naneee*fogtam a fejem* Mibe fog ez nekem kerülni?*tértem rá rögtön a lényegre* Nyugi, nem kell semmivel sem viszonoznod a szivességet, a mi titkunk marad és kész*mondta kedvesen Adriana, aztán fogtam magam és visszaborultam a napágyba, lopva néztem Alora, nem tehettem semmit, nem lenne jó ha egy Adriana poziciójában levő illető megtudná a mi kis viszonyunkat...*
Masaharu: *miközben Landria kiosont, én ügyesen felborultam a székkel...aucs...szerencsére nem csaptam túl nagy hangzavart...fel sem álltam, csak a széket tettem a helyére. Végül a falnak dőlve aludtam újra el, bár az előbb igazán fel sem ébredtem...* |
Aloise: -Nem, még nem mesélt nekem Rólad. Nem régóta vagyunk együ...vagyis szóval nem régóta vagyok a gyermeke*mondtam halkan, azt hiszem kicsit elragadtattam magam* -Még nem volt ideje rá, hogy elmondja. Sok minden történt az elmúlt időszakban, biztosan elfelejtette...*mondtam újra elmosolyodva*
Landria: -Hm..rendben van..*mondtam halkan, és viszatettem fejem a párnára. Már nem nagyon tudtam aludni, csak fáradtan pislogtam. Kicsit ki akartam nyújtózni, mert a fekvéstől már mindenem elzsibbadt. Csendben felültem az ágy szélére és vettem egy mély levegőt, aztán felálltam. Sikerülrt megmaradnom egy helyben, szóval elindultam, hogy sétálok a folyosón. Csendben ki is jutottam. Késő volt már,senki nem mászkált odakinnt, ugyhogy nyugodtan eljutottam a folyosó végén lévő ablakig és kinéztem rajta. A falnak támaszkodtam, nehogy elessek...és figyeltem az éjszakában néha felvillanó fényeket és hangokat...* |
Lucas: - Örülök neki, hogy ilyen szép érzéseid vannak létünkkel kapcsolatban*mondta Adriana elmosolyodva* - Mesélt már rólam, rólunk neked Lucas? Vagy ennyire még nem folyt bele a hierarchiánk tanításába?*kérdezte újra érdeklődően, közben kezdtem ébredezni, számról nyalogattam automatikusan a pár ottmaradt vércseppet, de még nem voltam eszméletemnél, nem hallottam a beszélgetést...*
Masaharu: - Alszok*nyöszörögtem*...És majd hazamegyek ha akarok*mondtam makacsul, majd felültem rendesen, hátradöntöttem a fejem a széken és tovább szundikáltam* |
Aloise: -Nem ijedtem meg, csak tudod kicsit bizalmatlan vagyok irántad...*mondtam halkan, aztán a nő szemeibe néztem*-Mindíg arra vágytam, hogy vámpír lehessek, hogy tartozhassam valahová. Emberként nem volt senkim, nem találtam a helyemet...Kicsit még szokatlan ez az élet, és nem igazán tudom mikor mit kell tenni, de örülök neki, hogy ez így alakult. Szeretek vámpír lenni és egyáltalán nem bántam meg, hogy megváltoztam.*mondtam komolyan, de mondandóm végére elmosolyodtam és egy pillanatra Lucasra néztem, aki még mindig nem tért magához. Olyan volt, mint aki alszik...aranyos látványt nyújtott számomra*
Landria: *egy kis időre felnyitottam a szeme, pont akkor, mikor Masaharu majdnem leesett a székről.*-Jaj Édesem..*simogattam meg az arcát*-Miért nem mész mégis haza...egy széken nem tudsz elaludni..*mondtam halkan, inkább csak úgy magamnak..* |
Lucas: - Jaj, csak nem megijedtél?*kérdezte meglepetten, de nevetve Adriana* Nyugi, csak a testőreim, tudod a vérszagra nyílt terepen sok korcs jöhet ide, csak a biztonság kedvéért álldogálnak ott a fiúk...*mondta miközben letette a kiürült poharát* - Mond, hogy érzed magad vámpírként? nem bánod, hogy, a tested megváltozott?*kérdezte kedvesen, miközben végigmérte Alot s ledobta bundáját a földre*
Masaharu: *közben én is elaludtam a székben ücsörögve, majdnem le is csúsztam a székről, de végülis nem estem le:p* |
Aloise: -Igen*bólintottam. A fiúk után néztem, nem értettem miért mentek el. Kezdtem bizalmatlan lenni Adriana iránt..nem értem miért kellenek az ajtóhoz azok a fickók...Vajon készül valamire? Mindenesetre még nyugodt maradtam, végülis nem történt semmi egetrengető dolog...eddig még..*
Landria: *nagyon mélyen aludtam, nem álmodtam semmit. Csak időnként felsóhajtottam és mocorogtam az ágyon. Nem volt túl kényelmes és el szoktam már az egyedül alvástól is* |
Lucas: - Tegezz nyugodtan*mondta kedvesen Adriana, majd a fiúkra nézett. Chris rögtön megfogta Andrew vállát, jelezve, hogy menniük kéne. Szó nélkül lementek a tetőről, de az épületet nem hagyták el.* Lucas gyermeke vagy, igaz?*kérdezte, közben a vérből kortyolgatva. Közben 2, kidobóember méretű öltönyös férfi jött fel s a tetőtér ajtajához álltak őrként. Az egyik kopasz, afroamerikai volt, a másik pedig hosszú, barnahajú, kicsit világosabb, de barna bőrű. Mindketten fekete napszemüveget viseltek, nyakukon látható helyen egyforma jel volt tetoválva*
Masaharu: *láttam, amikor beadta az ápolónő az altatót, ezért nem aggódtam. Tovább fogtam kedvesem kezét és figyeltem, ahogy alszik...* |
Aloise: *leültem a székre és óvatosan Adrianara néztem*-Nincs miért elnézést kérnie, csak Lucason segített és ez sokkal fontosabb, mint hogy bemutatkozzunk..*mondtam kedvesen és apró mosolyra húzódott a szám*-az én nevem Aloise..*nem mertem tegezni a nőt, hiszen sokkal idősebb lehet nálam és nem adott rá engedélyt sem. Tiszteletet kell mutatnom felé, hiszen ez így szokás. Néha-néha lopva Lucasra pillantottam, még mindig nem mozdult. Úgy szeretném már, ha végre felébredne és megszólalna...csak ezt az egyet kívánom most, semmi mást...csak szomorkásan sóhajtottam egyet, majd ismét a vámpírhölgyre néztem. Szép volt, de tényleg. Bár ezen már nem lepődök meg, hiszen a mi fajtáink közül még nem láttam senkit, aki csúnya lett volna..*
Landria: *még szerettem volna mondani valamit Masaharunak, de már nem tudtam. A szemeim lecsukódtak, a fejem pedig kissé oldalra billent. Az a fránya ápolónő, aki az imént itt volt, észrevétlenül beadott némi altatót. De annyira csendes volt,hogy nem is figyeltem,ahogy beadta az inyjekciót. Tényleg érti a dolgát...egy pillanat alatt elaludtam, olyan voltam, mint aki elájult..* |
Lucas: * volt pár napozóágy a tetőn, Adriana végignézett rajtuk, majd rajtam, végül egy kézzel húzott rá az egyikre, amin éppen csak volt egy kicsi hó, mert viszonylag fedett helyen volt. Ezután leült a hóesésben egy székbe, nem érdekelte sem a hideg, sem a hó, hiszen neki már az időjárás nem árthat, ha akarja nem is érzi a hőt vagy a hideget.* Üljetek csak le*szólt hozzánk kedvesen, majd csettintett, pár szolgája rögtön hozott 3 pohár friss vért nekünk* Adriana vagyok, elnézésed kérem, hogy csak most mutatkozom be, de a vén lókötőnek sietősen kellett a vérem*mondta Adriana mosolyogva Alonak*
Masaharu: - Na de ennyire csöndes emberek...bezzeg a recepciós csaj már az életrajzát is elmondta 8szor*mondtam halkan nevetve* És nem, nem akarok hazamenni, majd kiugrok valami kajáért ha éhez leszek és elalszok én itt is ha elálmosodom, nem kell miattam aggódnod*mondtam mosolyogva* |
Aloise: *csak csendben álldogáltam a többiek mögött és Lucast figyeltem. Vártam, hogy felébredjen és végre beszéljen..de nem akartam még odamenni hozzá, nem tudtam, hogy szabad-e már. Aztán végignéztem Adrianat is. Különleges volt...különlegesen szép. Mindig elámulok, hogy egyesek mennyire gyönyörűek így vámpírként. Talán még nem is láttam olyat közülünk, aki ne lett volna csodaszép. A hó lassan már belepte az egész hajamat, pedig csakszállingózott...körülnéztem, még sosem voltam felhőkarcoló tetején..*
Landria: *belépett egy nővér a szobába. Nem szólt egy szót sem, csak leszedte rólam az infúziót meg megnézte a gépeket amikre még rá voltam kapcsolva...aztán leírt valamit a papírra és kiment*-Ebben a kórházban elég csöndes emberek dolgoznak...*néztem utána, majd megint Masra*-Biztosan nem akarsz hazamenni? Gondolom éhes vagy és pihenned is kéne...Nem akarom, hogy teljesen leamortizáld magad mellettem...*mondtam kedvesen és lesütöttem szemeimet* |
Lucas: Lucas és az én egyik közös ismerősünk, régi jó barát, biztosan tud segíteni...úgymond vérátömlesztés kell Lucasnak, vérmérgezést kapott a farkasvértől és attól, hogy utána csak a saját vére származékát itta...*mondta Chris komolyan. Úgy vezetett mint egy versenyautó sofőr, így hamar oda is értünk. Egy felhőkarcolóhoz mentünk a belvárosba. A legfelső szintre siettünk, ahonnan felküldtek minket a tetőtérre. Szálingózott a hó, a tetőtéren pedig ott találtuk a keresett nőt, csak egy bunda és bikini volt rajta. VÁmpírhoz képest meglepően barna volt a bőre, szemei ragyogóan kékek, haja pedig csokoládébarna volt. Gyorsan elmagyarázta neki Andrew és Chris a helyzetet, most nem volt idő bemutatkozásra és ismerkedésre Aloval...rögtön feltépte az egyik karomon az ütőeret, majd felébresztett és miközben ömlött belőlem a vérem, itatott az ő vérével...nem tartott sokáig, hamar elállította a vérzésemet és letépett saját nyakáról, rögtön újra elájultam, de már rendbenvoltam....* Na erre nem számítottam a mai estén*jegyezte meg halkan Adriana, miközben a nyakáról lassacskán eltűnő sebet simogatta*
Masaharu: - Majd szépen beadagoljuk édesanyádnak is a dolgot...*mondtam halványan mosolyogva, közben kedvesem kezét simogattam. Nem akartam most mondani, de eléggé nagy tévedésben van Landria az apámmal kapcsolatban...nem olyan megértő és kedves, mint amilyennek látszik, főleg nem ilyen jószívű...* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
