|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.27. 12:18 - |
Ungoro (vámpír)klán tartózkodási helye, belépés csak saját felelősségre.... |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Lucas: - Külön bejáratú cica vagy, vagy olyan mint Lara?*kérdezte kacéran Steven, meg is nyalta a száját Aloiset nézve.*
- Tényleg, mesélj kicsit magadról csajszi, ha már így közénk kerültél...*vetette oda Andrew*
- Engem nem érdekel, megyek kajálni, reggel jövök vissza...*mondta Josh mogorván majd el is ment*
- Nem mintha hiányoznál bárkinek is jégcsap...*kiáltott utána cinikusan Adam, erre Josh nagy hangzavarral bevágta a kijárati ajtót*
- Hű de morcos ma valaki...*jegyeztem meg halkan Josh után nézve, majd Aloisera néztem és megsimogattam a vállát*
Masaharu: Jó, akkor belopakodunk a társalgóba vagy valami, olyan Mission Imposible módon*mondtam viccesen a lépcsőn lefelé haladva. A hangokat hallva megálltam a társalgó ajtaja előtt*- Várjunk egy kicsit...*tulajdonképpen csak hallgatózni akartam..* |
Aloise: *Szóval akkor szólalhatnak meg ha azt mondja....na neee...azt hiszem rengeteg dolgot kell még megtanulnom itt. Kezd érdekes fordulatot venni a ma este...azok az arcok és szemek, miket mersztenek...nem tudtam hogy ilyen hatással leszek rájuk. A csodálkozásukból ítélve...hát....nem nagyon rajonganak...na mindegy remélem azért idővel sikerül majd elnyernem mindenkit. Mármint...szeretnék jóban lenni velük, hiszen ők lettek a családom...furcsa hogy 23 év árvaság után végre elmondhatom magamról, hogy van hová tartoznom....kicsit elbambultam gondolkodás közben és finoman alsó ajkamba haraptam...mindig ez van, ha lelkem valamelyik gyenge pontjára gondolok. Valahogy el kell folytani az ilyen semmire való érzéseket, ezért rágcsálom ilyenkor a számat...de az is lehet hogy csak megszokás...nem is tudom melyik a rosszabb*
Landria: -Azért talán illene elköszönnünk, ha már itt töltöttük az éjszakát...és kíváncsi vagyok Aloise arckifejezésére, lehet hogy már egészen el is feledkezett rólunk...*na jó, kicsit talán tragikusan élem meg a dolgot de bennem most írtó rossz érzések kavarogtak barátnőmmel kapcsolatban...és Lucast sem értem. Masaharu azt mondta, megígértette vele, hogy nem szívja ki Aloise vérét...erre tessék. Tisztára egy horrorfolmben érzem magam...* |
Lucas: - Ti megnémultatok?*kérdeztem értetlenül a bandát, már elviselhetetlen volt nekem ez a kis némasági fogadalmat tett banda. Pedig mielőtt bejöttünk volna hallottam, hogy mekkora zsibajjal csacsogtak...*
- Nem Lucas, csak fogalmunk sincs, hogy ki ez a csaj...*szólalt meg Ivan, erre én csak kínosan elmosolyodtam és leesett, hogy nekik nem is mondtam, hogy ki Aloise...* Ja hogy erről van szó..ehhem...ő Aloise, a gyermekem...*jelentettem ki, amire páran nagy szemeket meresztve néztek rám, nem gondolták, hogy Lara távozása után ilyen gyorsan új gyermeket teremtek...de így lett, jól pofáraesett a kis csapat.*
- Végre kinyögted, már azt hittem meg sem szólalhatunk ma este*szólalt fel Steven*
- Ja, vess magadra nagyfőnök úrfi, te mondtad, hogy idegenek előtt egy szót se...*vigyorgott fölényesen Clark*
- A francnak vagytok ti ilyen szófogadóak...*motyogtam*
Masaharu: - El akarsz köszönni? Mert én sosem szoktam, csak úgy angolosan lelépek...*mondtam miközben begomboltam az ingem utolsó gombjait is, majd kézenfogtam Landriat és lassan elindultam vele ki a szobából, végig a folyosón* |
Aloise: *mostanra már eléggé nem idevalónak éreztem magam a társaságban...ez a csaj...azta mindenit azt hiszem jó lesz vele összebarátkozni, van mit tanulnom tőle úgy érzem. Nem tudom mit kellett volna mondanom, mindenki olyan csendben van, mintha nem is tudom....mintha valami némák világtalálkozóján ültem volna....szívesen itthagytam volna őket és néztem volna valami izgalmasabb után, de nem tudom Lucasnak mik a tervei velem, ugyhogy csak ücsörögtem*
Landria: *hamarosan felöltöztem, a hajamat is rendbe raktam, mert szörnyen állt*-Indulhatunk...*mondtam halványan mosolyogva* |
Lucas: *a kis vitát pár perc kínos csönd követte, aztán mikor pont meg akartam szólalni egy frappáns beszólással, benyitott a terembe Riola egy mini, sőt, extra mini ruciban, bár, lehet, hogy csak egy hosszú és nagy-nagyon szűk top volt rajta, nem tudom mi volt pontosan, a lényeg, hogy fekete volt és őrjítően nézett ki benne a szőke tornádónk. Nem csak az én figyelmemet keltette fel, hanem a többiekét is, rögtön kezdődött a sugdolózás is. A szemek felcsillantak, széles vigyorok és kaján pillantások jelentek meg fajtársaim arcát ahogy a belibbenő lány nézték. Végigsuhant a fotelek között, mindenkinek eréjesen egy nagy puszival köszönt, Josh vonakodott-mindig ellenkezik- de végül sikerült őt is megpuszilnia és egy szép nagy rúzsfoltot hagyni a férfi arcán, aki ezt hevesen próbálta minnél gyorsabban eltávolítani magáról. Végezetül Riola behuppant Adam őlébe, megjegyzem, azt a láb keresztbetételt még Scharon Stone is megirigyelhetné, tyű és ha...egy pillanatra én is elbambultam, de inkább gyorsan megcsókoltam a mellettem duzzogó lányt, kedvesen mosolyogtam is rá, majd újra visszadőltem úgy ahogy eddig is ültem. Riola még megejtett egy kedves "Hali"-t Aloise felé*
Masaharu: *találtam egy melltartót, ezt vigyorogva nyújtottam át Landrianak:P majd én is összekaptam rendesen magam, mert eddig rajtam is csak egy köntös és a gatyám volt csak...* |
Landria: -Jó...végülis mostmár úgyis mindegy a dolog. *mondtam sóhajtva*-Visszacsinálni úgysem lehet már....de akkoris..áá...mindegy, menjünk haza, nem érdekes a dolog...*bementem a szobába és felkapcsoltam a villanyt, a ruháimat kezdtem el keresgélni a szoba különböző sarkaiban voltak össze-vissza eldobálva*
Aloise:-Nagyon is tudom hol a helyem...de a durvaságot senkitől nem vagyok sem hajlandó, sem köteles elviselni, még ha erősebb vagy nálam...akkor sem...*muszájnak éreztem ezt elmondani, sosem voltam az a típus aki könnyen belenyugszik a dolgokba. Azt hiszem Luc nem is sejti milyen sok baja lesz velem....elég makacs vagyok és mindíg elérem amit akarok...Elég unalmas a társaság...hiába jó pasik, mind csak ül, mint egy kuka...na mindegy én nem próbálkozok meg többel beszélni, azt hiszem így is bemutatkoztam már ^^ ennyi elég lesz mára. Jó gyerek módjára ültem Lucas mellett és csak unottan piszkáltam a köntöst, de valahogy nem akart megállni rajtam. Elég nagy volt rám, de akárhogy igazgattam, valamim mindíg kilógott belőle...* |
Masaharu: - Láttam...nem tudom mit hozzáfűzni, de szerintem nem akar majd megenni, nem olyan vadállatok ám a vámpírok...Lucas már többszor is kinyírhatott volna engem, de nem tette, ő az élő példa...*mondtam halkan és a lépcső korlátának dőltem*
Lucas: - Mit mondtál rám te kis lotyó?! Nem tudod, hol a helyed kölyök?!!*förmedt rá idegesen Andrew Aloisera, azthiszem nem szereti ha buzinak nevezik...már a karmait is szépen kinyújtotta és felállt, készült volna pofánvágni Aloiset amikor Christyian felpattant és kezét a dühöngő vámpír vállára tette* - Nyugodj meg, még gyerek...*mondta most is kedvesen csengő hangján a fiú, igazán megnyugtató volt...nos igen, ez az ő különleges képessége, a specialitása. Minden vámpírnak van egy specialitása, egy képessége ami egyedivé teszi. Van aki egyetlen érintéssel vágyat tud kelteni bárkiben bárki iránt, van, aki csókjával életeket képes elvenni, s van olyan is, aki, mint Christyian is, érintésével, hangjával képes bárki dühét elmulasztani, az ilyen erővel rendelkezős némelyiket ilyenkor még irányítani is tudja az emberek tetteit. Erre Christyian is képes, így visszaültette a felettesének számító Andrewt a kanapéra, azonban ezúttal út ültette a kanapé sarkába, Crhris pedig mellém ült, megakadályozva az újabb affért...* Köszi...*mondtam halkan a fiúnak, aki csak mosolyogva nyugtázta, hogy semmiség...* |
Aloise: *Úgy látom itt nem lesz könnyű dolgom....ahogy elnézem itt jobban rajonganak a férfiakért, mint a nőkért...xD*-Lehetnél egy kicsit finomabb is, ha akarsz valamit, de úgy látom te csak egy erőszakos kis b*zi vagy...*jegyeztem meg és szánalmasan végignéztem Andrewn. A számhoz nyúltam, ami már be is gyógyult, de mikor megharapott, rettenetesen fájt...na de mindegy én nem veszekszem tovább Lucasért, ha nem csókolja meg ezt a kis...khm...vámpírt...szóval másszon ki egyedül a kátyúból...persze ha akar...*-Na és fiúk...minden este ilyen punnyadás van? Tegnap...ahogy elnéztem nagyonis elemetekben voltatok, most miért nem?*kérdeztem kacéran a többiektől és mosolyogva méregettem őket*
Landria:- Tulajdonképpen...na..jó leskelődtem. Láttad Aloiset? Mennyire más lett, mostmár ő is közéjük való...ki tudja mikor akar majd engem is elfogyasztani...*mondtam szomorúan és Masaharuhoz bújtam, nem is volt már kedvem itt lenni. Egy kicsit bántott, hogy az, aki a legjobb barátomnak mondja magát még csak meg sem említi: "hogy bocsi, meghaltam...és egy vérszívő élőhalott lett belőlem" vagy hogy "köszi hogy segítettetek azzá válni" vagy akármi..de ő persze megint csak azt akarja, hogy szétrakhassa valakinek a lábait....jaj...sosem változik már meg...* |
Lucas: *Andrew egy váratlan pillanatban agresszívan egy hatalmasat harapott Aloise alsó ajkába amiből ennek köszönhetően szépen csordogálni kezdett a vér, azonban lassan már gyógyult is a seb* - Gondoltad, hogy nem veszem észre, hogy kit csókolok?*kérdezte cinikusan Andrew és kilőkte Aloiset az ölemből, aztán visszamászott oda ő...már kezdtem élvezni a szituációt, rég folyt vér a kegyeimért...*
Masaharu: - Csak nem kukkolsz?*súgtam Landria fülébe, azthiszem sikerült meglepnem őt. De mielőtt észrevettek volna minket, gyorsan kézenfogtam kedvesemet és elindultam vele a lépcsőn felfelé, a lépcső tetején aztán megálltam, ott már nem látnak ha valaki kijön a társalgóból.* |
Landria: -Na mindegy is...vagy akarsz még velük beszélni?*kérdeztem sóhajtva*-amíg eldöntöd, én felöltözöm...mégsem illik idegen házban egy szál lepedőben flangálnom...*elindultam, ki a konyhából, de már megint nem tudtam merre is kell menni, ugyhogy tanácstalanul álltam meg a társalgó előtt, óvatosan bekukucskáltam...mi is zajlik odabennt. Ennyi vámpírt még álmomban sem láttam....csak csendben figyeltem őket, amíg próbáltam kieszelni merre kell menni a szobába...*
Aloise: *Na ez a srác tényleg nem zavartatja magát....még nálam is merészebb...ez nem ér. Tanácstalanul néztem végig a társaságon, de ahogy elnéztem őket egyáltalán nem érdekelte a dolog. Látva Lucas arcát, úgy gondoltam jobb lesz, ha segítek neki egy kicsit....Andrew már majdnem megcsókolta Lucot, amikor közéjük furakodtam és helyette engem sikerült szájoncsókolnia:P Persze engem sem kell félteni, élveztem a dolgot, és viszonoztam a csókot....azthiszem nem is nagyon vette észre mi történik körülötte, mert lassan sikerült letolnom őt uram öléből, úgy hogy most már én kerültem a helyére. No igen...érdekes látvány. Az egyik pasi ölében terpeszkedem, a másikat meg éppen megcsókolom...mondjuk azt nem tudom mi lesz erre a reakció, de nem is érdekelt. Élveztem hogy végre ennyi férfi vesz körül és nem kell zavartatnom magam...* |
Masaharu: - Nem szívódtak azok fel, a társalgóban bájolognak, idefele láttam őket bemenni...*jegyeztem meg immár éberebben, gyorsan feldobott az ital. Közben Alen lelépett, a társalgóba ment a többiekhez, még mindig egy szál alsóatyában sétált be a terembe, de nem zavartatta magát egy cseppet sem, nem volt szégelnivalója...*
Lucas: - Voltunk már többen is...csak...pár...ran...elh...mentek...megh...meghaltak stb..*nyöszörögtem miközben próbáltam levakarni magamról a már nyakamat csókolgató Andrewt...nem mintha nem esett volna jól, de ehez írtóra nem volt kedvem most. Viszont a vámpír csak nem tágított, így kénytelen voltam hagyni magam amíg ki nem eszelem, hogyan távolítsam el magamról...bántani nem akarom mert aztán egy hónapig pikkelni fog rám, valami finomabb megoldás kéne...de gyorsan, mielőtt elkezdene taperolni is..hajaj...* |
Aloise: *Igyekeztem mindenki nevét megjegyezni, de ez kicsit nehéz volt, mivel nem igazán a nevük érdekelt..:P Mindenkit alaposan végignéztem, magamban már azon agyaltam melyiket kéne először elcsábítanom....de aztán mikor Luc átkarolt, megint eszembe jutott a neki tett ígéret...vagyis várjunk csak! Igaziból csak megkért...és a szabályok tulajdonképpen azért vannak, hogy áthágjam őket...ravaszul elvigyorodtam elmélkedésem végén és megint kacéran megnyaltam szám szélét...no igen a férfifaló rossz szokásomat nem fogom tudni egyik napról a másikra elfolytani:P*- Nem is említetted, hogy ennyien vagytok....*mondtam huncutul, éppen Andrewt néztem, nem csodálkozom az iménti csókon...*
Landria: *egy húzásra ittam meg az energiaitalt, de a fejfájásomon ez sem sokat segített. Tegnap egy évre elegendő mennyiségű szeszt elfogyasztottam, meg is látszik....teljesen szét vagyok esve*-Azt hiszem ideje lenne megkeresnem a ruháimat és felöltözni*néztem végig magamon, hiszen még mindig a magamra csavart lepedőben voltam* -És lassan haza mehetnénk...Aloise és Luc úgyis felszívódtak...*sóhajtottam* |
Lucas: - Nem, ez a trükk csak nálam működik...*mondtam gonoszul mosolyogva, Andrew elégedetten terpeszkedett el mellettem, majdnem ráfeküdt szegény Christyianra is, mert rajtam volt...* Na szóval...ez a kanos itt mellettam, rajtam, az ölemben, szóval ez itt...*mutattam Andrewra*..ő Andrew Barrot, a kanapé végében gubbaszt Chrityian Faust, a szőke ott narancssárga pólóban és farmerdzsekiben Ivan Idarovszkij, a kék pólós kócos fiú Clark Marks, a szürke melegítőgatyás félmesztelen fickó az Adam Ventrue, a punk meg Steven Avelon...Alen meg nem tudom merre kószál...Riolat meg már ismered, jelenleg ennyien lakunk itt...*hadartam el gyorsan, majd felálltam és levettem a pólómat* Piszkosul meleg van itt...*jegyeztem meg, Andrew csak vigyorgott és a szemében láttam, hogy már képzeletben a gatyámat is levette a kis pimasz...nem érdekes, visszaültem és átkaroltam Aloiset, jelezve, h az enyém...elvégre én teremtettem, van jogom kisajátítani magamnak a csaj:P*
Masaharu: - Nem vicces*morogtam majd nagy levegőt vettem és kihúztam magam, szemeimet is rendesen kinyitottam, így már nem festettem annyira álmosnak*- Nincs már abból az energia italból ami múltkor volt, igaz?*kérdeztem Alent, aki csak csóválta a fejét tanácstalanul, szerintem azt sem tudta mire gondolok...nagynehezen újra felálltam és elkezdtem kutakodni a szekrényekben, végül az egyik hátuljában találtam pár dobozzal egy kimondhatatlan nevű energiaitalból...valami orosz inport cucc, de hatásos, tapasztalatból mondom...egyet adtam Landrianak is, hátha kell neki, egyet meg rögtön megittam én. Alen csak pislogott, nem is tudta, hogy ilyen is van a házban:P* |
LAndria: .Pedig elég vicces látványt nyújtasz édes...*nem bírtam ki, hogy ne nevessek rajta, ahogy ott ült mellettem az álmos fejével...nem lehetett megállni mosoly nélkül*
Aloise: *nagy kerek szemekkel figyeltem Lucast...na erre nem számítottam. Na mindegy is, mikor megláttam a többi fiút...nem nagyon tudtam másra figyelni. Azt se tudtam melyiket stíröljem...:P Megbabonázva és kacéran mosolyogva ültem le Luc mellé a kanapéra. Lábaimat keresztbe tettem, egész combomat láthatták, ugyanis a rajtam lévő köntös így nem sokat takart..*-Szóval legközelebb én is valahogy így csináljak helyet magamnak?*kérdeztem ártatlanul, közben vágyakozva nyaltam meg szám szélét, miközben hol az egyik, hol a másik pasira meredtem xD * |
Masaharu: *álmosan támolyogtam be a konyhába, mint egy zombi:P Alen elnevette magát amint meglátott engem, a hajamat szépen elaludtam, állt mindenfelé, csak úgy nem ahogy kéne*- Ne röhögj*morogtam Alennek majd leültem Landria mellé és nézem rá mint aki bármelyik pillanatban képes lenne megint elaludni*
Lucas: - Tartozás...remélem nem hányod el magad majd, nincs kedvem padlót takarítani*jegyztem meg selytelmesen, majd mikor már leértünk a lépcsőn, elnéztem jobbra, majd ballra, végül a bal oldali terem felé vettem az irányt. Nagy fény szűrődött ki onnan, fel voltak kapcsolva a lámpák. Bent volt a klán majdnem összes tagja, névszerint: Andrew, Adam, Clark, Ivan, Steven és Christyian is, végezetül pedig Josh, aki unottan ült a terem egyik sarkában egy fotelban. A többiek mind egy nagy kanapén ültek, középen Andrew akit be is céloztam...hajábamarkoltam és megadtam neki a csókot amiért reklamált, tulajdonképpen már 2 hete sír a dologért:P Ezt látva a kanapéról mindenki fújolva pattant fel és mentek inkább egy egy fotelhoz...vagyis egy kivételévem mindenki, ugyanis Christyian ült ott tovább, mintha semmi sem történt volna...őt sosem érdekelte az ilyesmi, csak nevetett a többieken.*
- Na így kell helyet csinálni magunknak a kanapén...*jegyeztem meg nevetve és lehuppantam Andrew mellé, majd a mellettem levő helyre mutattam, jelezve Aloisenak, hogy üljön le, nem kell ácsorogni neki sem...* |
Landria:-Nagyszerű...másnaposság ellen pia....na mindegy....*Lehet, hogy ideje lennem felébreszteni Masaharut, lassan kezdek viszojogni ettől a helytől, jó lenne haza menni végre...elgondolkodva néztem magam elé, nem voltam éppen a legjobb formámban....és nem igazán tudtam mit mondjak egy vámpírnak...*
Aloise: -Tartozást?...*néztem rá kérdően, aztán engedelmes kiskutyaként xD követtem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy néz ki a többi klántag...ha mind ilyen sexy, azt hiszem nem fogom tudni megállni, hogy ne kacárkodjak legalább egy picikét velük...:P* |
- Bor, sör, meg van még talán vodka is...*mondta elgondolkodva Alen, majd elmosolyodott, de úgy, hogy az már vigyor volt* - Meg víz is van, azt majdnem kifelejtettem...
Lucas: - Vadászni? majd holnap...még kicsi vagy a vadászathoz*mondtam mosolyogva és megsimogattam Aloise fejét, mint a kiskutyákét szokás:P* Most lemegyünk a társalgóba, vagy a konyhába, ahol többen dekkolnak éppen...bemutatlak a srácoknak...meg lerendezem a tartozást is, hogy ne sírjon Andrew szája álandóan*mondtam a számat megnyalva, újra elmosolyodtam* - Vért majd kapsz a hűtőből, éhség ellen az is jó...amúgy sem kell minden nap ennünk, valójában elég 1-2 hetente...*mondtam majd indultam abba az irányba, amerre Andrew is ment az imént* |
- Aloise vére volt....*mondtam csalódottan és Alenre meredtem*-Mégiscsak rávette Lucast....jaj...nem hiszem el...*sóhajtottam*-Na mindegy...én Landria vagyok. Ha nincs kávé...akkor...egyáltalán mit lehet inni? Csak vért?*kérdeztem egy apró undorral a szám szélén, igyekeztem nem iszonyodni tőle, de én ember vagyok, nem szeretem a vért*
Aloise:*csillogó szemekkel meredtem a melettünk elhaladó vámpírra...azt hiszem nehéz lesz megállnom, hogy ne kezdjek ki itt bárkivel is. Végig figyeltem, még azután is, mikor már nem volt a folyosón, írtó jó pasi volt....én is szivesen adtam volna neki jóreggelt csókot:P. Aztán hosszas ámulatomból felébredve mosolyogva néztem Lucasra*-Na és mikor megyünk vadászni? Igazából....kezdek éhezni...*mondtam huncutul, szemeim egy pillanatra aranylón felragyogtak* |
- Masaharu nője?*kérdezte Alen meglepetten* - Akkor nem a te véred szagát éreztem este...francba, pedig tuti egy nő vére volt...*morogta csalódottan* - Kávé meg nincs, nem szoktunk...kávézni*mondta kuncogva*- Ja amúgy Alen vagyok*mondta végül és visszatette a palackot a helyére, majd karbatett kezekkel dőlt a falnak Landriaval szembe*
Lucas: - Mit fogsz tőle kapni?? Nem az anyád, sem a nővéred, hogy kérdőre vonhasson téged...felnőtt nő vagy, a te dolgod, hogy mit teszel a saját életeddel...*mondtam komolyan majd pár másodperc csend után légbőlkapott ötletként megcsókoltam Aloiset.* Ezt vedd "jóreggelt" csóknak...
- Én nem is kapok?*szólalt meg mögüllem egy pimasz hang, majd mellém sétált a tulajdonosa és vigyorogva, zsebretett kezekkel nézett rám. Csak egy szakadt farmer volt rajta, névszerint Adrew volt az.*
- Nem, egy este csak egy jóreggelt csókot osztok ki*mondtam mosolyogva, ő meg halkan elnevette magát és továbbment, azthiszem a konyhába tartott éppen. Gyorsan eltűnt a folyosó végén...* |
Aloise: -Túl sokat...hát...valamikor ki kellett pihenni az izgalmakat..*mondtam kuncogva és megnyaltam a szám szélét*-Az előbb azt hiszem itt láttam Landriat, de eltűnt...kíváncsi vagyok hova megy tök egyedül egy ekkora vámpírtanyában...hu...és mit fogok tőle kapni...ajjaj...*jegyeztem meg sóhajtva, ismerve barátnőmet, biztosan kiakad, ha meglát...hányszor próbált erről a dologról lebeszélni...ha én azt számon bírnám tartani hajjaj...*
Landria: -Én....Masaharu barátnője vagyok*mondtam magabiztosan, nem tudom ő ki lehet, csak reménykedem hogy nem éhezik rám*-Caak rettenetesen fáj a fejem, és gondoltam iszom egy kávét, de idetalálni is művészet volt számomra*sóhajtottam és leültem egy székre, már annyira fájt mindenem, hogy ordítani tudtam volna...Megláttam a férfi száján végigfutó vércseppet és megint nagyot nyeltem. Közben eszembe jutott, vajon mi lehet Aloisseal, remélem belőle nem lett ilyen....élőhalott..* |
[466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
