|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Aloise: -Ööö..persze*óvatosan kífűztem a fűzőjét, nem igazán értettem miért veszi le...vagyis de...biztosan itt tölti majd az éjszakát*-És Lucas és közted milyen kapcsolat alakult ki? Szeretitek egymást? Mármint...hogy szereted őt?*kérdeztem kíváncsian*-De ha nincs aranyközépút.....én nem tudom hogy tudnám-e őt szeretni, mert...vagyis...*jaj ez volt az a pont mikor elfeledkeztem magamról és hangosan gondolkodtam. jobbnak látom elterelni a témát*-Igazából semmit nem tanított nekem azt hiszem...De ha lehet egy diszkrét kérdésem, itt fogsz ma maradni? Mert ha pihenni akarsz...vagy ha zavarlak csak szólj és magadra hagylak..*ezt a kérdést muszájnak éreztem feltenni, ha már vetkőzésbe fogott. Van egy olyan érzésem, hogy ma éjjel láb alatt leszek....jobb lesz hamarosan lelépni...*
Landria: -Én sem akarom hogy beleszóljanak....csak egyszerűen nem bízok magamban...félek hogy elrontok valamit és azt szeretném ha boldog lennél...de egy ilyen labilis lány mellett mint én...pont az idegeskedésemmel teszek tönkre mindent. Lehet hogy Aloiseból csak megint azok a régi dolgok jöttek elő, ezért mondta...amit mondott. Mindegy inkább ne is figyelj rám, Sajnálom...*mondtam halkan és szorosan kedvesemhez bújtam*-Igyekszem nem hülyén viselkedni de ez nagyon nehéz... |
Lucas: - Óh, kicsim...*fordult Aloise felé mosolyogva*...ez nem a miértekről szól, nem arról, hogy ki kit mennyi ismer...csak ösztönökről szól...például mielőtt én Lucast megteremtettem volna, maximum 2 mondatot beszéltünk, majd együtt töltöttünk egy estét...ennyi...de már akkor tudtam, hogy ezt a fiút nem hagyhatom veszni...a vérből érezni lehet dolgokat, ügyes vámpírok értelmezni is tudják a vér ízét...és az ő vérének az íze...ellenálhatatlan volt. Ott volt a kis hang a fülemben, hogy ne engedjem el, tegyem magamévá őt...és hát így is lett...és szerintem jól döntöttem....*mondta elgondolkodva Johanna, majd megrázta fejét és újra elmosolyodott* - És meglátod, szeretni fogod őt...nincs olyan, aki nem szeretné...vagyis vannak, de azok gyűlölik...Lucassal kapcsolatban nincs középút...a klán pedig...hát, azt tanácsolom ne erőlködj, légy önmagad, ennyi...a vámpírok látják, ha valaki színészkedik, főleg ezek akik Lucas klánjában vannak...nem semmi bandába kerültél, ezt most megmondom...és meg kell majd tanulnod harcolni is, bár ez mellékes jelenleg...*magyarázta, miközben fűzőjét bilizgálta, majd hátát Aloise felé fordította* Kérlek, kifűznéd nekem?*Halkan megjegyzem, ha már a fűzőjét veszi le, akkor itt éjszakázik, ahogy én ismerem...* - Közben kérdezhetsz ha akarsz tudni valamit...nem hiszem hogy Luc túl sokat tanított volna már neked...
Masaharu: *morogtam egy sort aztán elnyomtam a cigit, bekaptam egy mentolos rágót és Landria után mentem a szobába* Ne haragudj, de nehezen kezelem ha valaki beleszól bármivel is a magánéletünkbe...egész életemben eleget manipulálták az életem, most had ne mások szava alakítsa a kapcsolatomat...*mondtam szinte nyafogva és odakullogtam hozzá, átöleltem*
|
Aloise: -Szóval meséljek olyat amit még Lucas nem tud...*mosolyodtam el*-Igazság szerint még alig beszélgettem vele és alig ismerem..*mondtam halkabban*-Igazság szerint furcsa még nekem ez a vámpír élet, de már most imádom...csak ez a klán dolog furcsa...nekem soha nem volt családom, így nem igazán tudom hogyan illeszkedhetnék be...nem tudom hogyan kell ennyi embert kezelni és minddel jóban lenni. Főleg azt nem tudom hogyan fogom őket...megkedvelni...*megint egy pillanatra gondolataimba merültem*-De biztosan ezt is meg lehet tanulni ezt is...*egy apró mosolyt erőltettem az arcomra*-Nem gondoltam volna hogy egy nő Lucas teremtője...mivel kevés vámpírhölgy van így erre aztán tényleg nem gondoltam. De tényleg örülök a találkozásnak....*mondtam őszintén*-Szinte mindent tudok rólunk viszont arról foggalmam sincs, Luc miért pont engem választott gyermekévé és hogy mik a szándékai velem...nem tudom hogyan kell majd ezek után viselkednem és hogy mi lesz a régi életemmel. Minden, amit eddig saját erőből kellett elérnem, az odalett...*komolyodtam el*-Félre ne érts, nem mintha bánnám, csak talán jobban át kellett volna gondolni ezt a vámpírrá válást. NEkem is és Lucasnak is, hiszen nem is ismerjük a másikat...
Landria: -Jó...nevess ki..*sóhajtottam*-De tudod nagyon jól, hogy nem igazán könnyű nekem nem aggódni az ilyen dolgokon. Sajnálom ki kell hogy ábrándítsalak...de nem vagyok egy egyszerű eset....én igenis tartok attól hogy nem fogsz szeretni...sajnálom ez van....és jó hülyeség de Aloisenak azért pár dologban tényleg igaza van...*sóhajtottam*-De mindegy ne veszekedjünk és légyszi dobd el azt a cigit mert utálom...*jobbnak láttam nem továbbfeszíteni a húrt, inkább felmentem az egyik szobába. Tudom hogy hülyeség mindig tönkretenni valamit a hülye gondolatokkal, de Aloise bogarat ültetett a fülembe...* |
Lucas: - Menjetek nyugodtan fel a szobámba, addig elleszek a többiekkel, majd megyek nemsokára énis....*mondtam a kastélyba érve, s ezzel el is váltam tőlük, visszamentem a kis bulizó csapatomhoz. Még nem fáradtak el, sosem fáradnak el, ezt szeretem bennük, mindig tudnak valamit csinálni.*
- Na gyere és szólj már valamit kislány, most nem kell a protokoll, kezelhetsz nyugodtan úgy mint bárki mást...már unom, hogy 800 éve mindenki tiszteleg...pfú*mondta Johanna a lépcsőn felfelé haladva. Most nem Aloiseba karolt, hanem szoknyáját tartotta, hogy ne essen el benne a lépcsőn. Céltudatosan járt az épületben. Nem tartózkodott itt sosem túl sokat, de a memóriája és a szaglása jó, egyenesen a szombámhoz ment. Benyitott és nagy, örömteli mosollyal szagolt bele a szoba sajátságos illatú levegőjébe.*
- Imádom Lucas illatát...pimasz, de azért szeretem a kis hülyét*mondta mosolyogva és levette kesztyűit. Ujjai vékonyak, nőiesen kecsesek voltak. Finoman hajtogatta a kesztyűket a dohányzóasztalomra, majd leült az ágyra és csizmáját is levette, gondosan tette az ágy mellé*
- Gyere, ülj le mellém, nem kell ott álnod egész éjjel...beszélgessünk...mesélj magadról valamit, amit még nem mondtál Lucnak...aztán majd énis elmondom ha kiváncsi vagy valamire...*nézett rá továbbra is kedvesen, bár elég furcsa fény csillogott a szemeiben, nem a megszokott. De a tisztavérüek mások... az egyszerű vámpíroknál is kiszámíthatatlanabbak és furcsábbak*
Masaharu: *ezen csak nevetni tudtam. És én még azthittem, hogy valami értelmesett mondott Alo Landriának...* Figyelj, én lennék a világon az utolsó ember aki megsajnálna valakit, aki sajnálatból tenne bármelyik emberért bármit is...ha meg csak nőt akarnék, hidd el, lenne kit d.gnom....*ez talán kicsit erős megfogalmazás volt, talán:P*...ez többről szól a sajnálatnál...ezt te is tudod...*mondtam teljesen komolyan, és automatikusan rágyújtottam egy cigarettára. Kicsit fel is húztam ezen magam* |
Aloise: *engedelmesen sétáltam be a kastélyba Johanna mellett, nem igazán tudtam mit mondjak neki. Vagyis de, mert annyi kérdésem lett volna hozzá, szerettem volna többet tudni Lucasrol és végül is ő az anyja, biztosan mindent tud...De eszembe jutott hogy tisztelettudónak kell lenni és féltem hogy esetleg valami rosszat szólok. Vártam, hogy ő kérdezzen...közben kicsit kétségbeesve néztem, ahogy eltávolodtunk gazdámtól...nem nagyon értettem a helyzetet, amibe csöppentem*
Landria:- Aloise mondott nekem valamit, amíg kettesben voltunk. Vagyishogy inkább rólad mondott valamit....tudom hülyeség, de nem hagy nyugodni a dolog....azt mondta, szerinte Te túlságosan jó vagy hozzám...vagyishogy..jaj de idióta vagyok*sóhajtottam*-Kérdezte, hogy tudsz-e a multamról és én elmondtam hogy igen, mindent tudsz. És azt mondta szerinte csak szánalomból vagy velem...mert sajnálsz...vagy mert félsz tőlem...és hogy sokkal jobbat érdemelsz nálam. Én nem is törődtem azzal amiket összehordott....de... mostanra már egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog. Mindig azon jár az eszem, hogy mi van ha tényleg csak sajnálatból maradsz mellettem....*mondtam kicsit elszomorodva*-Jójó tudom, ne is mondj semmit, mindig hülyeségeken jár az agyam....és túlreagálok mindent...de Aloise mégiscsak jobban ért a férfiakhoz mint én...*mondtam halkan és a ruhámat piszkáltam* |
Lucas: - Aloise, Johanna nem egyszerűen a vérrokonod, hanem az én anyám, a teremtőm, s mindemellett egy tisztavérű...tisztelettel kell lenned felé...mellesleg egy eléggé vén nőci is...*jegyeztem meg huncutul, Johanna majdnem felrúgott engem, de ő mindig urihölgyként vislkedett és vislkedik is a mai napig, így sosem indulatoskodik, csak megejti azt a bizonyos "kussolj" nézést...aztán persze a négy fal között majd' meg öl, de az már más téma. Most is megejtette ezt a bizonyos nézést, de valamit felfedeztem az arcán közben, bár ez lehetetlen, de azért mégis, olyan jó vele kötekedni...*
- Te Johi, a 8. X után már megjelennek a ráncaid? De durva...akkor már nekem is csak 300évem van hátra ráncok nélkül...juj*néztem rá szörnyülködve, mintha valami egetrengetően durva ráncai lennének xD*
- Lucassss...*sziszegett rám mint egy kígyó majd puffogott és Aloise felé fordult, engem szinte alrébb dobva, ekkorát kevesen tudnak rajtam lökni mint ő*
- Gyere kicsim, menjünk be a kastélyba, ilyen hölgyeknek mint mi, nem szabadna ilyen hűvös időben kint tengődnünk...még egy vámpírnak sem tesz jót a hideg...*mondta mosolyogva Johanna és karonfogta Alot, elindult vele vissza a kastélyba, én Aloise másik oldalán sétáltam*
Masaharu: Mond kicsim...*néztem rá nagy, kérdő szemekkel, el nem tudtam képzelni Aloise, aki nekem egy nem túl eszes cicababának tűnt, mi olyat tudott Landrianak mondani ami nem hagyja őt nyugodni...* |
Aloise: *pár pillanatig magamhoz sem tudtam térni, annyira megijedtem. Szemeim idegesen méregették a nőt....nem tudtam most mit kéne mondanom. Hosszú percekig csak némán álltam aztán végre megszólaltam...*-Öööö...hello, én Aloise vagyok. Lucas nem is említette, hogy rajta kívül van más családtagom is*mosolyodtam el kedvesen, mostanra már egészen megnyugodtam*-De örülök a találkozásnak...bár egy kicsit hogy is mondjam, megleptetek....és meglepetésekből kicsit sok(k) lesz már az elkövetkező napokra...*mondtam még mindig kedvesen és alaposan végignéztem Johannat. Igazán gyönyörű volt, irigykedtem is rá....*-Bocsi hogy nem mentem vissza a többiekhez..*néztem aztán Lucasra*-De túlságosan el vannak foglalva és még nem nagyon találom a helyem közöttük...*gondolkodtam el megint egy pillanatra, aztán elhessegetem őket, és igyekeztem megint az újonnan megismert fajtársamra koncentrálni*
Landria: *mosolyogva néztem kedvesemet, hozzábújtam és elgondolkodtam pár pillanatra*-Masaharu....Aloise ma mondott nekem valamit, ami nem hagy nyugodni..és...kíváncsi vagyok, neked mi a véleményed a dologról...*sóhajtottam* |
Lucas: *miután Aloise lelépett, én felhívtam egy régi ismerősömet. Hogy kit, az majd később kiderül, nem lövöm le a poént. Az egyik ablakon nézelődtem ki a konyhából, mikor láttam Alot az udvaron sétálgatni. Teljesen elbambulva néztem őt, aztán mikor hátulról hirtelen valaki végighúzta a körmeit a hátamon akkor majdnem szívrohamot kaptam. Csak hát azt már nem kaphatok cirka 500éve...Azonnal hátrafordultam de aztán csak mosolyogni tudtam, a már említett ismerős itt is volt. Ő is rendelkezik olyan képességgel mint én, pillanatok alatt odaér valahova ha akar. Meséltem neki Aloiseról egy kicsit, amennyit én tudtam. Le is cseszett amiért nem olvastam ki az emlékeit a véréből, de hát ez nekem nem szokásom. Lassan kimentünk mi is az udvarra, Alo még mindig ott sétálgatott. A kis vendégem egy javíthatatlan nőszemély, mindig játszadozik az új "vadakkal". Kitalálta, hogy jól megijeszti Alot. Lassan lopózott hozzá, de hangot egyet sem adott ki. A sötétben teljesen beleolvadt az árnyakba, még énis allig láttam őt. Nem sokkal Aloise mögött sétáltam, kiváncsi voltam hogyan szándékozik megijeszteni a lányomat. Hosszas várakozás után Alo mellé ugrott, lehetőleg abban a pillanatban amikor ő a legjobban el van merülve a gondolataiban. Átkarolta a derekát és pördült vele egyet egyhelyben. Gondolom Alo majdnem szívrohamot kapott, mint én...a helyében legalábbis tuti megijednék.*
- Szia...te lennél az új unokám?*hajolt oda a nő Alo arcához, majdnem le is fejelte xD* Johanna vagyok mellesleg*súgta kedvesen, bár a hangja mégis hátborzongatóan csengett. Csak smaragdzöld szemei világítottak az éjszakában*
- Meg ne harapd nekem, az ő vére egyedül az enyém*léptem a két nő közé így kicsit alrébbtoszigáltam Johannát aki csak továbbra is egy sejtelmes mosollyal méregette Aloiset*
Masaharu: - Látogató?...ó, ezek a kis lidércek úgy jönnek a varázs és a démonok szagára mint légy a húsra.*mondtam mosolyogva majd felálltam és becsuktam az ablakot, a lidérc el is iszkolt gyorsan. Aztán visszaültem, azaz mostmár feküdtem a kanapéra. Odafúrtam magam, ahogy azt kell...:P* |
Aloise: *már rettentő éhes voltam, egy darabig csak vágyakozva néztem gazdám nyakát, aztán mikor megengedte, megharaptam. Finoman ittam a vérét, isteni érzés volt, ahogy minden egyes korty az én véremmé vált. Most nem voltam olyan mohó, mint legutóbb...csak annyit ittam ami elvette az éhségemet. Mikor végeztem, elégedetten nyaltam meg szám szélét. Az arcom így is fehér maradt de már nem voltam annyira sápadt. Ajkaim mélyvörös színben pompáztak, látásom és hallásom pedig azonnal élesebb lett. Éreztem, ahogy a vérrel együtt új élet költözik belém*-Ez igazán finom volt, köszönöm*mosolyogtam Lucasra aztán egy csókot nyomtam ajkaira és kérésének eleget téve felbattyogtam a szobájába. Összeszedtem a ruháimat, amit némi keresgélés után találtam meg, mivel igencsak szétdobáltuk az elmúlt éjszaka:P Aztán a fürdőszobába vettem az irányt, hogy lezuhanyozhassak.Hajamat is rendbe tettem, mivel össze-vissza állt és minden ruhámat megigazítottam, hogy rendesen álljon, bár így sem takart sokat. Gondoltam vissza megyek a többiekhez, de mikor az ajtóhoz értem, kinntről az udvarról sokkal csábítóbb zajok hallatszottak....valami, nem tudom megmagyarázni, hogy mi, de úgy éreztem ki kell mennem. Meg is tettem, pár másodperccel később már a kastély hatalmas udvarán sétálgattam és élveztem a sötétséget...Minden újonnan kapott érzékemmel tekintettem körbe, csodálatos este volt. Csillagos ég, fujdogáló, kora öszi szellő. Meg is feledkeztem mindenről...csak a gondolataimra figyeltem....*
Landria: *az én poharam tartalma is hamar elfogyott, aztán furcsálva néztem kedvesemre, nem értettem honnan jutott hirtelen eszébe ez a dolog*-Félvéreket...nekem nincs képességem, hogy lássam a lidérceket. Ahhoz csak Laura ért, ebben ő a mester a családunkban*mosolyodtam el, majd arra az irányba néztem, amelyikbe Masaharu is* -Sajnos nem látok ott semmit...az ég egy világon semmit...*sóhajtottam*-De neked mindíg vannak ilyen váratlan látogatóid? *kérdeztem kedvesen* |
/Jött az öltet és muszály leírnom, Masaharu úgysem volt most túlságosan előtérben... :D/
Masaharu: *míg a saját pohár vizemet kortyolgattam, eszembejutott egy kérdés, hogy hogyan magam sem tudom, spontán hülyeségeim közé tartoznak a furcsa, pillanathoz nem illő kérdéseim is* -Te milyen démonokat szoktál megölni?*kérdeztem ártatlan kiváncsisággal csengő hangon* - Úgyértem félvéreket vagy lidérceket?*fordultam a poharam mögül kukucskálva Landria felé* - Csak mert kiváncsi vagyok, hogy te látod-e a lidérceket...*pislogtam felé kiváncsian, majd, hogy szemléltessem kérdésemet, a nyitott ablak felé mutattam* Például látod a feketehajú feketebőrű lányt az ablak előtt állni?*egy nő állt ott, nem mászott be, csak mereven bámult befelé. bőre és haja fekete volt, nem az afrikaiakhoz hasonló barnán fekete bőre, hanem szó szerint fekete bőre volt, az éjszakában csak a Hold fényének köszönhetően lehetett látni alakja körvonalait. Már aki látta. Én látom a lidérceket, azt nem tudom, Landria látja e őket. A lidércek egy másik síkon mozognak, ami fedi a mi világunkat. Akik látják őket, azokat ők is látják, ezért bámult engem a nő. Már megszoktam az itt ott felbukkanó lidérceket, nem mernek bántani, aki próbálja azzal meg végzek...* |
Lucas: - Egy este csak egyvalakiből falatozhatsz...*okítottam ki Aloiset*..ne légy túl mohó...de ha kell valaki vére, akkor gyerünk, vedd el bátran...ma este adok neked a véremből, de legközelebb már mást kell megharapnod, az egészséges és változatos étrend nagyon fontos*mondtam kicsit viccelődve, de tulajdonképpen lényegében teljesen komolyan gondoltam a dolgokat. A nyakamra hulló hajamat hátra csaptam és oldalradöntöttem a fejem* - Igyál kislány...*súgtam Aloisenak és végigsimítottam gerince vonalát a köntösömön keresztül.* ...Aztán valami ruhát is fel kéne már venned...lassan éjfél lesz és még mindig a köntösömben feszítessz...*mondtam a harapásra várva. Közben egyre jobban forrósodott a hangulat, Josh összemelegedett Hellgával, véresen vadul csókolóztak egy fotelben ülve. Mindkettőjük vére belengte a szobát. Hellga vére igazán fűszeres volt, Joshé pedig legjobban a fahéjhoz volt hasonlítható. Őrületes keverék, az illat az én érzékeimet is kezdte felborzolni. A többiek újra mind Riola körül sürögtek forogtak, a szőkeség nagy örömére. A zenéről nem is szólnék sokat, minden második szám teljesen más stílusú volt, mint az előtte szóló, így nemigazán tudott ellaposodni a hangulat. Egyedül szegény Andrew unatkozott, néha rápillantottam, a falnak támaszkodva állt a hifi mellett. Egy idő után Chrithyan oda ment hozzá, úgy tűnik ő meg megunta Tina társaságát...tovább már nem is figyeltem rájuk, volt mi másra figyelnem...egyrészt Aloise harapására vártam az óráknak tűnő másodpercek alatt, másrészt észrevettem, hogy Riola megint bepörgött és magáhozhívogatta a Tina körül levő vámpírokat is, erre Tina eléggé felmérgesedett, de ő csak egy alsórendű vámpír, aki csak a mi szórakoztatásunkra méltó...ugyanis Riola is nemes, akárcsak én - csak még fiatal, ezért nincs annyira túl magasan azon a bizonyos ranglétrán-, így Tinának még joga sincs egy szót sem szólni hozzánkszólni...ráadásul mivel Hellga és ő nem a klánom tagjai, csak hálásak lehetnek azért, hogy nem dobtam ki őket innen páros lábbal...
Masaharu: *odavittem egy pohár vizet Landrianak és leültem mellé a kanapéra, mármint arra a pici helyre amit hagyott.* Tessék, egy kis ásványvíz talán jót tesz...*nyújtottam oda neki kedvesen* |
Aloise: -Ezt most úgy érted, hogy valamelyikőtökből kell innom?*kérdeztem csábosan mosolyogva és Luc szemeit néztem*-Mert ha igen, akkor természetesen a te véredet akarom, az úgyis olyan finom, és elvégre te vagy a teremtőm...*kéjesen nyaltam végig gazdám nyakán, olyan finom illata volt*-A többieket meg még úgysem ismerem, nem hiszem, hogy szivesen osztoznának velem a vérükön...*mondtam halkan*-De azért szívesen megkóstolnék párat a jelenlévők közül is...*néztem végig a társaságon és falánkan nyaltam meg szám szélét*
Landria: *lefeküdtem a nappaliban lévő kanapéra, eszméletlen jó érzés volt, mintha hónapokra mentem volna el itthonról*-Jaj már annyira vágytam rá, hogy haza érjünk...imádom ezt a helyet..*mosolyodtam el* |
Lucas: - Josh jó színész, ha akar valamit, még egy hivatásos prostit is el tud játszani*mondtam halkan nevetve és megkörnyékeztem Aloise nyakát, az elmúlt este harapásai már nem látszottak rajta, átfutott az agyamon a gonosz kis gondolat, miszerint csinálhatnék oda újabb harapásnyomokat..de nem, most nincs szükségem vérre, most inkább Alonak kéne inni valamit, még hozzám képest is sápadt...*- Nagyon sápadt vagy, innod kéne valamit...*súgtam a fülébe és egyik ujjamal lágyan végigsimítottam puha ajkait* Kiből akarsz inni?... ilyenkor neked még a legjobb ha erős vért veszel magadhoz, hogy hamar megerősödj te magad is...*súgtam továbbra is*
Masaharu: Jólvagyok...jólvagyok...végre itthon, itt még a padlót is kellemes lefejelni*mondtam saját magamon nevetve majd a hűzőhöz siettem és kivettem egy üveg hideg ásványvizet, töltöttem két pohárba...* |
Aloise: -Nem is gondoltam, hogy Josh képes felszedni valakit....*jegyeztem meg halkan*-dehát érnek még meglepetések azt hiszem *mosolyodtam el és Lucashoz dörgölőztem, örültem, hogy most senkivel nem kell harcolnom értre. Megnéztem magamnak a két újonnan érkező lányt is, szépek voltak...bár én sosem akartam ilyen extrém külsőt magamnak. A fiúkat figyeltem, úgy csaptak le a csajokra, akár a legyek...hihetetlen hogy mennyire rámenős itt mindenki, azt hiszem örökre meg tudnám szokni...*
LAndria:- Minden rendben van, nem ütötted meg magad?*kérdeztem aggódva kedvesemet, aki épp most esett át a küszöbön xD Elég vicces látványt nyújtott, de nem tudtam rajta nevetni. Segítettem neki felállni, és becsuktam a bejárati ajtót* |
Lucas: *élveztem a táncot amit Aloisetól kaptam, csak az nem tetszett, hogy Ivan és Steven szagát éreztem rajta, rendesen hozzádörgölőztek azok a fajankók...de ez érdekelt most a legkevésbé...nemsokára vérszag lengte be a házat, mindannyian felkaptuk rá a fejünket, de intettem egyet, jelezve, hogy nincs gond...egy utcai lotyó vérének a szagát éreztem, Josh hozhatta megint haza a vacsoráját...rossz szokása...de éreztem valami furcsa illatot is, pontosabban két ismerős illatot, azonban ők nem voltak a klánom tagjai...pillanatokon bellül nyílt a terem ajtaja és Josh libbent be két nővel karonfogva. Tina és Hellga voltak azok, néha beugranak bulizni hozzánk...igazi alternatív, különc nők voltak piercingekkel, tetkókkal és színes hajjal...Hellgát szépnek tartom, de nem az estem, nem az, akivel szívesen ágybabújok, bár már megvolt nekem ő is.... Inkább Andrew, Josh és Clark esete, Tinára pedig azonnal rámozdult Ivan és Chrithyan, a többiek Riola körül legyeskedtek, már csak az enyémnek mondhattam gyermekemet...* Akiket most idehozott Josh, azok Hellga és Tina. Hellga a hosszúhajú, Tina meg a fiúsabbis...*súgtam Aloisenak miközben derekát átkarolva húztam közelebb magamhoz...*
Masaharu: *annyiszor ásítottam az úton, hogy már saját magamtól féltem, hogy vajon mikor alszom el...nem tudom mit ittam tegnap, de nagyon-nagyon kiütött...ahogy látom Landriát is. Mikor hazaértünk, örültem, hogy végre áteshetek a házam küszöbén...* |
Aloise: -No lám, az Uraság is beadta végre a derekát...*mosolyogtam Lucasra, már mindenki tiszta őrült volt, de tetszett...régen voltam ilyen izgalmas buliban. Ennyi jó pasi közt...hajjaj...azt hiszem a legjobb helyre kerültem. Nem is értem, hogy az a Josh fickó hogy nem tudja itt jól érezni magát. Tényleg egy jégcsap lehet, azt hiszem. Láttam, hogy Andrew kitartóan próbálkozik...de ahogy elnézem Lucasnak ma nagyon nincs kedve hozzá....mostmár inkább csak gazdámnak táncoltam, végül is ő teremtett ennyi csak jár neki...sőt :P Láttam Ivan és Steven csalódottságát, de azért lopva rájuk kacsintottam, csak lesz még alkalmam "jobban" megismerni őket is...*
Landria:*nagyon fáradt voltam, csak bambultam ki az autón, néha becsuktam a szemeimet, aztán eszembe jutott, hogy nagyon nem kéne most elaludnom...igyekeztem elterelni az alvás gondolatát* |
Lucas: *egy idejig csak ültem, már egyedül a kanapén, ugyanis Andrew ezúttal hamar feladta a próbálkozást és csatlakozott a többiekhez, meg néha futkosott a hifihez a zenék miatt...úgy ültem ott egymagam, mint Úr a palotában akit szórakoztat az udvartartása...csak néztem őket és a piercingemet piszkáltam nyelvemmel, túl jól elvoltak ott egymással ahhoz, hogy be tudjak közéjük állni...bár...Riola igen kitartóan ordibált nekem, hogy menjek már oda énis, de én makacsul ellenáltam. Persze nem a semmiért, ismerem már a szőkeséget, nem kellett sok és kitört a fiúk köréből, egyedülhagyva Aloiset, és odajött hozzám vonaglani, ma már ő a harmadik aki az ölembe mászik...micsoda forgalmam van, még a legjobb luxus k.rvák is megirigyelhetnének...jó pár percig dörgölőzött és vonaglott, tette ide-oda magát at ölemben mire meguntam, vagyis már túlságosan felhergelt. Felálltam és csatlakoztam a többiekhez. Andrew megint rámmászott, de ma nőt akartam, így újdonsült lányomat kezdtem zaklatni...Ivan és Steven nagyon rá voltak indulva, de sikerült odafurakodnom hozzá, nekem mindig sikerül...*
Masaharu: - Náluk tanultam meg bulizni*jegyeztem meg halkan nevetve, miközben a kocsikulcsomat kerestem a zsebemben...kis mérgelődés után meg is lett. Kinyitottam az ajtókat és lassan indultunk is...a másnaposságomat figyelembe véve most inkább nem száguldoztam...* |
Aloise:*a hirtelen hangulatváltozásra először nem is tudtam mit reagálni. Széles mosollyal és csillogó szemekkel néztem a többieket, eszméletlen, ahogy Riola táncol...nem tudom hol tanulhatta...*-Aztaaa....azt nem gondoltam hogy ilyet is szoktatok....milyen király klánba kerültem....köszi Lucas....*nem tudom, hogy egyáltalán hallotta amit mondok, mert hangos volt a zene, és amúgy is...inkább csak magamnak igyekeztem motyogni, de azért...belemásztam az említett vámpírunk ölébe és megcsókoltam, aztán a mellette ülő Andrewra néztem*-Jól van na, bocsika hogy lebuz....vagyishogy azt mondtam. Bár min is csodálkozok, Lucas kinek nem tetszik? Lehet hogy ha pasinak születek akkor is rámászok...*nyaltam meg kacéran a számat*-Na jó dumcsizást fiúk, én inkább táncolok....*a többiekre néztem,*-jobban mondva tombolok egyet a többiekkel...*mosolyogtam. Kipattantam Luc öléből és már ott vonaglottam a többiekkel. Eszméletlen jó volt a zene, még talán jobb buli is volt mint a tegnap esti. Hamarosan kezdett is melegem lenni, le is vettem volna a ruháimat....de végignézve magamon eszembe jutott, hogy még mindig egy köntösben feszítek...na akkor mindegy is...inkább táncoltam tovább. Észrevettem, hogy egyáltalán nem kezdtem elfáradni....hm....biztosan az új képességeim teszik. Egyre jobban tetszett ez a vámpíros dolog...áldottam is Landriát, hogy elhoztak ide. Jut eszembe, ők hol vannak? Teljesen megfeledkeztem róluk...próbáltam kikecmeregni a többiek közül, de csak nem hagyták...kénytelen voltam a szobában maradni...na nem mintha ellenemre lett volna:P De azért...meg kellett volna köszönöm nekik egy s mást...na majd holnap meglátogatom őket valamikor....egy idő után el is felejtettem a dolgot, csak a zenére tudtam figyelni. Hasonlóan táncolhattam mint tegnap, csak ruhaeldobálás nélkül....*
Landria: *engedelmesen mentem kedvesem után*-Nem gondoltam, hogy még bulizni is szoktak....azta mindenit, azt hiszem Aloisenak jobb klánt keresve sem találhattunk volna..*mosolyodtam el, én is szivesen álltam volna közéjük, de fejem egy pillanatra megfájdult, tudatva velem, hogy még a tegnap estét sem hevertem ki, ugyhogy csak nyugi..* |
- Szóval olyan vagy mint Lara...*kuncogott Steven*
- Csak remélni tudom, hogy tévedsz Steve...*jegyeztem meg majd keresztbetettem a karjaimat*
- Josh mindig morcos, ahogy Adam is mondta, egy jégcsap...főleg mostanában...*ekkor közbeszóltam félbeszakítva Riolat a monológjában*
- Josht sosem fogjuk megérteni... ő már csak ilyen...*mondtam komolyan*
- Kérlek, hagyjuk már ezt a Josh témát...*nyüszögte Christhyan*
- Rendben, akkor ejtsük Mr. főbunkóságát és bulizzunk egy kicsit srácok...olyanok vagytok ma, mint egy csapat bús kölyök...*pattant fel Riola Adam öléből és kinyitott egy szekrényt amiben egy hifitorony berendezés volt*
- Na végre valami, tudtam én hogy a kisszivem majd felrázza itt a hangulatot*mondta felcsillanó szemekkel Andrew és felállt a kanapéról, Riola mellé ment, a CD-k között kezdtek kutakodni*
- Gyere ide Aloise!*szólt oda neki Riola mosolyogva*- Meg kell szoknod, hogy ha a banda bepunnyad, mert bizony vannak ilyen esték, és ez pont egy olyan este, akkor nekünk csajoknak kell cselekednünk a hangulat érdekében, Andrew meg mindig tudja, hogy milyen zene merre van. Szóval a közös cél érdekében tessék kibékülni, Lucas amúgyis közkincs a klánon bellül, amíg ő nem akarja, addig nem fogjátok tudni kisajátítani magatoknak...pedig tagadhatatlanul egy félisten*harapott az ajkába Riola rám pillantva, éppen Adammel dumáltam - meg néztük a csajok fenekét, de ez már olyan férfi dolog - Aloiseról.*- Óh, és Adamhez ne nyújt, ő az enyém, már ki van sajátítva*mondta Alonak és Adamre kacsintott, aztán viszafordult a CD-khez.*
- Amúgy nem vagyok buzi, csak biszex..*mondta halkan Andrew Aloisnek, aztán hirtelen ugrott egyet Riola*
- Ehhez mit szóltok?* benyomott egy számot amire rögtön táncolni kezdett, újra egy hihetetlenül szexi mozdulatokkal megfűszerezett 3 perces műsort adott, minden vámpírnak vonaglott egy kicsit, legtöbb időt mégis nálam és Adamnél töltött. Hiába tűnt és viselkedett k.rvaként, Riola valójában csak Adamnek adta oda magát, ezt nagyon becsültem benne mindig is. Majd a következő számnál már mindenki fel volt pezsdülve, kezdtünk nevetgélni, volt aki kacérkodva táncolni kezdett Riolával, vagyis már csak tombolni...:P És csak megjegyzem, Riola emberként sztriptíztáncosnő volt, szóval tudja, hogy mijét hogyan kell ráznia... Én Aloiset néztem, kiváncsi voltam mit fog most csinálni. Közben Adam lekapcsolta a villanyokat, csak egyet hagyott égve, csak éppen hogy látni lehetett, igazi bulihangulatot csaptak Riolaval...*
Masaharu: Ezt nem hiszem el, buliznak*az állam is leesett és inkább csak elindultam kifelé az épületből*- Majd máskor visszanézünk Alohoz, ha akarsz, de én most el akarok iszkolni, még mielőtt Riola elkap és bevon engem is a buliba*mondtam és már mentem is ki az ajtón...*
|
Aloise: -Ő mindig ennyire mogorva? *néztem a távozó Josh után*-Hm....kár érte....*sóhajtottam*-Azt nem tudom milyen Lara, nem ismerem őt.....de hogy az a bizonyos bejárat kinyílek-e neked....nos*végignéztem Stevenen, igaziból nem kellett volna kétszer kérnie, hogy ágyba bújjak vele :P*-azt majd még meggondolom..*kacsintottam a fiúra*-Igaziból nem nagyon tudom mit meséljek, nem volt valami érdekes életem emberként...ugyanazt csináltam, mint a többiek, azzal a kivétellel, hogy megszálottan kerestelek titeket, vagyis a fajtátokat. Tudtam hogy léteztek, éreztem, de senki nem akart hinni nekem....pedig ha most látnának...leesne az álluk...
Landria: *egy ideig ott hallgatóztam kedvesem mellett, aztán Aloise szavaira csak méginkább dühös és szomorkás lettem*-Hagyjuk a köszönést....menjünk, látod mennyire elszállt már most magától....*súgtam Masaharunak* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
